VELED MINDEN HELY RAGYOGÓ || KÖNYVES

Amióta elolvastam a könyvet, várom, hogy végre leülhessek és írhassak róla, mert bár már hónapok is elteltek, még mindig a hatása alatt vagyok és eszembe jut: hol a buszra várva, hol egy unalmasabb órámon Finch és Violet története.

Alapvetően nem szeretem lelőni az ilyen bejegyzések elején a véleményemet, de most muszáj vagyok: Imádtam! Olyannyira, mint már nagyon régen és egyszerűen hihetetlenül felemelő volt egy olyan "ifjúsági" regényt olvasni, aminek volt mondanivalója, egyedi karakterekkel operált és még sorolhatnám...

Előre is szeretném megköszönni a Maxim kiadó-nak, hogy olvashattam a könyvet! 

Mindenki gondolt már az öngyilkosságra, legalábbis tizenévesen biztosan. Néha eszébe jut az embernek, milyen jó is lenne eltűnni és véget vetni mindennek. Persze ez lehet egy kósza gondolat, miután életünk aktuális szerelme lapátra tett, vagy egy egyre csak előbukkanó fojtogató ötlet, amit úgy érezzük muszáj lesz megvalósítanunk. 

Általában a depresszióról és öngyilkosságról szóló könyvek és filmek, amik az ifjabbaknak szólnak, borzasztóan elcsépeltek, klisét klisére halmoznak és a drámainak szánt beszélgetések és monológok tönkre vágják az egész egyébként nagyszerű értékét, hogy beszél róla, hogy tudomásul veszi, hogy jelen van az emberi életben és tenni kell ellene. 

Éppen ezért idegenkedtem elsőre a kötettől, hisz kívülről olyan egyszerűcske, számomra picit cuki-muki. Elsőre nem gondoltam volna, hogy egy ilyen borító, egy ennyire érdekes, lebilincselő és mély történetet takar. 

"A mai nap jó a halálra?"

Kevés ennél erősebb első mondatot tudnék felsorolni az eddigi olvasmányaim közül. Finch karaktere rettentően összetett, szerethető és számomra sokkal jobban kibontakozott, mint a női főszereplőnk, Violet. Elsőre mindketten típuskaraktereknek tűnhetnek, a sérült, de menő és szép lány, na meg a sérült és fura "rosszfiú" srác. Kapásból fel tudnék sorolni még 3-4 ilyen alapokon nyugvó sorozatot, filmet és könyvet. De akkor mégis mit tud ez a kötet? Mitől mások a szereplők? 

"– Az a gond az emberekkel, hogy általában elfelejtik, hogy többnyire és igazán csak a kis dolgok számítanak."

Talán ez a titok az utószóban rejlik, ahol az író elárulja, hogy a saját életéből merített. Az egész történetnek erős és letagadhatatlan életszaga van, a legőszintébb fajtából. Nem ad le teljesen a tipikus amerikai gimis érzetből, de mégis teletűzdeli olyan apróságokkal és gondolatokkal, amiket az ember tökéletesen ismer vagy éppen itt döbben rá mennyire is ismerős. Ilyen az elvágyódás, a szomszéd kertje mindig zöldebb effektus, a blogolás és annak egy egészen reális megközelítése és csomó olyan apró ötlet, amit legszívesebben mi is megtennénk, sőt!
Miután Finch bemutatta Violetnek, milyen érdekes és csodás helyen is élnek,  én is elgondolkodtam rajta, mennyire nem ismerem a mai napig Budapestet, de még csak a kerületet sem, ahol lakom. 

"– Nem azért kell öltözködnöd, hogy az egy lánynak bejöjjön. Neked legyen oké, csak ez számít! – Ez így rendben is lenne elvileg, feltéve, ha pontosabban tudnám, hogy ki ez a „magam”, akinek tetszenem kéne."

Számomra az eddigi egyik legtökéletesebb karakter Finch volt a valós depresszió és "furaság" bemutatására. Talán azért is volt ilyen szimpatikus, mert akarva-akaratlanul ráismertem benne a barátaimra és néha-néha még önmagamra is. Mielőtt még bárki azt hinné nekem is ilyesféle problémáim vannak, szeretnék megnyugtatni mindenkit: szerencsére nem.
Erre persze jöhet a gondolat, hogy persze, hát mindenki szomorú néha. És ez az, amiben a könyv nagyon, de nagyon zseniális, hiszen a depresszió nem egyenlő azzal, hogy az ember egész nap csak búsul. Így a könyv sem egy állandóan nyomasztó és letargikus mű. Sokkal inkább egy kalandos hullámvasút, ahol az olvasó együtt sír és nevet a karakterekkel, akármennyire klisésen is hangzik ez.

"Az ilyen bélyeg, mint a „bipoláris” azt üzeni, hogy „ezért érzed úgy magad ahogy”. Meg „ez vagy, ilyen vagy”. A megbélyegzés felcímkézi, és a betegség nevű fiókba teszi bele az embert."

Mint mondtam, még mindig a hatása alatt vagyok és azt hiszem ez a könyv bekerült aközé a pár darab köze, melyek hozzám tettek úgy igazán valamit és picit változtattak a világnézetemet. Mindenkinek ajánlom, aki valaha gondolt már az öngyilkosságra vagy csak érdekli a téma és szeretne egy igazán megrázó és letehetetlen történetet olvasni. 

"Egy évvel később kinőttem az összes ruhámat, mert egy nyáron 20-30 centit nőni könnyű, de kinőni egy megbélyegző skatulyából sokkal nehezebb."

U.i.: Tudtátok, hogy csak magyar nyelven legalább 10+ oldalról lehet tájékozódni az öngyilkosság különböző módszereiről és részleteiről? Egyetlen egy google keresés által. Félelmetes. 

Read More

MÁS ÁLLAPOTOK || KÖNYVES

Mi van, ha szingli vagy (bár nem reménytelenül) és gyereket szeretnél vállalni? Egyrészt egy humoros és szórakoztató regény, másrészt viszont egy picit kételkedő Nina. Őszintén, bár a regény tetszett és szívesen olvastam, mégis úgy éreztem, ez nem nekem szól, engem ez nem köt le, de miért?

Mikor elolvastam a fülszöveget, úgy gondoltam, hogy ez az a kortárs magyar regény, amit kikapcsolódásként el akarok olvasni. Személy szerint, próbálok minél minimálisabb mennyiségben ifjúsági és kifejezetten szórakoztató irodalmat fogyasztani, hiszen be kéne érnem magamat a szépirodalom terén, ugyanakkor képtelen vagyok lemondani róla, hisz a sok nehéz olvasmány után kell ez a kikapcsolódás, meg úgy amúgy is, egy-egy zajos és idegtépő nap után annyira feltölt, mikor van időm csak lenni és olvasni.

Éppen ezért találtam ki, hogy a kellemeset a hasznossal összekötve fekszem rá a magyar kortársakra és ebben egyértelműen rengeteget segít a Könyvmolyképző és az általuk kiírt évenkénti pályázat, az Aranymosás, bár ez a mű éppenséggel nem így került a nyomdába, na meg az én kezembe sem. 

Egyedül nem megy?

Mit teszel, ha egy nap szembesülsz a benned ketyegő biológiai vekker sürgetésével, ám reménytelenül szingli vagy?

Léna önálló fiatal nő, családi állapota: független, és ezt nem is hajlandó feladni.

Ám vágyik arra, hogy anya legyen.

Tervéhez a véletlen egy apát is a rendelkezésére bocsát – Iványi professzort, régi, rettegett egyetemi tanárát, aki feleségével gyermektelenül él. Megállapodásuk világos: semmi gyengéd érzelem, semmi személyes. Az érintkezés egyetlen célja a kívánt terhesség.

Vajon mihez kezdenek, ha meglepő, más állapotokban találják magukat?

Mennyit ér a becsület, az adott szó? Hol ér véget az értelem, és hol kezdődik az érzelem?

A történet hihetetlenül intenzív volt, az események úgy jöttek egymás után, mintha valami eszeveszett dominójátszmának lettem volna a szemtanúja. A főszereplő leányzót, akinek számomra sokáig zavaros volt, hogy mi is az igazi neve, E/3-ból, azaz egy külső mesélő által követhetjük végig, ami nekem eleinte borzasztóan furcsa volt és igazából a könyv egészen végéig sem jöttem rá, hogy ki is ez. Néha kiszólt a történetből, néha magáról beszélt és valószínűleg én voltam a figyelmetlen, de nem esett le egyáltalán, hogy ki is lehet a mesélő.

Ez picit összezavart. 

