MÁS ÁLLAPOTOK || KÖNYVES

Mi van, ha szingli vagy (bár nem reménytelenül) és gyereket szeretnél vállalni? Egyrészt egy humoros és szórakoztató regény, másrészt viszont egy picit kételkedő Nina. Őszintén, bár a regény tetszett és szívesen olvastam, mégis úgy éreztem, ez nem nekem szól, engem ez nem köt le, de miért?

Mikor elolvastam a fülszöveget, úgy gondoltam, hogy ez az a kortárs magyar regény, amit kikapcsolódásként el akarok olvasni. Személy szerint, próbálok minél minimálisabb mennyiségben ifjúsági és kifejezetten szórakoztató irodalmat fogyasztani, hiszen be kéne érnem magamat a szépirodalom terén, ugyanakkor képtelen vagyok lemondani róla, hisz a sok nehéz olvasmány után kell ez a kikapcsolódás, meg úgy amúgy is, egy-egy zajos és idegtépő nap után annyira feltölt, mikor van időm csak lenni és olvasni.

Éppen ezért találtam ki, hogy a kellemeset a hasznossal összekötve fekszem rá a magyar kortársakra és ebben egyértelműen rengeteget segít a Könyvmolyképző és az általuk kiírt évenkénti pályázat, az Aranymosás, bár ez a mű éppenséggel nem így került a nyomdába, na meg az én kezembe sem. 

Egyedül nem megy?

Mit teszel, ha egy nap szembesülsz a benned ketyegő biológiai vekker sürgetésével, ám reménytelenül szingli vagy?

Léna önálló fiatal nő, családi állapota: független, és ezt nem is hajlandó feladni.

Ám vágyik arra, hogy anya legyen.

Tervéhez a véletlen egy apát is a rendelkezésére bocsát – Iványi professzort, régi, rettegett egyetemi tanárát, aki feleségével gyermektelenül él. Megállapodásuk világos: semmi gyengéd érzelem, semmi személyes. Az érintkezés egyetlen célja a kívánt terhesség.

Vajon mihez kezdenek, ha meglepő, más állapotokban találják magukat?

Mennyit ér a becsület, az adott szó? Hol ér véget az értelem, és hol kezdődik az érzelem?

A történet hihetetlenül intenzív volt, az események úgy jöttek egymás után, mintha valami eszeveszett dominójátszmának lettem volna a szemtanúja. A főszereplő leányzót, akinek számomra sokáig zavaros volt, hogy mi is az igazi neve, E/3-ból, azaz egy külső mesélő által követhetjük végig, ami nekem eleinte borzasztóan furcsa volt és igazából a könyv egészen végéig sem jöttem rá, hogy ki is ez. Néha kiszólt a történetből, néha magáról beszélt és valószínűleg én voltam a figyelmetlen, de nem esett le egyáltalán, hogy ki is lehet a mesélő.

Ez picit összezavart. 

Ugyanakkor Léna karaktere rettentően szerethető volt számomra. Határozott, néha esetlen, mégis szórakoztató és egyáltalán nem tökéletes.
Mégis a karakterfejlődést, a kibontakozást egyáltalán nem nála éreztem, hanem a férfi főszereplőn, Iványi professzoron. Őszinte leszek, számomra iszonyatosan furcsa volt egy ennyire hozzám képes idős férfit szerelmi kapcsolatban elképzelni ennyire közelről és bensőségesen, mint ahogy az a könyvben is előfordult. Ugyanakkor magát a karaktert rendkívül megszerettem és egyszerűen szórakoztató volt a főszereplők párbeszédeit olvasni, már csak azért is, mert a könyvnek egész magas a humorfaktora. 

Ami külön tetszett még, az a magyarsága a könyvnek. Hogy olvasás közben előttem voltak a helyszínek, hogy éreztem benne pestet és nem próbált a könyv szinte semmiféle amerikai álomképpel etetni. Egyszerre volt regényesen izgalmas és kissé lehetetlen, na meg magyar és reális. 

