{Vigyázz! Kész! Posztolj!} - Álomállás

Srácok, annyira készületem erre a VKP-ra, hogy elfelejtettem megírni. Sajnálom. Na de, miután láttam, hogy mostanság már majdnem bármikor föl lehet dobni a posztot (mert én úgy emlékeztem csak pontban 6 órakor), azt hiszem most akkor mégis megírom, ha már ennyit agyaltam rajta. Egyébként előző témánk is egy álom volt, álomesküvő néven, nem tudom mi jöhet még, de lassan azt hiszem álmokból kezdünk várat építeni (pacsi minden HP fannak) és sajnos, ez egy túl erőltetett vicc lett, szóval azt hiszem abba is kéne hagynom ezt a bevezetőszöveget és a lényegre kéne térnem. 

Kiskoromban mindig volt valami álomszakmám, elsőnek tanyán szerettem volna élni, mert kiskorában ugye mindenki szereti az állatokat, aztán jött a feltaláló, mint álommeló... Emlékszem volt is egy "feltaláló füzetem" amibe lehetetlen gépeket rajzoltam, de csak egy maradt meg különösen, a krumpli pucoló. Ez egy olyan szerkentyű volt, ami futószalagon vitte a krumplikat, majd egy rugó segítségével felrepültek a kellő helyen, ahol találkoztak pár pengével amik pont jól hámozták meg őket, majd visszaestek a futószalagra és haladtak tovább a tálba. Azt hiszem ebből igen jól látszik, hogy ritka lusta gyerek voltam, ha csinálni kellett valamit, viszont agyban mindig pörögtem és azt hiszem ez most is így van. 

Végül lemondtam természetesen a feltalálóságról és ekkor jött a zoológus, aztán az író, programozó, esportoló, röplabdázó, jogász és még ki tudja mi. Jelen pillanatban egy igen elcsépelt szakma irányába kacsintgatok leginkább, ami teljes mértékben lehetetlen... nem túl meglepő azt hiszem, ha azt mondom, hogy fizetett blogger szeretnék lenni. c: Imádom csinálni, és azt hiszem a blogon is meglátszik, csak hát nem olyan könnyű ez, főleg, hogy nem lehet belőle megélni itthon... Külföldön talán, de azért az a külföld se annyira csuda dolog, hogy ott mézfolyó és cukorhegy legyen, meg megélhetés egy egyszerű bloggernek. 

És bár nem ide tartozik, de az álomállásom reális verziójaként jelen pillanatban a Japánológia játszik és remélhetőleg még sokáig fog, bármilyen elvetemülten is hangzik.

Read More

EBAY MUSTRA || BACK TO SCHOOL 2015

Nos srácok ez is eljött. Megint jönnek majd sorra a Back To School posztok augusztusban, és itt most jogosan háborodhattok föl, hisz még július van... Viszont az ebay ugye egy hónap késéssel dolgozik, ezáltal ha valamit szeretnénk szeptemberben már használni, akkor azt érdemes már most megrendelni.
Szóval igen, ismét ebay-es poszt, mert hát őszintén imádom ezeket a bejegyzéseket összevarázsolni, és ahogy észrevettem, ti pedig kifejezetten szívesen olvassátok ezeket. Szóval nem is szeretném itt most túlságosan is húzni a szót, jöjjenek a filléres, vagy legalább olcsóbb iskolaszerek amiket érdemes az idei tanévre beszerezni.

Táskát vásárolni számomra mindig is borzalmas dolog volt, már csak azért is, mert egyszerűen ki nem állhatom őket, ráadásul a választék többnyire nem túl bő itthon és drága is. Tavaly már arra vetemedtem, hogy bár a Dore-mimi közbenjárásával, de netről rendeltem az iskolatáskámat és nem bántam meg. Sokkal olcsóbban jöttem ki az egészből és még sokan meg is dicsérték, bár ez szinte mellékes. Viszont! Fontos nézegetni a méreteket, főleg a "cukibb" daraboknál, mert lehet, hogy kisgyerekeknek van tervezve, így nekünk kicsi lehet. Egyébként én hátizsák párti vagyok, mint láthatjátok is és idén tervezek egy GD "one of a kind" hátitatyót beszerezni. (Bár lehet végül az EXO mellé pártolok át.)

Szóval ez a két darab tetszett meg nekem és gondoltam nektek is ajánlom. Az első olyan lazább, én nem vállalnám be, de ízlések és pofonok. A második pedig egy teljesen egyszerű fekete hátizsák, két "rekesszel", mint az előző is. Ez most kifejezetten divatos és nem is bánom. Sokkal kényelmesebb és egészségesebb, mint a T-Rex táskák (amik tök jók amúgy, csak nem tankönyvek cipelésére), vagy a válltáskák. Ja és nem, egyáltalán nem ciki hátizsákot hordani.

Talán a második legkiemeltebb darab a tolltartó, bár igazából már nagyon sokan (legalábbis nálunk) nem használnak egyáltalán. Mindenesetre én nagyon szeretek rajzolni, ezért elengedhetetlen kelléke a mindennapjaimnak pár ceruza, filc és toll. Mint láthatjátok, random banán-rajongóvá avanzsáltam, magam sem tudom, hogy sikerült ez. Egyébként az első tolltartót már volt szerencsém megrendelni, egyszerű szilikon darab, könnyen elfér benne pár toll, meg a fontosabb mütyürök, meg hát valljuk be, tök pofás egy banántolltartó.
A második darab visszafogottabb, nekem nagyon tetszik (mondjuk, hogy kerülne ide, hogyha ez másképp lenne?). Vele nincs tapasztalatom, de egész nagynak tűnik és árban is kifejezetten kedvező.

Persze, kihagyhatatlan kellékek a post-it csomagok. Én személy szerint azokat kedvelem különösen, amelyek nem csak cukik, de több méret is van egy füzetben. Ilyeneket viszont elég nehéz találni, szóval végül két alternatívát találtam, egy "tennivalók" listával megáldottat, illetve egy aranyos feliratosat.

