2016. február 28., vasárnap

TAVASZI SZÉL || OUTFIT

Nagyon rég volt már a blogon outfit bejegyzés, és ez vicces, hiszen az oldal fő profilja mégiscsak ez volt... még az induláskor. Szépen változnak a dolgok az idő elteltével, és azt hiszem, ezt a mondatot rögtön rá is húzhatom a mai outfitre, ugyanis végre valami tavaszias, valami nem bundabugyi. c:

Szinte hihetetlen, hogy összejött ez a fotósorozat, mivel sehogy sem akart működni a dolog Dáviddal, így végül szegény barátom kattintott párat így idő szűkében még szombaton. Na de miért is kellett így sietni? Ez a poszt, a blog első szponzorált bejegyzése, azaz egy olyan karóra is helyet kapott a ruhaszettben, amit arra kaptam, hogy bemutassam nektek, és meg kell, hogy mondjam, én rettentően megszerettem. Kíváncsi vagyok ti mit mondtok rá. 



Nemrég találtam rá megint erre a szürke csizmára. Nem olyan vastag, így leginkább az átmeneti időszakokban szoktam hordani, már ha megtalálom. Igaz, elég nagy, mégis folyamatosan eltűnik. A virágmintás nadrág egy igazán régi szerzemény, még felsős korom elején vettük anyuval és most megint előkerült, mert ha már tavasz, akkor virágok.
Erről jut eszembe, imádom a hóvirágokat, és olyan gyönyörűek most a kertek, na meg ma voltunk kirándulni barátommal, és ott is különösen sokat láttam. Ennél már csak az lesz a jobb, amikor a cseresznyefák elkezdenek virágozni... meglátszik a japán behatás? Nem, nos én is így érzem.


Rettentő jó érzés volt nem egy óriási bundát magamra teríteni, hanem egy ilyen egyszerű, talán kicsit elegánsabb fekete kabátot. Azt hiszem ez most egészen divatos, hiszen egész sokszor jön szembe velem valami hasonló. Mint ahogy a kalapom is. Ez mondjuk számomra egészen érdekes, hogy az a fejfedő, amit én két éve vettem Londonban, idén került be a hazai h&m-ek kínálatába. Furi nem? :)


És íme itt az óra, ami a legtöbb inspirációt adta ehhez az erősen minimalista szetthez. Mostanában nagyon divatosak lettek az ilyen hagyományos, egyszerű és letisztult darabok, így ezt a Casio órát választottam rögtön. Úgy érzem nagyon illik is hozzám, na meg rettentő könnyű szinte bármilyen stílusú öltözékegyüttesbe belevenni.:)






Remélem tetszett nektek ez az outfit poszt! Írjátok meg kommentben, hogy hiányzott-e már valami ilyen kaliberű bejegyzés a blogról szerintetek.:) Ti is várjátok már a tavaszt és a jó időt?


Csizma: Cinque ; Nadrág: Pimkie ; Pulcsi: Mango ; Kabát: Mango ; Kalap: H&M ; Óra: prokarorak.hu



2016. február 23., kedd

KÉRDEZZ-FELELEK || NAP BLOGGERE

Sziasztok! Az elmúlt szombaton én voltam a Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közösségének csoportjában a nap bloggere. Ez abból állt, hogy a többiek kérdéseket tettek föl nekem, amikre ebben a posztban fogok válaszolni. Már párszor hallhattatok nálam, illetve innen-onnan erről a facebookos csoportról, és ha eddig nem tettétek meg, akkor most buzdítanék mindenkit, hogy ha teheti csatlakozzon, hiszen egy rettentő jó közösség, sőt, megkockáztatom, hogy a legjobb, legszínvonalasabb és legszínesebb magyar blogger közösség. Na de, nézzük a kérdéseket és válaszokat! :) 




Annie kérdései:
Tanulsz japánul?
Tavaly már elkezdtem az írásjeleket megtanulni, viszont sajnos jelen pillanatban nem. Ez még a jövő zenéje, de mindenképpen szeretnék legalább egy picit tanulni, mert szerintem nagyon szép nyelv.

