2018. december 21., péntek

Mielőtt a kávé kihűl || Blogturné klub

Azt hiszem általános tény, hogy szeretjük a hangulatos kávézókat. Megvan a maguk misztikuma és őszintén, én mindig is vágytam egy bizonyos törzshelyre, bár sajnos még mindig nem találtam rá. Mégis, biztos vagyok benne, hogy a könyv helyszíneként szolgáló Funiculi funicula kávézó lenne az abszolút tökéletes választás, már, ha lenne olyan szerencsénk, hogy létezne.
Hisz ki ne szeretne egy olyan kávézóban üldögélni, ahol kávézással időutazni lehet?


Fülszöveg:
Különös városi legenda terjed egy bizonyos Funiculi Funicula nevű kávézóról. Azt beszélik, ennek a kávézónak az egyik széke sokkal több, mint ülőalkalmatosság. Ha ráülsz, időutazásban lehet részed. Kívánságod szerint repíthet a jövőbe vagy a múltba. Te döntöd el, melyik irányt választod, de van néhány szigorú szabály, amit be kell tartanod.
1. Az időutazás során csak azokkal az emberekkel találkozhatsz, akik már jártak a kávézóban. 
2. Bármit is csinálsz míg „odaát” vagy, a jelent nem változtathatod meg. 
3. A kérdéses széken ül valaki. Mindenképpen meg kell várnod, amíg ő elhagyja a széket. 
4. Nem ülhetsz át máshova, nem cserélhetsz széket. 
5. Az utazás akkor kezdődik, amikor kitöltik a kávédat, és akkor végződik, amikor kihűl.
Ez még közel sem az összes szabály. Az emberek mégis késztetést éreznek rá, hogy ellátogassanak a Funiculi Funiculába, és kikérjék a hétköznapinak cseppet sem mondható feketéjüket. Ha tudnád, hol van ez a hely, te is betérnél? Sokan megtették, közülük most négy ismeretlen szívmelengető történetét ismerheted meg. 

Karakterek:
Bár a történet négy nagyobb egységre van felosztva, amik önmagukban is megállnak egy-egy teljes egészként, mégis a szereplők változatlanok. 
Természetesen megismerkedünk a kávézót működtető házaspárral, egy közeli bárt vezető hölggyel, egy ápolónővel és férjével, illetve további szereplők is megjelennek, de egyszerűen lehetetlen erről úgy beszélni, hogy az ember nem spoilerezze el az egész történetet.

Mert őszintén, ezt a kötetet úgy kell olvasni, hogy csak és tényleg csak a fülszöveget olvastuk. (Itt muszáj megjegyeznem, hogy kivételesen egy remek fülszövegről van szó. Sejtelmes, de nem hatásvadász és tényleg a lényegre mutat rá, miközben nem lövi le az egész történetet. 

A nevek, japán mivoltuk miatt sokaknak eleinte zavarosak lehetnek, de igazából olyan kevés szereplővel dolgozik a teljes történet, hogy hamar belejön az emberfia (vagy éppen lánya), ki kicsoda és kinek a kicsodája. 

Sztori:
Négy különböző történet, négy különböző indok az időutazásra, mely során a jelen és a jövő nem változik. Mégis miért éri ez meg bárkinek is?
Elsőnek is, nagyon érdekes volt az időutazási szabályok által behatárolt lehetőség, illetve az a gondolat, hogy mikor éri meg ez így mégis az embereknek. Milyen helyzetekben, milyen érzelmek miatt, milyen okokból és milyen célokból. 
Ilyen lehet egy egyszerű szakítás, haláleset, betegség vagy bármelyik nehezebb időszak, mégse egyértelmű, miért is érné meg az időutazás, ha semmit, de semmit nem változtat meg az égvilágon.
Egyszerűen úgy érzem, ennek a könyvnek az esetében nem tudok száraz módon szereplőleírásokat készíteni és történetet kielemezni. Igen, voltak részek, amikre számítani lehetett, igen, volt, ahol picit untam magam, de mégis ez egy olyan kötet, amit az embereknek el kéne olvasnia, mert mondanivalója van, az életről szól és egy olyan szögből mutatja be az időutazást, aminek köze sincs a különböző sci-fi és fantasy művekhez, sokkal inkább az emberi lélektant veszi elő és egyfajta útmutatást is próbál nyújtani. Így pedig, nem szabad siettetni az olvasást. 
Ez pedig, mint tudjuk a blogturnés könyveknél igen nehéz.... Mégis, mint ajánló, az egyik legjobb választásnak nevezném ezt a rövidke kötetet, amit az ünnepek alatt az ember olvashat. 

Amitől eleinte féltem, az az idő kezelése, hisz igen komoly logikai bukfenceket lehet vetni ezen elem behozásával a történetbe...Viszont azt hiszem, remekül meg lett oldva és annyira nem ezen van a hangsúly, hogy ha van is benne pár furcsább és nem teljesen logikus vagy éppenséggel ellentétes állítás, ez egyáltalán nem zavaró és fel sem tűnik. 

Összességében csak ajánlani tudom. Mindenkinek. Rég olvastam ilyen könyvet, amit ennyire szívesen kölcsönadnék szinte bárkinek. Bár tény, kell egy bizonyos érettség a történet értékeléséhez. Azt hiszem 4-5 éve még bőven nem értettem volna úgy az egészet, ahogy most.... Bár ez egy egészen más és érdekes téma, hogy az idő múlásával mit tud mondani nekünk ugyanaz a mű.
Lényeg, a lényeg: Olvassátok és szeressétek, mert ez a könyv igazán, de igazán megérdemli.
Kiadó: Kossuth Kiadó
Oldalszám: 256
Fordító: Béresi Csilla
ISBN: 9789630993791

Nyereményjáték:
A Kossuth Kiadó jóvoltából a Blogturné Klub hat bloggere kávézik együtt a japán Kavagucsi Tosikadzu könyvének szereplőivel, akiknek egy apró, de annál különlegesebb kávézó körül forog az életük. Nem akármilyen kávét szolgálnak ám itt fel! Ha betartod és elfogadod a szabályokat, akkor visszatérhetsz a múlt egy vágyott pontjára, pont úgy, ahogy a történetben többen is megteszik. Ha szeretnétek ti is a részesei lenni ennek a furcsa időutazásnak, akkor tartsatok velünk és játsszatok a könyvért! 
Az időutazás gondolata igazán izgalmas, talán ezért is nyúl sok szerző műfajtól függetlenül a témához. A játékban ezúttal időutazásról szóló, vagy ahhoz kapcsolódó könyvek címére és szerzőjére vagyunk kíváncsiak. Minden állomáson találtok fülszövegekből kiragadott kulcsszavakat, ezek alapján kell kitalálnotok az adott állomás megfejtését. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
idő-eltolódási rendellenesség, szerelmi történet, biztos állás, meztelenül

a Rafflecopter giveaway
További állomások: 
12. 12. - Deszy könyvajánlója
12. 18. - Könyv és más
12. 20. - Ambivalentina

2018. december 17., hétfő

Eastern + Nyereményjáték || Blogturné Klub

Rettentően vártam ezt a könyvet. Egyszerűen minden egyes apró információ róla arról győzködött, hogy nekem ezt el kell olvasnom. Mangás-animés stílus, magyar kortárs szerző, szuper illusztrációk, és említettem már a távol-keleti vonatkozást?
Úgy látszik idén igazán futnak az ilyen történetek, dehát ennek én személy szerint csak örülni tudok. Szóval nézzük is, milyen volt az Eastern, Martin Kay első kötete.