Ugyanakkor Léna karaktere rettentően szerethető volt számomra. Határozott, néha esetlen, mégis szórakoztató és egyáltalán nem tökéletes.
Mégis a karakterfejlődést, a kibontakozást egyáltalán nem nála éreztem, hanem a férfi főszereplőn, Iványi professzoron. Őszinte leszek, számomra iszonyatosan furcsa volt egy ennyire hozzám képes idős férfit szerelmi kapcsolatban elképzelni ennyire közelről és bensőségesen, mint ahogy az a könyvben is előfordult. Ugyanakkor magát a karaktert rendkívül megszerettem és egyszerűen szórakoztató volt a főszereplők párbeszédeit olvasni, már csak azért is, mert a könyvnek egész magas a humorfaktora. 

Ami külön tetszett még, az a magyarsága a könyvnek. Hogy olvasás közben előttem voltak a helyszínek, hogy éreztem benne pestet és nem próbált a könyv szinte semmiféle amerikai álomképpel etetni. Egyszerre volt regényesen izgalmas és kissé lehetetlen, na meg magyar és reális. 

Mindezen pozitívumok ellenére, nem tudom azt mondani, hogy megelégedve tettem le a könyvet. Tetszett a történet, hogy mindig van valami, hogy a karakterek rendkívül szerethetőek, hogy viccesek a párbeszédek, de a befejezés egyáltalán nem tetszett és nem azért, mert úgy éreztem, hogy ez nem az, amit én a végére képzeltem. Pont, hogy számomra túl sok volt. A regény utolsó oldalai, az utolsó apró sztori a rengeteg történés közül szerintem egyáltalán nem kellett volna oda. 

Minden esetre, ha egy kicsit komolyabb, de szórakoztató könyvre vágysz, csak ajánlani tudom! Itt be is szerezheted a könyvet! Vannak hibái, de összességében jó kikapcsolódás volt és egy érdekes felvetést boncolgatott, bár néha picit számomra túlságosan elrugaszkodott a valóságtól.♥  Ti olvastátok már? 

Read More

INTERRAIL TIPPEK ÉS TRÜKKÖK || UTAZÁS

Az utazás, főleg fiatal korban óriási álom, ugyanakkor általában elérhetetlen is az óriási költségek miatt. Többek között ezért is szuper lehetőség az Interrail, azaz "Európa bérlet", amivel megadott ideig oda mész vonattal, ahova csak akarsz. Hatalmas kaland, melyben nemrég egy barátomnak, Árpinak is része volt, így őt faggattam ki tapasztalatairól. c:

De mi is az az Interrail? 

Ez egy olyan vasúti bérlet, ami majdnem egész Európában érvényes, így megvásárlása után, több napig szabadon utazhat az ember országból országba, avagy csak városból városba. Persze ez csak egy nagyon tömör összefoglaló, így ha esetleg felkeltette az érdeklődésedet, itt tudsz utánaolvasni (árakkal és egyebekkel együtt).

Ami rögtön felmerülhet az emberben, hogy ez biztosan rettentően drága mulatság, és főleg a fiatalok igen nehézkesen engedhetik meg maguknak, de azt hiszem ezt pont Árpi cáfolta meg számomra, bár hozzá kell tennem, hogy én nem feltétlen tudnám utána csinálni és ez egy rendkívül szélsőséges megoldás. De mégis miről beszélek? Parkban alvás, meleg és szűrt vonatos-víz ivás, üveg visszaváltás és kukázás... Azt hiszem a legjobb lesz a történetet az elején kezdeni. 

A keletiből indultak, majd Bécsbe érkeztek (itt fontos megjegyezni, hogy itt ellenőrizték őket először és utoljára az út alatt), innen rögtön mentek tovább Amszterdamba, amire általában mindenki felkapja a fejét.

Amszterdam

"-Na jó, beszéljünk Amszterdamról, úgyis mindenkit az érdekel.
-Nem is, a tanárom ott mondta, hogy fejezzem be a beszámolót, amikor mondtam, hogy ott is voltunk....ez mondjuk kellemetlen volt mert ez volt az eleje az egésznek."

Legális füvezés, Anne Frank, tulipánok, legális füvezés, piros lámpás negyed, Van Gogh és legális füvezés. Ugye, hogy izgalmas és főleg a fiataloknak egészen érdekes látnivalókkal találkozhatunk itt?
Persze abba a vitába nem szeretnék belemenni, hogy akkor a magyar állampolgár hivatalosan ténylegesen legálisan nyúlhatna ott kint ilyen dolgokhoz, hisz nem egy vitába belefutottam már emiatt, így ugorjunk inkább a konkrét tapasztalatokra; milyen is Amszterdam?

Az étel drága, a szörp olcsó és pocsék, ha bármilyen tudatmódosító szert veszel, használati utasítást kapsz mellé... De miért is jó az olcsó, de pocsék szörp?
A vonatokon nem iható a víz, ugyanakkor, ha az ember visz magával egy mostanában amúgy is divatos szűrőt és még egy kis szörpöt is hozzáönt, egy egészen kellemes folyadékot kap, amit szomjoltásra természetesen tökéletesen alkalmazhat. Persze ez nagyon kacifántosan hangozhat elsőre, mégis remek spórolási lehetőség. 

Amire viszont érdemes áldozni a félretett pénzből, az a májkrém, bagett és a sajtok. A városban pedig nem igazán szükséges konkrét látnivalókat kiválasztani, a hangulatot jobb átérezni, ezt pedig leginkább egyszerű sétálgatással és bolyongással lehet elérni.

Stockholm

"Svédia a kedvenc országom, komolyan." 

Öt napot töltöttek el itt a fiúk és ahogy a beszámolóból éreztem, egyértelműen a csúcspontja volt az utazásuknak. De lássuk, miért is:
Stockholm legszélén aludtak, az óriási Haga Parkban, ahol kivételesen teljesen legálisan függőágyaztak (ugyanakkor itt lettek volna a legdrágábbak a szállások, illetve kempingezésre se sok lehetőség volt), így nem is zargatták őket. A vásárlást visszaváltott üvegekért kapott pénzzel oldották meg, amiket sétálás közben gyűjtöttek össze, majd adtak le egy-egy boltban. Ez persze remek spórolási módszer volt, nem beszélve arról, hogy a múzeumok ingyenesek voltak.
Ez az üveg- és flakon-visszaváltás elméletileg Németországban is működik, bár ott gyorsnak kell lenni, ha az ember ezzel akar spórolni, mert a hajléktalanok beelőznek.

További fontos információ, hogy az Aldi a legolcsóbb bolt, így érdemes az ő üzleteit keresni, na meg a svéd sajtok is nagyon finomak.

Berlin

Eredetileg ketten indultak neki az útnak, de Árpi már egyedül érkezett Berlinbe. (Drága barátja addig elugrott egy német kisvárosba az egyetemi felvételijére.) Itt nem sok érdekesség maradt meg benne a városról, ámde egy édes orosz kalauz annál inkább.
Kétség kívül a legmacerásabb és legdrágább plusz költség a szállás egyes városokban, megállókban. Erre persze több alternatívát is ki lehet találni, mint amiket Árpiék eddig alkalmaztak, parkban vagy éppen kempingben alvás sátorral és függőággyal, de a kevésbé extrém turisták kipróbálhatják az éjszakai vonatozást, amikor is egészen kényelmesen elméletileg ki is tudják magukat pihenni, miközben eljutnak a következő megnézendő városukba, vagy éppen csak random valahová egy kis alvás érdekében.
Berlinben ezt az opciót választotta Árpi, így bátran fel is ült egy teljesen random kisvárosba tartó vonatra, csak hogy, kifogott egy németül vagy éppen angolul nem igazán beszélő orosz kalauzt, aki egyre csak fölkeltette, néha tévesen, néha csak úgy, mindig vidáman és mosolyogva, így az ember nem mondhatott nagyon semmit, bár úgyse értette volna, de kellően feldobta az estéjét Árpinak, aki ezután természetesen hulla fáradt volt.

Prága

"Magyar szemmel nem túl izgalmas város, meg drága a sör is...persze a külföldieknek olcsó, de nekünk drága."
Elég volt egy napot ott töltenie, megnézte a híres dolgokat, de állítása szerint ez pont elég is volt. Bár volt egy egészen érdekes fal, a Lennon fal, ami eredetileg a méltán híres John Lennon halála után az arcképével lett díszítve, majd egyre csak gyűltek rajta az idézetek, képek, szimbólumok és egyszerű graffitik. A mai napig turisták és fiatalok díszítgetik, így időnként muszáj lefesteni. 

"Vettem sajtot is, basszus rohadt drága volt, csak mikor hazaértem, anyám azt hitte megromlott, így kidobta."

Így utólag viszont Árpi szeretné az olvasókat megszólítani, hisz nem sikerült megkóstolnia a híres cseh sajtot, tehát ha valaki esetleg próbálta már, kommentben várjuk a tapasztalatait. 

Mit vigyél magaddal egy budget interrail túrára?

Avagy tippek, amik bármikor jól jöhetnek!