Ha igen, szerinted melyik a tanulás legnehezebb része?
Bár nem tanulok, de a régebbi tapasztalataim alapján a kifejezések, hogy a vízre is van nagyjából nyolc, attól függően, hogy mire gondolunk.:) Illetve a kanjik sem könnyűek. 

Mit gondolsz a cosplayről?
Eleinte furcsa volt, de mostmár én is mindenképp szeretném egyszer kipróbálni. Hihetetlen milyen egyedien és milyen részletességgel tudják néhányan elkészíteni a jelmezüket. Egyébként ez ugye sokaknak furcsa, hogy beöltöznek emberek, akik idősebbek az óvodás szintnél, de én továbbra is ott tartok, hogy bőven jobb és hasznosabb hobbi ez, mintsem egyéb más. 



Jársz MondoConra?
Valahogy mindig akkor betegszem le, legutóbb a nyárin voltam. A tavaszira most mindenképp szeretnék menni, vlogolni is róla. Egyébként valahogy én még nem éreztem meg azt az igazi ízét, ami miatt beleszerelmesednék a dologba, de mindig jó látni, hogy mennyi otaku van kis hazánkban.  

(Tudod, hogy a felső menüsor a VKP kivételével nem működik?)
(Igen, nemrég én is észrevettem és már dolgozom az ügyön, köszi, hogy szóltál. ^-^)

Emese kérdései: 
Ha csak egy k-pop bandát választhatnál, melyik lenne az?
Na ez egy igazán nehéz kérdés. Tiszteletből mindenképp a BIGBANG-et, viszont ott az EXO is, akik valamiért rettentően közel állnak hozzám. A B.A.P volt viszont az a csapat, akik miatt beleszerelmesedtem ebbe az egészbe, így ők is mindenképp itt vannak, de talán mégiscsak az EXO lenne azaz egy banda, akiket választanék. Az összes tag közel áll hozzám, és a zenéjüket is kifejezetten kedvelem. Régebben, még a debüt korszakában a BTS-t mondtam volna, de valahogy az óriási popularitásuk elvette a kedvem tőlük. Ez hülyén hangzik, de így van.

Szerinted a koreai vagy a japán a nehezebb, vagy valahol egy szinten áll?
Számomra a koreai könnyebbnek tűnik. Az írásjeleik biztosan sokkal könnyebbek és amennyit tanultam mindkét nyelvből, az alapján egyértelműen a japán sokkal nehezebb. 

Hogy viszonyulnak hozzád, mint otakuhoz és ázsiamániáshoz a körülötted lévők?
Megszokták már. Eleinte sok kritikát kaptam miatta, de mostmár inkább érdeklődnek a dolog iránt. Illetve szerencsére engem leginkább szintén ázsiamániások vesznek körül, bár ez elég durva kifejezés ránk. Szóval miután ilyen környezetben is mozgok így nem sok negatívumot élek meg a dolog miatt.:) 



András kérdése: 
Hogyan kezdett érdekelni a Távol-Kelet?
Kiskorom óta néhol-néhol előbukkantak apró dolgok, mint a Pokémon, Kaleido Star és Tsubasa kapitány hihetetlen kedvelése, a sushi imádat és így tovább. De a végső lökést a kpop miatt kaptam, amikor is egy hetet betegeskedtem itthon és egy blogon találtam rá a BIGBANG egy számára. 

Eszter kérdései: 
Ismersz személyesen más bloggereket?
Sajnos egyelőre csak egyetlen egy lánnyal sikerült találkoznom, mégpedig Uke-channal, azaz Vikivel. Illetve barátom is most fog elkezdeni blogolni, nem tudom, őt ide számolhatom-e.

