2015. január 31., szombat

.kedvenc posztjaim || JANUÁR

Sokaknak megfordult már a fejében, sokak el is kezdték, szóval most én következek. Szeretném bevezetni ezt a hónaponta egyszeri bejegyzést, melyben a számomra legszimpatikusabb és legjobbnak ítélt más blogokon olvasott posztokat szeretném nektek bemutatni. Terveim szerint, nem a publikálás szerint, hanem az olvasás időpontja szerint mondanám a blogokat, így most is nem feltétlen januári frisseket fogtok olvasni.:)
Azt hiszem ennyi elöljáróban elég is lenne. Ja nem, még annyit hozzátennék, hogy akinek van kedve csatlakozzon! Mármint tényleg, szeretném, ha megszokássá válna, hogy a hónap utolsó napján kiposztoljuk a másoktól való kedvenceinket. 

Tehát akkor most már tényleg belefogok magába a bejegyzésbe. Az első poszt még tavaly, novemberben íródott, de azóta el van mentve könyvjelzőnek. Nagyon praktikus bejegyzés tényleg és amióta olvastam, még jobban próbálok odafigyelni ezekre a "szabályokra" vásárlásnál. Hihetetlen jól elkerülhető a nálam sajnos mindennapi rendszerességű ülök a szekrény előtt tátott szájjal, mert nem tudom mit vegyek fel effektus. 

Ez lehet, hogy egy kicsit furcsa lesz így, hogy már elmúlt karácsony, meg nem is olyan "közérdekű" hivatalosan a poszt, de mindenképp szeretném ajánlani, hogy nézzétek meg ezt a "Mit kaptam karácsonyra" posztot. Alapvetően dicsekvésszerűnek tartom, amikor ajándékokról tesznek ki az emberek posztokat... de ez a poszt nem ilyen. Messze kilóg az összes ilyen karácsony zárós poszt közül, de hogy mivel, azt olvassátok el ti magatok. (Egyébként azzal is, hogy a bloggerina szülinapja is erre az időszakra esett.)

Egyre csak közeledik a Vizsgám és már kezd elegem lenni a folyamatos német tanulásból, illetve egyre rosszabban fog az agyam, így Luca rövidke posztja tanulási tippekkel tele, nagyon sokat segített.:) Bár én is terveztem ilyen posztot írni, mert hát azért valamennyi trükköm nekem is van... de azt hiszem, ő már megdolgozott ezzel rendesen, szóval mindenképp itt a helye.:)

Utolsónak pedig egy igazán motivációs posztot hagytam. Mikor elkezdtem írni ezt a posztot, egyértelműen láttam, hogy ezzel a blogbejegyzéssel kell zárnom, hisz valahol minden egyes mostani ajánlottam egy apró gondolatot rejt talán. Illetve január van éd ha január van, akkor itt az idje az új céloknak és az edzésnek. (El se hiszem, hogy ilyen klisés mondatot leírtam.) Szóval mindenképp olvassátok el ezt a posztot, ha egy jó erős seggberúgásra vágytok!

Remélem tetszettek a posztok és maga, ez az ajánló bejegyzés is.:) 

2015. január 30., péntek

.koreaiul tanulni? kpopper alapvágy! || KPOP #3

Szóval egy idő után szerintem minden egyes kpopper fejében megfordul az ötlet, milyen jó is lenne megtanulni ezt a nyelvet. Sokan belekezdenek online és egy bizonyos alaptudást össze is halmoznak, de nagyon kevesen csinálják végig kitartóan, hisz ez nem olyan, mint az angol, hogy iskolában tanítják vagy könnyen találsz magántanárt.

Ha te (is) ebben a cipőben jársz, hogy elkezdenéd ezt a nyelvet, mindenképp említésre méltó, hogy a KKK-ban, tehát a Koreai Kulturális Központban van nyelvoktatás és amennyire én hallottam elég jó szinten. Egyébként a létesítmény Budapesten a XII. kerületben található. Nem mondom, hogy hihetetlen könnyen megközelíthető, de legalább van.
Illetve ha valaki önállóan szeretne tanulni, akkor Osváth Gábor nyelvkönyvét keresse, mivel más nem nagyon van... Egyébként facebookon vannak ilyen csoportok, ahova mindenki feltölti az ő  saját maga által összegyűjtött tananyagát. Ajánlom a figyelmetekbe.:) Illetve még ezt az oldalt is.:) [LINK]

Azonban ebben a bejegyzésben nem tervezek senkit se megtanítani eme remek nyelvre, szimplán a koreai nyelv és a kpop közti misztikumokat szeretném körüljárni.
Ilyen például a hangul, a koreaiak ábécéje. Ha bárkit érdekel a története, kialakulása és egyebek akkor, ezen a linken ellátogathattok a Wikipédiára.:)
Szóval bizonyára a kpop videók alatt már feltűntek azok a furcsa írásjelek. Igen, szóval ők ezt használják, nem pedig a latin ábécét, amit mi. A neveiket is így írják eredetileg, de miután kapnak ugye egy "műésznevet", azt már csak nehezen tudják hangul betűkkel leírni, ettől függetlenül, aki megtartja az anyakönyvezett nevét, az továbbra is hangul betűkkel fogja írni. Ezt a példát azért választottam, mert azt hiszem, egy kpoppernek ilyen szempontból a "legfontosabb" a hangul ábécé ismerete. 

A hangul a legegyszerűbb ázsiai betűféle, ezáltal tényleg pofon egyszerű megtanulni, ráadásul érdemes is, mert a tudás sose árt és ha valaki komolyabban akar foglalkozni a koreai nyelvvel, akkor ez az egyértelmű alapja. 
Szóval anno én is megtanultam, egyetlen egy applikáció segítségével, illetve egy blogbejegyzéssel. 
Az app neve Hangul Test és igazából csak folyamatosan kiírja neked a képernyőre valamelyik hangul betűt és neked a latin megfelelőjét kell visszaírnod.:) Egyszerű és akár 2-3 nap alatt meg lehet tanulni ezzel a módszerrel.
A kiejtésről pedig ebben a blogbejegyzésben olvashattok. Egyébként ezt a blogot nagyon tudom ajánlani.:)