Fülszöveg:
A Titánokkal vívott háborúban porrá lett földön Yuko hírhedt törvényen kívüli. Az elárvult lányt már csak szíve haragja élteti. Konok kitartással űzi Corbent, a gyűlölt zsoldosvezért, hogy elégtételt vegyen élete megnyomorítóján. Útja során nem várt társaságba botlik nővére egykori kedvese személyében. Vajk, az életunt kalandor egyetlen célja, hogy felderítse szerelme halálának körülményeit. Az elkövető nyomai a rettegett zsoldossereghez vezetnek.
Yuko és Vajk kényszerű szövetséget kötnek, hogy kézre kerítsék Corbent, a rájuk leselkedő veszélyek mellett azonban saját démonaikkal is meg kell küzdeniük. Hiába a kettejük között kibontakozó érzelmi kötelék, ha a zsoldosvezéren való elégtételt más módon képzelik el. Vajon sikerül felülkerekedniük önös érdekeiken egymás javára?

Martin Kay mesterien kombinálja a YA klasszikus elemeit a manga akciódús cselekményvezetésével egy fantasztikusan felépített posztapokaliptikus westernvilágban.Könnyed és humoros, letehetetlen olvasmány.

A könyv és én:
Őszintén szólva egyetlen dolgot nem szeretek a recenziós/blogturné klubbos kötetekben. Időre kell olvasni, fixen és ha éppen nem jössz ki jól a választott olvasmányoddal, akkor is minél gyorsabban végig kell pörgetned, mert jönnek a határidők. Persze ezen kívül egy remek dolog és nem is szeretnék álszentkedni, imádom, hogy benne lehetek egy ilyen csapatban és ezzel tölthetem az időmet. Kívánhat magának ennél jobb helyzetet egy könyvmoly?
Ugye, hogy nem.

Azt hiszem könnyen kikövetkeztethető ebből az indításból, hogy sajnos nehezen jöttünk ki a könyvvel. Valahogy a jelenlegi hangulatomban nagyon nehezen fogott meg és egy kis időre félre is tettem, pedig ilyet nagyon ritkán szoktam, nem tudok párhuzamosan több könyvet olvasni, most mégis ez történt és meg is lett az eredménye: Mikor ismét visszatértem az Eastern világába egyszerűen fogalmam sem volt, hogy Vajkon és Yukon kívül ki a többi szereplő.


Karakterek:
Mikor molyon beleolvastam pár véleménybe, megnyugtatott a tény, hogy nem csak számomra volt rettentően kiugró és furcsa névválasztás a Vajk. Nagyon nehezen szoktam meg, valahogy nem illett az általam felépített fantáziavilág képébe.
Mégis, magát a karaktert kifejezetten megkedveltem, nagyon szórakoztatóak voltak a Yukoval történő szópárbajaik, és tipikusan az a menő karakter volt, akiről tudod, hogy meg fogja oldani a dolgokat még a legnagyobb szarságok (bocsánat a szóért) közepette is.

Mégis, aki a leginkább belopta magát a szívembe, az Yuko a maga tsundere karakterével. Nála éreztem tényleg úgy, mintha kilépne épp egy animéből és valahogy ez rettentően tetszett. Egyszerre volt vagány, lány létére rettentően badass, és egy cuki robbanékony hisztigép. Persze ezt remekül kiegészítette Vajk (jaj, ez a név...) rém nyugodt természete és megfontoltsága (már, amikor hagyta neki a rém impulzív Yuko).

Együttesen egy élvezetes csapatot alkottak és érdekes módon az én rém romantikus lelkem nem hiányolta a szerelmi szálat, bár belegondolva a folytatásban nem lenne feltétlenül ellenemre, ha valami történne közöttük. Mert hát bizony, a történet még nem ért véget, ez a kötet még csak a bevezető egy sorozatba, ami egyelőre fogalmam sincs hány részes lesz. 

Sztori:
Itt mindig történik valami. Komolyan, néha már legszívesebben könyörögtem volna pár nyugodt percért és mélázásért, mert, ha éppen nem Yukoék csöppentek bele valamilyen vad lövöldözésbe, akkor valamilyen flashback formájában kaptunk különböző izgalmakat. 
Őszintén szólva, számomra egy kissé elvette a feszültség élét a folyamatos élet-halál harc. Hiába tűnt elsőre rettentően vészesnek a főhőseink helyzete, ott volt még 100 vagy több oldal, ahol ugyanúgy róluk volt szó és egy idő után az ember egyszerűen tudta, hogy úgyse lesz semmi bajuk, főleg, hogy a kaotikus állapotok között néha már követni se tudtam mi történik és kivel. 

Mégis ennek ellenére megszerettem Yukoékat és amikor épp egymáson civódtak, azt egyszerűen imádtam. Jó volt egy ilyen bajtársi kapcsolatról olvasni, ahol egészen más érzelmek kaptak figyelmet, mint a mostanában általam dögivel fogyasztott romantikus művekben.
Azt hiszem egész jól megismerhettük a két főszereplőt, egészen érthetőek a motivációik, de a történet előrehaladtával mindig kaptunk még egy-két meglepetés információt, amik kicsit átalakították a történet addigi megítélését.
Nem is említve a különböző random visszaemlékezéseket, amik viszont egy picit mégjobban összekavarták a szálakat, legalábbis nálam mindenképp.
Így viszont mégjobban várom a folytatást, hisz az első kötet olyan függővéggel zárult, ami engem mindenképpen meglepett és alig várom, hogy a történet egésze kibontakozzon és szépen minden egyes puzzle darab a helyére kerüljön.
Bár van egy olyan érzésem, hogy a következő kötetben eleinte csak mégjobban össze fogok kavarodni.

Külön szeretném még kiemelni a címválasztást, ami baromira tetszik, bár bevallom utána kellett néznem. Eastern, azaz a western keleti formája. Baromi jó ötletnek találom és annyira boldoggá tesz, hogy kezdünk elrugaszkodni a "csak a nyugat" és "csak az amcsi" gondolatától.

Összességében bár voltak kisebb hibák, mégis tetszett a könyv és várom a folytatást. Kissé nosztalgikus volt, ahogy különböző, általam régebben nézett animék apró elemeit felismertem a történetben, de azt hiszem nincsenek igazi easter eggek elrejtve, szóval na is keressétek. (Ha valaki mégis talált volna, akkor sikítson és kommenteljen!)
Mégis az érzést és a hangulatot remekül átvette ez a történet, szóval mindenképp ajánlanám a manga és anime rajongóknak, illetve azoknak is, akik csak egyszerűen egy kalandos és izgalmas regényt keresnek kikapcsolódás gyanánt.  
Kiadó: Twister Media, 2018
Oldalszám: 400
ISBN: 9786155631672
Illusztrátor: Megyeri Manó

Nyereményjáték:
A Twister Media kiadónál jelent meg Martin Kay Eastern című regénye. Yuko és Vajk különleges világban játszódó történetét egy hat állomásos, interjúval bővített blogturné keretében ismerhetitek meg. Kövessétek a játékunkat is, mert egy helyes megfejtő megnyerheti a Twister Media által felajánlott nyereménykönyvet!

A történet egy kitalált westernvilágban játszódik, így a mi játékunk is ehhez kapcsolódik. Minden blogon találtok egy képet egy olyan filmből, ami a western világában játszódik. A feladat, hogy ezeknek a filmeknek a címét kitaláljátok és a Rafflecopter megfelelő mezőjébe beírjátok. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

                                                      

a Rafflecopter giveaway

További állomások: 
December 13 - Hagyjatok! Olvasok! - interjú
December 15 - Nem félünk a könyvektől
December 17 - Ambivalentina
December 19 - Kelly & Lupi olvas
December 21 - Könyv és más
December 23 - Hagyjatok! Olvasok!

2018. december 16., vasárnap

Kőgazdag barátnő || Blogturné Klub

Még a nyáron olvastam a sorozat első részét, a Kőgazadag ázsiaiakat és szerencsére nem is kellett sokat várnom, hogy kezembe vegyem a folytatást, a téli megjelenések között már ott is volt a második kötet, a Kőgazdag barátnő, az első rész babarózsaszín borítójához illő babakék csomagolásban.
Eleinte picit haboztam, nem tudtam mire is számíthatok a folyatásban, de a lehető legpozitívabban csalódtam, továbbra is egy kínai luxus szappanopera, de a lehető legjobb változatból.

