2018. november 18., vasárnap

Rókatündér + Nyereményjáték | Blogturné klub

Azt hiszem nem nagyon mondok újat a régebbi olvasóimnak, ha kijelentem, hogy odáig vagyok a távol-keleti kultúrákért és Japán egy különösen nagy és fontos részt foglal el a szívemben.
Szívesen olvasok a szigetország íróitól és az egyik legnagyobb kedvencem, a Battle Royale is egy japán író alkotása, ráadásul még Japánban is játszódik.
Így mikor megláttam, hogy egy mgayar író ebben a témában ír, ráadásul a kicunékról, egyértelmű volt számomra, hogy ezt olvasnom kell.
Fülszöveg:
Ha igazán szereted, elengeded?
Midori nem hétköznapi lány – persze, minden tizennyolc éves így érzi. Ám ő az erdőben nevelkedett a kétszáz éves nagyanyóval, aki rókává tud változni. Midori is kicune, de még csak próbálgatja a képességeit.
Egy nap meglátja a vonzó és különleges Akirát. A fiú mesél magáról a rókának, de sejtelme sincs, hogy az érti minden szavát.
Csakhogy nagyanyó nem nézi jó szemmel Midori és Akira barátságát, ezért Oszakába küldi a lányt, hogy belekóstoljon a városi kamaszok életébe – és eltávolodjon Akirától.
Midori egy csapat külföldi cserediákkal együtt kipróbálja a japán középiskolások mindennapjait. Szert tesz két új barátra: a szívtipró Tristanra, és a lázadó Reire, akik ki nem állhatják egymást.
Mennyi titok szövi át a rituális szabályokat követő, fegyelmezett japánok életét?
Hogy érzi magát egy félénk rókatündér a gimnáziumban?
És mi történik, ha Akira egyszer csak felbukkan Oszakában?

Karakterek:
Kicune mesékből és különböző feldolgozásokból Dunát lehetne rekeszteni, noha nem feltétlen itt nálunk, Magyarországon, hisz a legtöbben talán a Liza, a rókatündér megjelenésekor hallottak elsőnek a rókaszellemekről. Főhősünk, Midori is egy ilyen rókaszellem, félig ember, félig pedig róka.
Őszintén szólva sokáig nem tudtam vele azonosulni, viszont ahogy egyre erősebben elöjött a cserediák/vendégidiák vonal, annál inkább nosztalgikus lett a történet számomra és ezzel Midorit is közelebb tudtam érezni magamhoz.


Ha valaki valaha volt már külföldön ilyesmi táborban vagy programon vagy konkrét vendégdiákságon, egyszerűen biztos, hogy ezeket az érzéseket, ezeket az emlékeket valamilyen módon ő is megélte. Olyan dolgok ezek, amikre mind szivesen emlékszünk vissza, és emiatt és ebben piszkosul erős ez a történet.

Ott van például a srác, akivel otthon, a saját sulidban tuti, hogy egymáshoz se szólnátok, itt mégis a legjobb barátod lesz és csakis azért, mert a legfontosabb aktuális problémátok, azaz, hogy (egyelőre) kivülállóak vagytok, egyszerűen összehoz... Ez pedig megtöri a jeget és rájöttök, hogy mennyire jó is a másik társasága, akkor is, ha egyébként teljesen más körökben mozogtok. 
A könyvben erre a szerepre Tristan, a svéd cserediák hivatott, ami pedig külön tetszett a Midorival való kapcsolatában, hogy azt a nagyon ritka barátságtípust vetette fel, ami szerintem az egyik legaranyosabb: a tesóságot. 

Igazából ez borzalmasan hangzik így, de ha meg testvériséget mondok, az meg olyan fennkölt és régies, hogy megint csak nem fedi le igazán a szó mögötti gondolatot. Röviden: Tristan végig a húgaként kezeli Midorit, ami szerintem a legjobb fiú-lány barátságforma, illetve nem lehet nem szeretni ezeket a pillanatokat a könyvben. 

Kettejük mellett még két fontosabb szereplő tűnik föl. A már a fülszövegben is megjelenő Akira, Midori szívszerelme, a családi problémákkal küszködő festő fiú, illetve Rei, Midori egyetlen igazi barátnője, aki éles nyelvével és karakteres, lázadó stílusával könnyen belopja magát az olvasó szívébe.