Azt hiszem az ilyen kajadobozok idővel el-eltűnnek a diákok táskájából, de nálam szinte mindig van, már csak azért is, mert ugye nem tudok bármit bárhol enni, mindig vinnem kell magammal otthonról valamit. Viszont nem csak a hozzám hasonló szerencsétleneknek jöhet jól ez ilyen ételhordozó, hanem az egészséges életmódot követőknek is, hisz reggel egy salátát összeütni nem nagy kunszt. c: Emellett pedig nem maradhat ki a mindenki által ismert My Bottle se. Igyekeztem minél olcsóbb és megbízhatóbb eladót találni, azt hiszem sikerült is.

Remélem tetszett nektek ez a rövidke bejegyzés. A többi iskolai cuccokat, füzeteket és tollakat, azt hiszem bízhatjuk a Tesco-ra és a további üzletekre. Amúgy szerintem érdemes még most letudni az egész hercehurcát, mert augusztusban nálunk már ocsmányan össze vannak túrva a polcok. Egyébként tervezek egy animés/kpoppos változatot is ebből a bejegyzésből, sikítsatok, ha érdekelne titeket. c: ((Ja és új fejléc van meg a menü is kicsit meg lett reformálva.))

Read More

.Helena's Summer Tag || TAG (az első)

Srácok őszintén nem tudom mi történhetett az elmúlt időszakban, de napról napra egyre többen vagytok itt és iratkoztok föl, vagy csak olvastok engem. El se tudom mondani mennyire jól esik ez nekem, szóval nagyon köszönöm! Egyébként megfigyeltétek már, hogy az olvasóimat mindig "srácoknak" hívom, miközben alig van itt elvétve egy-egy hímegyed? Furi, de azt hiszem ezen jó szokásom nem fog egyhamar megváltozni.
Ez a mai poszt különleges, hisz az első TAG posztom, amire Loretta hívott ki. (Maga a TAG pedgi Helenától származik.) Ezúton is nagyon köszönöm neki. ^-^ A kérdések, mint ahogy a címben is láthatjátok, alapvetően a nyárral kapcsolatosak, nos, meglátjuk mit fogok az egészből kihozni, akkor kezdjük is. (A kép egyébként saját. Most készült (általam) uncsimról Korcula-n. c:)

~ Sorold fel a nyári BAKANCSLISTÁD első 5 pontját:

- rendbe rakni a könyves szekrényem ✓

- MondoCon ✓

- német intenzív

- Hollywood Undead koncert ✓

- EFOTT ✓ 

~ Mi a kedvenc nyári innivalód?

Azt hiszem egyértelműen a Soproni radler (limonádé) lime-menta ízben.

~ Mit szoktál csinálni nyáron, amit év közben nem tudsz?

Mondjuk a tengerben való úszás egy tipikusan ilyen megmozdulás, amire nem sok esélyem van év közben, de még talán a napozás is itt kapna helyet, ha csinálnám, csak hát én tökéletesen el vagyok hófehérkeként. Viszont az anime-maratonozás nagyon is ide illik. 

~ A családi nyaralás elengedhetetlen, szerinted ciki vagy hangulatos, miért?

A családi nyaralás egy igen szép dolog, kifejezetten hangulatos tud lenni, én személy szerint pedig nagyon is szeretem (csak nem szoktam kimutatni). Nem értem azokat akiknek ez "ciki", mert hát örüljön már, hogy a családja együtt van és örüljön annak, hogy megtehetik, hogy elmennek egy családi nyaralásra. Persze, nem leányálom pár része, de tudni kell élvezni. c: Gondolj csak bele, mennyien lennének szívesen a helyedben!

~ Mi az az 5 mondat ami mindig elhangzik nyáron a szüleid szájából?

- Szerezz már egy kis színt, a gép előtt nem fogsz lebarnulni!

- Fogadni merek, hogy nem pakoltad ki a mosogatógépet.

- Jól áll a fürdőruhám. (Anyu kedvence.)

- Nézd már, Panka itt van közöttünk! (Utazásnál, ha kiveszem a fülemből a fülest.)

- Na, találtál már wi-fit? 

~ Szerinted mik a nyár színei, miért?

Számomra azt hiszem a kék összes árnyalata. Az ég ilyenkor többnyire felhőktől mentes és igazán vakítóan kék és a tavak, folyók, tengerek is többnyire kékesebbek (ha nem totálisan zöldek) amik ugye a nagy melegben, ami egyenlő a nyárral, igen jól lehűtik az embert. 

~ Hánykor szoktál kelni?

Ez változó, de dél előtt még biztos, hogy fölkelek! 

~ Mik az idei kötelező olvasmányaid? Szerinted az osztályodból hányan szokták TÉNYLEGESEN elolvasni?

Még soha életemben nem kaptam nyári kötelezőt, sőt alig kaptam még kötelezőt... akkor most kezdjem magam furának érezni? 

~ Milyen terveid vannak a nyárra nézve?

Ezen a héten még kiélvezem egy kicsit a Balaton adta lehetőségeket, utána két hétig intenzíven németet tanulok (ekkor nem tudom, hogy lesznek a posztok) utána pedig egy hét Pesten és el is értünk az utolsó héthez, amikor még gyorsan elszaladgálok füzetekért meg földobok pár Back To School posztot, mert ugye azok minden évben visszatérő darabok. No meg ne feledjük el, hogy a blog augusztus 29.-én ünnepli az első szülinapját! Szóval lesz itt még rengeteg-rengeteg történés szeptember előtt. 

~ Nyáron többet eszel gyors kaját vagy esetleg egészségesebben étkezel?

Mint tudjátok, nálam ez az egészséges étkezés kidöglik annyiban, hogy örülök, ha tudok valamit egyáltalán enni, és igen kevés az a gyors kaja, amit fogyasztani tudok, így csak a szokásost eszem, mint amit egész évben. 