Fülszöveg:
Alamak! ​A Kőgazdag ázsiaiak története folytatódik a Kőgazdag barátnő történetében. Néhány év eltelt ugyan, de az események mozgatórugói ugyanazok: pénz, hírnév, pletyka. És persze a hagyományok. Úgy tűnik, a szerelmesek, Nick és Rachel végre révbe érnek és legyőzik a családi ármánykodást, de Eleanor még korántsem fogyott ki az ötletekből, hogyan távolíthatná el az amerikai lányt imádott fia mellől. A tét óriási: ki örökli az igazi nagy vagyont, a Young család ősi birtokát, a varázslatos Tyersall Parkot, amely minden hatalom és gazdagság szimbóluma? Megengedi-e a család, hogy a nagymama Rachel miatt kizárja kedvenc unokáját a végrendeletéből? Meginog-e Nick a nyomás alatt, és ismét sikerül-e eltávolítani egymástól a két fiatalt? Vagy talán Rachel múltjából bukkan fel újra valaki, aki épp kapóra jön az ellendrukkereknek? Korábbi ismerőseink, Astrid Teo, Kitty Pong és Araminta Khoo házassága is érdekesen alakul.

És mindeközben csillognak a gyémántok, száguldanak a sportkocsik és megállíthatatlanul röpködnek a milliók…


Szereplők:
Az első ötven oldal után, egyszer csak elcsodálkoztam: úgy faltam az oldalakat, mintha az egyik legizgalmasabb kalandregényem lenne a kezemben, és ez kitartott egészen a kötet legvégéig. Hogy hogyan? Azt hiszem egész sok indokot találtam, de mindegyik leginkább a szereplőkhöz és még inkább a főszereplőkhöz köthető:
Rachel Csu bár továbbra is az egész középpontjában volt, de csak, mint naiv megfigyelő kislány vett rész a könyv legnagyobb részében, így csak nagyon ritkán idegesített fel, és a kötet további részében érdekesebb és karakteresebb szereplők sorsát követhettem végig.
Egyszerűen nem tudok kibékülni ezzel a lánnyal. Annyira semmilyen, ráadásul szép lassan bele is olvad a kőgazdagok világába és így az olvasó elég hamar elveszíti azt az érzetét, hogy ő lenne a szeplőtlen és karakteres szegény lány.
A második részt kétségkívül Astrid és Kitty Pong viszi el a hátán, legalábbis ami a régi szereplőket illeti. Illetve kiszakadunk a szingapúri elitből (így Eleanor Youngtól is könnyes búcsút veszünk, haha) és kicsit jobban belelátunk az anyaországi kínaiak "kínagazdag" életébe. Itt olyan szereplők kerülnek a képbe, akik bár rendkívül érdekesek, de sajnos nem beszélhetek róluk, mert igen nagy spoiler lenne, szóval maradjunk a két lánynál.


Astridék élete igen nagy fordulatot vesz, férje hirtelen hatalmas sikereket ér el az IT szférában, ami eleinte a házasságuk megmenekülésének biztos pontjának tűnik, de szép lassan egészen új problémákba ütköznek. Közben pedig feltűnik Astrid volt kérője is, egy egészen meglepő, nem szappanoperás módon. (Tényleg, nekem rettentően tetszett kettejük története.)
Magam sem tudom miért szimpatizálok Astriddal ennyire. Talán ő próbál a leginkább egyensúlyozni az őrült gazdag és a hétköznapi egyszerű és egyenes élet között, miközben megvan az a különlegessége, mint Nicknek is, hogy egyszerűen nincs elszállva magától. Ez pedig az egyszerű olvasónak nyilván remekül esik. 

Kitty Pong pedig a másik véglet. Az újgazdag lány, aki megpróbál beletanulni a hongkongi elit életébe. A könyvet olvasva akarva-akaratlanul szurkoltam Kitty karakterének, pedig tényleg egy nagyon egyszerű, sőt buta és befolyásolható leányzóról van szó, mégis az írónak sikerült izgalmasra és érdekesre megírni a részeit, ráadásul a könyv végéig ott volt a nagy kérdés, hogy hova is tűnt a férje, akit az első részből még a legnagyobb partiállatnak ismerhettünk meg. 

Amit viszont megfigyeltem, hogy már megint volt egy karakter, akit egész végig a jók oldalára sorolhatott az olvasó, majd az utolsó oldalakon kiderült, hogy mégse annyira jóindulatú, mint azt hittük. Azt hiszem ez az író különös stílusjegye lehet, hisz a legelső kötetben is volt egy ilyen karakter, aki a vége fele nagy meglepetést okozott. 

Sztori: 
A szálak tovább futottak, néha keresztezték egymást, néha össze is gubancolódtak, de maradtunk a jó öreg szappanopera kliséknél. Volt itt minden: mérgezés, rokonságok felfedezése, titkos esküvő és titkok titkok hátán.
Mert hát hogyan is lehetne ez másképp egy ilyen kaliberű regénynél, de ami a legszebb az egészben, hogy én ezt végig élveztem. Kikapcsolt, szórakoztatott és új ismereteket is adott, már amennyire egy ilyen kötet tud. Mégis, a rengeteg szerzői kommentárral és kiegészítéssel egy picit mégjobban beleláthat az ember az egyébként fikcionális karakterek kínagazdag életébe.
Sajnos itt muszáj megjegyeznem, hogy néha egészen meglepő volt, hogy mit magyarázott meg a szerkesztő (és nem a szerző) és mi az, ami egyértelműnek vett. De lehet csak én térek el nagyon az átlagtól...
Személy szerint rendszeresen megéheztem a könyvet olvasva, egyszerűen túl részletesen vannak elmagyarázva a különböző fogások és desszertek. Főleg a desszertek. (Említettem már, hogy borzasztóan édesszájú vagyok?)
Mégis ezek az apró dolgok nagyon sokat segítenek abban, hogy az ember tényleg picit jobban belekóstolhasson (haha) egy teljesen más kultúrába. Mert egy dolog, hogy egy nagyon vékonyka elit réteg mutatkozik be a könyv lapjain, de ráadásul a föld másik oldaláról, így két külön aspektusból is igencsak mások, mint a kedves olvasó.
Összességében ez a második rész kifejezetten tetszett. Pörgős volt, izgalmas és egészen kiszámíthatatlan. Alig várom, hogy olvashassam az utolsó kötetet is, remélem minél hamarabb jelenik meg a kiadó gondozásában. 

Kiadó: Kossuth
ISBN: 9789630993289 
Sorozat: Kőgazdag Ázsiaiak #2
Fordította: Németh Dorottya

Nyereményjáték:
Folytatódik a trilógia, amely bemutatja nekünk, hogyan élnek az ázsiai gazdagok. A Kossuth Kiadó jóvoltából visszatérnek és tovább dőzsölnek a Kőgazdag ázsiaiak szereplői, újabb intrikákkal és problémákkal szembesülnek. Ha a blogturné klub bloggereivel tartasz bepillanthatsz ebbe az egzotikus világba és megnyerheted a kiadó által felajánlott két könyv egyikét.
Mivel a kőgazdagok szinte folyamatosan esznek, játékunkban ázsiai ételeket keresünk. Minden bloggernél találtok egy étel leírását, a kaja nevét kell beírni a Rafflecopter megfelelő sorába. Segítségül az étkek betűit elrejtettük a bejegyzésben is.