Nem szoktam ilyen klisékkel dobálózni (ha mégis, akkor szóljatok, mert nagyon utálok ilyen elcsépelt kifejezéseket használni), de tényleg nem lehetett számomra nem megszeretni a főszereplő négyesünket. Mindenkinek megvolt a maga szerepe és bár Midori szemszögéből követhettük végig a történéseket, mégis mindenkiről kialakulhatott az olvasóban egy egészen kerek kép, háttértörténettel és motivációkkal. 

Kicsit összességében úgy érzem, mintha a szereplők igazából elvitték volna a történetet a vállukon, bár ez nem is csoda, hisz annyi plusz karakterrel keresztezi az útját Midori, mint égen a csillag, vagy éppen oszaka utcáin az ember, amiből jó sok van, nem is csoda, hogy ennyivel meg is ismerkedett főhősünk. 

Külön szeretném kiemelni még a cserediák-társaságot, akik tökéletesen hozták azt a nosztalgikus hangulatot és élményeket, amiket már fentebb említettem, illetve egyetlen negatívumként Szango és Szakura szenszei kapcsolatát tudnám megnevezni, az a szál számomra már kicsit sok volt, nem is beszélve két másik szereplő felelőtlenségének következményéről... 
Valahogy számomra az már kicsit sok volt a monumentális történésekből, dehát kinek mi, így is az év egyik legjobb olvasmánya volt számomra, és még magáról a történetről nem is nagyon esett szó.

Sztori:
Amennyire a történetből számomra átjött, a rókatündéreknek egy idő után dönteniük kell, hogy melyik életüket választják. Az emberit, vagy a rókáét. Ezt a döntést kell meghoznia Midorinak is, így kerül Oszakába, távol a szülőfalujától egy nagyvárosba, hogy végre megtapasztalhassa, hogyan is élnek a mindennapi emberek.
Persze, mivel ez 18-19 évesen már furcsa és feltünő lenne, csak úgy beülni egy összeszokott osztályba, ezért egy szuper cserediákos kerettörténetbe burkolózik a főhősnőnk, ezzel pedig kezdetét is veszi a nosztalgiázás, legalábbis számomra. 
Mint az kiderült, az írónő maga is így látogatott ki anno japánba, így tényleg a saját élményeiből és tapasztalataiból merítve írta meg Midoriék kalandjait, ami érződött is, a lehető legpozitívabb értelemben. 
Persze, a számomra nosztalgikus, de egyébként pezsgő és izgalmas cserediák/vendégdiák kalandok szála mellett ott volt végig Midori örlődése is, illetve szerelmi bonyodalma, hisz azt hiszem nem nagy spoiler, ha elárulom, hogy bizony, Akira felbukkant, nem is akárhogy. 
Nekem rendkívül tetszett, ahogy folyamatosan párhuzamot vont Midori az emberi és róka élete/képe között és ez ugye leginkább Akiránál ütközött ki. 

A szerelmi szálak, hisz nem is egy és nem is kettő volt a történetben, szintén tetszettek, mindegyik másfajta kapcsolatot jelenített meg a maga pozitív és negatív vonulataival együtt, bár a végefele nekem már kezdett erősen felszaladni a szemöldököm, hogy minek és hova fokozzuk itt még az izgalmakat... Itt sajnos számomra kissé realitását vesztette a történet, már amennyire egy rókává átváltozni tudó lányról szóló történet reális tud lenni. 

Illetve, ha már a negatívumoknál tartunk, akkor még említeném a saját hülyeségemet: Mikor beleolvastam elsőre a történetbe, mivel egy kis faluban, sőt szinte erdő közepén kezdődik egy kis házikóban, amiben egy nagyanyó lakik a lánnyal, aki kiugrik az ablakon róka képében és eltűnik... Nos kicsit sok volt számomra így elsőre ez az ezer és egy meseelem, és nagyon megijedtem, hogy valami csudaországban játszódó fantasy mesét sikerült beválasztanom, amihez egyszerűen már nincs gyomrom... Természetesen ez nincs így, és teljesen pozitívan csalódtam Midori történetében, ami azt hiszem számomra az év egyik legjobb fantasy olvasmánya volt, na meg az egyik legjobb mayar fantasy olvasmányom bármikor is. 