Mindezen pozitívumok ellenére, nem tudom azt mondani, hogy megelégedve tettem le a könyvet. Tetszett a történet, hogy mindig van valami, hogy a karakterek rendkívül szerethetőek, hogy viccesek a párbeszédek, de a befejezés egyáltalán nem tetszett és nem azért, mert úgy éreztem, hogy ez nem az, amit én a végére képzeltem. Pont, hogy számomra túl sok volt. A regény utolsó oldalai, az utolsó apró sztori a rengeteg történés közül szerintem egyáltalán nem kellett volna oda. 

Minden esetre, ha egy kicsit komolyabb, de szórakoztató könyvre vágysz, csak ajánlani tudom! Itt be is szerezheted a könyvet! Vannak hibái, de összességében jó kikapcsolódás volt és egy érdekes felvetést boncolgatott, bár néha picit számomra túlságosan elrugaszkodott a valóságtól.♥  Ti olvastátok már? 

Read More

INTERRAIL TIPPEK ÉS TRÜKKÖK || UTAZÁS

Az utazás, főleg fiatal korban óriási álom, ugyanakkor általában elérhetetlen is az óriási költségek miatt. Többek között ezért is szuper lehetőség az Interrail, azaz "Európa bérlet", amivel megadott ideig oda mész vonattal, ahova csak akarsz. Hatalmas kaland, melyben nemrég egy barátomnak, Árpinak is része volt, így őt faggattam ki tapasztalatairól. c:

De mi is az az Interrail? 

Ez egy olyan vasúti bérlet, ami majdnem egész Európában érvényes, így megvásárlása után, több napig szabadon utazhat az ember országból országba, avagy csak városból városba. Persze ez csak egy nagyon tömör összefoglaló, így ha esetleg felkeltette az érdeklődésedet, itt tudsz utánaolvasni (árakkal és egyebekkel együtt).

Ami rögtön felmerülhet az emberben, hogy ez biztosan rettentően drága mulatság, és főleg a fiatalok igen nehézkesen engedhetik meg maguknak, de azt hiszem ezt pont Árpi cáfolta meg számomra, bár hozzá kell tennem, hogy én nem feltétlen tudnám utána csinálni és ez egy rendkívül szélsőséges megoldás. De mégis miről beszélek? Parkban alvás, meleg és szűrt vonatos-víz ivás, üveg visszaváltás és kukázás... Azt hiszem a legjobb lesz a történetet az elején kezdeni. 

A keletiből indultak, majd Bécsbe érkeztek (itt fontos megjegyezni, hogy itt ellenőrizték őket először és utoljára az út alatt), innen rögtön mentek tovább Amszterdamba, amire általában mindenki felkapja a fejét.

Amszterdam

"-Na jó, beszéljünk Amszterdamról, úgyis mindenkit az érdekel.
-Nem is, a tanárom ott mondta, hogy fejezzem be a beszámolót, amikor mondtam, hogy ott is voltunk....ez mondjuk kellemetlen volt mert ez volt az eleje az egésznek."

Legális füvezés, Anne Frank, tulipánok, legális füvezés, piros lámpás negyed, Van Gogh és legális füvezés. Ugye, hogy izgalmas és főleg a fiataloknak egészen érdekes látnivalókkal találkozhatunk itt?
Persze abba a vitába nem szeretnék belemenni, hogy akkor a magyar állampolgár hivatalosan ténylegesen legálisan nyúlhatna ott kint ilyen dolgokhoz, hisz nem egy vitába belefutottam már emiatt, így ugorjunk inkább a konkrét tapasztalatokra; milyen is Amszterdam?

Az étel drága, a szörp olcsó és pocsék, ha bármilyen tudatmódosító szert veszel, használati utasítást kapsz mellé... De miért is jó az olcsó, de pocsék szörp?
A vonatokon nem iható a víz, ugyanakkor, ha az ember visz magával egy mostanában amúgy is divatos szűrőt és még egy kis szörpöt is hozzáönt, egy egészen kellemes folyadékot kap, amit szomjoltásra természetesen tökéletesen alkalmazhat. Persze ez nagyon kacifántosan hangozhat elsőre, mégis remek spórolási lehetőség. 

