FILMAJÁNLÓ ESŐS NAPOKRA

Őszintén jelenleg nagyon nem blogolnom kéne, de miután folyamatosan csak ki-kitekintek az ablakon és egyszerűen elmegy az életkedvem is, ahogy meglátom a szakadó havas esőt, ami mellé természetesen a kékes derengős fény és a sötét fellegek is betársulnak, úgy döntöttem az lesz a legjobb, ha feldobom a kedvem azzal, hogy megpróbálok nektek pár vidámabb percet keríteni ezekkel a számomra kedves filmekkel.

Bazi nagy francia lagzik

Az elsőt rögtön a héten láttam és egyszerűen nagyon-nagyon tetszett. Őszintén nem vagyok odáig a romantikus vígjátékokért mert mindegyik ugyanarra a megszokott sémára épül és tele van általában bugyuta és unalmas viccekkel, amik egyszerűen csak.... fájnak és elgondolkozom a film közben az életemen és arra jutok, hogy épp az időmet pazarolom. De! Ez a film egyáltalán nem ilyen volt. Nem mondom, hogy megváltotta a világot számomra, de minden esetre egy teljesen vállalható és kellemes kikapcsolódást nyújtott.

Az alapsztori annyi, hogy egy házaspárnak négy leánygyermeke születik és mikor elérkezik a házasság ideje, egyiküknek sem sikerül a konzervatív francia szülőknek ideális és várt társat találni. Őszintén az egész film a rasszizmus és az előítéletek köré épül és ebből csinál úgy kellemesen és aranyosan viccet, hogy szerintem egy percig nem bántó és az egésznek egy teljesen pozitív üzenete van.

Majd újra lesz nyár

Oké. Tudom, hogy nagyon sokan iszonyatosan értékelhetetlennek ondolják ezt a filmet, engem mégis rettenetesen elvarázsolt és őszintén nem tudom miért. Egyszerű, de mégis izgalmas, kikapcsoló, romantikus és fiatalos. A történet egy fura és különc lányról szól, aki a sose látott unokatesóihoz kerül egy teljesen random és indokolatlan háború alatt. A lány lassan megnyílik unokatestvéreinek, főleg a legidősebb fiúnak, majd a háború belezavar a gyermeki idilljükbe, ezután pedig kezdődnek az izgalmak.

Őszintén nekem a képi világa a filmnek nagyon.nagy kedvencem, illetve valahogy az egész olyan egyszer nézős kellemes dolog (ettől függetlenül én már 4x láttam), ugyanakkor az ilyen esős napokon tökéletes választás.

Blöff

Ha az ember lánya (vagy esetenként fia, bár igazán kevés hímnemű olvasója van a blognak) nem éppen romantikus darabokra vágyik egy zord esős napon, akkor viszont ez a film a biztosan nagyon-nagyon jó választás. Ha láttad azért, ha még nem azért.

Én nem vagyok igazán nagy fanja az akció filmeknek, mégis ezt a darabot már többször is megnéztem és egyszerűen nagyon-nagyon szeretem.
A történet több szálon fut és a szokásos rosszfiús-illegális vonalat követi a lopásokra koncentrálva. Igazából mindenki lop mindenkitől vagy csak ki akarja rabolni és így tovább. Ami viszont számomra nagyon különlegessé teszi az egészet, az a hatalmas humorfaktor.

Agymanók

Mint általában az összes filmes listámban, most is muszáj egy animációs és gyerek mesefilmet megemlítenem. Emlékszem amikor az előzetesét néztem, egyszerűen elképzelni sem bírtam, hogy ez a film lehet jó. Azóta azon gondolkozom, hogy hogyan tévedhettem ekkorát.
Az alapsztori annyi, hogy 5 fő tulajdonság irányítja az embereket valahol bent az agyunkban. Ők felelnek az emlékeinkért, a személyiségünkért és a fejlődésünkért. Így, amikor valami probléma adódik odakint, azt ők oldják meg...de mi van, ha valami belül romlik el? 