• övtáska - ha kénytelen vagy esetleg vonaton vagy éppen állomáson aludni, tedd bele a legfontosabb dolgaidat, majd csatold magadra a pólód alatt.
• vízszűrő - az ivóvíz fontos, de sajnos sok helyen egészen drága, így bármikor jól jöhet.
• gázfőző - ha tényleg minél kevesebbet szeretnél költeni,  igazán megéri ezt is bepakolnod.
• zacskós leves és kaják otthonról - persze csak olyanok, amik sokáig elállnak.
• akciók - a boltokban érdemes ezeket keresni, persze mindenképp nézzétek meg, hogy tényleg jobban jártok-e ha ezt a terméket veszitek meg.
• minél északabban vagy, annál jobbak a vonatok, sínek, stb
• jobb többen menni - egyrészt nagyobb kaland is, másrészt veszélytelenebb, így ha az egyik alszik, addig a másik tud "őrködni" és így tovább
• a helyjegy foglalásokat próbáljátok minél hamarabb elintézni!

Remélem tetszett nektek ez a rövid beszámoló és ti is kedvet kaptatok ahhoz, hogy kipróbáljátok az interrailt, persze nem feltétlenül ennyire spórolósan. Ha van bármi tapasztalatotok ezzel kapcsolatban, akkor azt írjátok meg mindenképp kommentben! ♥

Read More

MADARAK A DOBOZBAN || KÖNYV

Őszintén szólva, mérhetetlenül tartózkodom a horror műfajától, így magamat is megleptem vele, mikor következő olvasmányomnak Josh Malerman első kötetét választottam, mely történetesen pont egy misztikus horror történet.

Mégis azt tudom mondani, hogy nem bántam meg és kellemes olvasmány volt (a sok szépirodalom mellett), bár azt hiszem van ennél erősebb képviselője is a műfajnak. Ugyanakkor a magamfajta madárlelkűeknek már ez is bőven elég.
Köszönöm az olvasási lehetőséget a Fumax Kiadónak! 

"Valami rémisztő dolog garázdálkodik odakint, amire nem szabad ránézni. Egyetlen pillantás elég ahhoz, hogy az ember őrült, kegyetlen gyilkossá váljon. Senki sem tudja, mi az, és honnan jött."

Ebből pedig rögtön következik, hogy az egyetlen megoldás, ha az emberek bezárkóznak és elrejtőznek vagy megtanulnak vakon, a sötétben élni. Ez a gondolat rettentően megfogott, így kíváncsian vágtam bele az olvasásba. Az íróval már korábban megismerkedtem a Ház a tónál című művében, így már nagyjából sejtettem mit is várhatok tőle, de úgy érzem túl magasra tettem a lécet, vagy éppen csak nekem nem jött igazán át a Madarak a dobozban igazi mondanivalója. 

A könyv in medias res vág bele a történetbe, ami bár igazán figyelemfelkeltő, de mégis elég nagy káosszal indítja útjára az olvasót és ez a káosz, nagyon sokára ülepedik le igazán. Ekkor kiderül, hogy a történet két szálon fut, fejezetenként váltakozva, így folyamatosan értesülünk a jelen apró történéseiről, illetve a múlt öles léptekben haladó magyarázatairól.

Mint érzékelhettétek a jelen kínzó lassúsággal ecseteli a legapróbb mozzanatokat is, miközben az olvasónak igazából továbbra is ködbe vész a történések miértje, így legszívesebben - hogy őszinte legyek - átlapoztam volna ezeket a részeket, hogy a múlt megértése után kezdjek csak neki.

Minden esetre érdekes megoldás volt és ezzel a folyamatos késleltetéssel és izgalomfokozással érzem, hogy mit akart volna elérni a szerző, de nálam egyszerűen ezt nem akart működni. 

"A szörnyűséges hírek egyre gyakoribbá válnak. Majd a tévé elsötétül, a rádió elhallgat, és az internet is összeomlik. A telefonok elnémulnak. Az ablakon pedig nem lehet kinézni többé.

Mára csak maréknyi túlélő maradt, köztük Malorie két gyermekével, akiket az egyetlen lehetséges módon nevel: a négy fal között. A folyóparti, elhagyatott ház ajtaja zárva, a függönyök behúzva, az ablakokra matracok szögelve.

Egyetlen esélyük, hogy elmenekülnek egy másik helyre, ahol talán biztonságban lehetnek. De az előttük álló út elrettentő: harminc kilométer a folyón, egy evezős csónakban bekötött szemmel! Csak Malorie találékonyságára és a gyerekek éles hallására támaszkodhatnak. Egyetlen rossz döntés is végzetessé válhat. És valami követi őket. De vajon ember, állat vagy szörnyeteg?"

Számomra az egész mű olyan volt, mint egy nagyon jó ötlet, néhol elég pontatlanul kidolgozva. Mert lássuk be, rögtön a fülszövegben ott áll a harminc kilométeres bekötött szemű evezés, ami szerintem nem csak az én elgondolásom szerint lehetetlen, de ugyanakkor az ehhez hasonló apró dolgok mellett a könyv múltban futó szála meglepően izgalmas. Egyszerűen, amint kezdett kirajzolódni, hogy miről is van szó, a kötet egyre több érdekes kérdés vetett fel, miközben a történések csak úgy magukkal ragadtak és észre sem vettem, hogy már rég letelt az az idő, amit az olvasásra szántam.

Szóval a döcögős kezdés ellenére a könyv fogva tartott és remekül olvastatta magát, egészen a végéig. Vagyis előtte pár oldallal. Ekkor már sejtettem, hogy ez a befejezés nem az lesz, amire én várok és itt nem is arról van szó, hogy hirtelen mindenki meghalna, vagy túlságosan sajnáltam volna a karaktereket, hanem arról, hogy az egész könyv kulcskérdését nem oldja meg még az utolsó sor sem. SPOILER! Nyitva hagyja, hogy mégis mik ezek a lények vagy látható dolgok, amiktől az emberek ennyire megőrülnek. Még csak nem is utal rá, teljesen felrúgja azt, amit eddig épített és egy, amolyan "nesze neked happy end" gondolattal hozzávágja az olvasóhoz az utolsó pár oldalt. 

Ez rettentően felbosszantott, bár talán meg kéne szoknom, hisz az író legutóbbi regényében is ez volt talán a legnagyobb problémám, hogy semmilyen ütős magyarázatot nem tudott, sőt ott pont, hogy lett volna egy gyönyörű lezárás, de nem, ott tovább kellett írni még pár oldallal.

Visszatérve a Madarak a dobozban-ra, muszáj vagyok pár szót ejteni a karakterekről. Habár a főszereplő hölgy sokszor idegesített, mégis a mellékszereplők közül többen is belopták magukat a szívembe, még a történet "gonoszai" is, hisz motivációjuk tiszta volt, mégis ügyesen bolygatták meg a szálakat. Őszintén szólva ezen a ponton jöttem rá, hogy talán az író nem is a misztikus külső lényekre koncentrált, sokkal inkább az emberek rájuk való reakcióira. Ugyanakkor, ha ez így lenne, akkor megint csak arra a meglátásra jutok, hogy ez nem sikerült tökéletesen, hisz sose derül ki és még csak nincs is sejtetve, hogy mégis mik is voltak ezek, mi volt az igazság és így tovább.

Szóval összességében a műfaj kedvelőinek ez a kötet is egy jó választás lehet, de ne számítson senki borzongós horrorra, ez sokkal inkább volt számomra valami enyhén groteszk, izgalmas kalandocska, amit bár most úgy tűnhet negatívan értékelek, mégis azt kell, hogy mondjam, nem bántam meg, hogy elolvastam és nyugodt szívvel ajánlom is.

                                       

Read More

HOGYAN OLVASS IDEGEN NYELVEN?

A legtöbb könyvmoly fejében megfordul a gondolat, hogy talán, de tényleg csak talán, meg kéne próbálkozni az idegen nyelven való olvasással. Aztán a legtöbben ezt a gondolatot gyorsan el is vetik, mert meg vannak róla győződve, hogy nem elég jó a tudásuk még hozzá, nem értenék az egészet, na meg ugyan, honnan tudnának ők idegennyelvű könyvhöz jutni, ami még érdekli is őket. 

Szándékosan nem konkrétan az angol könyvekről beszélek, hisz mint azt már sok régebbi olvasóm tudja, nekem a német az első idegen nyelvem, idén tanulom kilencedik éve, míg az angolt csak harmadik éve. Így már mindkét nyelven kipróbáltam, milyen is egy tényleges könyvet olvasni, nem lebutított és tanulós darabot, hanem egy teljesen természetes és azon a nyelven íródott darabot.