Szóval ajánlom, ha te is odáig vagy a távol-keleti kultúrákért (és így nem riasztanak el a nyugatiak számára "furcsa", de egyébként gyönyörű és hát menő nevek), ha a Liza, a rókatündér megnézése után te is beleszerettél a kicunékba, ha szeretnél nosztalgiázni picit a vendégdiák/cserediák/külföldi táborozós élményeid után és ha csak egyszerűen szeretnél egy jó fantasyt még besuvasztani az év végére, vagy akár, (most, hogy túl vagyunk a Halloween időszakán), egy jó könyvet kérni a fa alá.

Nyereményjáték:
Hamarosan megjelenik a Rókatündér, az év legizgalmasabb, legtündéribb Japánban játszódó YA története.
A különleges könyvről a Blogturné Klub bloggerei mesélnek, és extrákkal is találkozhatsz az állomásokon. Tarts velünk!

A könyv hősnője, Midori egy kicune, azaz rókává tud változni. Így a mostani játék is a rókákról szól.
Minden állomáson találtok egy róka képet és leírást, a ti dolgotok, hogy kitaláljátok, melyik róka fajról van szó.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
Észak-Amerika füves síkságain, félsivatagaiban élő rókafaj. Közeli rokona a kitrókának, mellyel képes kereszteződni is. bundája a hátán, a farkán és a fejtetőn ezüstös szürke színű, oldalán és lábain sárgásvörös. Torka, mellkasa és hasa fakósárga-fehér; farka vége fekete. Fülei meglehetően nagyok. Marmagassága 30 cm, testhossza 34–53 cm, farokhossza 22–35 cm, súlya körülbelül 2–3 kg, vagyis nagyjából akkora mint egy házi macska. A hímek és a nőstények hasonló külsejűek, bár a hímek valamivel nagyobbak.
                                            

a Rafflecopter giveaway
További állomások: 
11.12. - Kelly olvas
11.16. - Ambivalentina
11.18. - Ambivalentina
11.20. - Sorok Között

2018. november 16., péntek

Interjú Eszes Ritával, a Rókatündér írójával + Nyereményjáték || Blogturné Klub

Mikor megláttam a magyar várható megjelenések között a Kicune címet, ami útközben Rókatündér lett, egyből felcsillant a szemem. Ismertek, még mindig odáig vagyok a távol-keleti dolgokért, különösen, ha párosul valami számomra fontos dologgal, mint a magyar kortárs irodalom. Így Eszes Rita frissen megjelent történetére gyorsan rá is vetettem magam és alig pár nap alatt (sajnos) a végére is értem. Azt hiszem nem meglepő, ha azt mondom: imádtam. 
Nem szeretek ilyen erős és sajnos klisés szavakkal dobálózni, de őszintén kijelenthetem, hogy az év egyik legjobb magyar szerzős kötete volt ez nálam, illetve YA kategóriában is bőven a TOP 3-ba jutott. 
Ez az első, hogy jelentkeztem egy blogturnén belül extrázásra is, de egyszerűen úgy éreztem, hogy muszáj pár kérdést feltennem az írónőnek, aki a bénázásom ellenére, hipersebességgel és részletesen válaszolt is rájuk. Ezt itt is szeretném nagyon megköszönni! ♥
Bár az interjút én a könyv elolvasása után ajánlanám, igyekeztem úgy fogalmazni, illetve Rita is, hogy ne legyen spoileres sem a kérdés, sem a válasz, így nyugodtan olvashatják azok is, akik esetleg erre érzékenyek.
Természetesen a könyv értékelése sem marad el. Rögtön a következő állomáson, azaz holnap az is felkerül a blogra, és már alig várom, hogy megoszthassam veletek. 