Szerinted mi a legjobb a blogolásban?
Rengeteg újat ismerhet meg vele az ember. Egyszerűen még jobban kitárul a világ. Rengeteg új ismeret, tapasztalat jön egy bloggal. Nyitottabbá tett, rendszeretőbbé és kötelességtudóvá. 
Kicsit olyasmi ez, mint egy kisállat vagy növény... esetleg gyerek. Lényeg a lényeg, hogy gondozni kell, figyelni és terelgetni, hogy minden jól működjön. Ez az egész csomag szerintem a legjobb a blogolásban.

Mi életed legjobb döntése és mi az a hülyeség,amit soha nem tennél meg újra?
Azt hiszem most már nyugodtan mondhatom, hogy az, hogy ezt a blogot elkezdtem írni, életem egyik lehető legjobb döntése volt. 
Nagyon sokáig gondoltam úgy, hogy életem legnagyobb hülyesége volt, hogy németül kezdtem el tanulni angol helyett, és egy picit még mindig így gondolom. Sokkal előrébb lehetnék az angollal.



Hány könyved van?
Úristen, hát meg se merem számolni. Alapvetően mindenen és mindenben próbálok spórolni, de egyszerűen könyveken nem tudok. Viszont itthon családilag tartjuk számon a könyveket. Így pedig örököltekkel, dobozoltakkal együtt több, mint 1000 darab van.:) Egyszer megszámoltuk, de hát azóta több lett és már nem is emlékszem. Végülis mindenki másra költ.

Megvan már a "beszerzendős" listád az idei első Joy napokra?
Mostanában a koreai kozmetikumok felé kacsintgatok, így egészen csökkent a drogériás mulatságaim száma. Annyit tudok, hogy valami szép rúzsra és pirosítóra elég nagy szükségeim van, illetve továbbra is kéne még-még nude lakk. :)

Ha nyernél egy utazást, ahol mindent fizetnek, de csak egy országot választhatnál, melyik ország lenne? Miket néznél meg feltétlenül? 
Egyértelműen Japán, ez nem kérdés. Bárki meglepődött? :) Nagyon szeretném látni a cseresznyefa virágzást, a Fujit és a sok furcsasággal találkozni. Komolyan ott még egy mekizés is tud érdekes és különleges lenni! Persze a tokiói forgatag is rettentően érdekel (hah ott milyen olcsón tudnék itthonhoz képest beszerezni mennyi mindent...)...:)

Köszönöm szépen a kérdéseiteket, ha valakinek lenne még valami, akkor azt kommentben fölteheti! ^-^ * képek tumblr-ről, illetve innen*

2016. február 21., vasárnap

A NYELVTANULÓS 1X1

Az előző hatékony tanulási módszerekről szóló posztom sikerén felbuzdulva, - egyébként pedig amúgy is terveztem - most szeretnék egy keveset a tanulás egy speciálisabb részéről írni, mégpedig arról az ominózus nyelvtanulásról. Röviden most is szeretném itt az elején ledarálni az én eddigi tapasztalataimat, vagyis, hogy milyen háttérrel beszélek a témáról, mert hát mégse mindegy, hogy felsőfokú nyelvvizsgám van, vagy tegnap kezdtem. c: 
Szóval és tavaly csináltam végig egy nulladik nyelvi osztályt, németet. Azóta pedig németül tanulom a tantárgyaimat, így igen szerves része az életemnek ez a nyelvtanulósdi. Őszintén más nyelvről annyira nem tudok nyilatkozni, az angolt idén kezdtem, de hát 8 éves korom óta az internet színes-blogos világában lógok, így legalább szavakból már egész sok minden rám ragadt. Na de, most, hogy ezeket tisztáztuk, jöjjenek a tippek és tanácsok!  