Amire viszont érdemes áldozni a félretett pénzből, az a májkrém, bagett és a sajtok. A városban pedig nem igazán szükséges konkrét látnivalókat kiválasztani, a hangulatot jobb átérezni, ezt pedig leginkább egyszerű sétálgatással és bolyongással lehet elérni.

Stockholm

"Svédia a kedvenc országom, komolyan." 

Öt napot töltöttek el itt a fiúk és ahogy a beszámolóból éreztem, egyértelműen a csúcspontja volt az utazásuknak. De lássuk, miért is:
Stockholm legszélén aludtak, az óriási Haga Parkban, ahol kivételesen teljesen legálisan függőágyaztak (ugyanakkor itt lettek volna a legdrágábbak a szállások, illetve kempingezésre se sok lehetőség volt), így nem is zargatták őket. A vásárlást visszaváltott üvegekért kapott pénzzel oldották meg, amiket sétálás közben gyűjtöttek össze, majd adtak le egy-egy boltban. Ez persze remek spórolási módszer volt, nem beszélve arról, hogy a múzeumok ingyenesek voltak.
Ez az üveg- és flakon-visszaváltás elméletileg Németországban is működik, bár ott gyorsnak kell lenni, ha az ember ezzel akar spórolni, mert a hajléktalanok beelőznek.

További fontos információ, hogy az Aldi a legolcsóbb bolt, így érdemes az ő üzleteit keresni, na meg a svéd sajtok is nagyon finomak.

Berlin

Eredetileg ketten indultak neki az útnak, de Árpi már egyedül érkezett Berlinbe. (Drága barátja addig elugrott egy német kisvárosba az egyetemi felvételijére.) Itt nem sok érdekesség maradt meg benne a városról, ámde egy édes orosz kalauz annál inkább.
Kétség kívül a legmacerásabb és legdrágább plusz költség a szállás egyes városokban, megállókban. Erre persze több alternatívát is ki lehet találni, mint amiket Árpiék eddig alkalmaztak, parkban vagy éppen kempingben alvás sátorral és függőággyal, de a kevésbé extrém turisták kipróbálhatják az éjszakai vonatozást, amikor is egészen kényelmesen elméletileg ki is tudják magukat pihenni, miközben eljutnak a következő megnézendő városukba, vagy éppen csak random valahová egy kis alvás érdekében.
Berlinben ezt az opciót választotta Árpi, így bátran fel is ült egy teljesen random kisvárosba tartó vonatra, csak hogy, kifogott egy németül vagy éppen angolul nem igazán beszélő orosz kalauzt, aki egyre csak fölkeltette, néha tévesen, néha csak úgy, mindig vidáman és mosolyogva, így az ember nem mondhatott nagyon semmit, bár úgyse értette volna, de kellően feldobta az estéjét Árpinak, aki ezután természetesen hulla fáradt volt.

Prága

"Magyar szemmel nem túl izgalmas város, meg drága a sör is...persze a külföldieknek olcsó, de nekünk drága."
Elég volt egy napot ott töltenie, megnézte a híres dolgokat, de állítása szerint ez pont elég is volt. Bár volt egy egészen érdekes fal, a Lennon fal, ami eredetileg a méltán híres John Lennon halála után az arcképével lett díszítve, majd egyre csak gyűltek rajta az idézetek, képek, szimbólumok és egyszerű graffitik. A mai napig turisták és fiatalok díszítgetik, így időnként muszáj lefesteni. 

"Vettem sajtot is, basszus rohadt drága volt, csak mikor hazaértem, anyám azt hitte megromlott, így kidobta."

Így utólag viszont Árpi szeretné az olvasókat megszólítani, hisz nem sikerült megkóstolnia a híres cseh sajtot, tehát ha valaki esetleg próbálta már, kommentben várjuk a tapasztalatait. 

