VEGÁN TÚRÓTORTA || GASZTRO

Szóval az egész úgy indult, hogy találtam egy amolyan sajttortaszerű képet az egyik vegán csoportban facebookon. Ez furcsának tűnhet, hisz nem vagyok vegán, mégis iszonyatosan boldoggá tesz, hogy egyre elterjedtebbek az ilyen étrendhez igazított éttermek, termékek és így tovább. Ennek köszönhetően például már tudok inni egy jó lattet, anélkül, hogy totál hülyének néznének (pár éve még ez volt) vagy ahogyan most is, olyan sütiket süthetek, amiket 100%-ban fogyaszthatok és finom is. Mert bizony az ilyen sütikhez való összetevők néha egészen meghökkentőek és sajnos nincsenek minden egyes kisboltban. 

Bár ez a süti nem a legszebben néz ki, arról mindenkit biztosíthatok, hogy rendkívül finom és piszkosul jó illatot varázsol az egész konyhába vagy akár lakásba, már főzés közben is. Ízre és állagra pedig kifejezetten hasonlít a túróra és az egész sütinek van egy kicsi almás beütése (pedig nincs is benne) így számomra egy kicsit olyan "őszies, de tavaszias süti".

Hozzávalók:

♣ margarin - 220g

♣ darált háztartási keksz - 300g

♣ rum/rum aroma

♣ köles - 1 csésze/bögre

♣ víz - 4 csésze/bögre

♣ fahéj - 1tk

♣ vanília cukor - 1 csomag

♣ porcukor - 6ek

♣ citrom/lime - 2 db

♣ tofu - 120g

♣ szója joghurt - 4ek

♣ + hulala

A süti:

Ez az egyszerűbb része a dolognak. Viszonylag sok receptből lehet ismert a metódus, de ha mégse így lenne, akkor sem kell megijedni, hisz a süti, azaz az alap elkészítése nagyjából elronthatatlan. A margarint érdemes egy kicsit megolvasztani, hogy könnyebb legyen vele a munka (pl a sütőben, amit légkeverésen 185°C-on érdemes előmelegíteni). A margarint egyszerűen összekeverjük a háztartási keksz darával és hozzáadunk nagyjából 6cl rumot, de igazából tetszés szerint "ízesítjük".

Ha ezzel megvagyunk, akkor egy kör formájú, sütőpapírral kibélelt tepsibe szétnyomkodjuk, kézzel, úgy, hogy az oldalára is jusson, így pedig medencét alkosson a majd belekerülő krémnek. Ezután 16 percig süssük az előmelegített sütőben.

A túró/krém:

Egy közepes edénybe öntsünk három csészényi/pohárnyi/bögrényi vizet és a kölest. Tegyük hozzá még a fahéjat, vaníliás cukrot és az egyik citrom levét és lereszelt héját. Adjunk hozzá még két evőkanálnyi porcukrot és így főzzük a kölest puhára. Ha ez készen van, akkor egy másik tálban keverjük össze a 4ek porcukrot a másik citrom levével és lereszelt héjával, majd késszel jó alaposan morzsoljuk bele a 120g tofut. Ezután keverjük össze a kölessel és mehet is rá a már megsült sütire. Az egészet együtt még nagyjából fél órát sütjük légkeverésen és 185°C-on. 

Ha kész, hagyjuk kihűlni egy rácson és fogyaszthatjuk is. Magában is rettentő finom, de egy kis tejszínhab bármikor feldobja, amit a legkönnyebben a hulala felverésével lehet előállítani. 

Remélem elkészítitek ezt a sütit, hisz rendkívül finom és igazán egyszerű recept! ♥ Ha bármi kérdés merülne fel bennetek az elkészítése során, nyugodtan írjatok ide kommentben és igyekszem majd segíteni. Ha pedig esetleg ismertek ehhez hasonló finom és könnyű recepteket, akkor azt se tartsátok magatokban, jöhet az önreklám!♥

Read More

NAP NAP UTÁN || KÖNYVES

Sokaknak csenghet ismerősen a cím, hisz a könyvből készült film nemrég került a mozikba, de sajnos egyelőre még nem láttam, így a mostani bejegyzésben a film alapjául szolgáló kötetről lesz szó, melyet volt szerencsém elolvasni, hála a Maxim Kiadónak.