Szinte, mint mindenben, itt is a legfontosabb az elhatározás és a tudat, hogy nem tanárnak, a szüleidnek, a macskádnak, a szomszédnak és így tovább tanulsz, hanem csakis saját magadnak és a te jövődnek. Ezért amikor feladnak 100 meg 100 új szót és anyagot, egyáltalán nem éri meg bemagolni (rövidtávúra) vagy lemásolni, puskázni a visszakérdezésen. Nem tudhatod mikor lesz rá szükséged, de még mindig jobb, ha tudod, mintha nem.

A szavakat tehát muszáj leülnünk és megtanulnunk. Nagyon keveseket áldott meg az ég hihetetlen nyelvérzékkel, így ha te is az átlagba tartozol, akkor nekem is muszáj lesz szorgalommal és kitartással leülnöd a fenekedre és megtanulnod azokat a szavakat. 
Nekem a legjobban bevált módszer az, hogyha magyarul nézem és egy sima papírra pedig a másik nyelven leírom, majd ellenőrzöm. Így az írása és a kiejtése is egyaránt rögzül a fejemben.:) 
Másik megoldás, ha már az okostelefonok világában élünk, hogy letölthetünk olyan appokat, amik kikérdezik a bevitt szavakat, amolyan virtuális szókártyák. 

A nyelvtan általában logikus, a szavakat bemagoljuk, de amikor eljön az ideje, hogy nekiálljunk csevegni, egyszerűen bennünk ragad a szó. Hiába, a nyelvtanulás egyik legfontosabb része, hogy megtanuljunk azon az adott nyelven gondolkozni. Mert a más kultúra, gyökerek és háttér, egy más nyelvet alkot, így pedig próbálkozhatunk tükörfordítással, mutogatással, de ez nem az, amit mi nyelvtudásnak nevezünk és amire szükségünk van, vagyis hát el akarjuk érni. 
Szóval érdemes minél jobban belehelyezkedni/ megismerni az adott nyelvet beszélő népet és minél több onnan származó arccal összebarátkozni. Természetesen ez valahol egészen furán hat, de tényleg, amikor van az embernek lehetősége akkor beszélni kell, és a lehető legjobb, ha neten, utazás során, valahogy összeismerkedünk egy külföldivel, hiszen tőle tényleg tudunk segítséget kérni. 



Nekem jelen pillanatban van egy német osztálytársam. Szegényt folyamatosan zaklatjuk, hogy mit hogyan mond, mert egyszerűen vannak olyan szókapcsolatok, amiket sehogy se lehet nélküle lefordítani. (Ami magyarul úgy van, az biztos, hogy angolul vagy németül nincs.) Egyébként pont amikor a vizsga után elhittük, hogy tudunk németül, jött ez a lány és bumm. Vele együtt jött a felismerés, hogy oké, hogy tudok 10 percig a környezetről beszélni az adott nyelven, de egy mindennapi beszélgetést arról, hogy hogy van, mit csinál még ma és én mit csinálok egyszerűen képtelenség volt összehozni. 

Egyébként ha már szóba jöttek a szókapcsolatok és szófordulatok... Néhány tanár imád párbeszédeket betanítani, és bár ezzel tudnak a leginkább a diákok agyára menni, az egyik legjobb megoldás. Csak gondoljatok bele, ezek mind olyan mondatpanelek, amik előre el vannak készítve, a ragozás, a vonzatok, minden ott van, nekünk csak egyben meg kell tanulnunk, és amikor majd visszaemlékszünk rá, a teljes kerek egész fog eszünkbe jutni. 

Viszont mégis, itt csücsülünk Magyarország valamely apró zugában, mégis hogyan teremtsük meg magunknak azt az atmoszférát, ami a legjobban elmerít minket az adott nyelv kulturális és mindennapi bugyraiban? Nem mindenki teheti meg, hogy elutazzon (bár Nati most egészen megbökdöshet ezen a részen, minden esetre ezt muszáj elolvasnia mindenkinek, aki így gondolja).