Iszonyatosan aranyos, szórakoztató és gyerekmeséhez képest egészen elgondolkodtató darab, szóval csak ajánlani tudom.

Remélem tudtam új filmeket is mutatni és egy picit sikerül feldobnom ezt a borongós esőt napot számotokra. :) Ha mégis láttátok volna a filmeket, akkor kíváncsian várom a véleményeiteket kommentben! 

Read More

MILYEN AZ ÉLET TEJ ÉS TOJÁS NÉLKÜL? || SZEMÉLYES

Már itt-ott sokszor elszórtam azt az információ morzsát, hogy bizony az étkezésem nem fenékig tejfel, mondhatni konkrétan nincs benne semmi tejfel, ugyanis nagyjából 5 éve nem ettem semmilyen tejterméket és igazából tojást sem. 

A blog életében ez a harmadik év, így akik még a leges legelején kezdtek el követni, talán emlékeznek azokra a food test című posztokra, ahol az éppen megkapott eredményeimről beszéltem, de úgy éreztem, hogy most jött el az ideje, hogy csináljak egy giga-mega összefoglalót az ételintoleranciámról és tippjeimről.

Az egész úgy kezdődött, hogy négy éve rengeteget fájt a hasam. Rendszeresen haza kellett vinni a suliból, mert egyszerűen nem bírtam a görcsöt. dokiról dokira jártunk, de senki nem tudott mit mondani, a röntgeneken és vizsgálatokon csak a megindokolhatatlan puffadás látszott és mindenki azt gondolta, valami pszichológiai problémám van, ami így vetült ki rám.

Végül egy talpreflexológusnál kötöttem ki, aki nagyjából megmondta mi is a problémám és egy diétát javasolt, ahol nem ehettem egy hónapig semmilyen tejterméket, tojást és cukrot. Minden reggel innom kellett egy pohár sós vizet és ennem kellett mellé egy zsíros kenyeret. Elég furán hangzik, nem? De őszintén működött és ezzel el is múlt a hasfájásom, de ahogy eltelt az  egy hónap és szép lassan próbáltam visszahozni ezeket az ételeket az életembe, megint előjöttek a problémák, így maradtam a diétánál, de az egész család látta, hogy ez nem egy jó végleges megoldás. 

Végül valahogy anyu talált rá egy intolerancia vizsgálatra a neten, ami szerencsére éppen akciós is volt, így azzal a gondolattal, hogy ezzel nem veszíthetünk el is vitt. Össz-vissz egy vérvételre volt szükség, ebből meg is tudták állapítani, hogy milyen ételekre vagyok érzékeny. Azóta nagyjából ez a bibliám és nyugodtan állíthatom, hogy megmentett a hasgörcsöktől. Persze ez sem ment annyira könnyen, hiszen én piszkosul, de tényleg nagyon-nagyon félek a tűktől, szóval ez az egy fóbiám tényleg nagyon erős és egyelőre nem tudtam leküzdeni.

Volt már, hogy kifutottam a rendelőből, le kellett fogni és előre elmondani nekem, hogy a héten vagy a hónapban kell mennem, egyszerűen a legrosszabb dolog, mert onnantól kezdve azon görcsölök. Nagyon rossz, de egyelőre nem tudtam vele mit kezdeni. 

Szóval megkaptam végül a kis papíromat, hogy mégis mikre vagyok érzékeny. Itt minden egyes vizsgált összetevő mellé kaptam egy kis számot és azt kellett figyelni, hogy hol ér el egy bizonyos összeget és hol megy feljebb. Ezek azt jelentik, hogy mire vagyok érzékeny, mi az amit jobb ha annyira nem fogyasztok és mi az, amiről egy életre mondjak le. Nekem az utóbbiba tartozik szinte az összes tejtermék és a tojásfehérje. Igen, az a vicces helyzet van, hogy a tojássárgáját most már egészen fogyaszthatom, de persze azt is csak kisebb mértékben.