A következő misztikus témánk pedig a megszólítások lesz. Ugyanis kétség kívül ez egy idő után átragad a rajongókra és a rajongók közti kommunikációra. Szóval lássuk is.^^
A megszólítások igazából használhatóak magukban is, illetve névvel együtt. Pl.: Ha szeretnél szólni Béla fancimbidnek, akkor mondhatod neki, hogy Béla oppa, vagy csak szimplán oppa-t is. Fontos még, hogy a koreaiak sokra tartják a fiatalok és az idősek közötti különbséget, tehát a tiszteletet a tapasztaltabbak szemben. Tehát Béla, csak akkor lehet az oppad, ha idősebb nálad, különben más megszólítást kell használnod. Vagyis:

  • Oppa/오빠 - akkor használjuk, ha az illető férfi és idősebb nálunk, mi pedig lányok vagyunk. 
  • Hyung/Hyungnim/형 - akkor használjuk, ha az illető férfi és idősebb nálunk, mi pedig fiúk vagyunk.
  • Unnie/언니 - akkor használjuk, ha az illető nő és idősebb, mi pedig lányok vagyunk.
  • Noona/누나 - akkor használjuk, ha az illető nő és idősebb, mi pedig fiúk agyunk.
  • Dongsaeng/동생 - akkor használjuk ha egy fiatalabb illetőhöz szólunk. (nemtől függetlenül)
  • Sunbae/선배 - akkor használjuk, (ha egy idősebb illetőhöz szólunk), aki tapasztaltabb egy bizonyos körben, amelyben mi is vagyunk. Szóval részben kortól függetlenül történik. (nemtől függetlenül)
Remélem tetszett és hasznos volt ez a rövid bejegyzés!^^ Miről olvasnátok még szívesen? 

2015. január 28., szerda

{Vigyázz! Kész! Posztolj!} - Kedvenc sorozat / Tv műsor

Szilvi most igazán nehéz feladatot adott, mivel egyszerre áll hozzám közel és mégis távol a sorozatozás. A tv műsorokról nem tudok nyilatkozni, egyszerűen felesleges médiaműfajnak tartom az egészet. 
Szóval akkor sorozatok, sorozatok, de mégis melyik a kedvencem? Dilemma, hisz ha azt kérdeznék, melyik a kedvenc animém, rögtön rávágnám, hogy a K project és nem érdekel, hogy mindenki szerint díszmaszlagba csomagolt semmi.... Én szeretem. Viszont az anime nem sorozat, így kénytelen leszek utána nézni, hogy mégis miket láttam. Jelen pillanatban a Trónok Harcát nézem, de nem mondanám kedvencemnek, mégis a szívemhez nőtt. Ott van még a régebbi Bones örületem is, illetve az American Horror Story első három évadja, amiket addig szerettem és néztem, amíg nem lett divatcucc, tudjátok az a fajta, mint az Iphone, a Pennyboard és az Eos gömbök. 

Szóval a hosszas bevezető után, végre eszembe jutott az a sorozat, aminek minden percéért odavoltam és igaz, csak az első 3 évadot láttam, de az első 2 külön említésre méltó. Ez pedig a Skins, természetesen a brit változata. Mint mondtam, én az első generációért vagyok oda, így inkább csak erről az első két évadról beszélnék.
Bizonyára sokatok ismeri ezt a hihetetlen pofás kis sorozatot. Sok oldalon láttam, hogy nézik illetve talán egy-két ajánlót is találtam... Lényeg a lényeg, hogy én is elkezdtem anno nézni.

Az egész sztori annyi, hogy adott egy adag gimnazista, akiknek zűrös az élete. Valahogy egymásra találnak, és barátok lesznek így 6-7-en. Az ő életüket mutatja be. Minden rész egy-egy személyé.
Tudni kell a sorozatról, hogy 2 évadonként változnak a szereplők, így kialakult 3 generáció, avagy 6 évad. Van még egy 7. amiről semmit se tudok, de most nem ez lesz a lényeg.

Első és második évad. Kezdeném azzal, hogy rosszul volt linkelve a video, így rögtön megnéztem a 4. részt kezdésnek. Enyhén semmit nem értettem az elején, de sebaj, nézzük. Miután vége lett, (rájöttem, hogy a negyediket néztem meg) rákerestem az elsőre és az elejétől végignéztem zsinórban a teljes első évadot. Nagyon tetszett, mert olyan "normális" volt. Nem keféltek körbe a szereplők és még fogjuk rá, egész hihető is volt. Reális. Nem voltak ilyen kínos pillanatok, mint amikor tudjátok, legszívesebben leüvöltenéd a szereplő fejét, hogy mi a rézharisnyát művelsz?! (Na, jó Sidnél néha talán előfordult, de tűrhetően volt lúzer.) 

A karakterek nagyon tetszettek, mert úgymond ki voltak dolgozva, meg volt az egyéniségük és a szerepük is, nem csak úgy lézengtek. Kedvencem Maxxie és Chris volt. Akiket legszívesebben tovább tekertem volna az a Cassie és Sid páros. Idegesítően bénák, nem a színészkedésben, hanem a karakterük.
Effyre már kíváncsi voltam, mert nagyon sok helyen lehetett hallani róla, olyan mintha ő lenne az egész sorozat visual-ja (értsd: erről a névről rögtön a sorozat jut az eszedbe, képviseli az egészet). Az elején egész szimpatikus volt, bár csak pár jelenetben szerepelt, és rögtön megértettem, mit bír benne mindenki annyira. Viszont, mikor eljött az ő ideje, a harmadik évad, már kezdett olyan taszító lenni számomra. Az évad végére már egyszerűen nem érdekelt.

No, de, a harmadik évadban új szereplőket kaptunk Effy mellé, és elbúcsúztunk a régi bagázstól. Az újak nem gimnazista végzősök voltak, hanem kis elsősök, így nekem kicsit furcsa volt, hogy szinte ugyanazt az élet szinvonalt tolják, mint elődeik, akik jó 4-5 évvel előrébb voltak náluk. (Bár gondolom, én nem haladok a korral.) 
Az új szereplők egész érdekesnek tűntek, de túl sok volt a lány, és így előre tudhattam, hogy ez már nem az én sorozatom lesz. Így is történt. Jöttek a remek körbekefélések, mindenki volt mindenkivel, mindenki megcsalt mindenkit...stb. Már nem tetszett az egész, így egyre ritkábban néztem új részt, és mára be is fejeztem. Már nem köt le, mert nem érdekel. Ezen felül, sokaknak tetszik, és van még egy generáció meg a 7. évad, amiről nem tudok nyilatkozni. Szóval egy próbát mindenképp megér! 