Fülszöveg
Ha igazán szereted, elengeded?
Midori nem hétköznapi lány – persze, minden tizennyolc éves így érzi. Ám ő az erdőben nevelkedett a kétszáz éves nagyanyóval, aki rókává tud változni. Midori is kicune, de még csak próbálgatja a képességeit.
Egy nap meglátja a vonzó és különleges Akirát. A fiú mesél magáról a rókának, de sejtelme sincs, hogy az érti minden szavát.
Csakhogy nagyanyó nem nézi jó szemmel Midori és Akira barátságát, ezért Oszakába küldi a lányt, hogy belekóstoljon a városi kamaszok életébe – és eltávolodjon Akirától.
Midori egy csapat külföldi cserediákkal együtt kipróbálja a japán középiskolások mindennapjait. Szert tesz két új barátra: a szívtipró Tristanra, és a lázadó Reire, akik ki nem állhatják egymást.
Mennyi titok szövi át a rituális szabályokat követő, fegyelmezett japánok életét?
Hogy érzi magát egy félénk rókatündér a gimnáziumban?
És mi történik, ha Akira egyszer csak felbukkan Oszakában?
Az év legizgalmasabb, Japánban játszódó YA története.
Ez a könyv különleges csemege. Japán kulturális körkép egy olyan magyar írótól, aki maga is oda járt iskolába. Mellette viszont egy csodálatos, finoman megrajzolt, visszafogott szerelmi történet, ahol minden szónak súlya van.
Tarts Midorival egy olyan világba, ahol minden döntésnek ára van!

Interjú:
Ha az ember Japánról hall, rögtön eszébe jutnak a japán popkultúra, ezzel együtt a mangák és animék világa is. Esetleg van kedvenced valamelyik műfajból?
Hűha, lehet, hogy rögtön az első kérdésnél csalódást okozok, úgyhogy most kapaszkodjon meg mindenki, de valójában nem vagyok a mangák és animék megszállottja. Olvastam Doraemont és AstroBoyt még régen, nyelvgyakorlásként, és bírom a Bleach és Death Note sorozatokat, de amúgy csak nézek kukán, ha valaki anime szereplőkről beszél. 
J-pop énekesnőből viszont két kedvencem is van, Ayumi Hamasaki és Utada Hikaru, és amióta van Netflixem, sok japán filmet, sorozatot és még valóság show-t is nézek. Ugye, az utolsó mondattal javítottam valamit a helyzetemen?

Őszintén, nekem Nagyanyó és az erdő miatt, rengetegszer a Chihiro szellemországban című film jelenetei ugrottak be. Van valami kapcsolat közöttük, vagy ez csak az én véletlenszerű asszociációm?
Nahát, nem, erre nem is gondoltam, de most, hogy mondod, mostantól lehet, hogy majd hivatkozok rá! Igaz, hogy az önállóságról és a felnőtté válásról szól mindkét történet, és az is, hogy mindkét főszereplőnek egy számukra addig ismeretlen helyzetben kell helytállni. És még azt is ide sorolhatom, hogy a szereplők nem feketék-fehérek. De azt hiszem, ezek az állítások általában igazak a YA történetekre, sőt az egész életre is, nem? 

Itthon a legnagyobb Japánnal foglalkozó esemény a MondoCon. Esetleg szoktál kijárni, vagy most a Rókatündér megjelenése miatt van esély rá, hogy ott is összefuthatunk veled?
Csupa jó ötletet adsz! Ahogy mondtam, nem igazán vagyok benne a gamer és anime világban, viszont a Cosplay jelmezeket nagyon szeretem, bármeddig elnézegetem a beöltözött embereket. Úgyhogy miért is ne? Eddig nem jártam ki, de elképzelhető, hogy a következőt megnézem! Természetesen róka jelmezben.

Imádtam, hogy egy magyar író Japánról írt, ráadásul nem is látatlanban, hisz ha jól tudom egy évet kint is töltöttél. Esetleg tervezel még más Japánban játszódó történetet? Szeretnél még ebben a témában írni, vagy úgy érzed ennyit szerettél volna kiírni az ottani élményeidből?
Azt hiszem, az az év annyira meghatározó volt számomra, hogy bizonyára akaratlanul is beleszövöm az írásaimba, akkor is, ha épp nem Japánról írok. Egyszerűen, mert nagyban befolyásolja a világlátásomat, nem csak a japán felfogás, de az is, hogy milyen hatással van az emberre, ha teljesen kiszakad a megszokott környezetéből, kerüljön bármelyik pontjára a világnak. Mindenkinek van magáról egy elképzelése, de egész meglepő önismereti felfedezéseket tehetünk, ha eltűnnek a megszokott elvárások és helyette újak vesznek körül. Ha mások a szokások, mások a korlátok és bizonyos tekintetben sokkal nagyobb a szabadság és a felelősség is, mint addig. Sokat tudnék erről mesélni, de hogy konkrétan válaszoljak a kérdésre, szívesen írnék még japán történetet a jövőben is, ha a mostaninak jó fogadtatása lesz. A kiadóm főszerkesztője is bátorított ezzel kapcsolatban, úgyhogy a válasz egy egyre hangosabb és határozottabb igen.