Már az elején szeretném tisztázni, hogy nem vagyok nyelv zseni, nincs nyelvvizsgám és borzasztóan nehezen tanulok nyelveket, így tényleg elhihetitek, hogy ha nekem ment, akkor nektek is fog. c:
Szerintem egy év tanulás után már simán el lehet kezdeni próbálkozni, főleg angolban, mert ez a nyelv mindenhonnan ragad ránk, így ha már a 9gag vicceit érted, nyugodtan belevághatsz az olvasásba is. c:

Mit ajánlanál egy magyarul tanulónak?Ha ezt a kérdést felteszed magadnak, akkor szinte biztos, hogy egyrészt könnyű nyelvezetű történetekre fogsz rögtön asszociálni, másrészt pedig olyasmi témákban kezdesz el gondolkodni, amikben érintett vagy, amik téged érdekelnek és lekötnek.
Én abból indultam ki elsőnek, hogy nagyon szeretem a könnyed ifjúsági köteteket, bár magyarul már egyre kevesebbet olvasom őket, hisz néha már zavar, hogy olyan túlontúl egyszerűcske a fogalmazása és a történet is többnyire könnyen kitalálható, nem sok fordulatot rejt.
Ugyanakkor ezek a dolgok mind-mind pozitívumok, hogy ha nyelvtanulásról van szó, így nyugodt szívvel tudom ajánlani a nálunk is ismert ifjúsági köteteket, csak éppen idegen nyelven.

Ne olyat válassz, amit már olvastál magyarul!Az a tapasztalatom, hogy így az ember egyrészről hamar beleun az egészbe, hisz már ismeri a sztorit, másrészt nincs meg a kihívás az egészben. Igen-igen, néha ráeszmélsz, hogy ez és ez a szó ezt és ezt jelenti az adott idegen nyelven, de annyira szájbarágósan fog az egész lejönni, hogy egyszerűn félre fogod tenni a könyvet, hogy igen, majd valamikor folytatom....
Éppen ezért azt ajánlom, hogy olyasmi könyvet válassz, amiről már hallottál, kapiskálod a történetét, de még nem olvastad, nem tudod a végkimenetelét, így mint "teljes értékű" könyvre tudsz gondolni a képében.



Használj ceruzát/post itet!
Most, hogy meglett a könyv, bele is lehet vágni az olvasásba. Igen ám, de rengeteg olyan szóval találkozol, rögtön már akár az első oldalon, amiket nem ismersz, fogalmad sincs mit is jelenthetnek....Vagy mégis tudod?
Nagyon sok szó van, ami a szövegkörnyezetből kikövetkeztethető és bár lehet eleinte még döcögősen fog menni, de ne add fel, próbálkozz, olvass tovább!
Ugyanakkor jó, ha az ilyen szavakat kiírogatod, aláhúzod. Én sajnálom a könyveimet, éppen ezért szoktam a fejezeek végére egy nagyobb post itet beragasztani, hogy arra firkáljam fel az összes fontos és ismeretlen szót, amivel a fejezetben találkoztam. Itt lényeges, hogy tudj mérlegelni: ne írd ki az összes ismeretlen szót, csak azokat, amelyek sokszor előfordultak és úgy érzed miattuk nem állt egészen pontosan össze, hogy mi is történt az adott fejezetben.

Ne hidd, hogy mindent érteni fogsz! 
Mert, mint ahogy az már az előző pontban is kiderült: nem fogsz. De ez így a normális. Ez nem szabad, hogy elrettentsen. Tarts ki, élvezd a kihívást, mert hidd el, borzasztó jó érzés lesz, amikor a végére érsz. Lehet, hogy sok idő lesz, sőt biztosan több, mint amennyit egy átlag ilyen kaliberű magyar könyvre fordítanál, de megéri, mert rettentően fejleszti a nyelvtudást. Ráadásul milyen szuper érzés lesz nemsokára, hogy nem kell megvárnod, amíg a kedvenc könyvsorozataid következő részeit lefordítják, egyből repülhetsz az eredeti nyelvű változatára, avagy a gyorsabban lefordított egyéb nyelvű változatára.

Hol szerezd be? 
Nekem az a bevált szokásom, hogy amikor a nyelvterületen járok, akkor mindenképp beszerzek 1-2 kötetet, hisz így a kellemest a hasznossal összekötve megspórolom a szállítási költségeket, na meg bele is tudok olvasni a kötetbe, el tudok bíbelődni a könyvesboltban és meg tudom találni a legideálisabb darabot.
Persze erre nem mindenkinek van lehetősége és persze nekem is csak ritkán. Nem igazán tudom ajánlani az itthoni könyvesboltokat, mert legtöbbször az idegennyelvű könyvek dupla annyiba kerülnek, mint a lefordított változat belőlük és mint tudjuk, általában 3000-4000 Ft egy kötet... Nem tudom ki szeretne egy ilyen "rizikósabb" vásárlás alkalmával akár 8000 Ft-ot is kifizetni.
Sokan ajánlják az Amazon oldalát, ahol piszok jó akciókat lehet találni, illetve van nekünk egy olyanunk is, hogy Országos Idegennyelvű Könyvtár, illetve amennyire én tudom, a kisebb nem erre specializálódott könyvtárakban is akadnak idegennyelvű kötetek.
Frissítés: A bookdepository oldalán ingyenes a kiszállítás, nagy a választék is, így itt is érdemes tenni egy próbát. c:




Miket olvastam én eddig?
Ennyi okoskodás után jogosan merül fel benned a kérdés, hogy vajon én miket olvastam eddig, milyen könyvek által jutottam ezekre a meglátásokra.
Eddig csak angol és német kötetekkel találkoztam, hiszen ezt a két nyelvet tanulom, na de, lássuk is mik voltak eddig terítéken.
Német: Blitzlichtgewitter - Christian Linker | Freak City - Kathrin Schrocke | Orange 1 - Takano Ichigo | Die Wolke - Gudrun Pausewang
Angol: Mieko and the Fifth Treasure - Eleanor Coerr | Everything, everything - Nicola Yoon

De azért azt hozzátenném, hogy bár tényleg úgy gondolom, hogy az a legjobb módszer, ha az ember egyből fejest ugrik az idegennyelvű könyvekbe, azért az óvatosabb duhajoknak javasolnám, hogy lehetőleg vékonyabb köteteket válasszanak maguknak elsőre, illetve nekem a manga (képregény) olvasás adott egy nagyon erős kezdőlöketet, hiszen ott a képek alapból támpontot adnak, hogy mégis miről is van épp szó, mi történik.

Összességében egy szuper lehetőség nyelvtanulásra, illetve szerintem nagyon érdekes látni egyes könyvek eredetiét. (Én pl most tervezem elolvasni a Harry Pottereket angolul.) Amit legutóbb idegen nyelven olvastam, az az Everything, everything volt, Nicola Yoon-tól. Könnyű volt és élvezetes, szóval tudom ajánlani gyengébb angolosoknak. c:

Read More

RAW-NYERS || FILMAJÁNLÓ

Vannak olyan horrorok, amik nem kísértethistóriákra épülnek, nem az arcodba ugrálva ijesztgetnek, őszintén nem is ijesztőek, mégis megráznak és lekötnek. Ez a film is ilyen, dráma és horror egyben, nem néznéd meg még egyszer, mégis, amint meglátod a stáblistát legszívesebben az összes barátodnak körbe küldenéd, hogy ezt, ezt nézzétek meg.

Számomra az egyik legjobb filmajánló, a tumblr, hisz rengeteg filmekből kivágott képpel futhat ott össze az ember, és őszintén: még nem találtam olyan általam rebloggolt darabot, ami ne tetszett volna megnézése után. Eredetileg a mai filmünk is ide sorolható, bár végleges elhatározást unokatestvérem hozta meg, hisz ő is hasonló módon bele-bele futott a filmbe, így elkerülhetetlen volt, hogy meg ne nézzük, amint időnk engedi. 

A történet röviden egy egyetem előtti gólyahétről szól, amit azt hiszem mindenki jól ismer, bár itt az előzetes feltételezésekkel ellentétben, nem a buli és ivászat köré terelődik a hangsúly, sokkal inkább a különböző furcsa feladatok, mint a vérrel leöntés vagy éppen nyers hús evés.

Főszereplőnk természetesen egy visszahúzódó gólya, aki egész életében vegetáriánus volt, sose evett húst, így ezek az átlag embernek apróságok, egészen újak és ijesztőek lesznek számára...
Innentől kezdve szinte bármit mondanék, az spoiler lenne. A legerősebb élményt egyértelműen akkor adja a film, ha semmilyen előzetes tudással nem rendelkezünk a megtekintése előtt.

Az egész film egyszerűen gyönyörű. Én amúgy is bele vagyok szerelmesedve az esős, kékes színvilágba, ami itt tökélyre fejlesztve jelenik meg a horrorisztikus sötét, gyér sárga fényes avagy neonosan izzó képsorok mellett. Nem véletlen futottam vele oly sokszor össze tumblr-ön. Az embernek egyszerűen kedve lenne meg-megállítani és lescreenshotolni egy-egy képet (persze nem a nyers nyúlveséket), annyira művészien és szépen lettek kitalálva.