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Vietnámi erős, aromás elsősorban marhahúsleves, amelyben rengeteg a rizstészta és a különböző erőteljes fűszer, ami az ízét adja: csillagánizs, bazsalikom, koriander és lime.
a Rafflecopter giveaway

További állomások:
12.15 Ambivalentina

2018. november 18., vasárnap

Rókatündér + Nyereményjáték | Blogturné klub

Azt hiszem nem nagyon mondok újat a régebbi olvasóimnak, ha kijelentem, hogy odáig vagyok a távol-keleti kultúrákért és Japán egy különösen nagy és fontos részt foglal el a szívemben.
Szívesen olvasok a szigetország íróitól és az egyik legnagyobb kedvencem, a Battle Royale is egy japán író alkotása, ráadásul még Japánban is játszódik.
Így mikor megláttam, hogy egy mgayar író ebben a témában ír, ráadásul a kicunékról, egyértelmű volt számomra, hogy ezt olvasnom kell.
Fülszöveg:
Ha igazán szereted, elengeded?
Midori nem hétköznapi lány – persze, minden tizennyolc éves így érzi. Ám ő az erdőben nevelkedett a kétszáz éves nagyanyóval, aki rókává tud változni. Midori is kicune, de még csak próbálgatja a képességeit.
Egy nap meglátja a vonzó és különleges Akirát. A fiú mesél magáról a rókának, de sejtelme sincs, hogy az érti minden szavát.
Csakhogy nagyanyó nem nézi jó szemmel Midori és Akira barátságát, ezért Oszakába küldi a lányt, hogy belekóstoljon a városi kamaszok életébe – és eltávolodjon Akirától.
Midori egy csapat külföldi cserediákkal együtt kipróbálja a japán középiskolások mindennapjait. Szert tesz két új barátra: a szívtipró Tristanra, és a lázadó Reire, akik ki nem állhatják egymást.
Mennyi titok szövi át a rituális szabályokat követő, fegyelmezett japánok életét?
Hogy érzi magát egy félénk rókatündér a gimnáziumban?
És mi történik, ha Akira egyszer csak felbukkan Oszakában?

Karakterek:
Kicune mesékből és különböző feldolgozásokból Dunát lehetne rekeszteni, noha nem feltétlen itt nálunk, Magyarországon, hisz a legtöbben talán a Liza, a rókatündér megjelenésekor hallottak elsőnek a rókaszellemekről. Főhősünk, Midori is egy ilyen rókaszellem, félig ember, félig pedig róka.
Őszintén szólva sokáig nem tudtam vele azonosulni, viszont ahogy egyre erősebben elöjött a cserediák/vendégidiák vonal, annál inkább nosztalgikus lett a történet számomra és ezzel Midorit is közelebb tudtam érezni magamhoz.


Ha valaki valaha volt már külföldön ilyesmi táborban vagy programon vagy konkrét vendégdiákságon, egyszerűen biztos, hogy ezeket az érzéseket, ezeket az emlékeket valamilyen módon ő is megélte. Olyan dolgok ezek, amikre mind szivesen emlékszünk vissza, és emiatt és ebben piszkosul erős ez a történet.

Ott van például a srác, akivel otthon, a saját sulidban tuti, hogy egymáshoz se szólnátok, itt mégis a legjobb barátod lesz és csakis azért, mert a legfontosabb aktuális problémátok, azaz, hogy (egyelőre) kivülállóak vagytok, egyszerűen összehoz... Ez pedig megtöri a jeget és rájöttök, hogy mennyire jó is a másik társasága, akkor is, ha egyébként teljesen más körökben mozogtok. 
A könyvben erre a szerepre Tristan, a svéd cserediák hivatott, ami pedig külön tetszett a Midorival való kapcsolatában, hogy azt a nagyon ritka barátságtípust vetette fel, ami szerintem az egyik legaranyosabb: a tesóságot. 

Igazából ez borzalmasan hangzik így, de ha meg testvériséget mondok, az meg olyan fennkölt és régies, hogy megint csak nem fedi le igazán a szó mögötti gondolatot. Röviden: Tristan végig a húgaként kezeli Midorit, ami szerintem a legjobb fiú-lány barátságforma, illetve nem lehet nem szeretni ezeket a pillanatokat a könyvben. 

Kettejük mellett még két fontosabb szereplő tűnik föl. A már a fülszövegben is megjelenő Akira, Midori szívszerelme, a családi problémákkal küszködő festő fiú, illetve Rei, Midori egyetlen igazi barátnője, aki éles nyelvével és karakteres, lázadó stílusával könnyen belopja magát az olvasó szívébe.

Nem szoktam ilyen klisékkel dobálózni (ha mégis, akkor szóljatok, mert nagyon utálok ilyen elcsépelt kifejezéseket használni), de tényleg nem lehetett számomra nem megszeretni a főszereplő négyesünket. Mindenkinek megvolt a maga szerepe és bár Midori szemszögéből követhettük végig a történéseket, mégis mindenkiről kialakulhatott az olvasóban egy egészen kerek kép, háttértörténettel és motivációkkal. 

Kicsit összességében úgy érzem, mintha a szereplők igazából elvitték volna a történetet a vállukon, bár ez nem is csoda, hisz annyi plusz karakterrel keresztezi az útját Midori, mint égen a csillag, vagy éppen oszaka utcáin az ember, amiből jó sok van, nem is csoda, hogy ennyivel meg is ismerkedett főhősünk. 

Külön szeretném kiemelni még a cserediák-társaságot, akik tökéletesen hozták azt a nosztalgikus hangulatot és élményeket, amiket már fentebb említettem, illetve egyetlen negatívumként Szango és Szakura szenszei kapcsolatát tudnám megnevezni, az a szál számomra már kicsit sok volt, nem is beszélve két másik szereplő felelőtlenségének következményéről... 
Valahogy számomra az már kicsit sok volt a monumentális történésekből, dehát kinek mi, így is az év egyik legjobb olvasmánya volt számomra, és még magáról a történetről nem is nagyon esett szó.

Sztori:
Amennyire a történetből számomra átjött, a rókatündéreknek egy idő után dönteniük kell, hogy melyik életüket választják. Az emberit, vagy a rókáét. Ezt a döntést kell meghoznia Midorinak is, így kerül Oszakába, távol a szülőfalujától egy nagyvárosba, hogy végre megtapasztalhassa, hogyan is élnek a mindennapi emberek.
Persze, mivel ez 18-19 évesen már furcsa és feltünő lenne, csak úgy beülni egy összeszokott osztályba, ezért egy szuper cserediákos kerettörténetbe burkolózik a főhősnőnk, ezzel pedig kezdetét is veszi a nosztalgiázás, legalábbis számomra. 
Mint az kiderült, az írónő maga is így látogatott ki anno japánba, így tényleg a saját élményeiből és tapasztalataiból merítve írta meg Midoriék kalandjait, ami érződött is, a lehető legpozitívabb értelemben. 
Persze, a számomra nosztalgikus, de egyébként pezsgő és izgalmas cserediák/vendégdiák kalandok szála mellett ott volt végig Midori örlődése is, illetve szerelmi bonyodalma, hisz azt hiszem nem nagy spoiler, ha elárulom, hogy bizony, Akira felbukkant, nem is akárhogy. 
Nekem rendkívül tetszett, ahogy folyamatosan párhuzamot vont Midori az emberi és róka élete/képe között és ez ugye leginkább Akiránál ütközött ki. 

A szerelmi szálak, hisz nem is egy és nem is kettő volt a történetben, szintén tetszettek, mindegyik másfajta kapcsolatot jelenített meg a maga pozitív és negatív vonulataival együtt, bár a végefele nekem már kezdett erősen felszaladni a szemöldököm, hogy minek és hova fokozzuk itt még az izgalmakat... Itt sajnos számomra kissé realitását vesztette a történet, már amennyire egy rókává átváltozni tudó lányról szóló történet reális tud lenni. 