A történet végé fele még történik egy igen sorsfordító esemény, ami Tristant és Reit érinti, és őszintén engem rendkívül megdöbbentett. Mit gondolsz, az olvasók egyet fognak érteni Rei döntésével? Nem féltél egy ilyen "érzékenyebb" témába belekapni?
Írás közben sosem félek. De mint a többi dolog, amiben a szereplőknek döntést kell hozniuk, ez is olyan: nem gondolom, hogy van egyetlen LEHETSÉGES válasz. Különböző utak vannak, mindegyik járhat lemondásokkal és nehézségekkel, de boldog pillanatokkal és megnyugvással is. Még Midori és Rei sem értenek egyet a kérdésben, és szerintem az ilyen sorsfordító pillanatok általában olyanok az ember életében, amit a pálya széléről nézve nagyon nehéz és talán nem is szabad megítélni. Rei személyisége a könyvben szereplő választ diktálta, ugyanakkor Midori talán máshogy döntött volna. Vagy Chanel. És én egyiküket sem ítélném el. Ahogy egyszer olvastam, az ember mindig csupán egyetlen döntésnyi távolságra van egy teljesen másféle élettől. És ez igaz.

A legtöbben itthon a Liza, a rókatündér című film miatt hallottak elsőnek a rókatündérekről. Számodra jelentett ez a mű inspirációt, vagy már ezelőtt, vagy ettől függetlenül is tudtad, hogy pont a kicunékról szeretnél írni? Mi fogott meg bennük?
A Liza, a rókatündér az után került a mozikba évekkel ezelőtt, hogy a könyv ötlete megfogalmazódott bennem. Teljesen kétségbe estem, hogy az én egyedi ötletem nem is olyan egyedi és valaki beelőzött! De én akkor még a Kicune címben gondolkodtam, és mivel a két történet között nincs párhuzam, azt gondoltam, nem zavarjuk egymás köreit. Aztán újra elkezdtem aggodalmaskodni, amikor megtörtént a címváltozás a regényemnél, hogy most majd mindenki azt gondolja, hogy ez a Liza utánérzése. De az eddigi visszajelzések azt mutatják, hogy szerencsére nem mosták össze a kettőt. Most már az emberek többsége tisztában van vele, hogy a rókatündér egy mitológiai lény, sokan és sokfélék léteznek. Engem a kettősségük érintett meg elsősorban. Ez a kettősség nekem benne van a japán társadalom egészében és jellemző volt az én életemre is, amikor külföldiként éltem ott.  És azt hiszem, általában jellemző az emberekre és az elmondott történetekre is. Mert tényleg minden éremnek két oldala van.

Végezetül, mint tapasztalt aranymosás versenyző, mit tanácsolnál az éppen pályázni készülőknek?
Először is, hogy ne féljenek beletenni a szívüket a történeteikbe. Az olvasók érezni és értékelni fogják ezt, a személyesebb hangvételű írások mindig sokkal jobban megérintik a közönséget, mint az, amit ésszel terveztek az éppen aktuális divathullámnak megfelelően. És ha így tettek, akkor viszont lépjenek hátra kettőt. Mert nem tetszhet minden mindenkinek és biztosan érkezik majd negatív kritika is. És írásban sokszor nehezebb megtalálni a közös hangot, ami az egyiknek vicces, az a másiknak gúnyos, amit valaki építő jellegűnek szán, az a másiknak rosszindulatúnak hathat, különösen egy ilyen felfokozott helyzetben. Az Aranymosás egy valóban egyedülálló pályázat és a legjobb esély, hogy valakiből író legyen. Mégis, bár ez eleinte nagyon nehéz lehet, meg kell tanulni a történetet külön kezelni magunktól. És akkor, ha ezt megtettük, megláthatjuk a gyengeségeit, javíthatjuk a hibáit és tökéletesíthetjük az erősségeit. Végül is az a cél, hogy a pillanatnyi képességeinkhez mérten a lehető legjobbat és legtöbbet adjuk magunkból.