Azóta ezeket a játékszabályokat betartva éldegélek. Nem mondom, hogy könnyű, de már beleszoktam és szerencsére, anyunak hála itthon már észre sem veszem, hogy valamitől meg lennék vonva. Oké, amikor öcsi mellettem tömi magába a milkát, akkor picit fáj a szívem, de tényleg, anyunak hála a legtöbb kedvenc ételemet vissza lehetett hozni egy picit más formában az étrendembe. 

Gondolom nem meglepő ezekből az infókból, de a desszertekkel állok a leginkább hadilábon. Kisebb koromban imádtam őket, igazán édesszájú voltam és én is előszeretettel sütögettem nagyjából bármilyen sütit vagy muffint. Viszont, miután a tojás, tej és a vaj kiesett a lehetséges hozzávalók közül, kicsit bajba kerültem az elkészítésükkel.

Szerencsére mostmár rengeteg mindenmentes recept és összetevő kikerülős tipp kering a neten, szóval egészen hamar rájöttem, hogyan lehet pótolni őket, de a tökéletes mennyiséget és módszert nagyon nehéz volt eltalálni. Szegény anyum a mai napig sokszor sopánkodik, hogy nem úgy jött össze valami, ahogy ő azt szerette volna, mint legutóbb a piskótánál... De őszintén? El se bírjátok képzelni milyen érzés volt nagyjából öt év után piskóta illatra hazamenni úgy, hogy még ehettem is belőle. Az illata, az íze, az állaga. Minden olyasmi volt, mint amire emlékeztem és az apró hibáktól eltekintve, teljes mértékben odáig voltam, hogy én most tényleg, megint piskótát ehetek.

A tejkérdést egyébként viszonylag hamar megoldottuk, azóta teljesen átszoktam a növényi tejekre. A kedvencem a rizstej, illetve sütikben imádom a kókusztej ízét. Sajnos itt is akadtak azért problémák, mert a legtöbb olajos magra is érzékeny vagyok, márpedig ezekből készítik általában a növényi tejeket. Másik nagy kedvencem lett az alpro szója kakaója, ami egyszerűen piszkosul finom, csak az életem megkönnyítése érdekében, arra is viszonylag könnyen leszek érzékeny, így abból sem szabad sokat innom.

A tojást pótolni már picit nehezebb móka volt. Először anyu a tökéletes palacsintát fejlesztette ki, ott pedig almareszeléket rakott a tojás helyére, majd a sütikben jött a kukoricaliszt vízzel, ami szintén egészen jól összetartotta a dolgokat, de a legújabb és egyelőre legjobb pótlék az a csicseriborsó leve, amit iszonyatosan szépen fel lehet verni "tojásfehérje habnak", ezzel pedig lehetővé válik a piskóta fogyasztás az olyan nyomiknak, mint én. 

A legnagyobb ellenségem viszont, a gyorskaja. Minden kész termékben, nasiban van szinte tejpor vagy tejsavópor, ami miatt már nem igazán ehetem, illetve a meki, kfc és társai ételében is szinte mindben van valami ilyesmi összetevő. (Funfact: A meki egyszerű hamburgere igazából "mindenmnetes" szóval nincs benne se tej, se tojás.)

Ezért általában bajban vagyok, ha nem otthon eszek vagy éppen étterembe megyek. Itt általában az a probléma, hogy senkinek sincs ideje arra, hogy végigkérdezze bent az embereket, hogy mégis mi van abban az ételben, amit e menüre felírtak és amikor már a harmadik körét kell mennie a pincérnek egyetlen vendég miatt, akkor már erősen érezhető, hogy rohadtul tele van a töke az egésszel. Általában a gyorskajáldákban és a legtöbb étteremben is átváltanak halálosan flegma stílusba, ami nekem nagyon rossz érzés, így ezek elkerülése érdekében általában megpróbálom a spar-ban vagy egyéb kisboltban megoldani az evést, ami ilyenkor puffasztott rizst vagy valami végtelenül egyszerű és íztelen péksütit jelent. Ennek meg az a vége, hogy végül inkább nem is eszek. 