Most pedig, hogy elértünk a kérdések végére, nekem is ki kéne hívnom 5 személyt, akik végigverekedhetik magukat ezen a szép tíz kérdésen, szóval lássuk is, kik lesznek a szerencsések: 

- Pretty Pointless Posts (két szerkesztő, szóval ők duplán érnek)

- nico's stardust

- Random Shit Things (két szerkesztő, szóval ők is duplán)

Köszönöm a figyelmet és mindenkinek további szép nyarat, illetve ha gondoljátok, kommentben megválaszolhatjátok a kérdéseket, engem különösen érdekelnének, kifejezetten az, hogy nektek mit mondanak minden nyáron a szüleitek? c: 

Read More

.egy nap menekültség és tűzvész || beszámoló~

Először is szeretném leszögezni, hogy minden megoldódott, minden rendben van és most már kissé vidámabban, nevetve tudok visszagondolni az egészre.

Talán már feltűnhetett nektek, hogy kicsit ritkábban vagyok, ritkábban vannak frissek, ugyanis eljöttünk nyaralni Horvátországba, egy félszigetre, Trstenik mellé. Most mondhatnám, hogy lelőttem a poént, de az a helyzet, hogy sehol se írnak nagyon arról, ugye magyar nyelven, hogy mi történt az elmúlt 1-2 napban itt. Szóval azt hiszem, most akkor én mesélek: 

Kedd hajnalban, még éjfél után kint ültem és olvastam, majd úgy egy óra tájékában sikerült lefeküdnöm. Ekkor még minden teljesen rendben volt, legalábbis úgy látszott. Hajnali négykor keltem föl legközelebb, vagyis nem, felébresztettek. Apu fölkapcsolta a lámpát és szokatlanul sürgető, komoly, de legfőképpen ideges hangon keltegetett minket. Igazából fogalmunk se volt miért kell ilyen hamar fölkelnünk, de ahogy követtük ki őt a házból igen hamar megvilágosodtunk. Hajnal négy volt, de az ég olyan vöröses-narancssárgás volt, mintha épp most nyugodna le... bár a meleg levegő és a tény, hogy hajnal van elég hamar világossá tette számunkra, hogy ez nem a nap. Tűz volt. 

Először azt se tudtuk, hogy mi legyen, legalábbis mi gyerekek. Pakoljunk? Felöltözzünk? Végül a folyamatos kiabálás zavarában monoton mégis reszkető kezekkel összepakoltuk a dolgainkat. (Természetesen nekem az első dolgom volt a laptop-táskát rendbe rakni, ez visszagondolva olyan tipikus tőlem.) Bepakoltunk mindent a kocsiba és indultunk. A levegő meleg volt, sőt forró, tudjátok pont úgy mint a szaunákban, hogy már sérti a légcsöved és kellemetlenné teszi a lélegzést.
A tűz balról  és felülről jött, előttünk, azaz alattunk a tenger volt, így jobbra indultunk a félsziget vége felé. Elmentünk a szomszéd faluba, vagy városba? Nem tudom. Ott állt egy rendőr, de csak annyit mutatott mennyünk tovább, amúgy nem nagyon beszélt velünk. Eljutottunk egészen Orebic-ig, ahol az emberek semmit se tudtak a tűzről. Egyébként tervben volt, hogy egy nap elmegyünk kirándulni, Korcula-ra, szóval végül kompra is szálltunk, és reggelre már egy ottani kávézóban kezdtünk neki a napnak, menekültekként. 

Annyira nem volt vészes, hisz miután biztosra tudtuk, hogy biztonságban vagyunk kicsit nyugodtabban játszottunk turistásat, bár bennünk volt a görcs, hogy oké, de mi van a házzal és mégis mit hagytunk ott. Tudjátok ilyenkor jön rá az ember, hogy mi az ami igazán fontos, mármint valahogy föl kell állítani egy ranglistát, mégis mit féltünk a legjobban. Azt hiszem legtöbbünknek első helyen az önmagunk élete és egészsége áll, bár ott vannak azok az anyák (és apák) akiknek egyértelműen gyermekük élete és egészsége a legfontosabb. Ezután jönnek az iratok, elektronikai cuccok, ékszerek és ruhák. Aztán a tisztálkodási dolgok és végül talán az étel.
Nos nálam hogy volt? Elsőnek összepakolom a gépet, utána jöhetnek a könyveim és az arctisztítócuccok, végül a ruhák. A higiéniára vonatkozó további dolgok teljesen kimentek a fejemből,csak a fésű és a dezodor nem. Ételt pedig teljes mértékben elfelejtettem magammal vinni, pedig nekem ugye fontos lenne, hisz nem ehetek akármit. A család többi tagjánál kicsit másképp volt a dolog. Apu első dolga volt egy liter vizet kirántani a hűtőből, unokatestvérem azon morfondírozott, elhozza e a biológiafüzetét (vagy áldozza föl), anyu pedig nagyjából mindenre gondolt egyszerre, de leginkább arra, hogy mindenkinek legyen mindene és épségben eltűnjünk innen.

Az egésznek nem lett vége Korculán, hisz onnan elindultunk tovább, fogalmunk se volt merre, csak mentünk.. Aztán megint füst volt és mi megint tüzet láthattunk, szóval visszafordulva egy part menti kis faluban szálltunk meg végül, két apró szobában, de ezeket csak este foglaltuk el, addig is a parton olvastunk és fürödtünk, bár őszintén dög meleg volt így kínszenvedésként éltük meg az egészet, mi gyerekek. 

Végül másnap reggel visszajöttünk, azaz ma. Nem volt szép látvány az út, mindenhol még kis füstfoltok vannak, a tűz tovább pusztít, de mi már teljes biztonságban vagyunk itt az eredeti nyaralóban. Az áram néha elmegy, de amúgy minden oké. c: A sors fintora, hogy mi mindig csak egy nyugis hétre vágyunk, de valahogy ez sose jön össze, velünk mindig történik valami. 

Viszont nem mindenkinek jött össze ez az egész pozitívan. Még a tűz előtti este egy hihetetlenül pofás kis büfé-étteremben vacsoráztunk a parton, egy eldugott öbölben. Akkor voltunk elsőnek ott, de nagyon jó tapasztalataink lettek, így másnapra meg is rendeltük előre a kaját... Másnap este már benne volt a tulaj a TV-ben, hogy az egész hely leégett... 

Nektek volt már ilyen, vagy ehhez hasonló élményetek? Hallottatok az itteni tűzvészről? 