Viszont nem véletlen néztük közösen unokatestvéremmel a filmet, legalábbis utólag egy hatalmas pozitívumként éltük meg, hogy ketten voltunk. Nagyjából vége előtt egy negyed órával jönnek azok a részek, amikor picit rossz érzés már nézni, az ember idegeit tényleg kikezdi és ha egyedül néztem volna, biztos vagyok benne, hogy ott kikapcsoltam volna (ami rettentő nagy hülyeség lett volna). Viszont így, hogy ketten voltunk, egyrészt végigkommentálhattam valakinek, hogy mennyire kikészít, másrészt meg motiváltuk egymást a puszta jelenlétünkkel, hogy nézzük tovább.

Összességében csak ajánlani tudom a filmet, főleg barátokkal szuper kikapcsolódás és szerintem egy maradandó darab, így remélem ezzel a rövid poszttal meghoztam a kedveteket hozzá! ♥

Read More

5 KEDVENC TANULÓS ZENÉM

Itt az ősz, itt az iskola és az éjszakákba nyúló tanulások is szép lassan beköszöntenek, így arra gondoltam, hogy megosztom veletek a kedvenc listáimat, gyűjtéseimet, azaz azokat a zenéket, amiket én többnyire tanulás közben hallgatok. 

Ez persze folyamatosan változik és függ is attól, hogy éppen miről és hogyan tanulok, de minden esetre remélem, hogy hasznos lesz számotokra ez a rövidke bejegyzés.

A tanulós zenék alapja számomra, hogy a lehető legkevesebb ének és emberi hang legyen benne, mert ez valahogy eltereli a figyelmemet, olyan mintha valaki folyamatosan beszélne hozzám, ezáltal képtelen vagyok koncentrálni. Ugyanakkor magát a zenét nem tudom zajként felfogni és szükségem van rá (csak úgy mint egy nagy bögre teára vagy kávéra) tanulás közben. 

Remélem, hogy ezzel nem vagyok egyedül és a hozzám hasonló zenével tanulósoknak tudok pár új számot, gyűjtést mutatni. Igyekeztem minél több műfajból válogatni, bár végül is az összes hasonló, lassú és nyugis. 

Samurai☯ Trap & Bass Japanese Type Beat ☯ Lofi HipHop Mix

Na ezt rengeteget hallgatom, néha csak úgy gépezés mellé, olvasás közben és most, hogy ezt az időmet tanulásra fordítom szinte mind, így aközben is. Nem kell megijedni, nem túlontúl "ázsiai" stílusú, legalábbis nem kpopos vagy ilyesmi formában és szerintem egy átlag ember számára is  egyszerű, fogyasztható elektronikus zene, enyhe japános beütéssel. Én nagyon megkedveltem, szuper aláfestő zene.



lonely day - lofi hiphop mix
Bár tudom, első ránézésre ez is valami rettentő japános és ázsiais dolognak tűnik, mégis azt kell, hogy mondjam, a borítóképen kívül szinte köze sincs ezekhez. Nem tudom mennyire ismeritek a lofi hiphop fogalmát, de igazából ez egy borzasztóan egyszerű "műfaj", ami nagyjából annyiból áll, hogy adott egy szokásos hiphop alap, ami mellett valami rettentő nyugis zongora vagy ilyesmi kellemes dallam szól és ennek az egyvelegét én egyszerűen órákig képes vagyok hallgatni. Borzasztóan jó tanulás mellé.



Chill Good Beats (Deleted Ramune Video)
Az előzőhöz hasonlóak ezek a számok is, bár talán ezek kicsit intenzívebbek és több emberi hang van bennük. Sajnos muszáj vagyok egy lejátszási listát ideilleszteni, mert az eredeti videót sajnos letörölték már, de szerencsére valaki összegyűjtötte egy listába azokat a számokat, amik rajta voltak. Ez volt az első ilyen rettentő nagy kedvenc tanulós zeném, így kihagyhatatlan volt a listából.



Piano Jazz - A two hour long compilation
Őszintén megmondom, a jazz egyszerűen mérföldekre áll tőlem, magam sem tudom miért, de valahogy az évek során ez így alakult ki. Sose tetszett, nem is hallgattam. Mégis ez az egy videó ott van a tanulós zenei listámon és csak ajánlani tudom nektek is. Picit vidámabb, mint az átlag zenék, amiket hallgatni szoktam és talán pont ezért is érzem, hogy ennek is itt kell lennie a listán.



K-Pop Piano Compilation for Studying and Relaxing | CALM PIANO

Megmondom őszintén, amióta ezt hallgatom (azaz lassan egy éve), jobban megszerettem ezeket a zongorán játszott változataikat a videóban szereplő daloknak, mint az eredeti, általában pörgősebb változataikat.
Azt hiszem minden kpoppernek a legjobb választás, hisz kedvenc műfajától még tanulás közben sem kell elszakadnia, illetve ahogy magamon teszteltem, szerencsére nem kezdek el énekelgetni közben, így tényleg biztonságos és nyugodt szívvel tudom ajánlani. 

Remélem hasznos volt számotokra ez a rövid bejegyzés. Ha nektek is van egy-egy nagyobb kedvencetek, akkor mindenképp linkeljétek nekem kommentbe! ♥

Read More

MIÉRT VOLT SZUPER A NYARAM?

A mindennapokban valahogy úgy érzem, elrohant a nyár, én pedig nem csináltam semmit sem. Éppen ezért gondoltam arra, hogy emlékezetfrissítésként lepötyögöm, mi minden is történt velem és titeket is csak buzdítani tudlak erre, mert alig várom már most, hogy télen vagy tavasszal újból elővegyem ezt a posztot, végigolvassam és a lehető legnagyobb pozitív löketet nyerjem ki belőle. Mert ez a nyár igenis szuper volt, de lássuk is, hogy miért. 

1. Produktív voltam
Egészen sok videót, néhány bejegyzést és egyéb projektet is elkészítettem. Itt kiemelném a Haguval készített "kpop dance in public" videónkat, amit itt tudtok meglesni. (Bár sajnos közel sem annyira, amennyit beterveztem.) Ezek mellett pedig könyvek és filmek terén is nagyon jól állok, főleg az előbbiek szaporodtak meg mostanában meg, aminek rettentően örülök, mert pár éve szinte teljesen leszoktam az olvasásról sajnos.

2. Utaztam
Ennek a nyárnak ez volt talán a legfontosabb pontja, az utazás. Több, mint egy hónapot töltöttem Kanadában, ahol nem csak egy lakókocsis túrát tettünk, de az öcsémmel egy angol táborba is eljutottunk, ahol rengeteg különböző nemzetiségű barátra tettünk szert, akikkel a mai napig tartjuk a kapcsolatot, bár az időeltolódás miatt kicsit nehézkesen.  Ezen kívül persze Balatonra is lejutottam, ami azért volt idén különleges, mert a sulim mazsolatáborában segédkeztem, ami már azért is jó volt, mert két nagyon jó barátom is velem tartott, vagyis pontosabban én velük, hisz az utolsó pillanatban jelentkeztem, hogy én is mennék. Emellett viszont vicces módon megismertem pár fölöttem és alattam járó leányzót, akikkel ennek a tábornak hála nagyon jó kapcsolatba kerültünk, nem is beszélve a rengeteg mazsoláról, akikkel nagyon jól kijöttünk (legalábbis én így éreztem) és néha borzasztóan öregnek éreztem magamat mellettük, de mindenképp egy szuper élmény volt az egész. Végül pedig Bécsbe is kilátogattunk unokatestvéremmel, amolyan mert miért ne alapon. Nekem eddig kimaradt az életemből Ausztria nyáron, mindig csak télen láttam pár várost/falut, ugye síelés apropójából, szóval egészen új volt nekem a főváros rövid felfedezése.

3. Nyitottabb és felszabadultabb lettem
Ez a pont azért is fontos számomra, mert rettentően zárkózott ember vagyok, nagyon nehezen nyitok mások felé és ismerkedek, így a barátok szerzése, az új környezet mindig is egy rettegett dolog volt számomra. Idén nyáron viszont rengeteg új embert ismertem meg, amit egyrészt a két tábornak köszönhetek, másrészt pedig a blognak és a csatornának.
Persze ez nem annyira új tapasztalat, hisz például Sárával már régebb óta próbálunk minél többször találkozni, illetve Laurával is össze szokott jönni egy-egy tali, amikor Pesten van. (Idén sajnos elmaradt :c)
Mégis idén úgy érzem, hogy sokkal nyitottabb és közvetlenebb lettem, aminek nagyon örülök, mert rengeteg problémám adódott ebből, bár továbbra is rettentően lefáraszt huzamosabb ideig emberek között lenni.