Szóval összességében tök jó, mert nagyon sokat fogytam emiatt az érzékenységem miatt, de mellette elég rossz, mert nem azzal fogytam, hogy egészségesen eszem vagy ilyesmi, hanem azzal, hogy egyszerűen sokszor nem eszem, ami elég nagy probléma, mivel sokszor van, hogy összeszűkül a gyomrom, rosszul leszek nap közben és egyebek. 

Persze, ez az én hülyeségem, hogy nem állok ki magamért, de ebbe elég nagy szerepet játszik az is, hogy nagyon nehezen beszélek ismeretlen emberekkel és eléggé introvertált vagyok, bár sokszor úgy érzem inkább ambivertált, az jobban is illik a blog címéhez. De erről inkább egy másik bejegyzésben.

Összességében rengeteg mumusom van itt a fejemben és folyamatosan próbálom legyőzni őket, de ez messze nem olyan könnyű, mint ahogy azt az ember gondolná. 

Read More

SPRING DAY || OUTFIT

Igen, végül az én outfit képeim is felkerülnek a blogra. Őszintén elég nehéz sajnos ezeket a posztokat megoldanom, mivel a fotós kérdés még mindig eléggé aktuális, na meg nekem sem nagyon van olyan pillanatom, amikor épp időm lenne arra, hogy elszaladjak egy fotózásra.

Minden esetre remélem, hogy tetszenek a mostani képek. Néha szeretek ilyesmi aranyosabb és kislányosabb ruhákat fölvenni, persze nem a daddy's girl stílusban, pedig tudom, ez most iszonyatosan nagyon menő. Inkább ulzzang irányzatba sorolnám ilyenkor magam, de mellette mostanában egyre több sportosabb cuccot is hordok, mint anno régen. Félreértés ne essék, még mindig egy lusta dög vagyok és nem csinálok semmit se, amit sportolásnak lehetne csúfolni (még az esport sem megy jelenleg) és ezen épp itt lenne az ideje változtatni...de.... hát nem tudom. Jöjjenek a képek!

Cipő: Converse || Zokni: H&M || Nadrág: Next || Pulcsi: H&M || Kalap: H&M

Read More

ISMERKEDÉS A KORTÁRS KÖLTÉSZETTEL

Mint sokan tudjátok, próbálok minél tudatosabban olvasni, azaz éves szinten legalább ugyanannyi szépirodalmat olvassak, mint szórakoztató, esetleg ifjúsági köteteket és ehhez még hozzá jön a magyar kortársak megismerésének a vágya. 

Sajnos még nem állok a témában igazán jól, bár mind epikai, mind lírai műben meg tudok már nevezni egyértelműen egy-egy kedvencet, bár sajnos ezekkel nem nagyon lepek meg senkit. Viszont most maradjunk csak a lírai műveknél. 2 kötetet gyűjtöttem össze nektek, amik nekem személy szerint nagyon tetszettek és mindenképpen szerettem volna röviden írni róluk nektek.

Oké, ha valaki szeretne elkezdeni ismerkedni a magyar kortárs költészettel, akkor ennél jobb bevezető kötetet nem is nagyon találhatna. Fiatalos, nyers, nagyon magyar (a pozitív értelmében) és leginkább a szakítás, szerelmi kapcsolat végét járja körül Závada Péter az Ahol megszakadban. Ezekkel a dolgokkal könnyű azonosulni, nem?
Valószínűleg a névvel már összefutottatok, hiszen itt a blogon is szokásom emlegetni, ahogy Simon Márton neve mellé is rendszeresen odabiggyesztik, mint a divatos kortárs nagyok. Emellett az Akkezdet Phiai underground hiphoptrió tagja, ha esetleg nem ismernétek a bandát, akkor mindenképp nézzetek rájuk, én személy szerint nagyon kedvelem a zenéiket. (Závada minialbumáról, a trAnzKaPHkáról nem is beszélve.)

Egyébként engem is ez a kötet rántott be úgy unblock a versek közé és ezután rendszeresen jártam a Libri verses részlegéhez, ami amúgy meglepően ici-pici. Itt fedeztem fel a további egy kötetet is, illetve még jó pár mást, de azok valahogy annyira nem maradtak meg vagy nem tetszettek és nem gyakoroltak rám túl nagy hatást.