Illetve, ha már a negatívumoknál tartunk, akkor még említeném a saját hülyeségemet: Mikor beleolvastam elsőre a történetbe, mivel egy kis faluban, sőt szinte erdő közepén kezdődik egy kis házikóban, amiben egy nagyanyó lakik a lánnyal, aki kiugrik az ablakon róka képében és eltűnik... Nos kicsit sok volt számomra így elsőre ez az ezer és egy meseelem, és nagyon megijedtem, hogy valami csudaországban játszódó fantasy mesét sikerült beválasztanom, amihez egyszerűen már nincs gyomrom... Természetesen ez nincs így, és teljesen pozitívan csalódtam Midori történetében, ami azt hiszem számomra az év egyik legjobb fantasy olvasmánya volt, na meg az egyik legjobb mayar fantasy olvasmányom bármikor is. 

Szóval ajánlom, ha te is odáig vagy a távol-keleti kultúrákért (és így nem riasztanak el a nyugatiak számára "furcsa", de egyébként gyönyörű és hát menő nevek), ha a Liza, a rókatündér megnézése után te is beleszerettél a kicunékba, ha szeretnél nosztalgiázni picit a vendégdiák/cserediák/külföldi táborozós élményeid után és ha csak egyszerűen szeretnél egy jó fantasyt még besuvasztani az év végére, vagy akár, (most, hogy túl vagyunk a Halloween időszakán), egy jó könyvet kérni a fa alá.

Nyereményjáték:
Hamarosan megjelenik a Rókatündér, az év legizgalmasabb, legtündéribb Japánban játszódó YA története.
A különleges könyvről a Blogturné Klub bloggerei mesélnek, és extrákkal is találkozhatsz az állomásokon. Tarts velünk!

A könyv hősnője, Midori egy kicune, azaz rókává tud változni. Így a mostani játék is a rókákról szól.
Minden állomáson találtok egy róka képet és leírást, a ti dolgotok, hogy kitaláljátok, melyik róka fajról van szó.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
Észak-Amerika füves síkságain, félsivatagaiban élő rókafaj. Közeli rokona a kitrókának, mellyel képes kereszteződni is. bundája a hátán, a farkán és a fejtetőn ezüstös szürke színű, oldalán és lábain sárgásvörös. Torka, mellkasa és hasa fakósárga-fehér; farka vége fekete. Fülei meglehetően nagyok. Marmagassága 30 cm, testhossza 34–53 cm, farokhossza 22–35 cm, súlya körülbelül 2–3 kg, vagyis nagyjából akkora mint egy házi macska. A hímek és a nőstények hasonló külsejűek, bár a hímek valamivel nagyobbak.
                                            

a Rafflecopter giveaway
További állomások: 
11.12. - Kelly olvas
11.16. - Ambivalentina
11.18. - Ambivalentina
11.20. - Sorok Között

2018. november 16., péntek

Interjú Eszes Ritával, a Rókatündér írójával + Nyereményjáték || Blogturné Klub

Mikor megláttam a magyar várható megjelenések között a Kicune címet, ami útközben Rókatündér lett, egyből felcsillant a szemem. Ismertek, még mindig odáig vagyok a távol-keleti dolgokért, különösen, ha párosul valami számomra fontos dologgal, mint a magyar kortárs irodalom. Így Eszes Rita frissen megjelent történetére gyorsan rá is vetettem magam és alig pár nap alatt (sajnos) a végére is értem. Azt hiszem nem meglepő, ha azt mondom: imádtam. 
Nem szeretek ilyen erős és sajnos klisés szavakkal dobálózni, de őszintén kijelenthetem, hogy az év egyik legjobb magyar szerzős kötete volt ez nálam, illetve YA kategóriában is bőven a TOP 3-ba jutott. 
Ez az első, hogy jelentkeztem egy blogturnén belül extrázásra is, de egyszerűen úgy éreztem, hogy muszáj pár kérdést feltennem az írónőnek, aki a bénázásom ellenére, hipersebességgel és részletesen válaszolt is rájuk. Ezt itt is szeretném nagyon megköszönni! ♥
Bár az interjút én a könyv elolvasása után ajánlanám, igyekeztem úgy fogalmazni, illetve Rita is, hogy ne legyen spoileres sem a kérdés, sem a válasz, így nyugodtan olvashatják azok is, akik esetleg erre érzékenyek.
Természetesen a könyv értékelése sem marad el. Rögtön a következő állomáson, azaz holnap az is felkerül a blogra, és már alig várom, hogy megoszthassam veletek. 


Fülszöveg
Ha igazán szereted, elengeded?
Midori nem hétköznapi lány – persze, minden tizennyolc éves így érzi. Ám ő az erdőben nevelkedett a kétszáz éves nagyanyóval, aki rókává tud változni. Midori is kicune, de még csak próbálgatja a képességeit.
Egy nap meglátja a vonzó és különleges Akirát. A fiú mesél magáról a rókának, de sejtelme sincs, hogy az érti minden szavát.
Csakhogy nagyanyó nem nézi jó szemmel Midori és Akira barátságát, ezért Oszakába küldi a lányt, hogy belekóstoljon a városi kamaszok életébe – és eltávolodjon Akirától.
Midori egy csapat külföldi cserediákkal együtt kipróbálja a japán középiskolások mindennapjait. Szert tesz két új barátra: a szívtipró Tristanra, és a lázadó Reire, akik ki nem állhatják egymást.
Mennyi titok szövi át a rituális szabályokat követő, fegyelmezett japánok életét?
Hogy érzi magát egy félénk rókatündér a gimnáziumban?
És mi történik, ha Akira egyszer csak felbukkan Oszakában?
Az év legizgalmasabb, Japánban játszódó YA története.
Ez a könyv különleges csemege. Japán kulturális körkép egy olyan magyar írótól, aki maga is oda járt iskolába. Mellette viszont egy csodálatos, finoman megrajzolt, visszafogott szerelmi történet, ahol minden szónak súlya van.
Tarts Midorival egy olyan világba, ahol minden döntésnek ára van!

Interjú:
Ha az ember Japánról hall, rögtön eszébe jutnak a japán popkultúra, ezzel együtt a mangák és animék világa is. Esetleg van kedvenced valamelyik műfajból?
Hűha, lehet, hogy rögtön az első kérdésnél csalódást okozok, úgyhogy most kapaszkodjon meg mindenki, de valójában nem vagyok a mangák és animék megszállottja. Olvastam Doraemont és AstroBoyt még régen, nyelvgyakorlásként, és bírom a Bleach és Death Note sorozatokat, de amúgy csak nézek kukán, ha valaki anime szereplőkről beszél. 
J-pop énekesnőből viszont két kedvencem is van, Ayumi Hamasaki és Utada Hikaru, és amióta van Netflixem, sok japán filmet, sorozatot és még valóság show-t is nézek. Ugye, az utolsó mondattal javítottam valamit a helyzetemen?

Őszintén, nekem Nagyanyó és az erdő miatt, rengetegszer a Chihiro szellemországban című film jelenetei ugrottak be. Van valami kapcsolat közöttük, vagy ez csak az én véletlenszerű asszociációm?
Nahát, nem, erre nem is gondoltam, de most, hogy mondod, mostantól lehet, hogy majd hivatkozok rá! Igaz, hogy az önállóságról és a felnőtté válásról szól mindkét történet, és az is, hogy mindkét főszereplőnek egy számukra addig ismeretlen helyzetben kell helytállni. És még azt is ide sorolhatom, hogy a szereplők nem feketék-fehérek. De azt hiszem, ezek az állítások általában igazak a YA történetekre, sőt az egész életre is, nem? 

Itthon a legnagyobb Japánnal foglalkozó esemény a MondoCon. Esetleg szoktál kijárni, vagy most a Rókatündér megjelenése miatt van esély rá, hogy ott is összefuthatunk veled?
Csupa jó ötletet adsz! Ahogy mondtam, nem igazán vagyok benne a gamer és anime világban, viszont a Cosplay jelmezeket nagyon szeretem, bármeddig elnézegetem a beöltözött embereket. Úgyhogy miért is ne? Eddig nem jártam ki, de elképzelhető, hogy a következőt megnézem! Természetesen róka jelmezben.