Mit vigyél magaddal egy budget interrail túrára?

Avagy tippek, amik bármikor jól jöhetnek!

• övtáska - ha kénytelen vagy esetleg vonaton vagy éppen állomáson aludni, tedd bele a legfontosabb dolgaidat, majd csatold magadra a pólód alatt.
• vízszűrő - az ivóvíz fontos, de sajnos sok helyen egészen drága, így bármikor jól jöhet.
• gázfőző - ha tényleg minél kevesebbet szeretnél költeni,  igazán megéri ezt is bepakolnod.
• zacskós leves és kaják otthonról - persze csak olyanok, amik sokáig elállnak.
• akciók - a boltokban érdemes ezeket keresni, persze mindenképp nézzétek meg, hogy tényleg jobban jártok-e ha ezt a terméket veszitek meg.
• minél északabban vagy, annál jobbak a vonatok, sínek, stb
• jobb többen menni - egyrészt nagyobb kaland is, másrészt veszélytelenebb, így ha az egyik alszik, addig a másik tud "őrködni" és így tovább
• a helyjegy foglalásokat próbáljátok minél hamarabb elintézni!

Remélem tetszett nektek ez a rövid beszámoló és ti is kedvet kaptatok ahhoz, hogy kipróbáljátok az interrailt, persze nem feltétlenül ennyire spórolósan. Ha van bármi tapasztalatotok ezzel kapcsolatban, akkor azt írjátok meg mindenképp kommentben! ♥

Read More

MADARAK A DOBOZBAN || KÖNYV

Őszintén szólva, mérhetetlenül tartózkodom a horror műfajától, így magamat is megleptem vele, mikor következő olvasmányomnak Josh Malerman első kötetét választottam, mely történetesen pont egy misztikus horror történet.

Mégis azt tudom mondani, hogy nem bántam meg és kellemes olvasmány volt (a sok szépirodalom mellett), bár azt hiszem van ennél erősebb képviselője is a műfajnak. Ugyanakkor a magamfajta madárlelkűeknek már ez is bőven elég.
Köszönöm az olvasási lehetőséget a Fumax Kiadónak! 

"Valami rémisztő dolog garázdálkodik odakint, amire nem szabad ránézni. Egyetlen pillantás elég ahhoz, hogy az ember őrült, kegyetlen gyilkossá váljon. Senki sem tudja, mi az, és honnan jött."

Ebből pedig rögtön következik, hogy az egyetlen megoldás, ha az emberek bezárkóznak és elrejtőznek vagy megtanulnak vakon, a sötétben élni. Ez a gondolat rettentően megfogott, így kíváncsian vágtam bele az olvasásba. Az íróval már korábban megismerkedtem a Ház a tónál című művében, így már nagyjából sejtettem mit is várhatok tőle, de úgy érzem túl magasra tettem a lécet, vagy éppen csak nekem nem jött igazán át a Madarak a dobozban igazi mondanivalója. 

A könyv in medias res vág bele a történetbe, ami bár igazán figyelemfelkeltő, de mégis elég nagy káosszal indítja útjára az olvasót és ez a káosz, nagyon sokára ülepedik le igazán. Ekkor kiderül, hogy a történet két szálon fut, fejezetenként váltakozva, így folyamatosan értesülünk a jelen apró történéseiről, illetve a múlt öles léptekben haladó magyarázatairól.

Mint érzékelhettétek a jelen kínzó lassúsággal ecseteli a legapróbb mozzanatokat is, miközben az olvasónak igazából továbbra is ködbe vész a történések miértje, így legszívesebben - hogy őszinte legyek - átlapoztam volna ezeket a részeket, hogy a múlt megértése után kezdjek csak neki.

Minden esetre érdekes megoldás volt és ezzel a folyamatos késleltetéssel és izgalomfokozással érzem, hogy mit akart volna elérni a szerző, de nálam egyszerűen ezt nem akart működni. 