Ti ismeritek/nézitek/néztétek ezt a sorozatot? Egyébként én még az Agymenőket, a Dr. Csontot és pár koreai sorozatot szoktam még nézni.:) Ti mit? ^^

2015. január 26., hétfő

.rövid, nagyon-nagyon rövid || outfit

Igazából nem is tudom mi ütött belém, de leginkább az lehetett a legfőbb okom erre a lépésre, hogy a jobb szememmel már nem is láttam, úgy eltakarta a hajam. Szóval rászántam magam és elmentem fodrászhoz, ahonnan rengeteg levágott hajjal, de még mindig nem kopaszon távoztam. Szerencsém van, elég dús hajkoronával rendelkezek. 

Egyébként aznap nem is úgy terveztem, hogy fotózni fogok, szóval ez egy teljesen "átlagos" szett, olyan szempontból, hogy igazából csak sietve fölvettem valamit, mivel hétfőn nem volt suli és eredetileg csak leugrottunk a fodrászhoz. Egyébként most nagyon rákattantam ezekre a csíkos croptoppokra, nyáron hordtam őket utoljára, de ha aláveszek egy fekete atlétát, azt hiszem elég pofásan néz ki. 

 Egyébként megjegyezném, hogy én nagyon nem vagyok kibékülve azzal, hogy a legtöbb "téli" outfit poszt a legtöbb blogon vagy éppen a lookbookon egyszerűen iszonyatosan lenge. Nem is értem, hogy bírják a suliban is a lányok vékony harisnyában, szandál zokniban és rövid gatyában... Értem én, hogy valahol nekik ez a "stílus", de hát tél van mégiscsak... Vegyünk már föl egy kabátot!

kabát: khujo; cipő: devergo; nadrág: mango; atléta: tezenis; croptop: zara; nyaklánc: pandora; fülbevaló: I am... vagy H&M 


2015. január 24., szombat

.újabb gondolatok || KPOP #2


Őszintén nem gondoltam volna, hogy ilyen sokan fogjátok megnézni az előző KPOP bejegyzést, de ez lett az egyik legkommentáltabb és figyeltebb poszt az elmúlt hónapban. Köszönöm srácok! ^-^
Szóval úgy érzem összegyűjtöttem egy következő adagnyi gondolatot, amit most jól a nyakatokba is zúdítok. ((Egyébként közérdekü info, holnap megyek fodrászhoz és jaaj szurkoljatok, hogy ilyen kis hajasbaba maradjak. :'D ))

Szóval először is ez nem feltétlen kpop, de alapvetően a koreai emberekről szeretnék pár szót szólni. Tehát ők is csak emberek, persze van pár kisebb különbség köztünk és köztük, de nagyon sokakon látom, hogy úgy képzelik el őket, mintha vagy félig istenszabásúak, vagy földönkívüliek lennének. Persze ezt nem rossz értelemben, csak hát ők se mások annyira. Igaz például vannak hülyeségeik és "legendák" szerint, pl nem használnak dezodort és túlzottan is imádják a plasztikákat, de nem kell rájuk annyira különleges egyénekként gondolni. Szerintem.

Ezután a kezdeti kitérő után vizont ugorjunk rögtön mély vízbe és beszéljünk az idolok életéről. Alapvetően, mint akárhol máshol itt is, nekik is meg kell kötniük egy szerződést az ügynökségükkel. Viszont, ez a szerződés nem olyan egyszerű és jelentéktelen, mint mondjuk az amerikaiaknál. Megadott időtartalomra majd nemhogy "eladják magukat" a szerződött idolok. Ugyanis ez az egész azzal jár, hogy a csapattagokkal egy dormba (dorm: többnyire egy pici lakás, amiben együtt laknak a tagok) kell költöznie az illetőnek, folyamatos fellépések, próbák egymásutánja következik az életében és nem randizhat. Konkrétan a másik nemhez kb semmi köze nem lehet és én pedig ebből a gondolatból szeretném a mai bejegyzést kiindítani. 
Szóval nem randizhatnak, ugyanakkor ott van még a fanservice amit minden fellépésen és megjelenésen érdemes előadniuk. De mi is ez? 

Többnyire minden ami a rajongók érdeklődését felkelti és felcsigázza. Tehát egy félmeztelen felsőtest a fiúknál, egy extra rövid szoknya/gatya a lányoknál, a maknaeknál (maknae: a csapat legfiatalabb tagja) egy cuki arc vágása... De ami a leghatásosabb azaz egymás szeretgetése, mely többnyire puszilgatás, ölelgetés és egyebek. Mondjuk ott a híres játék a paper kiss, aminek az a lényege, hogy szájjal kell elvenned majd odaadnod egy papírlapot a társadnak és persze a lap nem eshet le... Mert ha mégis...;) És igen, ezt a fiúk fiúkkal a lányok lányokkal játsszák. 

Ebből pedig következnek a túlcsigázott rajongók, akik átalakítják kissé a fanfictjeiket (rajongói írás kedvenceikről, általában szerelmes, képzelgés, hogyan jönnének össze; a rajongó és az idol, de lehet más is). Akik pl. néznek animéket, azoknak ismerős lehet a yaoi és yuri kifejezés. Ezek röviden meleg, tehát homoszexuális tartalmakat jelentenek és ezekért a kpopperek többsége megőrül. 
Kívülálló emberekben most felmerülhet a kérdés, hogy egészséges e, hogy többnyire tizenéves rajongó lányok kedvenceikről meleg pornót írnak, melyek többnyire nem éppen visszafogottak, tehát a 16-os, 18-as karikát elérik. Őszintén mondom fogalmam sincs, ezt döntse el mindenki maga, most inkább haladjunk tovább, ha már eljutottunk a "melegezésig".

Szerintem a legtöbb kpopper már rájött, hogy hiába mutogatja körbe az osztályban a kedvencei képeit, hiába állítja be borítóképének őket facebookon, biztos, hogy nem ússza meg egy "ezek buzik" vagy "nyomik, mit eszel rajtuk?" komment nélkül. Ennek annyi valóságalapja van, hogy tényleg a legtöbb idol metroszexuális, legalábbis sminkelik őket, folyamatosan "kifinomultan" kell öltözködniük és ahol csak lehet hordanak ékszert. Ezt olyan értelemben értem, hogy ki van lyukasztva a fülük, általában nem is csak egy helyen, szóval egy itthoni sráchoz képest tényleg piperkőcebbek és úgy ahogy "lányosabbak". 

Illetve hozzátehető még, hogy tényleg kérdéses, hogy hogyan bírják lányok nélkül, hisz általában 14-15-16 évesen debütáltatják őket és a szerződések minimum 5-6 évig tart és akárhogy is nézzük, ez a tizenéves rész elég rázós szakasz bármilyen nemzetiségű férfiú életében.
Na de honnan állítja mindenki, de itt leginkább csak én, hogy nem érintkeznek lányokkal ilyen szempontból?