Így marad az internet. Szerintem rettentő sokat fejleszt az emberen, ha a mindennapi dolgait emeli át a nyelvbe, mint a youtube-ozást (ó, azok a remek brit vloggerek), a facebookozást (nyelvátállítás) és hírolvasást...:) Személy szerint én már a mobilomat is németül bújom, de ezt csak a nagyon elvetemülteknek ajánlom.
Ezen kívül rengeteg lehetőségünk van, például kereshetünk levelezőtársat InterPals-on, vagy kereshetünk sorozatokat/filmeket ezen a nyelven, felirattal.

A lényeg, hogy minél több kifejezést, szót ismerjünk. Amikor élőbeszédre van szükségünk, akkor muszáj feloldanunk a gátlásainkat és beszélni, függetlenül attól, hogy helyes-e a ragozás vagy a nyelvtan. (Persze azért igyekezzünk.)
Csak írásban és nyelvvizsgán van igazi jelentősége ezeknek a dolgoknak, így mindenki maga dönti el, hogy mire van szüksége. Az én tapasztalatom ersze az, hogy mindkettő rém fontos, hisz hiába van egy középfokú nyelvtudásom, alig-alig tudok megszólalni egy beszélgetésben úgy, hogy a tényleges saját gondolataimat el tudjam mondani. 

Végezetül pedig egy apró tanács. Sokkal jobb, ha egy alap tudás után már nem fordítgatjuk le a szavakat. Próbáljuk inkább jelentésben körülírni, szinonimákat találni rá. Például a németben erre a legjobb a duden.de.



Remélem tudtam segíteni és hasznotokra válik ez a bejegyzés. MIndenkinek nagyon sok sikert kívánok a további nyelvtanulásban! Kommentben kíváncsi vagyok a ti tapasztalataitokra, lehet-e iskolában nyelvet tanulni igazán, ti milyen nyelve(ke)t tanultok? :)

*a képeken a gyönyörű történelem jegyzeteim láthatóak

2016. február 13., szombat

OBSZIDIÁN || KÖNYVKRITIKA

Nos igen, eljött az idő, hogy fölcsapjak könyves bloggernek és megírjam életem első ya regény kritikáját. Persze, nem most olvastam elsőnek ilyet, de valami véleményfélét most alkotok elsőnek úgy, hogy papírra is vetem.
Most sokakban felmerülhet a kérdés, hogy ugyan miért? Nincs elég könyves blog? Már megint bővítem a blog témakörét? Nos igen, srácok, pont ez a helyzet. Ha már a nyáron elkezdtem könyvekről írni, akkor folytatom, hisz valamivel muszáj magamat ösztönözönöm az olvasásra. Ez pedig egészen hatásos és működőképes dolognak látszik így ennyiből. 
Szóval akkor nézzük az Obszidiánt, avagy a könyvsorozatot, amiről még az is hallott, aki csak az Alkonyatot ismeri, és vajon, mitől ilyen sikeres? 


Első ránézésre a könyv tipikus "az a fekete könyv", amivel tele van a Libri. Az egyetlen feltűnő dolog, a zöld szemek, amit valami fényesebb papírral oldottak meg, így ahogy forgatja az ember a kötetet, Daemon (főszereplőfiúnk) szeme egyre csak szikrázik és fénylik. (Ezt a felfedezést kémiatanárom tette, így aki ügyes, már ki is találhatja, hogy mennyire kötött le a könyv.) Igen, eléggé. 
De még mielőtt beleugornánk a közepébe, még kötelességemnek érzem beilleszteni a fülszöveget, ami talán egy kevésnyi spoilert tartalmaz... De jelzem honnantól. :)