Nyereményjáték:
Hamarosan megjelenik a Rókatündér, az év legizgalmasabb, legtündéribb Japánban játszódó YA története.
A különleges könyvről a Blogturné Klub bloggerei mesélnek, és extrákkal is találkozhatsz az állomásokon. Tarts velünk!

A könyv hősnője, Midori egy kicune, azaz rókává tud változni. Így a mostani játék is a rókákról szól. 
Minden állomáson találtok egy róka képet és leírást, a ti dolgotok, hogy kitaláljátok, melyik róka fajról van szó.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
A rókák és egyben a kutyafélék családjának legkisebb termetű faja. Észak-Afrika, a Sínai-félsziget és az Arab-félsziget sivatagaiban él.
                                     

További állomások: 
11.12. - Kelly olvas
11.16. - Ambivalentina
11.18. - Ambivalentina
11.20. - Sorok Között

2018. november 9., péntek

Ikigai - A boldogság japán titka || Blogturné klub

Annyira örülök, hogy mostanában egyre több Japánnal foglalkozó könyv jelenik meg, mintha szép lassan tényleg megtörténne, az a keleti nyitás, amit a kpop és a koreai drámák miatt, annyiszor emlegetünk. 
Mint tudjátok, nem csak a koreai kultúra, de a japán is igen közel áll a szívemhez, a thai, kínai és vietnamiról nem is beszélve... Így még szép, hogy lecsaptam a lehetőségre, hogy a japánok boldogságkereséséről olvashassak, miután a dánokat és finneket már kiveséztem. (Itt és itt.) 

Őszintén, én ezekben a kötetekben sokkal inkább magát a nemzet bemutatását élvezem, mintsem a tippeket és praktikákat, amiket a különböző írók felmutatnak, a boldogság, a siker eléréséhez. Érdekes látni, hogy melyik kultúra honnan közelíti meg ezt az egyszerű fogalmat, mit gondolnak mögé, és hogy gondolják, mivel érhetik el.
Szóval nézzük is, mi is az az ikigai és hogyan tehetjük a magunkévá?

Fülszöveg:
Mindannyian keressük a boldogság és az elégedettség titkát. Japánban ehhez a titokhoz az ikigai jelenti a kulcsot. Az ikigai az a szenvedéllyel végzett elfoglaltság, amely értelmet ad a mindennapjainknak és az életünknek.
Az ikigai a boldogság záloga.
Nem könnyű azonban megtalálni azt a tevékenységet, amelyet örömmel végzünk. Az IKIGAI – A HOSSZÚ ÉLET JAPÁN TITKA című kötettel világhírűvé vált és a japán kultúrát jól ismerő szerzőpáros új könyvében azonban részletesen elmagyarázza, mit kell tennünk.
Miközben elvégezzük a szerzők által adott gyakorlati feladatokat, megismerjük vágyainkat és azt, hogy miként használhatjuk ki legjobban saját képességeinket. Alaposabb önismerettel és az útmutatásokat követve könnyebben ismerjük fel életcélunkat és valósítjuk meg álmainkat, ezáltal mi magunk is boldogabbak lehetünk, ráadásként pedig a világot is boldogabbá tehetjük.

Vélemény:
Általában a könyvértékeléseimet három részre bontom. Fülszöveg, karakterek és sztori. Viszont, mivel most nem egy megszokott kötetről beszélünk, így kénytelen vagyok felrúgni ezt a sémát és csak úgy, mint a régebbi posztjaimban ömlesztve elétek tárni a gondolataimat. (Egyébként vicces, mert rendkívül élvezem, amikor így írhatok... )

Szóval az első, ami rögtön pár oldal után szemet szúrt, hogy egyrészt az írópáros egyáltalán nem rendelkezik japán gyökerekkel, másrészt pedig maga a könyv is igen könnyen elszakad ettől az egyébként rendkívül érdekes kultúrától.
Az alapkoncepció, a sinkanszen bemutatása és ezzel keret adása a kötetnek egy remek ötlet volt. Valami ilyesmit vártam a könyvtől úgy igazán. Gondolatokat a japán mentalitásról, egy keveset a japán történelemből és valami tanulságos és megszívlelendő gondolatot útravalóul. Ez eleinte flottul ment is. Néha betekintést nyerhettünk magába a két író utazásába a szigetországban, közben pedig különböző feladatokat és gyakorlatokat mutattak be, amik az ikigai-unk elérésében segíthetnek.
Mert az ikigai az a boldogság, vagyis a tökéletes szenvedély megtalálása és annak gyakorlása.