Szeretem előre leszögezni, hogy melyik posztom "támogatott" és melyik nem, bár ez a történetről alkotott véleményemen vajmi keveset számít, mégis szerintem ezt jó már az elején tisztázni.

Őszintén sokáig kerestem a könyvesboltokban a Nap nap utánt, de a három felkeresett boltból egyikben sem volt kapható, egyszerűen mindenhol elfogyott, így gondolhatjátok mennyire iszonyatosan kíváncsi voltam, hogy mégis mit tud ez a könyv, hogy ennyire kapkodják, viszont a választ...nos nem is tudom, hogy megtaláltam-e.

Fülszöveg:

„A" sohasem tudja előre, hogy másnap hol fog ébredni, és kinek a személyiségét fogja felvenni. Már rég beletörődött ebbe, sőt kialakította saját életstratégiáját is: Ne kötődj senkihez! Maradj észrevétlen! Ne avatkozz bele semmibe! Minden megy is a maga útján rendesen, mígnem egy reggel „A" Justin testében ébred, és találkozik a fiú barátnőjével, Rhiannonnal. Attól a pillanattól fogva „A" jól bevált szabályai értelmüket vesztik, mert főhősünk nap nap után a lánnyal akar lenni. David Levithan az írói képzelet új távlatait nyitja meg. A szerző feltárja az olvasó előtt egy magával ragadó történetben „A" életének és szerelmének bonyolultságát, melyből kiderül, vajon Rhiannon képes lesz-e igazán szeretni a mindennap valaki más testében formát öltő „A"-t.

A sztori:

Mint már említettem, nagyon érdekelt a kötet, na meg "A", hogy mégis milyen egy ember test nélkül, hogyan birkózik meg az író ezzel a zseniális, -mert mondjuk ki, tényleg zseniális- és nagy ötlettel. Amit fontos tudni rögtön az elején, én viszont egészen a légvégéig nem realizáltam: ez nem egy egykötetes csuda. Már magyarul is megjelent a második része, míg eredeti nyelven, azaz angolul már a harmadik, illetve egy "nulladik" részt is megjelentette David Levithan, író.

Ez pedig igen jól megmagyarázza, hogy mégis miért éreztem a végén (SPOILER, de úgyis tudjátok mi jön:) ennek itt még nincs vége, sőt alig indult még csak be. Mert tényleg így volt. Az egész kötet csak egy felvezető, egy hosszabb előjáték az igazi lényeghez, ami remélhetőleg a következő részben tényleg kibontakozik.

A szereplők:

Viszont mint minden jó felvezetőben (SPOILER VÉGE), itt is egész jól megismerhettük főszereplőinket, akikből annak tudtában, hogy "A" folyamatosan testet vált, mondhatnánk, hogy egész sok volt. 

Kezdjük a legelején (az ábécének, haha). Szóval "A" karaktere elsőre elég zűrös volt számomra. Nem tudtam igazán eldönteni, hogy fiú-e vagy lány, mennyire önmaga maga a szereplő, vagy egyszerűen csak egy "massza", akit az író újból és újból egy klisékarakterbe bújtat. A könyv végére viszont egy jobban körülrajzolódott bennem a karaktere és nem utolsó sorban a motivációja is. Ugyanakkor a motivációjának miértje továbbra is kissé rejtély, bár megértem, hogy a szerelmen nincs nagyon mit magyarázni. 

Itt pedig muszáj elmondanom, hogy én annyira szerettem volna szeretni "A" karakterét és szurkolni azért, hogy boldog legyen Rhiannonnal, de valahogy a kötet vége felé túl akaratos és megrögzött lett számomra. Néha már úgy éreztem ez nem is szerelem, hanem függőség és megrémisztet "A" karaktere. Ugyanakkor sajnos Rhiannon sem lopta be magát a szívembe. Egyszerűen nem tudtam megérteni a lányt, még úgy sem, hogy én is voltam már zátonyra futó és egészségtelen kapcsolatban... Persze valahol meg iszonyatosan örültem, hogy egy ilyen karaktert is beletett Levithan.

Miért? Mert bár kicsit sokat akart a szarka, de minden egyes nap "A" mutatott valamit a világból, ahogy Rhiannon is. Az író próbált tanítani, rávilágítani a fiatalokat érintő problémákra és azoknak a kezelési módjára. Nyilvánvalóan ezt egy 314 oldalas romantikus-fantasy YA kötetbe nehéz igazán átfogóan és célravezetően belepréselni, de mégis, valamennyire sikerült, és ennek nagyon örültem. 