"A szörnyűséges hírek egyre gyakoribbá válnak. Majd a tévé elsötétül, a rádió elhallgat, és az internet is összeomlik. A telefonok elnémulnak. Az ablakon pedig nem lehet kinézni többé.

Mára csak maréknyi túlélő maradt, köztük Malorie két gyermekével, akiket az egyetlen lehetséges módon nevel: a négy fal között. A folyóparti, elhagyatott ház ajtaja zárva, a függönyök behúzva, az ablakokra matracok szögelve.

Egyetlen esélyük, hogy elmenekülnek egy másik helyre, ahol talán biztonságban lehetnek. De az előttük álló út elrettentő: harminc kilométer a folyón, egy evezős csónakban bekötött szemmel! Csak Malorie találékonyságára és a gyerekek éles hallására támaszkodhatnak. Egyetlen rossz döntés is végzetessé válhat. És valami követi őket. De vajon ember, állat vagy szörnyeteg?"

Számomra az egész mű olyan volt, mint egy nagyon jó ötlet, néhol elég pontatlanul kidolgozva. Mert lássuk be, rögtön a fülszövegben ott áll a harminc kilométeres bekötött szemű evezés, ami szerintem nem csak az én elgondolásom szerint lehetetlen, de ugyanakkor az ehhez hasonló apró dolgok mellett a könyv múltban futó szála meglepően izgalmas. Egyszerűen, amint kezdett kirajzolódni, hogy miről is van szó, a kötet egyre több érdekes kérdés vetett fel, miközben a történések csak úgy magukkal ragadtak és észre sem vettem, hogy már rég letelt az az idő, amit az olvasásra szántam.

Szóval a döcögős kezdés ellenére a könyv fogva tartott és remekül olvastatta magát, egészen a végéig. Vagyis előtte pár oldallal. Ekkor már sejtettem, hogy ez a befejezés nem az lesz, amire én várok és itt nem is arról van szó, hogy hirtelen mindenki meghalna, vagy túlságosan sajnáltam volna a karaktereket, hanem arról, hogy az egész könyv kulcskérdését nem oldja meg még az utolsó sor sem. SPOILER! Nyitva hagyja, hogy mégis mik ezek a lények vagy látható dolgok, amiktől az emberek ennyire megőrülnek. Még csak nem is utal rá, teljesen felrúgja azt, amit eddig épített és egy, amolyan "nesze neked happy end" gondolattal hozzávágja az olvasóhoz az utolsó pár oldalt. 

Ez rettentően felbosszantott, bár talán meg kéne szoknom, hisz az író legutóbbi regényében is ez volt talán a legnagyobb problémám, hogy semmilyen ütős magyarázatot nem tudott, sőt ott pont, hogy lett volna egy gyönyörű lezárás, de nem, ott tovább kellett írni még pár oldallal.

Visszatérve a Madarak a dobozban-ra, muszáj vagyok pár szót ejteni a karakterekről. Habár a főszereplő hölgy sokszor idegesített, mégis a mellékszereplők közül többen is belopták magukat a szívembe, még a történet "gonoszai" is, hisz motivációjuk tiszta volt, mégis ügyesen bolygatták meg a szálakat. Őszintén szólva ezen a ponton jöttem rá, hogy talán az író nem is a misztikus külső lényekre koncentrált, sokkal inkább az emberek rájuk való reakcióira. Ugyanakkor, ha ez így lenne, akkor megint csak arra a meglátásra jutok, hogy ez nem sikerült tökéletesen, hisz sose derül ki és még csak nincs is sejtetve, hogy mégis mik is voltak ezek, mi volt az igazság és így tovább.

Szóval összességében a műfaj kedvelőinek ez a kötet is egy jó választás lehet, de ne számítson senki borzongós horrorra, ez sokkal inkább volt számomra valami enyhén groteszk, izgalmas kalandocska, amit bár most úgy tűnhet negatívan értékelek, mégis azt kell, hogy mondjam, nem bántam meg, hogy elolvastam és nyugodt szívvel ajánlom is.

                                       

Read More