Őszintén szólva, számomra kimaradt ebből a kötetből a boldogság. Sokkal inkább a siker japán titka lehetne a kötet címe, mert szinte végig céljaink eléréséhez kapunk jó tanácsokat, viszont a legtöbbszőr nem is japán íróktól, hírességektől vagy nevesebb személyektől.
Ugyanakkor ezek ellenére egy rendkívül hasznos olvasmánynak tartom, főleg így, érettségi előtt. Rengeteg hasznos tipp sorakozik fel a kötet nagyjából 250 oldalán, amiket alig várok, hogy kipróbálhassak, jó párra pedig én magam csodálkoztam rá, hogy tudat alatt én is így csinálom vagy pont ez a praktikám nekem is és erről akár már a blogon is írtam nektek.

Éppen ezért, számomra valahogy nem a boldogságról szólt az egész, hasnem a tanulásról, a haladásról, motivációról és sikerről. Lehet, hogy valaki számára ezek a dolgok jelentik a tartós boldogságot, mégis én úgy érzem, hogy ezek múlékony dolgok, mégis tény, hogy fontosak és ez a könyv egy remek gyűjtemény.
Számomra az egyik leghasznosabbnak a tapasztalati piramis, illetve a pomodoro technika bizonyult. (Bár lehet, ezt amúgy mindenki ismeri rajtam kívül, de az az "állomás" különösen tetszett.)

Illetve kivételesen egy idézet is megragadott, pedig mint tudjátok, különösen nem vagyok kibékülve a három soros és hét szavas életbölcsességekkel, ami akarva-akaratlanul szembe jönnek minden áldott nap. Szóval ez az egy, amit kiemelnék, Arisztotelésztől származik. "Azok vagyunk, amit rendszeresen teszünk."
Ebből a megvilágításból nézve a kötet, egyfajta önmegismertető segédkönyv, bár, hogy őszinte legyek, nem tudom ki az, aki ki merné tölteni az üresen hagyott részeket, én legalábbis képtelen vagyok "bántalmazni" egy könyvet, főleg, ha ennyire gyönyörű a borítója.
Nem szeretem a külsőségeket megemlíteni, hisz azt mindenki egyértelműen látja, na meg mindenkinek más a szép, mégis, mind anyagában, mind design-ban igényes és szép darab, öröm volt a kezembe venni.

Összességében tehát a japántól nem idegenkedő, de kíváncsi és az önfejlesztő/önmegismerő témákat kedvelő olvasóknak ajánlanám ezt a kis kötetet. Bár kifejezetten rövid, nem szabad vele túl gyorsan haladni, hagyni kell, hogy picit leülepedjenek a dolgok, különben felesleges az egész olvasás.
Kiadó: Bookline Könyvek
Oldalszám: 264
Fordító: Varju Kata, Horváth Viktor
ISBN: 9789634333074

Keménytáblás

                                           

Ti olvastátok már a szerzőpáros másik kötetét? 


Nyereményjáték:

A Bookline Könyvek Kiadó jóvoltából már magyarul is olvashatjuk a Héctor García és Francesc Miralles szerzőpáros útmutatóját a boldogságunk felfedezéséhez. A könyvben szereplő gyakorlatokat követve, az általuk adott feladatokat elvégezve felfedezhetjük a saját ikigaiunkat! Tartsatok bloggereinkkel, mert nem csak a könyvvel ismerkedhettek meg, hanem a turné végén lehetőségetek lesz megnyerni a Bookline Könyvek Kiadó által felajánlott könyvet is!

A Bookline Könyveknél nemrég megjelent a Héctor García és Francesc Miralles szerzőpáros második Ikigai könyve, ami az első nyomait követve egy boldogabb, teljesebb élethez segíti befogadó olvasóit. A könyv nem csupán különféle gyakorlatokból áll, hanem a szerzőkkel együtt bejárjuk Japánt, a Felkelő Nap országát is, ezért a mostani feladatotok az, hogy a képek alapján kitaláljátok, hol jártak, és a VÁROS vagy FALU nevét beírjátok a rafflecopter megfelelő helyére!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


a Rafflecopter giveaway
További állomások:
11/09 - Ambivalentina
Feliratkozás: Megjegyzések (Atom)