Mindenhol vannak őrültek és megszállottak, ez alól a kpop rajongók se kivételek, ahol külön nevet is kaptak a túlságosan is fanatikus kpopperek. Szaszengeknek nevezik őket és többnyire annyit kell róluk tudni, hogy tényleg extrémen fanolják a kedvenc csapatukat. Tehát képesek betörni az idolok dormjába, követik őket taxival és amit csak lehet megtudnak kedvenceikről, illetve amennyire lehet, megpróbálják a rivális bandákat "kiiktatni". Egyéb durvább esetekben már történt olyan is, hogy egy elvetemült szaszeng lezuhanyzott a dormban, betört az kedvenc idolának a testvérének az esküvőjére vagy visszafogottabban, csak lefotózta a az alvó idolt a szobájában. Persze azért ezek ritkábbak, de erősen megkeserítik az imádottaik életét, hisz volt már, hogy egy idol nem bírta és végül felpofozta az egyik szaszeng fant. Szerintem valahol ez teljesen érthető, hisz ők is csak emberek.

Viszont összegezve, hetero lányok írnak szintén heteroknak többnyire ilyen történeteket, beláthatatlan okokból és a legtöbben tényleg meglepődnének, ha a leírottaik ténylegesen valóra válnának. Szerintem egyik kpopper se gondolja halálosan komolyan, hogy az shippeik a reális világban is együtt vannak, csak játszanak. 

Remélem tetszett ez a második rész és nehogy azt higgyétek, hogy megúsztátok ennyivel, jön még onnan, ahonnan ez jött! ^-^ Egyébként ti, hogy vagytok ezekkel a témákkal; sasengek, yaoi és yuri, illetve fanservice? c:



2015. január 22., csütörtök

.kit takar a képernyő? || barátok a netről

*5000 összmegtekintés ^-^ köszönöm !!*
Azt hiszem nem csak én vagyok olyan szerencsés, hogy hosszas vagy rövides internetes pályafutása során ne botlott volna bele egy hihetetlen jó barátba, akivel bár sose találkozott, mégis úgy tud gondolni rá, hogy ő az a barát akivel tényleg lehet beszélgetni és tényleg megért vagy kioktat vagy csak hülyül. 


A szülők többnyire félve intenek az ilyenfajta ismerkedésektől, hisz fogalmunk sincs ki ül a másik monitor előtt, vajon kivel is osztjuk meg a mindennapos gondjainkat és gondolatainkat. Ezzel szemben, bár én is megkaptam kicsiként ezeket a papolásokat, már 4-5 éve elmondhatom, hogy igen, vannak barátaim akikkel még sose találkoztam és a netről ismerem őket. 
Nem mondom, hogy ez az egész teljesen veszélytelen, hisz én is kifogtam már olyan arcokat, akik nem éppen voltak teljesen tiszták és okésak. Viszont lett talán egy nagyon nagyon jó barátnőm, akivel már találkoztam is tavaly nyáron. 2014 egyik legjobb történése volt. Uke-chanomról annyit lehet tudni, hogy folyamatosan váltogatja a neveit és kb. két éve a blogjainkon keresztül ismertük meg egymást. Sok közös volt bennünk, így mindig akadt téma és amikor kint voltunk Londonban, végre találkozni is tudtunk. (Mert ez a lókötő Pudingszörnyem unta a magyar levegőt és most kint él.) 

Milyen találkozni valakivel elsőre? Hát egyértelműen izgalmas és stresszes. Mármint izgulsz, hogy felismered e, hogy valóban olyan aranyos, kedves, jó arc, mint chaten keresztül. De nem volt semmi gond, sőt még jobban megszerettem, mint addig. 

Szóval ezzel a poszttal csak annyit szeretnék elmondani, hogy persze ez az egész tele van veszélyekkel, de mégiscsak, minden mögött ott egy ember és ha csak arra gondolunk, hogy ha mi aggódunk, akkor mások nem? Én itt nem a társkeresőkről beszélek, sokkal inkább a blogos és gportalos közösségekről, a egy-egy oldalon fellelhető chatszobákról, melyek az oldal témájára szakosodnak.
Tehát, az én meglátásom, hogy nincs ebben semmi rossz, mert az ember csodás társakra lelhet, akiket amúgy meg se ismerne, csak tudni kell, hogy hol keresse az ember.:)
- és íme itt vagyunk mi, egy londoni manga bolt előtt \^3^/ -

2015. január 20., kedd

.webshoppok amikről még nem hallottál || Virgin Blak ; Shop Jeen

Mostanság egyre divatosabb és ugye kényelmesebb is az internetről beszerezni, konkrétan bármit. Ezzel én se vagyok másképp, hisz láthattátok már mennyi időt el tudok ügyködni az ebayan. 
A mai posztban viszont arra gondoltam megmutatom a két kedvenc ruharendelős oldalamat, bár megjegyezném, hogy még semmim sincs egyikről se és talán sokkal inkább valahogy csak szemgyönyörködtetés vagy éppen nevetés céljából nézem meg őket. Nem hinném, hogy sokan hallottatok erről a két oldalról, de most legalább fogtok.:)


Az oldal eredetileg férfi ruházatot árul, de olyan hihetetlen jókat, hogy egyszerűen folyton csorog a nyálam tőlük. Szerintem igazából uniszex a legtöbb cucc, mert egyébként is a punk és alternatív öltözködés a fiúk és lányok körében is meglehetősen egyforma, vagy legalább hasonló. Az árak elég magasak, hisz Rick Owens és Hood By Air cuccokat is (példának okáért) forgalmaznak, de egész szép leértékelések is szoktak lenni, szóval ha valakit érdekelnek ezek az irányzatok, és odavan -akárcsak én- az öltözzünk dementor-ninjának mozgalomért, akkor érdemes figyelni az oldalt.:) 


Ez az oldal egy vicc komolyan, ettől függetlenül nem kizárt, hogy valamikor rendelek innen valami hülyeséget, bár ahogy néztem, itt se olyan kis aranyosak az árak... Az oldal stílusa behatárolhatatlan számomra, de tumblrröl ismerős. Wc papírtól plüssállatokig és szőrös öngyújtóig mindent megtalál az ember. Egyébként főként lányoknak készítenek ruházati termékeket, de van egy kisebb menü a férfiaknak is.:)

Remélem tetszett a bejegyzés és elnézelődtök a két webshopon. Ismertétek már őket? Mik tetszenek róluk a leginkább? :)

2015. január 18., vasárnap

.tűfóbia || 2015 tényleg ilyen leszel?