A legtöbb emlékem viszont persze, hogy ezekre az eseményekre lehet visszavezetni, mint amikor este megkergetett minket egy néni kutyával (??) vagy unokatestvéremmel maratoni speed-partykat tartottunk (kártyajáték) a vonaton, a peronon és mindenhol, ahol csak játszani lehetett.
Simogattam alpakát egy házibuliban (igen, igazi élő pici alpakát) és úristen, én ennél aranyosabb állatot még nem láttam. Illetve összejöttem a barátommal is, szóval most nagy a boldogság, de tudjátok, hogy az ilyen dolgokról nem igazán szeretek részletesebben beszélni sem a blogon, sem a csatornán.

4. Sikereket értem el a bloggal és a csatornával
Nem csak az olvasók, lájkok és feliratkozók száma emelkedett, de több céggel is dolgoztam együtt ezen a nyáron, amiknél fontos számomra, hogy ők kerestek meg engem és nem fordítva. Persze muszáj elmondanom, hogy természetesen nem emiatt építem a blogot és a csatornát, viszont nagyon sokat jelent számomra ez. Bár még boldogabbá tesz, amikor instagrammon vagy facebookon egy-egy rövidke üzenetet kapok pár nézőmtől és olvasómtól, egyszerűen csak arról, hogy szeretik, amit csinálok és hasznosnak, na meg szórakoztatónak tartják.

5. Nem unatkoztam
Nem tudok egy olyan napot se mondani, amikor ne ütöttem volna el az időmet valamivel, hiszen ha itthon is punnyadtam, akkor is vagy a blogon vagy a csatornán ügyködtem, vagy a hobbijaimmal foglalkoztam.

Így összegezve, bár kissé szomorúan, de azt hiszem el tudom engedni a nyarat és már várom is az őszt, főleg a koncertek és színdarabok miatt, amikre már most rárepültem és biztos, ami biztos, megvettem a jegyeket. Gondolkozom, hogy írok egy őszi programajánlót, szóval, ha érdekelne titeket, mindenképp írjátok meg kommentben! c: Nektek hogyan telt a nyaratok?

Read More

HÁZ A TÓ MÉLYÉN || KÖNYVES

Mint észrevehettétek, a blog egyre több könyves posztot és cikket tartalmaz, amit én személy szerint nem bánok és valamilyen szinten szándékosan is teszem ezt. Egyszerűen rettentően szeretek ezekről az élményeimről írni, persze ez nem azt jelenti, hogy a többi téma el fog tűnni, csak most épp ez az egy az igazán domináns.

Éppen ezért is gondoltam úgy, hogy kipróbálom magamat a tényleges egy könyv -  egy poszt könyvesblogos bejegyzések terén. Az első ilyen kötetnek pedig a Ház a tó mélyén-t választottam, Josh Malermantól.

Nagyon köszönöm a könyvet a Fumax Kiadónak!

Be kell, 0hogy valljam, egyértelműen a borító, na meg a cím fogott meg legelsőre. Pedig már rég megtanultam, hogy egy könyvet nem ezek szerint ítélünk meg, de erről talán egy másik bejegyzésben, ahol majd a pedofíliát tárgyaljuk ki.
Szóval a borító egyszerűen szemet gyönyörködtető a cím pedig annyira sejtelmes és abszurd, hogy az embernek már indul is a keze, hogy levegye a polcról és belelapozzon. Nos, ezzel én sem voltam másképp.

A könyv horror besorolást kapott molyon, és bár nekem nincs nagy tapasztalatom az ilyesféle könyvekkel, de abban az egyben biztos vagyok, hogy ez csak kicsinyítőképző használatával sorolható ebbe a műfajba. Szóval nyúlszívű társaim, ezt ti is tökéletesen bírni fogjátok.

A történet két fiatal nyári szerelmére van kihegyezve, igen azokra a tipikusan nagy elsőkre, azokra a nagy mérföldkövekre, amik csöndben és sokszor titokban csak úgy megtörténnek.

A könyv hangulata sokszor emlékeztetett Celia Rees - Vágyak évadja című kötetére, amiről már írtam a blogon, ott épp hippi köntösbe volt bújtatva az első szerelem megfoghatatlan érzése. 

Éppen ezért ajánlanám a kötetet inkább azoknak az olvasóknak, akik már megélték ezeket, mert megmosolyogató és nosztalgikus, kellemes pillanatokat tud okozni, miközben a horror szál, ami köré ez az egész titkos romantika épül, a ház a tó mélyén, folyamatos izgalmi faktorral operál, így ez tipikusan az a könyv, amit egy délután végig lehet pörgetni, miközben odaláncol a fotelhez.

Nekem személy szerint nagyon tetszett maga a történet, a végével nem vagyok teljesen kibékülve, újra is olvastam, de nem tudom igazán összerakni, hogy miért és hogyan, de maga a felépítés, ahogy a két fiatal elmegy csónakázni, ahogy egyre közelebb kerülnek és ahogy a tó mélyén fekvő ház rejtélyeit felfedezik. Tökéletes nyári olvasmány volt.
Amivel viszont nem voltam maradéktalanul kibékülve, az az író stílusa és fogalmazásmódja. Elhiszem, hogy a kamaszok egyszerűségét próbálta bemutatni... (Az író egy másik könyvét épp mopst olvasom, és itt határozottan más. Ebből merem feltételezni.) Vagy bármi ilyesmi gondolat, de számomra nagyon egyszerű volt, túl tömör, túl tárgyilagos. 

Összességében viszont ajánlom, egy olyan könnyed nyári olvasmány volt számomra (VÉGRE), amit érdemes volt elolvasni.  

Read More

MIÉRT JÓ KÉTTANNYELVŰ GIMNÁZIUMBA JÁRNI?

Az én gimi választós sztorim nem volt valami nagy kaland, sajnos vagy épp mégse, ugyanoda járok a mai napig, ahova általános iskolába is. Persze ez nem azt jelenti, hogy lassan negyedjére járom újra a nyolcadikot, hanem az iskolám általános és gimnázium is. Azt hiszem ilyennel azért már egész sokat találkozik az ember. Csak mint a "kéttannyelvű" kifejezéssel, ami annyit takar, hogy a tanítási nyelv, az órák két nyelven folynak, nade nem úgy, hogy német órán csak németül beszélünk, hanem majdnem minden egyes tantárgyunkat egy másik nyelven tanuljuk és a kötelezően magyar dolgokat (magyar nyelv és irodalom) tanuljuk szinte csak magyarul. Ezt a felállás persze iskolánként más, de általánosságban elmondható, hogy ezek a gimnáziumok öt évesek, azaz magukba foglalnak egy nyelvi előkészítő évet, nulladikot, ha úgy tetszik, amikor egy éven keresztül csak azt a bizonyos nyelvet tanulják a diákok. Na, de miért is jó ez?

Nyelveket beszélni és tanulni mindig jó, nem? A legtöbbeknek ezek a kedvenc órái, általában egész izgalmasak is tudnak lenni, na meg elvárás is az életben, hogy legalább egy idegen nyelvet elsajátítsunk. Éppen ezért tök jó gondolat lehet, hogy egy ilyen nulladik évben, egy ilyen kéttannyelvű gimiben biztosan belénk verik és a végén C1-es vizsgával az oldalunkon vághatunk bele a gimnázium utáni életbe.
Na, persze, hogy ez így nem igaz, sőt azt is el lehet mondani, hogy bár erős nehezítés, hogy minden óra egy idegen nyelven van szinte, de végig lehet csinálni úgy az öt évet, hogy az ember igazából nem tanulja meg a kiválasztott nyelvét. Szóval ehhez te is kellesz, nem fogja senki más helyetted megtanulni. 

Van olyan gimi is, ahol csak nulladik nyelvi év van, de utána magyarul tanítanak...minek nehezítsem az életemet a kéttannyelvű résszel? Ezt be kell ismerni, hogy tényleg, meg tudja nehezíteni az emberéletét, hogy folyamatosan egy másik nyelvet kell használni, nagyjából egész nap. Ez jobban fárasztja is az agyat, na meg nem kellemes, hogy nem tudsz természetesen reagálni (főleg az elején) és nem elég megértened a dolgokat, hozzá kell tanulnod a szavakat, hogy a tudásodat használni is tudd.
Ugyanakkor mégiscsak arról beszélünk, hogy egész nap ezt a nyelvet beszéled, folyamatosan hallgatod, kommunikálnod kell vele és így tovább, ami azt jelenti, hogy folyamatosan gyakorlod, fejleszted és így nem csak, hogy nem jössz ki a gyakorlatból és nem igazán felejtesz, de a szerves része lesz az életednek, így pedig nyilván egyszerűbb a későbbiekben egy anyanyelvűvel kommunikálni, nagyobb szókincsed lesz és egyszerűen egy mélyebb nyelvtudást tudsz elérni így. 

Persze továbbra is csak akkor, ha teszel érte. 