Imádtam, hogy egy magyar író Japánról írt, ráadásul nem is látatlanban, hisz ha jól tudom egy évet kint is töltöttél. Esetleg tervezel még más Japánban játszódó történetet? Szeretnél még ebben a témában írni, vagy úgy érzed ennyit szerettél volna kiírni az ottani élményeidből?
Azt hiszem, az az év annyira meghatározó volt számomra, hogy bizonyára akaratlanul is beleszövöm az írásaimba, akkor is, ha épp nem Japánról írok. Egyszerűen, mert nagyban befolyásolja a világlátásomat, nem csak a japán felfogás, de az is, hogy milyen hatással van az emberre, ha teljesen kiszakad a megszokott környezetéből, kerüljön bármelyik pontjára a világnak. Mindenkinek van magáról egy elképzelése, de egész meglepő önismereti felfedezéseket tehetünk, ha eltűnnek a megszokott elvárások és helyette újak vesznek körül. Ha mások a szokások, mások a korlátok és bizonyos tekintetben sokkal nagyobb a szabadság és a felelősség is, mint addig. Sokat tudnék erről mesélni, de hogy konkrétan válaszoljak a kérdésre, szívesen írnék még japán történetet a jövőben is, ha a mostaninak jó fogadtatása lesz. A kiadóm főszerkesztője is bátorított ezzel kapcsolatban, úgyhogy a válasz egy egyre hangosabb és határozottabb igen.

A történet végé fele még történik egy igen sorsfordító esemény, ami Tristant és Reit érinti, és őszintén engem rendkívül megdöbbentett. Mit gondolsz, az olvasók egyet fognak érteni Rei döntésével? Nem féltél egy ilyen "érzékenyebb" témába belekapni?
Írás közben sosem félek. De mint a többi dolog, amiben a szereplőknek döntést kell hozniuk, ez is olyan: nem gondolom, hogy van egyetlen LEHETSÉGES válasz. Különböző utak vannak, mindegyik járhat lemondásokkal és nehézségekkel, de boldog pillanatokkal és megnyugvással is. Még Midori és Rei sem értenek egyet a kérdésben, és szerintem az ilyen sorsfordító pillanatok általában olyanok az ember életében, amit a pálya széléről nézve nagyon nehéz és talán nem is szabad megítélni. Rei személyisége a könyvben szereplő választ diktálta, ugyanakkor Midori talán máshogy döntött volna. Vagy Chanel. És én egyiküket sem ítélném el. Ahogy egyszer olvastam, az ember mindig csupán egyetlen döntésnyi távolságra van egy teljesen másféle élettől. És ez igaz.

A legtöbben itthon a Liza, a rókatündér című film miatt hallottak elsőnek a rókatündérekről. Számodra jelentett ez a mű inspirációt, vagy már ezelőtt, vagy ettől függetlenül is tudtad, hogy pont a kicunékról szeretnél írni? Mi fogott meg bennük?
A Liza, a rókatündér az után került a mozikba évekkel ezelőtt, hogy a könyv ötlete megfogalmazódott bennem. Teljesen kétségbe estem, hogy az én egyedi ötletem nem is olyan egyedi és valaki beelőzött! De én akkor még a Kicune címben gondolkodtam, és mivel a két történet között nincs párhuzam, azt gondoltam, nem zavarjuk egymás köreit. Aztán újra elkezdtem aggodalmaskodni, amikor megtörtént a címváltozás a regényemnél, hogy most majd mindenki azt gondolja, hogy ez a Liza utánérzése. De az eddigi visszajelzések azt mutatják, hogy szerencsére nem mosták össze a kettőt. Most már az emberek többsége tisztában van vele, hogy a rókatündér egy mitológiai lény, sokan és sokfélék léteznek. Engem a kettősségük érintett meg elsősorban. Ez a kettősség nekem benne van a japán társadalom egészében és jellemző volt az én életemre is, amikor külföldiként éltem ott.  És azt hiszem, általában jellemző az emberekre és az elmondott történetekre is. Mert tényleg minden éremnek két oldala van.

Végezetül, mint tapasztalt aranymosás versenyző, mit tanácsolnál az éppen pályázni készülőknek?
Először is, hogy ne féljenek beletenni a szívüket a történeteikbe. Az olvasók érezni és értékelni fogják ezt, a személyesebb hangvételű írások mindig sokkal jobban megérintik a közönséget, mint az, amit ésszel terveztek az éppen aktuális divathullámnak megfelelően. És ha így tettek, akkor viszont lépjenek hátra kettőt. Mert nem tetszhet minden mindenkinek és biztosan érkezik majd negatív kritika is. És írásban sokszor nehezebb megtalálni a közös hangot, ami az egyiknek vicces, az a másiknak gúnyos, amit valaki építő jellegűnek szán, az a másiknak rosszindulatúnak hathat, különösen egy ilyen felfokozott helyzetben. Az Aranymosás egy valóban egyedülálló pályázat és a legjobb esély, hogy valakiből író legyen. Mégis, bár ez eleinte nagyon nehéz lehet, meg kell tanulni a történetet külön kezelni magunktól. És akkor, ha ezt megtettük, megláthatjuk a gyengeségeit, javíthatjuk a hibáit és tökéletesíthetjük az erősségeit. Végül is az a cél, hogy a pillanatnyi képességeinkhez mérten a lehető legjobbat és legtöbbet adjuk magunkból.

Nyereményjáték:
Hamarosan megjelenik a Rókatündér, az év legizgalmasabb, legtündéribb Japánban játszódó YA története.
A különleges könyvről a Blogturné Klub bloggerei mesélnek, és extrákkal is találkozhatsz az állomásokon. Tarts velünk!

A könyv hősnője, Midori egy kicune, azaz rókává tud változni. Így a mostani játék is a rókákról szól. 
Minden állomáson találtok egy róka képet és leírást, a ti dolgotok, hogy kitaláljátok, melyik róka fajról van szó.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
A rókák és egyben a kutyafélék családjának legkisebb termetű faja. Észak-Afrika, a Sínai-félsziget és az Arab-félsziget sivatagaiban él.
                                     

További állomások: 
11.12. - Kelly olvas
11.16. - Ambivalentina
11.18. - Ambivalentina
11.20. - Sorok Között

2018. november 9., péntek

Ikigai - A boldogság japán titka || Blogturné klub

Annyira örülök, hogy mostanában egyre több Japánnal foglalkozó könyv jelenik meg, mintha szép lassan tényleg megtörténne, az a keleti nyitás, amit a kpop és a koreai drámák miatt, annyiszor emlegetünk. 
Mint tudjátok, nem csak a koreai kultúra, de a japán is igen közel áll a szívemhez, a thai, kínai és vietnamiról nem is beszélve... Így még szép, hogy lecsaptam a lehetőségre, hogy a japánok boldogságkereséséről olvashassak, miután a dánokat és finneket már kiveséztem. (Itt és itt.) 

Őszintén, én ezekben a kötetekben sokkal inkább magát a nemzet bemutatását élvezem, mintsem a tippeket és praktikákat, amiket a különböző írók felmutatnak, a boldogság, a siker eléréséhez. Érdekes látni, hogy melyik kultúra honnan közelíti meg ezt az egyszerű fogalmat, mit gondolnak mögé, és hogy gondolják, mivel érhetik el.
Szóval nézzük is, mi is az az ikigai és hogyan tehetjük a magunkévá?