Ismét itt vagyok és ismét egocentrikusságomból kifolyólag elregélem a kedves olvasóknak, hogy milyen furcsaságaim vannak még. Szóval igen, tűfóbiás vagyok. Alapvetően az emberek csak legyintenek az ilyenekre, hisz minden fejben dől el, de ha egyszer benne vagy, nem tudod ezt mondani. Ezt nem szándékosan csinálod és azt kívánod, hogy bár ne reszketnél ettől az egésztől, de nem megy. 

Van különbség tű és tű között, tehát míg varrni teljes lelki nyugalommal tudok, addig ha egy injekciós tűt meglátok jobb esetben csak hányinger és remegés fog el, rosszabban pedig el is ájulok. De sírni így is, úgy is elkezdek. 
Így volt ez múlt csütörtökön is, amikor kénytelen voltam vérvételre menni. Amennyire csak tudom kerülöm az ilyen helyzeteket, de sajnos, hogy rájöjjenek mi van velem (a hasfájásom egy másik sztori) muszáj volt vért venniük. 
Mikor megtudtuk, hogy muszáj lesz, én már elbőgtem magam (szégyen vagy nem szégyen), de a gondolattól is irtózom. Mielőtt elkezdtem volna írni ezt a bejegyzést, gondoltam utána olvasok a dolognak, hisz még konkrét "szakvéleményt" sose hallottam erről. Nos én megpróbáltam, de mikor az érzéstelenítésig eljutott az író, én már ott kész voltam. Nem megy. 

Le akarom győzni és le akartam győzni és mint láthatjátok, túléltem, hisz most ezeket a sorokat pötyögöm. Ez biztos vicces, de nekem egy tényleg nagy dolog, hogy nem hisztiztem be, hogy nem ájultam el, hogy nem bőgtem úgy Isten igazából és igen ezért durvább a tűfóbia talán, mint a többi, hisz; ”Ritkán tapasztani, hogy valaki elájul a magasban vagy egy pók látványától. Ezért más a tűfóbia.”-  Martin Anthony.

Javasolnak az emberek kezeléseket meg mindent, de szerintem nem segítenek semmit. Elég, ha az ember megpróbálja a legalapabbat. Nem gondol rá és eltereli a figyelmét, illetve meg akarja csinálni. Nem kell feltétlenül megbarátkozni a tűvel, nem is kell látni, csak kibírni és nem gondolni rá. :)

Igazából most sokat gondolkodtam, hogy mégis milyen képpel tudnám illusztrálni és feldobni a bejegyzést, de nem merek rákeresni a tű szóra képekben. Látni se bírom, így talán ez lesz az első bejegyzés, amihez nem tartozik kép. 

De azért végezetül megkérdezem, nektek van esetleg tűfóbiátok? Vagy bármilyen más fóbiátok? Esetleg ismertek olyat akinek pont ilyenje van? :)

2015. január 16., péntek

.az "egészséges" étrend tényleg az? || fitness


Miután előző workout posztom igen sikeres lett, így gondoltam elhozom a második részét, melyet amúgy is terveztem megírni, de így legalább tudom egy téma köré kötni. Szóval ha már elhatároztuk magunkat, hogy belekezdünk a változásba, elkezdjük az edzéseket majd az egészségesnek vélt táplálkozást. Mert ugyan mi az egészséges? Ennek a szónak a jelentése hihetetlenül relatív.


Alapból azt mondjuk, egészséges a sok gyümölcs, zöldség, kalória szegény cuccok etc etc... Na de a ZSÍR? Fúj az nem, az a lehető legegészségtelenebb amit összeehetsz. Pedig ez hatalmas tévedés.

Belegondolt már bárki ilyen mondatot kijelentő abba, hogy a legtöbb vitamin zsírban oldódik? Hm? Na látjátok. Zsír és zsír között egyébként is van különbség és akár hiszitek, akár nem sokkal egészségesebb az állati eredetű, mint az agyonreklámozott és istenített kalória nélküli kókuszzsír. Alapvetően a növényi zsírok a kártevők, nem pedig az állatiak. 

Na és ekkor jön a következő lépés, hogy hülyeség, mert a zsír hizlal. Nem akarok olyan kijelentést tenni, hogy "nálam jobban nem tudhatja senki", de én zsír diétáztam és mondhatni két éve ez az alaprugóm, szóval biztosan mondhatom, hogy amióta zsírt eszem (minden reggelire valami zsírosat) azóta fogytam és egy negyed kilónyit se híztam. 
Szóval itt lennének az én tippjeim a helyes (számomra bevált) étkezéssel kapcsolatban.

  • Reggel egy nagy pohár víz/sós víz (bővebben itt)
  • Alapvetően változatos étrend
  • Az olaj és a margarin kerülése (rosszat tesz a bőrnek is...), jobb helyette az állati eredetű zsír
  • Kevés cukor használata
  • Kevés fűszer használata
  • Száraz sajtok előtérbe helyezése 
  • Magvak, diákcsemege kerülése
  • Nagy kérdés, hogy a tej szükséges e, hisz köze sincs már a tehénhez, de talán ebben van a legtöbb kalcium 
  • Innentől fogva nagyjából egyetértek az általános egészséges életmód szövegekkel
Úgy unblock én úgy gondolom, hogy az ember nem véletlenül alakult olyanná amilyen, tehát az alapvető dolgok amiket már évszázadok óta eszünk, azok lehetnek a legegészségesebbek, hisz ezek a természetesek.:) Persze, senki nem mondja, hogy nekem igazam van, vagy hogy éppen nincs. Mindenki más milyen. Beszélnek itt arról, hogy a vércsoportunk szerint is mást és mást kell ennünk, vagy lakóhelyünktől függ. Ebből is látszik, hogy mennyire relatív ez az egész, mert míg mondjuk a tej valaki számára egészséges, addig a másik képtelen megemészteni. Relatív. Mindenkinek saját magának kel megtapasztalnia, hogy számára mi a jó, neki mi tesz jót. Szóval hajrá, ne adja fel senki és nehogy bárki és megpihentesse a bikini szezonra készülő popóját a Mekiben! :) 





2015. január 14., szerda

.amikor megcsap a keleti hullám || KPOP

*az oldal elérte a 4000 össz megtekintést húhú \^3^/*

Alapvetően ugye, mint mindig most is a tökéletesen lényeges, de a poszt szempontjából lényegtelen információkkal kezdeném a bejegyzést. Az Aldiban, most le vannak akciózva a fitness cuccok. Anyuval mi is beruháztunk egy súlyzó készletre, illetve egy labdára.:)

Azt hiszem nem mondok új információt azzal, hogy igencsak érdeklődő tekintettel figyelem mi zajlik keleten. Hisz míg nyugat az ölünkbe folyik, addig talán keletet keresni kell. Bár a Kpop talán egyre inkább belopja magát a köztudatba. Ez nem egy olyan poszt lesz amiben száraz tényként közlöm mi ez, miért jó, mert arra ott van már számtalan más blogon leledző bejegyzés, no meg legfőképpen a Wikipédia.