Read More

.Taichi Panda || app ajánló

Bár pont nemrég volt szó arról, mégis milyen applikációk boldogítják a telefonomon a mindennapjaimat, mégis most még egyszer kitérnék erre a témára, mégpedig egyetlen alkalmazásra, egy játékra, a Taichi Pandára. 

Ez egy egyelőre csak telefonon játszható akció RPG játék, ami kb fél óra játékidő után végérvényesen belopta magát a szívembe, így nyugodt szívvel ajánlom nektek is.
Elsőnek is négy "faj" vagy lehet inkább karakter közül választhatunk. Aki játszott már ilyen kaliberű játékkal, annak ismerős lehet a dolog, vannak közelharcos és távolharcos arcok, a szokásos harcos, aki egy karddal nyomul, itt is megjelenik, illetve van egy ninja, ami szintén igen tipikus, egy mágus, illetve maga a panda és most igen erősen belezavarodtam a dologba, mert lehet, hogy inkább öten vannak, mert van egy lövöldözős hapsi is, de róla semmi infóm nincs és semmilyen hivatalos lapon nem jelenik meg, mégis a játékban választható. 

Én egyelőre még csak a harcost próbáltam ki, pedig általában varázslókkal/mágusokkal szoktam játszani... a játék kifejezetten élvezetes vele, könnyen megjegyezhetőek a képességei és az irányításával sincsenek gondok. A kamera fixálva van, fölülnézetes, de szerintem ez így jobb is, hisz valljuk be, bármilyen más megoldás sokkal több energiát igényelne és miután egy telefonról beszélünk, valószínűleg laggolna is.  A grafika is rendesen eszi az akkut, de mindenképpen látványos és kiegészíti a játékélményt, szóval nincs itt semmi gond. 

A játékmenet maga igazából folyamatos küldetésekből áll, szóval meghatározott pályán kell végigmennünk, gyilkolásznunk, majd megölni a Boss-t és visszatérni a főtérre. Persze lehet más játékosok ellen is menni az arénában és a tapasztalataim alapján ez messze nehezebb, mint a szörnyek ölése, pedig szintben jóval alattam álló játékosok ellen mentem.
Persze a folyamatos győzelmekért pénzt kapunk, amiből fejleszthetjük a dolgainkat és még házi kedvencet is tarthatunk, aki elvégzi helyettünk a piszkos munkát, mint a mellékelt képen, ahol screenshot-olás miatt, szegény kis kék teknősvalamimnek kellett megölnie a csúnya és gonosz ellenséget.

A játékban van lehetőség autoplay-re, ekkor a karakterünk automatikusan megy és támad mindent és mindenkit akit ér, nekünk pedig csak a különlegesebb képességeket kell nyomogatni. Az egyetlen gond ezzel, hogy ekkor frontálisan vagyunk képesek csak támadni, ezáltal ugye mi is szenvedünk el sérüléseket.

Összességében én nagyon tudom ajánlani ezt a játékot, de a hátrányaival mindenképp számolnunk kell, mint hogy állandó és stabil wifi kapcsolatot igényel, a legjobb, ha a telefonunk közben a töltőn van, mert nagyon gyorsan és könnyen lemeríti, na meg a függőség ami vele jár, mert hát most rögtön mennék vissza játszani, csak sajnos nem lehet. c: Illetve egész nagy helyet foglal (és ez az update-ek miatt valószínűleg folyamatosan növekedni fog).

Nos, hogy tetszik a játék? Próbáltátok már? c: 

Read More

.Mondocon 2015 Nyár || beszámoló~

Már alig vártam, hogy végre gép elé kerüljek és lepötyöghessem beszámoló soraimat a nyári Mondoconról, amin végre sikerült unokatesómmal részt vennünk, akivel közösen és egyszerre kerültünk be egy jó két éve az animék és a kpop csodás világába. eleinte úgy terveztem, hogy be fogok öltözni, de ahogy közeledett az esemény egyre inkább világossá vált előttem, hogy egy vasam sincs amit erre tudnék fordítani, na meg a melegre való tekintettel is... Viszont, ősszel mindenképp szeretném Riko-t a Kuroko no Basuke-ből megvalósítani, márt csak azért is, mert ha minden jól megy még paresz se kell hozzá, meg a kedvenc animém... igen, sajnos a K project, lecsúszott a második helyre. 

De a Con-ról! Szóval nem volt jegyünk, ezért kicsit izgultam, hogy mégis mekkora sort kell majd kiállnunk, de szerencsére hihetetlen hamar bekerültünk a Hungexpo-ba, bár ez köszönhető volt a már sorban álló barátoknak... Egyébként ilyenkor nagyon szeretem a kettes metrót, mert olyan jól néznek ki a cosplayes arcok az idős nénik és az egyszerű utazók között. Emlékszem az első conomon fogalmunk se volt, merre kéne menni a pillangó utca után... így megvártunk egy tuti cosplay-es arcot, jelen esetben egy rózsaszín habos babos lolita lányt és alig feltűnően követtük egészen a Hungexpoig.
Miután sikeresen bejutottunk, eszembe jutott, hogy jó lenne fotózni, de végül pár kép után erről nagyjából le is mondtam, mert akkora tömeg volt, különösen a vásár részlegén. 

Egyébként vicces, hogy ha megnézitek a fölső képet, akkor ott egy lány hosszú kék pareszben és zöld fölsőben szakasztott mása a kicsivel mögötte álló kék pólós és zöld gatyás pasinak. Szerintem egész aranyos véletlen. 

