Ritkán írok megfontolás nélkül, hirtelen felindulásból. Ez most sincs másként, már lassan egy hete ülök és kotlok a dolgon, de arra jutottam, talán van értelme megírni, talán segít másoknak is. :)
Szóval az előtörténet annyi, hogy ti is láthattátok, milyen rövid hajat viseltem egy időben, mennyi "fiús" ruhát hordok a mai napig és azért mégis, mennyire vagyok (a hello kitty szenvedélyemet eltekintve) lányos lány.
Nemrég még rám is szóltak, hogy az elmúlt időben mennyit változtam, mennyivel kevesebbet sminkelek, meg öltözködöm. Hát igen, elkényelmesedtem, de nagyon.
Talán régebben nem is hatott volna ez igazán meg, hisz bizony, volt olyan korszak, amikor azt találtam szépnek magamon, mennyire fiúsan is tudok kinézni. Nem tudom, ki mennyire hallott már a tomboyokról....
Ők alapvetően olyan lányok, akik fiúnak néznek ki, az öltözködésük, az érdeklődési körük "fiús", de ez nem jelenti rögtön azt, hogy a lányokhoz is vonzódnak. Persze elkerülhetetlenül jöttek szembe velem a furcsálló tekintetek, a bankban is le fiatalembereztek és facebookon is furcsán vette ki magát a lány nevem a profilképem mellett. De mégis talán a legnehezebb az volt, hogy megértessem az emberekkel, nem vagyok meleg, és ha az is lennék, akkor is miért kell elítélni?
Tudtam, hogy a fiúknak így nem tetszem, vagyis csak egy nagyon szűk és kicsi részének, mégis csináltam, mert élveztem, mert őszintén sose volt akkora önbizalmam, mint akkor, azzal a kinézettel, meg amúgy is úgy éreztem ráérek még a fiúzásra, most inkább kiélem magam ezzel. (Egyébként gondolkozom rajta, hogy írok erről egy hosszabbat...)
Persze egy idő után mégiscsak becsapott a villám, és én egyre jobban utáltam minden egyes pillanatot, amikor fiúnak néztek. Ekkor kezdtem el igazán sminkelni és öltözködni.
Persze egy idő után mégiscsak becsapott a villám, és én egyre jobban utáltam minden egyes pillanatot, amikor fiúnak néztek. Ekkor kezdtem el igazán sminkelni és öltözködni.
Ekkor kicsit megfordult a világ, megpróbáltam a lehető legtöbbet kihozni a rövid hajamból, és valahogy igazán vagánynak éreztem magam. Bár sokak továbbra is utálják és utálni is fogják, de szerintem a rövid haj az egyik legnőiesebb dolog egy leánygyermeken. Mert mindent hangsúlyosabbá tesz. Az arc és az áll vonalait, a szájat és az orrot, mindent, ami a nőn és lányon finom, kecses és megkülönbözteti a robusztus férfias alakzatoktól.
Meg amúgy is, minden külső változtatás, nem tesz mássá, mint ami amúgy is vagy. És még mielőtt Oravecz és Coelho (tudtátok, hogy magyarul a neve Pál Nyúl?) magasságokban adnám a további pozitív gondolataimat filozófiai mélységekben, szeretném tényleg őszintén leírni, hogy a smink, az öltözködés mind felszínes. Egy burok, egy lepedő egy takaró, egy maszk.
Igyekszünk a tökéletesre, a jobbra, de este úgyis lemossuk, úgyis átvesszük az elnyűtt pizsamapólónkat és kis gatyánkat (ami jó esetben nem lyukas vagy vacsora foltos), és szembesülünk a valósággal.
Én úgy gondolom, hogy ezek számomra mind hobbik, nem pedig mindennapi elvárások. A hobbim az, hogy keresem a saját stílusom, a különleges ruhákat és azokkal puzzle-t játszva boldog vagyok. Ahogy az arcfestés is hihetetlen dolgokra képes, hihetetlen jó élmény próbálkozni, tanulni, de egyik se szükséges a szoros mindennapokhoz.
Én úgy gondolom, hogy ezek számomra mind hobbik, nem pedig mindennapi elvárások. A hobbim az, hogy keresem a saját stílusom, a különleges ruhákat és azokkal puzzle-t játszva boldog vagyok. Ahogy az arcfestés is hihetetlen dolgokra képes, hihetetlen jó élmény próbálkozni, tanulni, de egyik se szükséges a szoros mindennapokhoz.
Nem kell mindennap eljátszanunk, hogy tökéletesek vagyunk, hiszen pont elég hazugságban élünk így is.
Az pedig, hogy a nőiesség ez lenne, ez a smink és színház, igazán nem hinném. Igazán felszínesnek kell lenni ehhez.
A nőiesség számomra abban rejlik, hogy nem káromkodom (nagyon gyakran), figyelek a testbeszédemre, a tartásomra és a kisugárzásommal igyekszem nőies lenni. c: Mert ehhez szerintem nem kell semmilyen testi adottság vagy maszk és álca.
Ti mit gondoltok?
((Igen, mind a két alsó képen én vagyok. Sokat gondolkodtam, hogy ki tegyem-e... ))
A nőiesség számomra abban rejlik, hogy nem káromkodom (nagyon gyakran), figyelek a testbeszédemre, a tartásomra és a kisugárzásommal igyekszem nőies lenni. c: Mert ehhez szerintem nem kell semmilyen testi adottság vagy maszk és álca.
Ti mit gondoltok?
((Igen, mind a két alsó képen én vagyok. Sokat gondolkodtam, hogy ki tegyem-e... ))