Fülszöveg:
Mindannyian keressük a boldogság és az elégedettség titkát. Japánban ehhez a titokhoz az ikigai jelenti a kulcsot. Az ikigai az a szenvedéllyel végzett elfoglaltság, amely értelmet ad a mindennapjainknak és az életünknek.
Az ikigai a boldogság záloga.
Nem könnyű azonban megtalálni azt a tevékenységet, amelyet örömmel végzünk. Az IKIGAI – A HOSSZÚ ÉLET JAPÁN TITKA című kötettel világhírűvé vált és a japán kultúrát jól ismerő szerzőpáros új könyvében azonban részletesen elmagyarázza, mit kell tennünk.
Miközben elvégezzük a szerzők által adott gyakorlati feladatokat, megismerjük vágyainkat és azt, hogy miként használhatjuk ki legjobban saját képességeinket. Alaposabb önismerettel és az útmutatásokat követve könnyebben ismerjük fel életcélunkat és valósítjuk meg álmainkat, ezáltal mi magunk is boldogabbak lehetünk, ráadásként pedig a világot is boldogabbá tehetjük.

Vélemény:
Általában a könyvértékeléseimet három részre bontom. Fülszöveg, karakterek és sztori. Viszont, mivel most nem egy megszokott kötetről beszélünk, így kénytelen vagyok felrúgni ezt a sémát és csak úgy, mint a régebbi posztjaimban ömlesztve elétek tárni a gondolataimat. (Egyébként vicces, mert rendkívül élvezem, amikor így írhatok... )

Szóval az első, ami rögtön pár oldal után szemet szúrt, hogy egyrészt az írópáros egyáltalán nem rendelkezik japán gyökerekkel, másrészt pedig maga a könyv is igen könnyen elszakad ettől az egyébként rendkívül érdekes kultúrától.
Az alapkoncepció, a sinkanszen bemutatása és ezzel keret adása a kötetnek egy remek ötlet volt. Valami ilyesmit vártam a könyvtől úgy igazán. Gondolatokat a japán mentalitásról, egy keveset a japán történelemből és valami tanulságos és megszívlelendő gondolatot útravalóul. Ez eleinte flottul ment is. Néha betekintést nyerhettünk magába a két író utazásába a szigetországban, közben pedig különböző feladatokat és gyakorlatokat mutattak be, amik az ikigai-unk elérésében segíthetnek.
Mert az ikigai az a boldogság, vagyis a tökéletes szenvedély megtalálása és annak gyakorlása.

Őszintén szólva, számomra kimaradt ebből a kötetből a boldogság. Sokkal inkább a siker japán titka lehetne a kötet címe, mert szinte végig céljaink eléréséhez kapunk jó tanácsokat, viszont a legtöbbszőr nem is japán íróktól, hírességektől vagy nevesebb személyektől.
Ugyanakkor ezek ellenére egy rendkívül hasznos olvasmánynak tartom, főleg így, érettségi előtt. Rengeteg hasznos tipp sorakozik fel a kötet nagyjából 250 oldalán, amiket alig várok, hogy kipróbálhassak, jó párra pedig én magam csodálkoztam rá, hogy tudat alatt én is így csinálom vagy pont ez a praktikám nekem is és erről akár már a blogon is írtam nektek.

Éppen ezért, számomra valahogy nem a boldogságról szólt az egész, hasnem a tanulásról, a haladásról, motivációról és sikerről. Lehet, hogy valaki számára ezek a dolgok jelentik a tartós boldogságot, mégis én úgy érzem, hogy ezek múlékony dolgok, mégis tény, hogy fontosak és ez a könyv egy remek gyűjtemény.
Számomra az egyik leghasznosabbnak a tapasztalati piramis, illetve a pomodoro technika bizonyult. (Bár lehet, ezt amúgy mindenki ismeri rajtam kívül, de az az "állomás" különösen tetszett.)

Illetve kivételesen egy idézet is megragadott, pedig mint tudjátok, különösen nem vagyok kibékülve a három soros és hét szavas életbölcsességekkel, ami akarva-akaratlanul szembe jönnek minden áldott nap. Szóval ez az egy, amit kiemelnék, Arisztotelésztől származik. "Azok vagyunk, amit rendszeresen teszünk."
Ebből a megvilágításból nézve a kötet, egyfajta önmegismertető segédkönyv, bár, hogy őszinte legyek, nem tudom ki az, aki ki merné tölteni az üresen hagyott részeket, én legalábbis képtelen vagyok "bántalmazni" egy könyvet, főleg, ha ennyire gyönyörű a borítója.
Nem szeretem a külsőségeket megemlíteni, hisz azt mindenki egyértelműen látja, na meg mindenkinek más a szép, mégis, mind anyagában, mind design-ban igényes és szép darab, öröm volt a kezembe venni.

Összességében tehát a japántól nem idegenkedő, de kíváncsi és az önfejlesztő/önmegismerő témákat kedvelő olvasóknak ajánlanám ezt a kis kötetet. Bár kifejezetten rövid, nem szabad vele túl gyorsan haladni, hagyni kell, hogy picit leülepedjenek a dolgok, különben felesleges az egész olvasás.
Kiadó: Bookline Könyvek
Oldalszám: 264
Fordító: Varju Kata, Horváth Viktor
ISBN: 9789634333074

Keménytáblás

                                           

Ti olvastátok már a szerzőpáros másik kötetét? 


Nyereményjáték:

A Bookline Könyvek Kiadó jóvoltából már magyarul is olvashatjuk a Héctor García és Francesc Miralles szerzőpáros útmutatóját a boldogságunk felfedezéséhez. A könyvben szereplő gyakorlatokat követve, az általuk adott feladatokat elvégezve felfedezhetjük a saját ikigaiunkat! Tartsatok bloggereinkkel, mert nem csak a könyvvel ismerkedhettek meg, hanem a turné végén lehetőségetek lesz megnyerni a Bookline Könyvek Kiadó által felajánlott könyvet is!

A Bookline Könyveknél nemrég megjelent a Héctor García és Francesc Miralles szerzőpáros második Ikigai könyve, ami az első nyomait követve egy boldogabb, teljesebb élethez segíti befogadó olvasóit. A könyv nem csupán különféle gyakorlatokból áll, hanem a szerzőkkel együtt bejárjuk Japánt, a Felkelő Nap országát is, ezért a mostani feladatotok az, hogy a képek alapján kitaláljátok, hol jártak, és a VÁROS vagy FALU nevét beírjátok a rafflecopter megfelelő helyére!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


a Rafflecopter giveaway
További állomások:
11/09 - Ambivalentina

2018. október 27., szombat

Cifra Palota + Nyereményjáték! || Blogturné Klub

Igen... Engem is elkapott ez a szappanopera szerű könyvsorozat, csak úgy, mint a könyves facebook csoportok nagy százalékát. Mikor megjelent az első rész, egyszerűen mindenhol a Papírhercegnő borítója jött velem szembe... na meg azok a bironyos Royal fiúk. 
Mivel az első két részről nem írtam véleményt, úgy gondoltam, hogy a mostani bejegyzést megtoldom már az elején egy-egy gyors véleménymorzsával, dehát elég egyértelműek lehetnek a gondolataim, ha csak azt nézzük, hogy a kezembe vettem a harmadik részt is, ráadásul ezt a bejegyzést írom és bajlódok a két elmaradt kötet bemutatásával.


Röviden: Tökéletes szórakozás a már annyira nem is fiatal fiataloknak. Hányatott sorsú főhősnőnkről kiderül, hogy apja, akit sose ismert, meghalt és legjobb barátja akarja magához venni, így a lerobbant sztriptízbárból hirtelen az amerikai álomba kerül és ott próbál továbbra is túlélni. 
Nos ha van alapsztori, ami elriaszt, akkor valszeg ez az. Egy felkapaszkodottnak tűnő főhősnő, öt tajparaszt izomagy és mérhetetlen luxus.