Miután bejutottunk, rögtön a vásárrészleget rohamoztuk meg, így sikerült vennünk rengeteg kitűzőt (személy szerinti szerzeményem egy SAO-s, GDragon-os és egy Coldrain-es) és még egy iszonyatosan jó egyen-pólót is unokatesómmal a Tamaishi Design-tól! Iszonyatosan nagy volt a tömeg, konkrét heringkedés, így elég hamar kiszabadultunk a szabadba, csak úgy beszélgetni és nézni a tömeget. Terveztünk Bubu teát is venni, de hihetetlen nagy volt a sor, így inkább maradtunk a helyünkön. Így utólag visszagondolva kifejezetten elszigetelődtünk a többiektől, de majd legközelebb...c:

A programok egyébként egész jóknak tűntek, elég sok számháborúzó arcot is láttunk, na meg a cosplayek is szépek voltak. Számomra külön öröm volt, hogy kifejezetten sokan voltak a Kuroko no Basuke-ből és ugye remélhetőleg legközelebb én is onnan leszek Riko. Viszont a legközelebbi őszire szívesen összehoznék valami olvasótalálkozót, szóval írjatok, hogy ti hogy látjátok a dolgot, lenne e kedvetek talizni egy pacsi erejéig, vagy akármi. 

Nagyjából 4-5 óra környékén hagyhattuk el végül a Hungexpo területét. Sajnos erőse alváshiánnyal küszködtünk, így már a metrón is majdnem bealudtam a magam részéről, de végül hazaérve konstatáltuk, hogy mindenképp egy jó conunk volt és mostmár igazán mehetnénk aludni. A legnagyobb élmény viszont kínos módon az volt számomra, hogy föl tudtam venni végre valahová a GD-s maszkomat, és nem néztek érte az emberek hülyének. ^-^ 

Ti voltatok conon? Hogy éreztétek magatokat? 

Read More

{Vigyázz! Kész! Posztolj!} - Kedvenc alkalmazások

Bár mostanában elég nagy volt a kihagyás, most ismét itt vagyok és koptatom a billentyűzetet. Nincs sok mentségem arra miért nem volt friss, de talán az egy elég elfogadható érv, hogy nem volt gépem. Mindegy is, a lényeg az, hogy jelenleg van, szóval kezdjünk is neki ennek a VKP posztnak, ami most kifejezetten tetszetős témát kapott, ugyanis a kedvenc alkalmazásaimról kellene most írnom. 

Azt hiszem a blogger körökben kevés az olyan delikvens aki nem fordítani elég nagy figyelmet a telefonjára. Egyrészt néha kénytelenek vagyunk vele fotózni a posztokhoz, meg hát mégis milyen az a blogger a mai világban, aki nem oszt meg percenként egy képet instán, vagy nem csiripel valamit twitteren. (Persze ez rám pont, hogy nagyon nem érvényes, de hát ez van.)  Szóval a szoc. médiás ikonok feltétlen helyet kapnak ugye rögtön az első oldalon.

Nekem a legnagyobb kedvencem egyértelműen a snapchat (@ninanna5), valahogy ennek a spontanitása elég közel áll hozzám, nem úgy mint az instagram (@ninannatoro), ahova mostmár csak nagyon szép és nagyon művészi képeket próbálok föltenni. De igazából ez igen ritkán sikerül. 

Persze a legtöbbet használt egyértelműen a messenger, mert ugyen mi más is lehetne, de valahogy a facebookot igen kevésszer pörgetem át, úgy ahogy a tumblr és a pinterest is kevésszer kerül megnyitásra. Az indok pedig nem más, hogy túlságosan is zabálják a mobilnetet. ((Egyébként szerintem még nem volt olyan posztom, amiben a ennyi aláhúzott, a helyesírási javító szerint hibás szavam lenne így egybe.))

Igazából játszani nem igazán szoktam, ezt a Taichi Panda-t pedig még nem is volt alkalmam kipróbálni, de ha jónak tűnik, nem kizárt, hogy videóra veszem a játékot, mert hát úgyis olyan üres a youtube-csatorna. A blogger app-ja van még meg, de azt hiszem még nem vetemedtem sose arra, hogy igazán használjam, de igen nagy biztonságérzetet ad, hogy bár nehezebben, de nagyjából bármikor össze tudok nektek egy posztot hozni.
A gtunes egy kifejezetten jó zeneletöltő program, bár sjnos San E számai közül csak egy letölthető, így most kicsit hadilábon állunk. Viszont megnyugtató, hogy a Mydol segítségével tudok San E drágával beszélgetni. Ez egy olyasmi "játék", mint a cleverbot, csak kpop idolokkal tudunk beszélgetni. Remek unaloműzésre!

Utolsónak pedig van még egy nem annyira ismert, koreai "messenger/viber"-em, ami nem más, mint a kakaotalk. Nagyon szeretem, bár sajnos csak pár ismerősömmel tudok ott beszélgetni, mert hát nálunk ugye nincs nagyon elterjedve. 

Viszont, hogy ezek közül melyik is a legnagyobb kedvencem? Egyik sem! Egy igen alap alkalmazás lopta be magát már hosszú ideje a szívembe, ami nem más, mint a zenelejátszó (mily meglepő). c: 

Read More

.könyvespolc átalakítás || DIY?!

Srácok, új fejléc van, bár azt hiszem láthattátok már, és én kifejezetten szeretem (jó sokat ügyeskedtem vele, pedig teljesen minimalista és egyszerű), remélem tetszik nektek is. c: A véleményetekre kifejezetten kíváncsi lennék, szóval nyugodt szívvel írjátok meg nekem kommentben vagy a chatben.

Magam is meglepődtem, amikor megláttam a bejegyzések között, hogy mennyire közkedvelt lett a könyvekről szóló posztom. Ma is egy hasonlót hoztam nektek, kicsit DIY, bár elég nagy vicc lenne konkrétan eme címke alá sorolni. Szóval egy jó ideje fel volt írva a nyári teendőim listájára, hogy rendbe kéne rakni a könyvespolcomat. Tegnap volt is egy szabad délutánom így neki is estem, de jócskán belenyúlt az estébe is.. tudjátok valahogy mindig azon kaptam magam, hogy valami régi nagy kedvencemet újraolvasom vagy csak belelapozok. Szóval komoly önkontrollra volt szükségem, de meglett és mostmár gyönyörű kis könyvespolccal rendelkezek.

Szóval íme az lenne az előtte-utána képsorozat. A nagy üres lyuk a TV miatt adódott, mert csak télire kaptam meg a nyaralónkból, de igazából nem is bánom, hogy eltűnt, mert egyszerűen imádom újra és újra átrendezni a polcom. Ez valami furcsa kényszer nálam, mint a ruháknál, mind a könyveknél, de igazából teljesen jó, mert rengeteg könyv van ami csak úgy odakerült és így végre egy kicsit beleolvastam, ezáltal megspóroltam 3-4 rugót, hisz most egy darabig azt hiszem nem fogok könyveket venni, szeretném a teljes polcomat kivégezni. 