Fontos tudni, hogy a nulladik év pont azért van, hogy a nulláról kezdők is fel tudjanak zárkózni és ha engem kérdeztek, ez sokkal jobb, mint hogyha már valamennyi alaptudással ülsz be egy vegyes csoportba, ahol egy kicsit már mindenki tanult. Sokkal alaposabb tudásod lesz kezdősként. Ha meg az a kérdés merülne fel benned, hogy a haladósok mennyivel jobbak lesznek... Nos, így belegondolva, most már meg nem tudnám mondani, hogy ki volt haladós vagy kezdős, de szinte biztos vagyok benne, hogy a kezdősök jobbak. :) 

A legtöbb helyen a tanárok igazából magyarok, így ha nagyon elakad az osztály, akkor megszólalnak magyarul, elmagyarázzák, de mindig van egy-két anyanyelvű tanár is, akiktől el lehet lesni a helyes(ebb) kiejtést, szófordulatokat és így tovább, amik határozottan hasznosak, főleg, hogy az ember rá van kényszerítve a beszélésre és szeirntem mind jól tudjuk, hogy főleg itt Magyarországon, az iskolákban ez a része van a nyelvtanulásnak a legjobban elhanyagolva. Belénk verik a nyelvtant és az emberbe egyszerűen belenevelik, hogy ne merj megszólalni, mert annyira óriási probléma, ha rossz nyelvtant használsz, ha magyaros a kiejtésed. (Apró titok: az a lényeg, hogy megértesd magad, minden más alig számít.) 

Magyarországon egyre több ilyen gimnázium van, ahol van lehetőség ilyen osztályba járni és több nyelv közül is lehet választani. A legdivatosabb persze az angol, de én speciel németes vagyok, Sára, a Metaforaszennyezés bloggere franciás, de persze hallottam már spanyolos, olaszos vagy oroszos gimnáziumról is. :) Körül kell csak nézni. 

Viszont jelentkezés előtt gondoljátok végig, hogy mik a terveitek ezzel a nyelvvel, hiszen azzal, hogy öt évesbe kerültök, egy évvel tovább maradtok gimnazisták és a kétnyelvű "speciális" tanításotok miatt, nehéz iskolát váltani, vagyis minden esetre nehezebb és szinte minden évben van egy-két ember, aki úgy gondolja, hogy mégse ezt kellett volna választania. 

Én személy szerint nem bántam meg, hogy kéttannyelvűbe jöttem, azt hiszem egészen jól beszélek németül is, persze a nyelvvizsgára még rá kell gyúrnom. Egyébként ilyen típusú általános iskolák is léteznek, bár ezekkel sajnos nincs tapasztalatom. Ti jártatok már ilyenbe? Szeretnétek? 

Read More

KÖNNYED OLVASMÁNYOK MARGÓJÁRA || KÖNYVES

Mindenkiben megvan néha az az érzés, amikor nem vágyik semmi komplikáltra, semmi összetett vagy igazán szépirodalmi darabra, és ilyenkor jönnek azok a rongyos és nem büszkén vállalt kötetek, amiket úgy ahogy kivett az ember a könyvtárból, kölcsönkért vagy éppen szégyenszemre letöltött. Személy szerint idén nyáron sokszor nyúltam ilyen darabokért, mivel utazás alatt valahogy úgy voltam, hogy csak jól szerezném picit érezni magamat, amúgy is fáradt vagyok, csak szórakozni szeretnék. Végül mégis csak felidegesítettem magamat, de legalább megjött az ihlet ehhez a poszthoz, hisz megfogant bennem a gondolat, hogy ezek a könnyed olvasmányok feltétlen azt is jelentik, hogy erős hiányosságokkal küzdenek? 

Szóval elhoztam pár idén nyáron olvasott könnyed könyvemet egy kis kivesézésre (milyen szépen alliterálok), na meg a poszt végén szeretnék felsorolni pár ellenérvet, avagy könyveket, amiket tényleg ajánlok ebben a témában vagyis inkább kategóriában.

A nyár, amikor megszépültem - Jenny Han

Oké, lehet én vagyok a túlkoros, bár megjegyezném, hogy emlékeim szerint közel korombeli volt a főszereplő leányzó és férfiegyedek is. A történet leginkább azt az utolsó nyarat próbálja bemutatni, amikor még az egyszer megtörténik a szokásos nyaralás, a szokásos emberekkel. Azt hiszem a legtöbben elmondhatjuk, hogy ismerjük ezt a helyzetet és mind tudjuk, hogy egyszer csak vége van, nincs több ilyen nyári hét, utazás, ezekkel a barátokkal, szerelmekkel és emlékekkel.  Ezt a részét még egészen szépen mutatja be a könyv, az viszont erősen sajnálatos, hogy az aki mindezt elmeséli nekünk, egy igazán egyszerű és mondhatni lehetetlen leányzó, akit talán ez a pár mondat jellemez a legjobban: „Annyi mélység volt benne, mint egy felfújható gyerekmedencében.” vagy épp „Nem volt rejtelmesebb egy pohár víznél. ”. Ezeket ő mondta, bár nem éppen magáról.

Az egész könyvben az volt számomra a legőrjítőbb, hogy mellőzte a bármiféle karakterleírás halovány pislákoló szikráját is és nagyjából elintézte a karakterek megkülönböztetését azzal, hogy az egyik főszereplő fiú barna, míg a másik szőke volt. Innentől kezdve egészen a könyv légvégéig teljesen rád volt bízva, hogy vajon a könyvben szereplő emberek igazából mégis hogyan is nézhetnek ki.

Összességében a könyv, egy folyamatos tinglitangli limonádé volt, ahol ment a kislányos huzavona, hogy mégis melyik fiú tetszik a legjobban, ha már én úgyis az összesnek bejövök és hogy legyen valami komolyabb dráma, egy "apró" betegséget is beledobtak a maszlagba, de nem szeretnék spoilerezni, hátha valaki még így is elolvassa.
Az egyetlen piros pont, amit megemlítenék, az a bár gyéren ábrázolt, de épp szétesőben lévő férfi főszereplő. Jó volt, egy olyan nagy szerelemről olvasni, ahol az idealizált fiúban végül felfedezi a lány a változást és nem egy extra gazdag kigyúrt srác, vagy a focicsapat kapitánya, hanem egy kellemesen lecsúszott és zárkózott fiú, akinek ténylegesen vannak problémái és ezt az egyet jól fogta meg az író. Akinek megjött hozzá a kedve, annak nagyon jó hírem van, hiszen ez egy trilógia első kötete, így további két részen keresztül még élvezhetjük a bugyuta limonádék majdhogynem koronázatlan királynőjét.
Persze ez erős túlzás, hisz mind tudjuk, hogy találkoztunk mi már ennél rosszabb könyvvel is. 

Legdrágább mostohabátyám - Penelope WardOké, igazából mire is számíthattam volna a borító alapján, ha nem young adult és romantikus jelzőkbe csomagolt írott pornóra. De őszintén, azt hittem, ennél azért visszafogottabb lesz és egy amolyan Simone Elkeles szinten mozgó vicces és szórakoztató, inkább civakodó és flörtölő darabbal állok szemben. Hát mit is mondjak, borzalmasat tévedtem.
A történet tömören annyiból áll, hogy le szeretnének feküdni egymással, majd kiderül számukra, hogy mindketten le szeretnének feküdni a másikkal, majd végül le is fekszenek és így tovább. Ez most lehet spoiler, dehát igazából mind tudjuk, hogy úgyis ez lesz a vége az egésznek.
Itt bár egészen szép leírások vannak a karakterekről, főleg az újonnan megérkezett mostohabátyóról, de valahogy a testeket elfelejti megtölteni az írónő lélekkel és ez leginkább a főszereplő hölgyeménynél jelentkezik, akiről mást nem is nagyon lehet elmondani, csak hogy vonzódik a bátyához és nagyon nagyon nagyon vonzódik hozzá. Vége.
Mégis nem lehet azt mondani, hogy maga az író rossz, hisz nem dobtam el a könyv felénél a kötetet és türelmesen végigolvastam. Egyrészről, mert a közepe felén volt egy egészen tetszetős csavar, másrészt, mert még ilyen silány karakterekkel is elérte, hogy szurkoljak a párosnak és tényleg örüljek neki, amikor összegabalyodnak.
Szóval ez a könyv nem arra jó, amire szánták, ha írott pornót keresel, ami talán icipicit lightosabb, akkor tessék, ez itt a te könyved, de ha valami enyhén erotikusabb romantikus és tipikus young adult könyvet, akkor ez itt nagyon nem neked való. 

Őszintén szólva a következtetésem a következő lett egy jó adagnyi ilyesféle könnyed olvasmány után: ha az ember nem akarja igazán megdolgoztatni az agyát és csak szórakozni akar, akkor piszkosul nehéz találni egy jó, egyszer olvasható limonádét. Ha csak találomra veszünk le valamit a polcról, kénytelenek vagyunk együtt élni a gondolattal, hogy a könnyed olvasmány egyet jelent a kidolgozatlan szereplőkkel és a butus és idegesítő szerelmes leányzókkal, sajnos. 