Szinte minden második karakter élete gondolatokat ébresztett bennem, ráismertem pár már megtanult leckére, no nem feltétlen a saját életemből és ami a legjobban működött: az író testközelbe hozta ezeket a problémákat, egy egészen új perspektívába helyezte őket és azt hiszem, ez igazán számít. 

Ugyanakkor, mint ahogy már említettem, az író számomra túl sokat akart belezsúfolni ebbe a kötetbe. Olvasás közben végig az a gondolat járt a fejemben, hogy oké, ez most mind szép és jó, de mégis hova tart ez a sztori? Melyik szál a tényleges lényeg? 

Persze a kötet végére nagyjából letisztázódott, így pedig nagyon kíváncsian állok a második kötet előtt, mert az első rész végére sikerült egy bár enyhén sejthető, de jónak tűnő csavart beletenni és mit ne mondjak, igazán érdekel, még a negatívumok ellenére is, hogy hogyan folytatódik "A" és Rhiannon kalandja.

Összességében tehát ajánlom azoknak, akik nem félnek belevágni egy újabb sorozatba és érdeklődnek a történet, na meg a film iránt. Bár, mint egyetlen könyv nem igazán állja meg a helyét számomra, de mint egy sorozat darabja annál inkább. Romantikus, könnyed és fiatalos.

Read More

TEKNŐSÖK VÉGTELEN SORA || KÖNYVES

Nem titok, hogy én is kifejezetten vártam John Green legújabb kötetének magyar megjelenését, hisz bár a Csillagainkban a hiba egyáltalán nem lett a kedvencem, az Alaszka nyomában annál jobban meggyőzött, hogy erre a pasira oda kell figyelni, ha YA regényekről van szó.

Szerencsére nem is kellett sokáig várnom, hisz az áprilisi Book A Sloth Club-os dobozban, ez a kötet lapult, frissen és egyenesen a nyomdából. Itt pedig muszáj megjegyeznem, hogy ritkán szoktam ennyire mázlista lenni, de sikerült a mostani dobozt nyereményjátékon megnyernem, és miután már előre erősen sejtettem, hogy melyik kötet köré fog épülni így dupla volt bizony az öröm.

Egyébként gondoltam rá, hogy úgy, mint márciusban, a blogon is bemutatom a dobozt, de annyira megcsúsztam vele, hogy mostmár sajnos felesleges lenne, így ha esetleg érdekelnének az ilyesmi tartalmak tőlem, akkor biztosabb, hogy elkaphatjátok az könyves instámon. (@ambivalentina.books) Egyébként minden könyvekhez és fanoláshoz köthető tartalmam leginkább i6t jelenik meg, szóval érdemes követni, haha.

Fülszöveg:

A tizenhat éves Azát sosem hozta igazán lázba a szökevény milliomos, Russel Pickett utáni nyomozás, de miután százezer dolláros pénzjutalom forog kockán, legjobb és legvakmerőbb barátnőjével, Daisyvel buzgón kutatni kezd utána. Együtt próbálják megtalálni az utat először is Pickett fiához, Davishez. Aza minden erejével igyekszik. Próbál jó gyerek, jó barát, jó tanuló és még jó detektív is lenni, miközben sötét belső gondolatai spirálként tekerednek köré. John Green, az Alaszka nyomában, a Katherine a köbön, a Csillagainkban a hiba, és Papírvárosok díjnyertes szerzőjének várva várt új könyve kíméletlen őszinteséggel meséli el Aza történetét. A Teknősök végtelen sora ragyogó regény szerelemről, akaraterőről és egy élethosszig tartó barátságról.

A sztori:

Elsőre erősen detektívregénynek vagy valami egyszerűbb kriminek tűnhet, de igazából a fülszöveg erősen túloz, hisz sokkal inkább főhősünk fejlődésén és lelki csatáin van a hangsúly. Persze nyilván ez így drámaibban hangzott és jobban beleillik a YA kötetek klisés világába. 

Pedig ez a kötet kifejezetten menekül a klisék elől. Például egyáltalán nem arról szól, hogy van egy fiú és majd összejönnek. Hogy őszinte legyek, eleinte egyszerűen nem is értettem, hogy pontosan mi is itt a téma, miről is szól ez a könyv, hova tart a sztori, így pedig kissé összezavarodva még az sem volt tiszta, hogy egyáltalán tetszik-e ez az egész.