Egyébként a rendszer a következő lett: Legalsó polc a filmek, cd-k és újságok helye. Nos igen, azaz oldalára fordított nagy kupac fehér tok, mind Sims 2 és 3, kicsit kocka vagyok.
A következő sor a kezdő könyvmoly éveimet mutatják be nagyjából, itt kapott helyet az a maradék Vörös Pöttyös kötet, melyeket nem selejteztem ki. Szóval ezeket a darabokat találom olvasásra méltóknak, bár lehet azóta jöttek ki jobbak is, csak már ha tehetem inkább komolyabb regények felé kacsintgatok. Egyébként az első vörös pöttyösöm a Shiver volt és olyan mély benyomást tett rám, hogy mai napig félkészen állnak a papírdarvak egy másik polcomon, hogy egyszer fellógassam őket az ágyam fölé.
A következő szinten már a kedvenceim foglalnak helyet. Azt hiszem mindenki fölismerte a teljes Harry Potter sorozatot, illetve a nagy kupac Kosztolányi kötetet. Itt azért pár még nem olvasott darab is helyet kapott, mint a Jane Eyre, vagy a Gyűrűk Ura. Viszont a legnagyobb és legszembetűnőbb polcon csak és kizárólagosan a megakedvenceim vannak. Igen, a Battle Royale kiemelt helyet élvez ott középen, de róla már írtam itt a blogon. Rajta kívül többnyire verses kötetetek és Celia Rees munkái sorakoznak itt. Igyekeztem úgy összerakni az egészet, hogy jó érzés legyen ránézni, meg hát ne legyen  annyira unalmas. Így jött az ötlet, hogy mennyire nem praktikus, viszont jól néz ki, ha párat az oldalára fektetek.
Egyébként legfölül csak pár régi könyv és szótárak kaptak helyet, az nem igazán érdekes, viszont egy kicsit lejjebb a szemfüles kpopperek találhatnak valami kedvükre valót. 

Most kellett rájönnöm, hogy a snapchat szélesebb képeket csinál, no mindegy. Egyébként én nagyon szívesen elbeszélgetek magammal a könyveimről, szóval lehet a jövőben, ha nálam lesz a kamera, jövök egy ilyen videóval is, úgyis nagyon-nagyon régen volt már. Egyébként mindenkinek ajánlom a könyvei átpakolását, elég jó elfoglaltság unalom ellen, illetve a végeredmény hihetetlenül rendezetté teszi az egész helység látképét. c: 

Read More

.animék a nyárra || ANIME

Azt hiszem a könyves posztom sikerén felbuzdulva, megírok egy újabb ajánlót a nyárra, ezúttal az animékkel a főszerepben. Eddig egyetlen anime ismertető-ajánló került föl a blogra, ami igazából kifejezetten fura, mert szabadidőm nagy részét ez a tevékenység teszi ki, illetve az érdeklődési körömben is jelentős szerepe van (persze azt hiszem ez egymásból következik, meg már úgyis tudjátok, ha követtek egy ideje). Nade,  kezdjünk is neki, mit érdemes szerintem ezen a nyáron megnézni? 

No Game No Life ~ A sztori egy testvérpárról szól, akik igazából nem csinálnak mást, csak videojátékokkal játszanak úgy egész nap, így érthető, hogy ebben vérprofik és nem könnyű őket legyőzni. Valaki mégis megpróbálkozik ezzel, természetesen sikertelenül, mégis itt beindul a történet, hisz valami hókuszpókusz következtében egy más világban találják magukat, ahol mindent csak játékokkal lehet eldönteni. Természetesen ők nagyon jól szórakoznak ebben az új világban, mi pedig nagyon jól szórakozhatunk rajtuk, ebben az animében. Én nagyon tudom ajánlani, fiúknak és lányoknak is, hisz izgalmas és tényleg leköti az embert, ezenfelül pedig humoros és fordulatos, hisz ezek a játékok mind taktikát és logikát igényelnek, így sok olyan pillanat lesz nézés közben, hogy az ember nagyon izgul, aztán fogja a fejét, hogy ez a megoldás, hogy nem jutott eszébe. Általában hihetetlenül epik módon oldják meg a necces helyzeteket, talán ez a legvonzóbb pontja az animének. c:  Ráadásul a grafikára se lehet panasz, kifejezetten szép és különleges.
((Sajnos nem lesz folytatása, részletek itt))
Első rész magyar felirattal || AA ismertető

Mangaka-san to Assistant-san to ~ Maradva a könnyed animéknél itt egy zseniális darab, mely egy mangaka napjait mutatja be... egy nem mindennapi (vagy épp túl mindennapi?) mangakáét, akinek bugyi fétise van és egyszerűen túlságosan is rajong a lányokért, szóval ja, röviden perverz. Persze ahogy az szokott lenni, ő az egyetlen férfi szereplő az egészben, rajta kívül még négy leányzóval operálunk, akik furcsa mód "szeretik" a főszereplőnket, de legfőképpen kibírják, ahogy az szokott lenni.  Nem mondanám, hogy igazi története lenne, de nem is lényeges, hisz az egész mű tényleg csak a szórakoztatásra játszik, de nagyon jól. A srác folyton beég vagy valami hatalmas hülyeséget csinál, így szerencsétlen egész szerethetővé válik, mégis inkább a lányok szemszögéből nézve szánalmasan vicces.  Bár ebből a szövegből biztosan az jött le, hogy ez inkább fiúknak való az ecchi miatt, de ez nem így van. Fiúknak és lányoknak is baromi élvezetes lehet, ha csak fáradtan valami kikapcsoló darabot kerestek és nevetni akartok.
Első rész magyar felirattal || AA ismertető