Nem tart

Csapong az ősz, kabátot bontogat. 

Csapongok én is. Semmi fontosat. 

A szeptember merő banalitás. 

A lényeget talán majd valaki más.

Nem tartlak már: kötél a fregolit. 

Nem tart az ég. Ránk szakad, beborít. 

Zavartan néz, pislog, kérdőre von 

hideg szemed: szép, zárlatos neon.

Egy ilyen egyszerű libris látogatásom során találtam rá Pallag Zoltán Noir című kötetére, ami szégyen szemre, de a borítójával ragadott meg elsőre (egyszerűen imádom), majd mikor belelapoztam, természetesen a versek is eléggé kedvemre valóak voltak. Az ő nevével nem hinném, hogy bárki is nagyon találkozott. Első kötetes, tudtommal azóta nem is publikált mást, de én valahogy a szívembe zártam. A téma itt is leginkább a szakítás, a visszaemlékezés a régi szép napokra. Az egész kötet valahogy tele van útkereséssel, amit sokan negatívan értékelnek, de valahogy nekem ettől csak emberibb. Imádom csak úgy lekapni a polcról, bele-belelapozni és csak olvasni az épp elém kerülő verset. Valahogy inspirál egyik részről, másikról pedig piszok szórakoztató. Én csak ajánlani tudom és igazából a poszt végén erre szeretnék kilyukadni: kommentben írjátok meg, nektek ki vagy kik a kedvencetek és kedvenceitek, ajánljatok valaki jót, aki mondjuk nem Varró Dani kaliber, mert őt úgyis a legtöbben ismerik. Így nem csak én találhatok új arcokat, de ti olvasók is láthattok egymástól ajánlatokat.
Végül pedig itt is, mint az előző kötetnél, szeretném megmutatni az egyik nagyobb kedvencemet, ami nagyon remélem, hogy nem ijeszt el titeket hosszúsága ellenére. (Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én sokaktól hallom, hogy bár a hosszú szöveg annyira nem, de a hosszú vers nagyon-nagyon elijeszti az embert az olvasástól.)

Szeptember, avagy nem felejtek

Volt utószezon után Tihanyban

egy szombat délután a parton

szeptember kétezervalahányban

délben ha jól emlékszem vagy pardon

a füredi busz már reggel felvitt

az apátsághoz jaj dühös voltál

pedig az idő és a táj meghitt

sétát kívánt volna kigomboltál

egy gombot én mondtam szép idő van

mászkáltunk is de az nem séta volt

kanossza mondjad mondtad időnk van

de én kanosszát járó dzsontravolt

csak hallgattam amikor a parthoz

értünk csak akkor kérdeztem meg hogy

ennél-e valamit ez magamhoz

képest locsogásnak számít meg hogy

igyunk kávét a semmitmondáshoz

igazán értek mondtad akkor is

nem kérek kávét de a mólóhoz

menjünk ki a szád jégkrémtől csokis

és mintha minden rendben lenne mi

kifeküdtünk és két cipőm között

pont elfért egy hajó hát lenne mit

megbeszélni szemedbe könny szökött

egy csikket az őszi tóba dobtam

igen szeptember volt nem felejtek

az a szombat általában ott van

ahol egy csikket tócsába ejtek

Emellett persze Simon Márton köteteivel is összefutottam már, Kemény Zsófitól is olvastam, na meg a többi slammertől akik kiadtak egy-egy könyvet, illetve aki még nagyon megmaradt, az Ambrus Gábor - Egyenes kiesés. Furcsa, mert nekem tetszett, ahhoz képest is, hogy nagyon nem kedvelem a focit... viszont bárhol utánaolvastam, mindenhol lehúzták.
Sajnos egyelőre ilyen kis szegényes a magyar kortárs költő ismeretem, így alig várom, hogy olvashassam a ti kommntjeiteket. c: 

Read More