Viszont a végére érve és pár napos ülepedés után kijelenthetem, hogy ez egy jó könyv volt. Elgondolkodtatott, megnevettetett és muszáj megjegyeznem, hogy rég nem voltam ennyire tökéletesen kibékülve egy könyv lezárásával. Komolyan, itt nagyon el lett találva. 

A spirál:

Egyszerűen nem tudom kihagyni ezt a részt, így ha esetleg nem olvastad volna még a könyvet, akkor annyit mondanék: Sokaknak vannak mentális problémáik, nem tehetnek róla, egyszerűen kialakul, így születnek és mégis, meg kell küzdeniük vele, ezáltal pedig nekünk is, akik a környezetükben élünk. Ezt a témát pedig szuperül járja körbe John Green, persze nem filozófiai magasságokban, hanem azon a nyelven, amit a célközönség tökéletesen ért. 

Ha pedig olvastad a könyvet, akkor ezt most nyugodtan olvasd tovább, mert most jön a SPOILER, vagyis az a rész, amiről a könyv olvasása előtt nem akartam volna tudni, mert elrontotta volna az élményt, de mostmár úgy érzem muszáj kibeszélni. 

Szóval beszéljünk picit erről a spirálról, ami a könyvben is megjelent és ami szerintem nem csak nekem volt iszonyatosan ismerős. Iszonyatosan könnyű belekerülni, mindenkivel megtörtént már, persze nem olyan drasztikusan, mint Aza-val. Mégis én annyira örültem, hogy főként e körül forgott az egész könyv. Nem mondom, hogy nem volt néha unalmas és hogy maradéktalanul kedveltem a főhősnőnket, de ez a téma, a mentális betegség, a spirál, egy olyan gondolat volt, aminek el kell jutnia a mostani fiatalokhoz. 

Sok olyan kérdést feszegetett J.G., amiknek a válaszára én is igazán kíváncsi lennék. Ott van például a könyv vége fele Aza és Daisy vitája, ahol kérdés, hogy melyiküknek van igaza: Aza tényleg önző vagy nem tud mást tenni? 

A szereplők:

Minden egyes szereplőt ismertem és ez iszonyatosan furán hangzik. Egyrészt úgy jelentek meg előttem, mintha akár az ismerőseim is lehetnének, másrészt viszont TÉNYLEG ráismertem egy-egy barátomra Daisy, Davis vagy éppen Aza és a többiek karakterében, problémáiban és helyzetében. 

Személy szerint igazából egyiküket sem tudtam megkedvelni, éppen ezért valamilyen szinten olvasás közben sajnos nem is tudott lekötni a könyv...Valahogy annyira mégse érdekelt, hogy mi lesz velük, mégis a problémafelvetések folyamatosan arra ösztökéltek, hogy olvassam még.

Számomra egyik karakter sem volt igazán szerethető, mind megtartották a két lépés távolságot, a két főhősnő pedig olyan hisztit és önsajnálatot tolt le, hogy nem győztem volna csapkodni a könyvet, ha nem a pad alatt órán olvastam volna a nagy részét, vagy ha egyáltalán mernék a könyveimmel csapkodni. (Lelkük van, komolyan.) 

Összességében tehát ajánlom, bár ne várjatok tőle hatalmas életigazságokat és egyértelműen nem körözte le számomra a Teknősök végtelen sora az Alaszka nyomában-t, mégis egy kellemes történet, érdemes elolvasni, ha az ember valami közepesen elgondolkodtató és inkább szórakoztató YA kötetet keres. 

Ti olvastátok már? Nektek hogy tetszett? 

Read More

Csak ​a bajt hozod rám || KÖNYVES

Mostanában annyi nehezebb vagy csak szomorkásabb történetet olvastam, hogy igazán úgy éreztem, szükségem van valami szórakoztató szórakozásra. Ehhez pedig számomra, általában a legjobb választás egy YA könyv, mert ha jó, akkor tényleg élvezem, de ha rossz, akkor pedig már kínomban röhögök.

Így került hozzám a Csak a bajt hozod rám című könyv is, a Kossuth kiadó jóvoltából, amiért nagyon hálás vagyok.

Őszintén kíváncsi voltam, hogy milyen lehet az a YA könyv, amit ők adnak ki, hisz egyáltalán nem ez a fő profiluk, ráadásul, mint már ezerszer mondtam, a krimikkel kicsit szkeptikus vagyok, mégis: Ennél jobban kikapcsoló és szórakoztató regényt régen olvastam.