Free! ~ Szóval most jöjjön egy anime ami tényleg szinte csak a lányoknak ajánlok, pedig sport anime. Nos igen, öt fiúról szól a történet, akik tagadhatatlanul bishik, azaz helyesek és mint tudjuk, az vízben való úszkáláshoz nem szokás a téli gúnyánkat magunkra ölteni, így nyilván mindenki érti most már, miért is kerülik el a fiúk ezen animét és a lányok miért vannak különösen oda érte. Ráadásul az öt fiú mellé csak egy húg és egy tanárnő kerül a másik nemből, így a hölgyek által oly nagyon szeretett bromance (yaoi) párosok is könnyen megalkothatóak az öt fiú barátságából, illetve rivalizációjából. A történet főként Haru szemszögéből fut, ő a legfurább mindjük közül. Nem érdekli más, csak a víz, az úszás és abból is csak a gyorsúszás. Mellé társul Mikoto a törődő és aranyos fiú, illetve Nagisa a pici, vidám, pörgős és közvetlen srác. Az alapfelállás persze bővül a történet során plusz két fontos arccal, de azt hiszem már ebből is látható, hogy igen nagy választékot adtak a készítők... Mégis szerintem egy izgalmas és aranyos anime, szóval a lányoknak mindenképp ajánlom, főleg, hogy mostanság ilyen nagy a meleg ^-^ Egyébként ennek a darabnak van egy második évada, de itt vége is, nem várható folytatás. 

Első rész magyar felirattal || AA ismertető

Akame ga Kill ~ Így a végére azért valami harcosabb anime is jöhetne, nem? Őszintén megmondom, én ezen a részen eléggé le vagyok maradva vagy éppen csak a túlhypeolt darabokat láttam. Jelen pillanatban egyébként a Narutoval szórakoztatom magam, életemben először néztem meg egy animéből 100 részt. De térjünk is vissza az ajánlásra váró műre, mely kifejezetten bővelkedik harcjelenetekkel és egyik legnagyobb kedvencem benne, hogy egész valóságos. Tehát a sebesült az tényleg sebesült és megesik, hogy egy csat közbe egy fontos tag meghal, mert ők se halhatatlanok, sőt. Szóval előre felhívnám a figyelmet, hogy előszeretettel haláloznak el a szimpatikus karakterek a 24 részben, de épp ez számomra a plusz ebben az animében, azon kívül, hogy izgalmas. Hisz ki ne akarna egy titkos banda tagja lenni, akik fölszabadítják a népet a gonosz és elnyomó uralkodó alól? Na ugye, főleg, ha még különleges fegyvereket is kaphatunk... Az első rész megtévesztően indít, de mindenképpen ajánlom fiúknak és lányoknak is ezt az animét. 

Első rész magyar felirattal || AA ismertető

Srácok, őszintén remélem, hogy tetszett ez a bejegyzés! Ha szeretnétek még animékkel foglalkozó posztokat, akkor légyszíves írjátok meg (vagy jelölgessetek lent a tetszik/nem tetszik gombokkal). Nagyon köszönöm. c: 

Ti láttátok már ezek közül valamelyiket? Mit gondoltok róluk?~ 

Read More

.könnyű könyvek a nyárra || KÖNYVES

Lassan egy hete mondogatják a szüleim, hogy ideje lenni valami színt szereznem. Igazából sose érdekelt a napozás és a szép aranybarna bőrszín, ráadásul jelenleg tökéletes indokkal el is kerülöm ennek a lehetőségét a "Japánban a fehér bőr a divatos" mondatommal, ami után rendszerint elnevetem magam, csak hogy ne nézzenek halálosan hülyének. Mindegy is, lényeg a lényeg, ma nagy csoda folytán kezembe kaptam Murakami Haruki - A színtelen Tazaki Cukuru és zarándokévei könyvét és egy pohár kávé társaságában kiültem az erkélyre, csak hogy örüljenek a népek.

Így jött az ötlet, hogy igazából én úgy terveztem nyáron visszatérek könyvmoly énemhez és behozom a rengeteg olvasmányokbeli lemaradásom és hogy erre rá is hangolódjak... itt ez a poszt, egy könyv ajánló, mely olyan darabokat taglal melyeket nagyjából bármely korombeli fiatal kikapcsolódás gyanánt magához kaphat egy rövid napozás erejéig. c: 

Szóval ez körülbelül annyit jelent, hogy nincsenek világmegváltó és túl mély gondolatok benne, mégis kellemes kikapcsolódást nyújthat, mert hát végül is ilyesmi ez az ifjúsági irodalom.

Elsőnek jöjjön a húzóerő, John Green, akitől mily meglepő a Csillagainkban a hiba-t olvastam elsőnek. Nem tetszett, mai napig fogalmam sincs, mi foghatta meg az embereket ebben a könyvben, hogy ennyire istenítették. Az író maga ezzel a könyvvel vált ugye ismerté, amit én nagyon sajnálok, hisz volt szerencsém olvasni tőle az Alaska nyomában-t, ami ezerszer jobb könyv egyszerűen, mint a fönt említett, így engedjétek meg, hogy ajánljam. A fülszöveg ITT OLVASHATÓ.
A személyes véleményem pedig itt: Ez a könyv kissé emlékeztetett a kezdeti felépítésében az Egy különc srác feljegyzéseire, meg talán icipicit a Zabhegyezőre is, de azt nem volt szerencsém végigolvasni. Az alapfelállás ugye a fura lány akibe mind tudjuk, hogy bele fog szeretni a nyomi srác, ez egy elég egyszerű egyenlet, így a könyvtől akkora gondolatokat ne várjon senki, viszont izgalmasan és élvezetesen lett megírva, így mindenképp ajánlani tudom ha valami könnyűre vágyik az ember. 