Amikor – éppen az utolsó középiskolai évem előtt – Nyugat-Virginiába költöztünk, beletörődtem, hogy vastag tájszólású emberek, melléképületek, szakadozó internet és rengeteg unalom tölti majd ki a napjaimat. Amíg észre nem vettem magas, szexi, különös zöld szemű szomszédomat. Az ég kiderült.
Aztán a srác megszólalt.
Daemon dühítő. Beképzelt. Pofoznivaló. Nem bírjuk egymást. Egyáltalán. De aztán, amikor egy idegen rám támadt, és Daemon egyetlen intéssel szó szerint megfagyasztotta az időt – akkor valami történt. Valami váratlan.
*SPOILER*
A szédítő idegen a szomszédból megjelölt engem.
Jól hallottad. Idegen. Mint kiderült, Daemon és a húga egy egész galaxisra való ellenféllel néznek szembe, akik mind az ő képességeikre pályáznak, a nyom pedig, amit Daemon rajtam hagyott, olyan fényesen jelzi számukra az utat, mint Las Vegas főútja. Csak úgy úszhatom meg élve, ha Daemon közelében maradok, amíg elhalványul a nyom rajtam.
Mármint ha nem ölöm meg addig én magam…
*SPOILER*

Nos, miután mindenki eldöntötte, hogy mennyit árul el kíváncsi természetének, azt hiszem ténylegesen bele is kezdhetünk.
Főszereplőnk Katy ugye új helyre költözik, az Isten háta mögé, ahol semmi sincs, de amint átcsörtet bemutatkozni megkérdezni, merre a van a bolt a szomszédtól, ott egy igazán nagyon helyes srác nyit neki ajtót. Először is ilyen természetesen nincs, de nem is ezen akadtam föl, hanem, hogy most komolyan nem lehetett volna valahogy, valahogy máshogy? Mondjuk, hogy ne legyen ennyire direkt, ennyire a képembe ordító, hogy "Ő lesz az a srác, tudod!". (De a borító, amúgy is gondoskodott a dologról. Csak szerintem nem oké arcokat rárakni?)


Következő sarkalatos pont számomra a túlságosan feltűnő furcsaságok voltak. Persze, tökéletesen tudja mindenki, aki ilyen könyvet vesz a kezébe, hogy bizony valamikor előjön a fantasy vonal, de a könyv a képembe üvöltötte ezt is. Az ilyenek engem rettentően ki tudtak zökkenteni. Pedig a könyv varázsa talán pont ebben rejlett a leginkább számomra. Pörgött, történt valami mindig. Ez nem azt jelenti, hogy letehetetlen volt, hanem valahogy másképpen tartott fogva, de igazából csak egy nagyon vékony cérnával. 

Ha még problémákat szeretnék felsorolni, akkor rögtön ott van a túlzott hasonlósága az Alkonyattal, hiszen a sablon nagyon durván egyezik, de talán ezt felesleges is fejtegetni, mivel egy ponton túl már nem igazán jön elő, talán csak egy része az, ami szinte hihetetlen számomra: Mind Bella, mind Katy egy vállrándítással elintézi, hogy oké, akkor természetfeletti veszi körül. Hát srácok, normál ember nem így viselkedik. Nagyon, nagyon, nagyon nem. 
Ami pedig a leginkább fölhúzott, pedig igen pitiáner dolog: ezek meg mégis mikor tanulnak? Ha egy pici szabadideje adódott is, rohant olvasni. Talán a harmadik kötet közepén történt elsőnek, hogy leült tanulni főhősnőnk, hogy addig pedig, hogy nem bukott meg, nos azt őszintén nem tudom. 

Ezeken túllépve viszont a könyv jó, sőt, mint mondtam kissé letehetetlen is. Katy és Daemon karakterei elviszik a hátukon a sorozatot, de azt hiszem leginkább Daemon. Szánom, bánom, de nekem nem lett nagy szerelmem a srác, bár lehet ez amiatt is van, mert nem igazán tudtam elvonatkoztatni a saját életemtől, amiben is boldog párkapcsolatban élek. :) Viszont kétség kívül a regényben működik a kémia, és az író nagyon-nagyon jól vezeti a szerelmi szálat. Komolyan egy ya könyvről beszélünk és emelem a kalapom az író előtt. A srácok megismerik egymást, töltenek el időt a másikkal (nem is keveset) és csak utána rohannak az ágyba egymás karjaiba. Szóval szépen van adagolva, viszont ez már nem annyira elmondható a fantasy szálról. 