Fülszöveg:

"Digby és Zoé, a két gimnazista nyomozásának és szerelembe esésének cseppet sem romantikus, inkább vicces és veszélyes története. Amikor az ember arra készül, hogy Digby barátjaként túléljen egy átlagos napot, az nem sokban különbözik attól, mint ha az apokalipszist készülne túlélni. Amikor Digby először becsönget, Zoe Webster nincs különösebben elragadtatva. Digby goromba, okos, és nem tűr ellentmondást. Mire Zoe észbe kap, máris nyakig ül abban a vicces és veszélyes eseményfolyamban, amely egy gimnazista lány elrablása ügyében folytatott nyomozáshoz vezet. Ennek az emberrablásnak pedig talán köze lehet ahhoz, hogy nyolc évvel ezelőtt tragikus körülmények között eltűnt Digby húga is. Ez a borotvaéles párbeszédekkel fűszerezett regény olyan szerelmi történet, amely határozottan nem romantikus, és olyan krimi, amelyben nem a tettes kézre kerítése az egyetlen izgalom. Stephanie Tromly első könyvét nem fogjuk egyhamar elfelejteni."

Szereplők:

Ha valahol, akkor itt voltam kicsit bajban, mert Digby karakterét úgy, ahogy volt, elsőre megutáltam. Egyszerűen túlságosan hasonlított olyan ismerőseimre, akiknek pont ezt a fajta személyiségét nehezen bírom tolerálni. Túl parancsolgatós, túl érzéketlen és túl öntudatos.

Az a fajta "zseni", aki miatt én kifutok a világból, de Zoénak pedig pont valami ilyesmire volt talán szüksége, hisz tagadhatatlan karakterének a folyamatos fejlődése....Amit ő is előszeretettel kommentált a kötetben.

Ami viszont iszonyatosan nagy plusz pont volt számomra, hogy nem volt muszáj a szerelmi szál. Tényleg. Alig volt valami tényleges megmozdulás és én annyira boldog voltam emiatt, hogy egy YA könyv tud másról is szólni, mint állandó vágyakozásról egy elérhetetlen és menő fényember vagy vérfarkas, vagy ki tudja mi ma már a menő után.

Sztori: 

Mint ahogy a fülszövegből is érezhető, a történet leginkább a nyomozásra összpontosít, de jószerivel akadnak mellékszálak is, mint az iskolai élet, hisz mégis az töltené ki hivatalosan a fiatalok majdnem minden percét. Aztán ott vannak a szülői elvárások, a váló szülők által adódó problémák, amiknél mind elcsepegtetett az író pár olyan gondolatot, ami igazán szívlelendő...Talán éppen ezért kedveltem meg a kötet végére Digby karakterét, hisz végső soron az ő szájába kerültek ezek a világmegváltó gondolatok... Persze továbbra is kifutnék miatta a világból. Mégis, valahogy jó érzés volt úgy olvasni a könyvet, hogy közben éreztem némi hátsó gondolatot, némi okító jelleget az egészben, persze nyilván amolyan YA stílusban.
DIgby karaktere itt speciel erősen ki is ugrik, hisz szinte megköveteli a "műfaj", hogy legyen egy helyes csodapasi főszereplőnk és itt...hát itt ennek a totális ellentéte jelenik meg Digby személyében.
Így például azoknak tudnám nagyon ajánlani, akiknek elegük van a nagyon tipikus romantikus YA könyvektől, de azért annyira nem akarnak még ismeretlen vizekre evezni.
Persze itt is megvannak a "műfaji sajátosságok", azaz klisék, de nem zavaróak egyáltalán.

Őszintén nagyon meglepődtem, hogy ilyen hamar vége lett. Olyan lezáratlannak éreztem, mintha valami még hiányozna, de hamar rájöttem, hogy angolul már megjelent a kötet következő része, így csak remélni tudom, hogy minél hamarabb magyar fordításba is átkerül éééés minél hamarabb a kezeim közt tarthatom. Mert ez a fajta apró izgalom és felszabadult szórakozás igazán hiányzott nekem az elmúlt időszakban. Pont jókor talált meg engem, így csak remélni tudom, hogy titeket is pont jókor fog. 

Ti olvastátok már? Csak nekem ennyire iszonyatosan unszimpi Digby? 

Read More