Másodiknak mindenképp egy olyan könyvet szeretnék mutatni, ami nem igazán ismert, pedig igazán lehetne, emlékszem egy balatoni nyaralóban találkoztam vele és a déli nagy melegben el is olvastam, ha már úgyse tudtam mit csinálni internet hiányában. Ez a könyv nem más, mint Anna Gavalda - 35 kiló remény rövidke kötete, ami az előző könyvhöz hasonlóan egy igen fiatal fiú szemszögéből olvasható. A fülszöveget ITT TALÁLJÁTOK.
Talán azért áll hozzám olyan közel ez a könyv, mert kissé öcsémre emlékeztet, annyi különbséggel, hogy a mi életünkben sajnos az a bizonyos nagyapa nem játszik szerepet, márpedig a könyv egy igen szép szála a fiú és a nagypapa közti kapcsolat, ami azt hiszem igen reális, hisz nem egy fiútól lehet hallani, hogy mennyire szereti és tiszteli a nagyapját, de mi lányok valahol ezt nehezebben érthetjük meg, nem? Talán ez a könyv segít. ;)  Mindenképp ajánlani tudom, mert valamilyen szinten mindenki azonosulni tud azt hiszem a főszereplővel és egy izgalmas rövidke történet, amit mindenképp érdemes elolvasni. 

Azt hiszem ha nem lenne édesanyámnak enyhe pipacsmániája, kezembe se vettem volna a könyvet. No, azért nem ítélek ennyire a porító alapján, de tény és való, hogy anno a vörös pöttyös korszakomban az arany pöttyös egyáltalán nem érdekelt és ez azóta is kissé így van, csak most már a vörös pöttyös is beletartozik, bár vannak kivételek, de értitek mire szeretnék kilyukadni. Mindegy is, lényeg a lényeg, hogy a következő könyv egy igen kellemes és élvezetes történet, amit bár rég olvastam, de azt hiszem biztosan mondhatom, hogy rengeteget nevettem rajta. A címe nem más, mint Ha a helyén van a szíved és az írót Carolyn Jourdan-ként szokták emlegetni. A fülszöveget ITT OLVASHATJÁTOK. Személyes véleményem pedig, hogy aranyosan gondolkodtat el a könyv minket, miközben szórakoztat, hogy mikor is leszünk "valakik" és mitől. Hiszen mindenki vágyik rá talán, hogy pótolhatatlanná váljon (ne csak az édesanyja számára), így csak ajánlani tudom. 

Nem sokszor olvasok újra egy könyvet elejétől a végéig, de ez a kötet nem tudom hányszor járhatott már a kezeim között. Valahogy szeretek visszatérni minduntalan a világába. Egyszerű amerikai tanmesének is hívhatjuk, egy szerencsétlen srácról szól akinek a neve Stanley... így a könyv címe, ami a Stanley, a szerencse fia-t kapta, eléggé ambivalens az alaphelyzethez képest. Egy igen egyszerű és kalandos történet, számomra hihetetlenül inspiráló és szórakoztató. Vannak benne gonosz, nagyon gonosz felnőttek, egy elkeseredett és beletörődött főszereplő (akivel könnyű azonosulni), egy jó barát és egy munkatábor, na meg egy régi-régi történet. A konkrét fülszöveg ITT OLVASHATÓ. Azt hiszem ez az első könyv, amit nyugodt szívvel ajánlok bárkinek, fiúknak és lányoknak egyaránt, de talán a fiatalabb korosztálynak vagy olyannak, aki még csak most barátkozik a könyvekkel, de erről majd később egy másik bővebb posztban. Ide csak annyi tartozik, hogy egy nagyon szépen összerakott regény, ami kiskorom óta nagy kedvencem és nem egyszer sikerült már véletlenül hasonló novellát vagy történetet összeeszkábálnom, szóval igen. Hatással van az emberre, mégis egyszerűnek és könnyűnek tudom titulálni. 

Szóval igazából ennyi lenne. Nem lett valami hosszú lista, de azt hiszem egészen minőségi és minden fejben felállított kritériumomnak megfelel, tehát vidám, könnyű, izgalmas és egy részes. A jövőben tervezek további ehhez hasonló listákat összerakni a blogra, talán a legesélyesebb egy "könyvmolyosító lista", mint az utolsó könyvnél is említettem. Ti ismeritek ezeket a könyveket? Miket vennétek föl még erre a listára? c: 

Read More

{Vigyázz! Kész! Posztolj!} - Álomesküvő

Amikor megláttam, hogy ez lesz a mostani témánk, egyszerűen nem tudtam hirtelen, hogy most sírjak vagy nevessek. Tudjátok, oviban is mindig én voltam a kislány, aki katonásat játszott vagy épp a fiúkkal focizott és azt hiszem 11-12 éves koromban tette föl nekem unokatestvérem a kérdést, hogy ugyan milyen banzájt akarok én csapni majd az esküvőmön. Nos, én ekkor jöttem rá arra, hogy ezen van aki egyáltalán gondolkodik. 

Akkor persze elmerengtem hirtelen, hogy ugyan már, van a bármi elképzelésem, de az a helyzet, hogy a mai napig nincs, sőt nem is izgat a téma. És itt muszáj megjegyeznem, hogy két VKP-ból is kimaradtam az elmúlt időszakban, ezért iszonyatosan vártam, hogy most végre hú de nagyon bepótlom... de hát ahogy láthatjátok nincs szerencsém. 

Alapvetően nem értem, miért kéne ezen filózni, miközben csak felesleges elvárásokat építünk föl magunkban, amik úgysem fognak teljesülni. Abban biztos vagyok, hogy attól még hogy a várban bazsarózsák között csináljuk a dolgokat vagy szimplán elszaladunk aláírni egy nyamvadt papírt, nem lesz boldogabb vagy szebb a dolog. Mármint az efféle külcsínek számomra nem sokat jelentenek, egyszerű pénzkidobás. Tehát, ha mindenképp mondanom kéne valamit, akkor valami nagyon visszafogott esküvő lenne az optimális szűk családi és baráti kör meg ilyenek, mert hát végül is nagy pillanat ez, de nem kell túldramatizálni.

Végezetül ez a kép tökéletesen ábrázolja a jelenlegi és a jövőbeli érzéseimet ezzel az egész banzájjal kapcsolatban, de most ugrott be, hogy viszont a lánykérés kizárólagosan egyféleképpen zajlhat, mégpedig pokémon labdával karöltve. Ehhez ragaszkodok, legalább addig, amíg ki nem növöm az animéket, de ez azt hiszem nem most fog megtörténni, sőt megkockáztatom, hogy meg se fog. 

Read More