Számomra valahogy nincs igazán kidolgozva ez a fényember mizéria. Egyszerűen túlságosan tökéletesek, amivel persze nincs baj, de nekem hiányzanak azok az apró gyengeségek, amik csak a harmadik kötet körül kezdenek kirajzolódni. Egyébként én ekkor jutottam el a furcsa pontra, egyszerűen érdektelenné vált a történet. Addig faltam az oldalakat, de most a harmadik könyv közepénél egyszerűen elakadtam, és nem tudok tovább menni. Nem érdekel már a történet.
Ami igazán hiányzik nekem, az a felépítés, a történetvezetés máskéntje. Minden részben kapunk valami apró izgalmat, de a harmadik könyvre már olyan szinten kusza és feleslegesnek érződik. Én úgy érzem, hogy ezt a történetet az író túl sokáig húzza, sokkal jobb lenne egy egyszerű trilógiának, egy nagy bonyodalommal, ami pedig a lehetne a nagyon misztikus másik testvér és mi ez az ember és földönkívüli közötti kapcsolati botrány. 
Számomra ez túl sok szálra lett szétszabdalva, de ez természetesen csak az én szubjektív nézetem.

Összességében, ritka jó párbeszédeket olvashatunk, ráadásul egy olyan fiú legyeskedik hősnőnk körül, aki mindig pontosan azt mondja, amit hallani szeretnénk..titkon. A ya könyvek szerelmeseinek természetesen kihagyhatatlan darab, de másoknak, csak ha nagyon könnyed és kellemes olvasmányt keresnek, tudom ajánlani.

Nos srácok, hogy tetszik? Ti olvastátok már? Nektek milyen volt?
Köszönöm, hogy elolvastátok! ♥
Melyik könyvről szeretnétek legközelebb véleményt? 

2016. február 11., csütörtök

KPOP TOP 10 || FEBRUÁR

Utoljára szeptemberben gyűjtöttem így össze az aktuális 10 kedvenc kpop számomat, szóval azt hiszem éppen itt az ideje, hogy ezt megint megtegyem. c: Ezúttal egészen színes lett a lista, és bár a szeptemberiből is a legtöbbet még rendszeresen hallgatom, igyekeztem változatosabb és érdekesebb palettát összeállítani.:)
Egyébként megint lebetegedtem, és ez kicsit kellemetlen, mert most nagyjából azt játszom, hogy egy hetet járok suliba, egy hetet meg nem. Viszont most legalább van egy kis időm a blogra, szóval próbálok minél több posztot előre megírni, de elsősorban pihennem kell.
Nagyon köszönöm a folyamatos pozitív kommentjeiteket, az egy-egy újabb feliratkozót. El sem tudjátok képzelni, mennyire jó érzés csak azt látni, mennyien kattintottak a "tetszik" gombra egy bejegyzés alatt, vagy írtok bármilyen hozzászólást utána. 
Na de, ennyi elég is a nyáladzásból, mutatom a februári top 10 kedvenc kpop számomat! 









A tizedik szám már egy ideje belemászott a fülembe, és emiatt is egyre jobban kedvelem ezt a fiatal fiúcsapatot. A zenei alap rettentően tetszik, és egyelőre egészen egységesen viszik ezt a "rosszfiús" vonalat, de persze mind tudjuk, hogy valamiért biztos, hogy egyszer csak elő fognak állni valami klisés balladával, de amíg ez nem történik meg, addig viszont van remény. Íme: MONSTAX - HERO.