Persze vannak kivételek, példának okáért egy nem régi videómban felsorolt top 3 könyvem, amiből kettőt el is olvastam a nagy utazás során, csak hogy megnyugtathassam a lelkemet.

Ti mit gondoltok? Tényleg azt jelenti a könnyed olvasmány, hogy egyszerűen nem minőségi az iromány? Vagy csak én állok túl keményen ehhez a dologhoz? Esetleg tudtok ajánlani olyan könnyed darabot, amit mindenképp érdemes lenne megpróbálnom? 

Read More

II. NAGY NYÁRI READ-A-THON || KÖNYVES

Igazából teljesen véletlenül találtam rá erre a kezdeményezésre, de baromira megtetszett, meg hogy őszinte legyek, piszkosul jól is jött, hiszen egyre csak halmozom az olvasnivalókat, de alig-alig haladok velük. De amúgy miről is beszélek? Nancy és Abstractelf meghirdette a II. Nagy Nyári Read-a-thon-t, aminek a lényege, hogy csökkentsük minél gyorsabban az olvasnivalóink listáját, így 6 darab könyv lesz kivégezve (remélhetőleg) csak augusztus 6-ig. 

Persze minden egyes kötethez tartozik egy-egy megkötés, így most szeretném bemutatni nektek az én választottjaimat, illetve biztatni titeket is, hogy próbáljátok ki és jelentkezzetek! c:

1. Olvass el egy regényt, amelynek a borítóján található kék szín - a tenger jegyében.

Igen, meg lehet kövezni, de mindenképp szeretném minél gyorsabban elolvasni ezt a könyvet, még úgy a film bemutatása előtt és ha ez a gyorsaság nem lenne elég, hozzátenném, hogy angolul van meg, még kint vettem Kanadában, így tényleg kíváncsi vagyok hogy fog menni, hisz még sose olvastam angolul hosszabb könyvet.

2. Olvass el egy regényt, ami nyáron játszódik vagy szerepel benne nyaralás!

Már évzáró óta porosodik a polcon szegény, pedig már nagyon régóta el akarom olvasni, mert rettentően érdekel. Kíváncsi vagyok, mert pont arról szól és pont azt feszegeti, ami kisebb koromban egy álom lett volna számomra: kimenni a barátokkal az erdőbe és szülők nélkül megkezdeni a saját magunk életét, olyan Bear Grylls módon.

3. Olvass el egy sorozatfolytatást!

Még előző hónapban elkezdtem újraolvasni a Mercy Falls Farkasai című könyvsorozatot, ami az egyik első vörös pöttyösöm volt, így talán mondhatom, hogy igazán ez a kötet szerettette meg velem az olvasást. Most tartok a Lingernél, így őt szeretném végigolvasni augusztus 6-ig mindenképp, bár itt egy picit csalok, hisz már elkezdtem, de remélem ez nem nagy vétek.

4. Olvasd el egyet a szervezők kedvencei közül!

Úgy érzem Maggie Stiefvater túltengésem lesz, ugyanis Abstractelf (akit a Google hibajavítója folyton ki akar javítani Sztracsatellára) egyik opcióként megemlítette a Hollófiúk sorozatát a mi drága írónőnknek. Itt is picit csalok, mert már régóta olvasgatom, igen, olvasgatom, ilyen szedett-vetetten az első részt és sehogy se haladok, szóval éppen itt az ideje, hogy ezt is bejezzem.



5. Olvass el egy 2013 előtt megjelent regényt!
Nemrég elkezdtem ebookon olvasni az Esti Kornélt, mert egyszerűen úgy érzem, hogy vétek, hogy még nem olvastam, tekintve, hogy egyébként nagyon kedvelem Kosztolányit és mégiscsak ez az egyik leghíresebb műve, szóval pár napja el is szaladtam a Libribe, mert hát mégiscsak a Helikon zsebkönyvek annyira gyönyörűek és olcsóak, hogy úgy éreztem sokkal jobb érzés lenne abból olvasni. (Egyszerűen képtelen vagyok átszokni az ebookra.)


6. Olvass el egy szabadon választott regényt!
Ezt tervezem a legvégére, így még nem döntöttem el, hogy pontosan ki is lesz a befutó. De legnagyobb eséllyel a Ház a tó mélyén és most nagyon próbálok nem azzal indokolni, hogy mert gyönyörű a borítója és a címe is egyszerűen csak megfogott, de sajnos épp ezt teszem.


Ha ti is szeretnétek jelentkezni erre a kihívásra, akkor ITT megtehetitek ma és holnap. Sok sikert! Illetve szurkoljatok nekem is, hogy teljesíteni tudjam és elolvassam mind a 6 könyvet összesen igazából 7 nap alatt. Merész, nem igaz? Meglátjuk mi sül ki belőle.

Read More

HA LENNE TETOVÁLÁSOM || KÁVÉMELLETTI

Közeledek a 18. szülinapom felé és egyre csak azt veszem észre, hogy mindenki, de tényleg majdnem minden második személy körülöttem, aki ebben a cipőben jár, az első tetoválását tervezi. Nem mondom, hogy nem játszottam már én is el párszor a gondolattal, hogy mégis mit látnék szívesen magamon, vajon mit tetováltatnék magamra és milyen jelentéssel bírna számomra, de folyamatosan rá kell jöjjek, hogy egy rossz kaméleon vagyok, folyamatosan változok és egyszerűen képtelen lennék bármilyen olyan mintát találni, amit hosszú távon nem bánnék meg. Na meg ott van a tűfóbiám is. 

Ugyanakkor imádok tetoválásokról képeket nézegetni, pinteresten egy konkrét táblám van csak erről és őszintén, nagyon szeretném megpróbálni, hogy vajon milyen is lehet egy tetoválást elkészíteni, de valószínűleg nincs olyan beteg és meggondolatlan ember, aki hajlandó lenne odatartani nekem a karját, hogy "tessék, gyakorolj".
Így ez az álom úgy néz ki nem fog megvalósulni,  meg mint már fentebb is említettem, a tűfóbiám erősen vissza is tart, de folyamatosan keresem az alternatív megoldásokat, így a nyilván mindenki által ismert hennát is próbáltam már kisebb-nagyobb sikerekkel. Valószínűleg én vagyok az egyetlen ember, akinek nem jönnek be ezek a mandalás kéztetkók, de tapasztalataim alapján sajnos csak az ilyen motívumokhoz jó ez az anyag.
De mégis mit tetováltatnék, ha tetováltatnék?

Oké, mint a legtöbb emberben, bennem is él a nagy állatszeretet, bár ez igen finoman jelenik meg nálam, olyan kis egyszerű és visszafogott vonalakban, mint mondjuk itt a fent látható képeken is. Én nem hiszek igazán benne, hogy a tetoválásoknak tényleges mély jelentést kéne adni, így ezekre a figurákra, azaz a fekete macskára és a nyuszira is a válaszom elég tömör: ez a két kedvenc állatom, plusz a becenevem szintén Nyúl/Nyuszi a nagyobb baráti körben.

Mikor hennázáshoz kerestem mintákat, akkor döbbentem rá, hogy mennyi egyszerű és minimalista virágos és egyéb növényes tetoválásminta van, ami egyszerűen csak szép és csinosan mutat. Személy szerint nekem az egyszerű fekete darabok tetszenek a legjobban, valahogy a színesek már túl sokak nekem, ahogy a nagyobb minták is. Talán az egyszerűbb zöldek még tetszenek, de a nagy rózsaszínvirágos tavirózsás hátaktól én egyszerűen rosszul vagyok.

Aki egy kicsit is ismer vagy követett anno tumblr-ön, az tudja, hogy egyrészt odáig vagyok A nagy hullám Kanagavánál c. fametszetért, másrészt pedig a hullámok és az örvénylő sötétkék tenger fehér habokkal és nagy fekete sziklákkal az egyik legszebb látvány számomra. Szóval ha véletlenül arra vetemednék, hogy egyetlen egy tetoválást megcsináljak, akkor az teljesen biztosan ez az egy hullám lenne, mert tudom, hogy ez az egy minta, amit tényleg nem tudnék megunni.

Persze ezeken kívül rengeteg egyéb apróság van, ami rettentően tetszik, de mint láthatjátok, ez az igazán kis apró és minimalista vonal az, ami a legjobban megfogott és észveszejtően idegenkedem a madaraktól, tollaktól és végtelenségjelektől. Illetve valamiért a feliratok is olyanok, hogy bár tetszeni tetszenek, mégse bírnám elképzelni magamon és máson is furán veszi ki magát. Hisz magyarul ritkán tetováltatnak, mert az "gáz" vagy nem is tudom, de ha meg angolul teszi az ember, szerintem elveszik az értéke és ha angol területre megy, akkor megint csak ugyanott tartunk, nem? :)
Ti szeretnétek tetoválást? Vagy már van is nektek?

Read More