Szóval igen, ambivalens énem a rock, indie és alternatív  zenék mellett boldogan megtűri a kpopot, vagyis talán a khiphopot (bár ezt senki se mondja ki, de mégis én ezt az "irányzatot" részesítem előnyben). Igaz, valahol ez egy média fogás (mint bárhol máshol a pop-ipar), de mégis talán egy alternatív verziója a mindenki által ismerteknek, gondolok itt a disney "csillagokra" és az alapvetően csapból ömlő számokra. 

Most tisztázzuk gyorsan, hogy a kpop a koreai poppot takarja, természetesen Dél-Koreából. Sokféle elképzelés, történet és anyag van arról, hogy hogyan is alakult ki ez a zenei ágazat, de talán ez a legegyszerűbb és elfogadhatóbb, miszerint a koreaiaknak tetszett az amerikaiak zenéje, de 1. többnyire zavarta őket, hogy nem értik a szövegeket, 2. nagyon nehezen lehetett koncerteket leszervezni. Ezekből kifolyólag  megcsinálták a maguk zenéjét, mely nagyban hasonlít az amerikaiakéra, mégis az övék, koreaiul szól (keverve angollal) és elérhető számukra. Így kialakult ez a külön zenei műfaj, szubkultúra, mely idolegyüttesekre épít, melyek mint tudjuk a legtöbb pénzt tudják hozni a konyhára. 

Miért? Mert a történelemben előforduló bármely fiú- vagy lánybandát ha megnézzük, egyszerűen szembetűnik, hogy egy biztos szimpatikusabb lesz, mint a többi és így meg is van a kedvencük (a kpopban őt nevezzük biasnak). Ha pedig megvan a kedvenc, akkor már csak napok kérdése, hogy szimpátiánk átcsapjon minimális rajongásba, majd tinilányokat megszégyenítő fanságba. Sőt, igazából ezt nekik találták ki, méghozzá igen jól. Mert míg Amerikában "csak" azt halljuk, kinél találtak füvet, ki verekedett össze kivel és milyen balhék vannak, addig a kpop idolok kezét az ügynökségük olyan erősen szorítja, hogy még randizni is nagyon nagyon ritkán látjuk őket. ((Hisz a kis- illetve nagylányok, hogy álmodozhatnának nyugodtan, ha tudják, hogy drága idoluknak barátnője van?))


Mit ad a rajongóinak ez a műfaj? Rengeteg rengeteg zenét és élő felvételt. Ezt úgy kell elképzelni, hogy igen ritkán adnak ki a bandák rendes nagy lemezeket. mindig csak 4-6 számot tartalmazó albumokat (persze van kivétel), mert ez egy showműsor. A legfőbb számoknak klippeket csinálnak (ebbe a média-ágazatba képesek milliókat ölni) és persze koreográfia is tartozik a dalokhoz, melyeket a heti műsorokban be is mutatnak.


Amikor a kpopperek azt állítják ez a szubkultúra beszippant, akkor kétség kívül igazuk van, hisz körül ölel és mindenhol egyszer csak jelen lesz az életedben. A zene, a nyelv, a ruházkodás, a szokások, a szabadidő. Minden. Észre se veszed, de a polcodon fog pihenni valamely kedvenc bandád lemeze, pedig ma már nem divat CD-t venni, minimum egy bandanás kendőt beszerzel, hogy ezzel is kimutasd mondjuk a BTS iránt való rajongásod és azonosulásod. A telefonododon ofc idolos képek lesznek és a kedvenc kpop számaid is helyet kapnak. Facebookon minimum 2-3 csoportban benne leszel, melyek az adott banda magyar fancsoportjai és végezetül telírod a füzeted sarkát a banda nevekkel, az idolok neveivel, dalok címével és a fan nevekkel. Mert minden banda rajongóinak megvan a maguk neve. Black Jack, Army, Baby, VIP etc etc...:) 
Persze, a fönt említettek általánosságban értendőek, nem mindenkivel lesz/van/volt így, csak ahogy én észrevettem a nagy többséggel. 

Korea messze van. Akkor a magyarok is úgy jártak, mint a koreaiak Amerikával szemben? Eddig így volt, de a tavalyi évben 2 nagy banda is ellátogatott kis hazánkba és ahogy én hallottam fergeteges koncertet tartottak. Szóval jönnek, nincs miért aggódni.

Napokig tudnék talán beszélni erről a témáról és nehogy aggódni merjetek, mivel nem terveztem mindent ebben az egy posztban lerendezni. Jövök még! Haha. Szóval végezetül itt van az én "kedvences listám". Hallgassátok meg ha gondoljátok.:) 
Ezek mind hülyék. Így érthető azt hiszem ez a rajongás értük.:)


Ti ismertétek eddig a kpoppot? Szeretitek?

2015. január 12., hétfő

.első eredményem || fitness

Új év, új én, szokták volt mondani. Ilyenkor legtöbben (ahogy én láttam) a fogadalmaik közül leginkább a több testmozgást emelik ki, hisz karácsony után végképp ellustul az ember. Nem mondom, hogy velem így volt, de az év végére igen tanácstalan lettem, miután befejeztem a röplabdázást. Akkor most mégis mit kezdjek magammal? - jött a kérdés, hisz sportolni muszáj (szüleim elve és igazuk is van).
Nem szerettem volna csapatban játszani és igazából semmilyen ilyesfajta sportot nem szerettem volna űzni és főleg nem versenyezni (abból elég volt), csak mozogni. Így jött a hétfői szaditorna és az itthoni fitness(?) edzés ötlete.:)

Szóval igen, elkezdtem és csinálom is rendesen... és az első eredmény már jelentkezett is: életemben először sikerült lefutnom a cooper tesztet. Ez hülyén hangzik gondolom nektek, de eddig kb a 17. körnél mindig elájultam. Szóval gáz vagy sem, mikor ráeszméltem a végén, hogy lefutottam, egyszerűen nem hittem el és elsírtam magam. A győzelmet az ájulás és a futás felett végül egy szaditornával (majd a napi kihívások elvégzésével) koronáztam meg.:)

Szóval igen, csak akarni kell és csinálni, hisz más nem fogja helyettünk. Bár én is sokszor vesztek a motivációmból Natinál mindig találok egy apró löketett.. haha szóval egy rúgást ami elrepít egyenesen az edzésig. Ajánlom mindenkinek.