A kilencedik kivételesen egy olyan szám, ami női előadótól van, és még csak nem is bandától. Rettentően megszerettem ezt a kellemes és vidám számot, valahogy olyan tavaszos hangulata van számomra. A hölgyet egyébként nem ismertem, hisz szinte egyáltalán nem vagyok járatos a lánybandák területén, de mostmár egyre jobban érik a dolog, hogy beleássam magam a kpop ezen szegletébe is. Szóval: KAHI - It's me



A nyolcadik a kihagyhatatlan és tökéletes duó, a tyúk és a dongó kollaborációja, és nem, kivételesen nem a "Can you feel it?", de ugyanazon az albumon található meg. Rettentően szeretem magát a Super Juniort is, és nem mellesleg Donghae a biasom, szóval egyértelmű volt, hogy nekik mindenképp itt kell szerepelniük: Super Junior-D&E - The beat goes on



A hetedeik szám ismét egy újabb csapattól van. Őszintén én rettentően vártam a debütjüket, de a mai napig még nem dobtak ki olyan számot, amire úgy igazán rábólintanék, hogy igen na ez az, amit én vártam tőlük. Talán ez a szám közelíti meg a legjobban az elképzeléseimet, de persze lehet, csak én raktam túl magasra a lécet, és meg lehet kövezni. c: Tehát: iKON - ANTHEM



A hatodik már kissé kiesik a szokásos kpop vonalból, viszont őszintén mostanában őket hallgatom a legtöbbet. Nagyon kellemes és különleges a zenéjük, nem igazán jött velem ilyen még szembe, sem koreai, sem pedig az egész világon bárhonnani banda. Mindenképpen aánlom őket, hallgassátok meg és lehetőleg írjatok kommentet, hogy hogy tetszett. c: Szóval: hyukoh - Comes And Goes



Az ötödik számot biztosra veszem, hogy mindenki ismeri, de csak azért se maradhat ki az én listámból sem. Debütálásuk óta követem őket, bár kisebb megszakításokkal. Szinte hihetetlen milyen rövid idő alatt mennyire közkedveltek lettek, főleg Magyarországon. Valahogy még az olyan arcokat is megfogták, akik amúgy nem nagyon nyitnának a kpop felé... Nos kik is lehetnek ők? Hát..: BTS - Run



A negyedik szám egészen meglepő számomra. Egyrészt, mint tudjátok, szinte egyáltalán nem hallgatok lánybandákat, másrészt pedig az ilyen "erősen elektronikus" vonalat sose kedveltem.... legalábbis még mielőtt a sors összehozott volna a Nyomimmal. ♥ Viszont most mégis itt van, majdnem a top 3-ban. Egyébként érdekes, hogy pont most hétfőn lett egy éves a szám. Íme: 4MINUTE - CRAZY



És el is érkeztünk a TOP 3 kpop dalhoz. Őszintén hiába rangsorolok itt most össze-vissza, egyáltalán nem érzem a konkrét különbséget egyik szám között sem, mert egyszerűen mindegyiket pont ugyanannyira szeretem. c: Viszont ha már itt tartunk, nekem rettentően hiányérzetem van, hisz a legnagyobb bias csapatom még meg se lett itt említve. Szóval épp itt az idő egy kis Sehunra... shawty imma party tu da sun down!



A második helyet most a SHINee nyerte, bár nem a legújabb számukkal. Furcsa, hogy sose tartottam magam shawolnak, mégis igen jól ismerem őket, na meg a zenéiket is kedvelem. Ezt a számot rettentően eltalálták, a zene és a klip is fergetegsen jó lett. c: Szóval: SHINee - View



Végül pedig az első helyre kerüljön az a szám, amit tényleg egész télen minden egyes reggel meghallgattam készülődés közben. Nagyon szeretem a nyugodt mivoltát, a klip pedig itt is gyönyörűséges. Rég kattantam rá ennyire egyetlen dalra, ami pedig nem más, mint a HYUKOH - Gondry



Remélem tetszett ez a rövid poszt. Kíváncsian várom, hogy nektek mi a mostani top tízetek, illetve szeretnétek-e, hogy rendszeresítsük ezt a fajta bejegyzést? ^-^ Köszönöm, hogy elolvastátok. ♥