Mégis, a sztori működik, annyira, hogy mikor megjelent az első két rész, mindenhol és mindenki erről beszélt és nem csak itthon. 
Mint ahogy az már sejthető volt, engem is megfogott. Ella szerethető, mármint tényleg, én rendkívül megkedveltem, a Royal fiúk úgyszintén (szerethetőek és igen, ők is megkedvelték Ellát), a történet pedig az összes szappanoperás drámázás és kliséhullámok alatt is élvezhető, de még mennyire. Szóval, ha az ember félre tudja tenni a magasröptű gondolatokkal dúsított szépirodalom iránti sznob vágyát, akkor van itt egy sorozat, amit igazából nem kéne kihagyni.

Na de meg is érkezett a harmadik rész is, ami Ella és Reed (a második legidősebb Royal fiú) történetét hivatott lezárni illetve folytatni azt az istenverte fügővéggel "lezárt" második részt. Éppen ezért, ha még nem olvastad az előző két kötetet, kérlek itt zárd be ezt a posztot, és inkább rohanj megvenni az első és második részt itt és itt.

Fülszöveg:
Halálos ​ellenségekből váratlan szövetségesek?
Két fiatal mindent megtenne azért, hogy megvédjék, ami számukra a legfontosabb.
Ella Harper eddig minden kihívással megküzdött, amit az élet az útjába sodort. Kemény és kitartó lány: mindennél fontosabb számára, hogy megvédje a szeretteit. Rég elvesztett apja felbukkanása és a barátja életének hajszálon függő összeomlása talán mégis túl nagy terhet jelent a számára.
Reed Royalnak gyorsan felforr az agyvize, és még gyorsabban jár el a keze. De most visszaüt rá, hogy eddig minden problémát erőszakkal oldott meg. Ha meg akarja menteni saját magát és a lányt, akit szeret, felül kell emelkednie gyötrő múltján és megtépázott hírnevén.
Senki sem hisz abban, hogy Ella túlélheti a Royalokat. Mindenki biztosra veszi, hogy Reed mindenkit tönkretesz.
Talán igazuk van.
Minden és mindenki összeesküdött, hogy szétválassza Ellát és Reedet. Meg kell találniuk a kiutat a törvény szorításából, muszáj megmenteniük a családjukat, és kideríteni az összes titkot a Cifra Palotában.
Az elsöprő sikerű Papír hercegnő és Megtört herceg folytatása.

Karakterek:
Az előző részek alatt már bőven volt időm megkedvelni a két főszereplőnket, így mostmár sokkal inkább maga a karakterfejlődés volt a kérdés, ami mint tudjuk a szappanoperáknak nem éppen nagy erőssége. Sajnos úgy érzem ez itt is igaz volt, bár volt egy meglepő rész számomra: Ella.
Sokaknak lehet ismerős a hirtelen kapott apa szituáció. Amikor elvált szülőknél hirtelen, már a gyerek idősebb korában toppan be egy apafigura, vagy éppen elkanászodott gyerekét próbálja megint csak hirtelen megnevelni a drága szülő, de ebben a korban már hiába.
Igazából egy tök érdekes szituáció és kíváncsi is voltam mit fog kezdeni a másikkal Steve és Ella, de baromira meglepődtem, amikor Ella egszerűen elfogadta a helyzetet és mindennemű függetlenségét és vadságát feladta. Azt hittem csak úgy, mint már régebben is, legalább fenyegetőzik azzal, hogy elmenekül, vagy legalább egy picit jobban a sarkára áll. 
Emellett viszont maga Steve karaktere kifejezetten tetszett. Persze nem volt szimpatikus, de kézzel fogható volt a személyisége, az a "nem fogok felnőni soha" srác, aki borzalmas apa pett volna. (És végül is volt is.) Mégis olyan megszólalásai voltak, amiket imádtam és bár elsőnek nem találtam jó ötletnek az írónőktől, de végül azt hiszem egész jó volt az a bizonyos kis szentségtelenítés. Hisz élő emberből nem lehet szentet csinálni.
Ez nem teljesen így, de elhangzik a regényben és őszintén szólva a kedvenc idézetem lett, pedig mérhetetlenül utálom az idézeteket. (Egyszerűen ritka a tényleg jó, na meg folyton a hülye facebook és instagram oldalak ugranak be róla a tucatnyi motivációs és életváltoztatós szövegekkel. De vissza a könyvhöz.)
Dinah továbbra is egy utálatos dög, ugyanakkor a kötet végére sem éreztem úgy, jók vagyunk így. Igazából a teljes lezárás egy amolyan "Mi a franc történik itt?!" érzés volt, dehát minden jó, ha a vége jó. Márpedig jó féle kimenetelnek kell lennie, ha egyszer elbúcsúzunk a két főszereplőnktől. 

Sztori:
Miután ott folytatódik a sztori, ahol a Megtört herceg abbamaradt, így egészen gyorsan belecsöppenünk egy nyomozásba, azaz jön a folyamatos "Ki volt a tettes?" kérdés és ahogy haladunk előre a sztoriban mindig és egyre egyértelműbben egyetlen egy emberre mutatnak a nyomok: sokak kedvenc Royal fiújára.
Őszintén nem vagyok túlságosan otthon a krimi műfajában, így elég könnyen meg lehet téveszteni és könnyen fogadom a másoknak kliséseknek is tűnhető fordulatokat.
Viszont nem véletlenül nem olvasok nagyon a műfajban: Engem valahogy nem köt le és idegesít is picit, így sajnos a részemről ez egy kicsit a kárára is ment a könyvnek. Rosszul bírtam a folyamatos katyvaszt, huzavonát és hogy úgy éreztem sehova se halad a sztori, csak úgy toporgunk a szarságokban.
Ugyanakkor a karakterek szépen fejlődtek (a toporgás ellenére is) és voltak olyan fordulatok, amik mégérdekesebbé tették az amúgy is totál szappanopera hangulatú olvasmányt.
Továbbra is egyfajta bűnös élvezet ez a sorozat, és még annak ellenére is, hogy csak az utolsó oldalakon vették észre az írónők, hogy valahogy elő kéne készíteni a terepet a következő résznek, még így is úgy érzem, hogy lehet meg sem várom a magyar fordítst, hanem rárabolok már most a német vagy angol változatra, mert olvasni akarom.
Szóval vigyázat, ragadós, és ha nem is letehetetlen, de lehetetlen tőle elszakadni, ugyanakkor olvastatja magát, így egy hét alatt könnyen át lehet pörgetni mind a három eddig megjelent részt, utána pedig izgulni és szurkolni, hogy mikor jön a következő rész.
Oldalszám: 408
Kötéstípus: kartonált
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: Twisted Palace
Fordító: Sándor Alexandra Valéria
ISBN: 9789634574866
Elit start: 2018.10.23
Várható megjelenés: 2018.11.23
                                              


Nyereményjáték:
Végre itt a folytatás a Megtört herceg őrületes függővége után! Folytatódik Ella és a Royal család fordulatokban gazdag története, a rajongók óriási örömére. Erin Watt sorozatának harmadik része a Cifra palota címet kapta, és napokon belül megjelenik a Könyvmolyképző Kiadónál elit kiadásban. Tartsatok a blogturné 8 bloggerével és játszatok a három nyereménykönyv egyikéért, amit a kiadó ajánlott fel!

Melyik országé ez a palota? A kép és egy jellemző mondat alapján ki kell találnotok, melyik ország királyi, hercegi palotáját mutatjuk nektek! Ezután már csak be kell írnotok a rafflecopter doboz megfelelő sorába a megfejtést, és már esélyesek is vagytok a könyvek megnyerésére. 
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
77 ezer négyzetméter  a területe.
                                                 


a Rafflecopter giveaway
További állomások:
10.20. - CBooks
10.24. - Könyvvilág
10.26. - Ambivalentina
10.28. - Dreamworld
10.30. - Deszy könyvajánlója
Feliratkozás: Megjegyzések (Atom)