Végül pedig itt pár kép (mert általában sokan keresnek ilyeneket. Én jelen pillanatban ezt a két kihívást csinálom, illetve ezeket az edzéseket nézegetem (egyenlőre). 



Ezekkel meg még csak szemezgetek:


2015. január 9., péntek

.a rövid haj sztori || storytime


Talán feltűnt már a régebbi olvasóknak, talán nem, hogy nekem bizony nincs földig érő hajam, sőt még a vállamig se ér le és volt, hogy esetleg a fülemet se takarta el, pedig 2 éve még én is lapockáig érő hosszú hajjal "színesítettem" az utca népét. Aztán történt valami...:)

A fogszabályzós rövid bejegyzésem népszerűségén fölbuzdulva gondoltam, hogy talán az ilyen egyszerű változásokról, változtatásokról megéri írni, főleg, hogy rengeteg blogon írta egy-egy szerkesztő, nekem is többen mondták, hogy igazán kezdenének már valamit a hajukkal. Csak félnek.

Igen, alapvetően az emberek félnek a változtatásoktól és ez igazán nem helyes. Legalábbis az én túlságosan is felnyitott fiatal szememmel így látom. Most nem szeretnék nagy életbölcseletekbe belemenni, de azt hiszem tény és való, hogy az ember szeme ahogy nő fölfele egyre inkább kitágul, egyre több mindent próbál befogadni és megérteni, aztán jön valami, ami miatt elkezdi az érdeklődő szemét lecsukni, elfogadja, hogy a dolgok úgy vannak ahogy és nem igazán szeretne változtatni rajta, vagy ha mégis, akkor a sok ellenlehetőség igen elveszi a kedvét.
Hisz van is a mondás, hogy fiatalok vagyunk és bolondok. Ha valami őrültséget akarsz csinálni azt most tedd. És igen, a hajvágás ily módon igen nagy őrültség, minimum a drága édesanyák szemében, mert ugyan, melyik szerető anyuka nem szerelmesedik bele kislánya hosszú tincseibe (vagy éppen apuka)? 

Szerintem alapvetően nálunk is így volt, bár anyu leginkább attól félt, hogy megbánom, hisz míg a hosszú hajból bármikor lehet könnyűszerrel rövid, addig hosszú évekig eltart a rövidből hosszabbat csinálni... Természetes úton.

DE! Levágattam és nem bántam meg egy percig sem. Sose éreztem, hogy bárcsak nekem is olyan szép hosszú hajam lenne, mint a többieknek, főleg, hogy ezer egy előnye van.
Szóval jöjjön a kedvcsináló:
  • A hajmosás és hajszárítás gyerekjáték. Nyáron 3-5 perc alatt a napon megvan és télen se több. Ráadásul mindenből kevesebb kell (sampon, balzsam) szóval tök jól spórolhatsz rajta. :'D
  • Lehetsz kócos és még jól is mutat, szóval akár át is veheted a ponyvaregényekben sokszor ismételt helyes pasi "most keltem" haját.
  • Sokkal jobban meglátszik, hogy nő a hajad és igen gyorsan, szóval akár hónaponta váltogathatsz frizurát. 
  • Igazából ha hosszú hajat szeretnél, elég egy parókát beszerezned és nem is kell rengeteg hajat betömködnöd alá.
  • Ha ügyesen és elég hosszú hajat vágatsz le, akkor azt akár el is adhatod és elég sokat fizetnek érte. :'D
  • 100%, hogy extra jól fognak állni a kalapok és sapkák.
  • Akár sokkal erősebben is sminkelhetsz és nem lesz feltűnő, mert a hajad ellensúlyozza. 
  • Szóval egyszerűen ezerszer jobb, mint a hosszú haj. Legalábbis szerintem.
  • Mostanság egyre divatosabb, talán ez annak is köszönhető, hogy egyre több sztárolt személy vágatja le fürtjeit.:)
  • Sose kell hajgumi, így nem lesz tesi előtti lázas keresgélés se semmi ilyesfajta idegeskedés.
Szóval én szerintem tényleg megéri, ha valami nagyon újra vágysz és ezer meg egy "hajszerkesztő" van a neten, amikkel "felpróbálhatod" a kiválasztott frizurákat. Mert hogy nem csak egy féle rövid haj van ám. Ha egyszer levágatod, megtapasztalod, hogy hónaponta fogsz valami új frizurát összeesküdni a hajaddal, mert egyszerűen folyamatosan változik és mindig más fog menni az éppen hatalmaskodó hangulatodhoz. 


Ugyanakkor nem csak érvek vannak a rövid haj mellett, hanem pár jó ha tudod és ezen ne lepődj meg sztori is hozzá jár.
  • Ne lepődj meg ha mások elkezdik piszkálni a hajad. Valamiért késztetést éreznek rá, hogy piszkálják vagy beletúrjanak, esetleg összeborzolják. 
  • A kockás ingek és boyfriend gatyók... szóval a fiús stílust kicsit küszöbölni kell (ha nem akarsz fiúnak kinézni), de nem lehetetlen sőt.:)
  • Néhanapján hihetetlen módon el lehet aludni a hajunkat, szóval ilyenkor se vax, se hajvasaló, se víz, se zselé. Semmi nem fog használni, az antenna állni fog, mint a cövek egész nap. ((De a kócos hatás ilyenkor kapóra jön.))
  • Mindenképp szükséged lesz hajvasalóra, ehhez ugye hővédőre és vaxra és csattokra. (Persze nem mindig, de amikor elalszod a hajad, nagy segítségek tudnak lenni mind.)
Szóval azt hiszem ennyit tudok elmondani az én rövid hajas sztorimról és ennyi okosságot tudok összeötölni nektek. Ti hogy álltok egy ilyesfajta változtatáshoz? :)

2015. január 7., szerda

.kedvenc bloggereim /külföld/


Ismét itt lennék és talán összejön lassan ez a minimum két/három naponta lévő frissítés. 
Nemrég kaptam egy kis noteszt (az elejére föl van írva, hogy 2015).. igazából anyu kapta, de miután a tavalyi naptárt is lenyúltam, így erre is rögtön pályáztam. Utólag derült ki, hogy ez csak egy vaskos jegyzet füzet, de segáz. 
Kicsit babonás és furi vagyok, szóval lehet, hogy ez épp egy égi jel, hogy kezdjek el rendszerezni és írjam össze a gondolataimat? Na jó, lehet, hogy csak újítani akartak és az idei csak egy notesz, jövőre meg megint kalendárium, de had képzeljek bele világmegváltó dolgokat. Végül is még gyerek vagyok. 
Szóval elkezdtem összeírni az ötleteimet, papírformára is, hisz hiába írogattam eddig az Evernote-ba, egyszerűen sose került megnyitásra sehol és mindig csak elfelejtkezek róla, pedig amúgy egy hihetetlen pöpec kis app, csak meg kell tanulni alkalmazkodni (?) hozzá...
*feljebb csak a hülyeségeim és rizsázásom olvasható, semmi különös*

Ezután a hosszúra nyúlt bevezető után végre bele is fognék a mai poszt témájába, mégpedig a kedvenc külföldi bloggereim listájába. Nincs sok, nem kell megijedni és nem is kell félni tőle, hogy sokáig bírnék róluk beszélni, mert magamon és a könyveken kívül mindenről egész tömören fogalmazok. Also.

Talán Amy Valentine nevével mindenki találkozott már a blogvilágban. Az évek során hihetetlen hírnévre tett szert és én biztos vagyok benne, hogy ez egyáltalán nem véletlen. Imádom az outfit összeállításait és az egész blogját, mert nagyon hangulatos képekkel pakolja tele, melyek sajátok. Általában ugye haulokat, outfitteket és videokat posztol, de sokszor az életében történő dolgokról, bulikról is ír bejegyzést. Rocker leányzó, szóval ezért is igen megfogott.^^
Mivel már említettem egyszer, hogy össz-vissz németül beszélek úgy ahogy a magyaron kívűl, így a hosszabb posztjaival nem igazán tudok mit kezdeni. Ettől függetlenül a blogjáért és a videóiért is oda vagyok. Plusz pont, hogy szereti a Pokemont! ^-^ ((A képre kattintva eléritek a blogját))


Most pedig következzen Kri, akit már a legrégebb óta követek. Sajnos egy ideje (khm khm, sok ideje) inaktív, de én akkor is remélem, hogy visszatér még, mert oda vagyok a vagány stílusárt (amúgy ő is leányzó a félreértések elkerülése végett). Neki is van egy youtube csatornája, amin leginkább összefoglalóbb outfit vidik vannak illetve hajas tippek. Leginkább pop idolok hajkoronáját remake-eli videóiban. Hármuk közül kétség kívül ő a kedvencem.^3^ ((Link a képen))


Végül pedig Jenny, a rocknrollerr blog szerkesztője zárja a sort. Nagy meglepetés, ha azt mondom rocker? Igen, szerintem se, de így legalább érthető, hogyan is került ide. Nagyon szeretem a ruháit, legszívesebben az egész gardróbját kölcsönvenném, no meg a longieját és azokat a koncertjegyeket...ahh *-* Szóval nála leginkább haulok, outfit posztok és random bejegyzések találhatóak, néhai koncert beszámolókkal.
Végül pedig mindannyiunk nagy meglepetésére, ő is vezet egy youtube csatornát.:) ((Bloglink a képen))

Szóval ők lennének az én kedvenceim. Ti szoktatok olvasni külföldi bloggereket? Kiket? ^^ Valaki esetleg olvassa őket? 

2015. január 5., hétfő

.2015 Hey Ho, Let's Go

Ééééés itt is lenne az év elsőoutfit posztja. Tudom, jó ideje nem jelentkeztem ilyesféle bejegyzéssel, de az a nagy helyzet, hogy mostanság elkezdtem gondolkozni (igen, ilyet is tudok) és próbálok bármiféle állandóságot beállítani a blogon. Nem, egyenlőre nincs eredmény, de majd lesz. 100%... vagy nem. ((Egyébként nyereményjáték van Vicánál !!!))

Szóval nem is tudom igazán, hogy mi inspirált eme öltözék felöltése előtt (amúgy persze, hogy a tumblr, kár tagadni), de a végredmény szerintem egész jó lett, bár sajnos az időjárás közbe szólt és mire sikeresen megszoktam volna ezt a remek tavaszias időt, bedurvult és most havazik. Kérem szépen, döntse már el, hogy mi akar lenni. Ezzel a fajta ambivalensséggel én legyek leginkább megáldva, ne az időjárás. 
No, szóval amiről mindenképp szeretnék szót ejteni, az a cipőm. Már jó ideje kerestem egy ilyen iszonyat édes monstrumot, nagyon nagyon oda vagyok érte és nemrég ráakadtam a H&M-ben. Nem, még nem volt magassarkúm. (Keresztapámmal anno fogadtam is, hogy már pedig nekem ilyenem sose lesz. Vesztettem. :c) 

Aztán itt van még a Kalap. Igen, a nagybetűs, ami már az első posztomon is rajtam volt. Még mindig nagy szerelmem. (Igen, én képes vagyok beleesni a ruháimba, komoly szerelmi sokszög van köztünk. Remélem nem én vagyok csak ilyen...) Végül pedig a farmerdzseki ami nagyon feldobja a dolgokat itt(en) és említésre méltó még a két ráaggatott kitűző. Red Hot Chili Peppers és Ramones. *____* 

Bocsánat, hogy ezek a hülye dátumok rákerültek a képekre, de valami elállítódott a gépen és ha mindegyikről leszedném, akkor sok esetben magamból is le kéne várni részeket, amiktől röhejessé válnak a képek.

Érdekesség még ebben a fotósorozatban, hogy mielőtt készült volna, vasárnap délutáni unalmamban kifestettem magam, de úgy számomra emberesen és elsőnek. Alapvetően a szempillaspirál-korrektor-szemcerka kombót alkalmazom, de most eljutottam addig, hogy az ősszel vett tust is kipróbáljam, no meg egyebeket. 


szoknya: Pull&Bear ; harisnya és térdzokni: Calzedonia ; cipő és kalap: H&M; felső: Zara; dzseki: Pimkie; nyaklánc: Pandora; kitűzők: Vintage Shop (London)