2019. január 31., csütörtök

Csokis csábítások || Blogturné Klub

Stahl Judit édességekkel teli könyvei voltak a kedvenceim gyerekkoromban. Remek időtöltés volt nézegetni, majd pedig rávenni anyát, hogy csinálja is meg valamelyiket, na meg lehetőleg vonjon be ebbe a procedúrába minket is.

Úgy látszik, ezeknek a napközis foglalkozásoknak meg is lett a hatása, hisz most itt ülök és a második saját Stahl kötetemről pötyögöm a soraimat, a konyhában pedig csoki illat terjeng, hisz úgy az igazi egy receptkönyv értékelése, ha ki is próbáljuk. Egy igazi klasszikusra, az amerikai csokis sütire esett a választásom, de erről később, nézzük először magát a könyvet.

Fülszöveg:

Szereted a gyors csokis-mogyorós kekszet? Akkor próbáld ki azt is, amikor egy-két plusz hozzávalóval sütés nélküli, villámtempós banánlepény lesz belőle! Megkóstolnád a fekete-erdei palacsintát? Akkor biztos érdekel, hogyan készül az alkotóelemeiből a fekete-erdei császármorzsa. Vagy kipróbálnád, miként változik át a kávés krémmel töltött marcipános fatörzs fenséges párizsi rakott piskótává? Itt az alkalom!

Stahl Judit új szakácskönyvsorozatának különlegessége, hogy alapul veszi a Stahl magazin legnépszerűbb receptjeit, és mindegyikhez kínál egy-egy vadonatúj, szellemes variációt. Nem más ez, mint ötletadó gasztronómiai barangolás, gondolatébresztő főzőiskola – telis tele sokszoros tesztelt, garantáltan működő receptekkel.

Az is szeretni fogja, aki már ismeri, és az is, aki most találkozik először Stahl Judit konyhájával.

A könyvről:

Mikor megérkezett a két kötet, a Csokis csábítások, illetve a már kivesézett Ázsiai kalandok, (részletes értékelés róla, itt!) volt bennem egy minimális félelem, hogy mennyire is lesznek ezek a kötetek mentes-barátok, azaz én, aki nem fogyaszthat tejtermékeket és tojást, mit is tud majd kezdeni a receptekkel, mennyire lesznek könnyen átalakíthatóak.

Hisz szinte minden meg lehet oldani, csak az a kérdés, hogy hogyan és ez a metódus mennyire bonyolult vagy körülményes. Alapvetően így szoktam hozzáállni az étkezésemet illető problémákhoz, így hatalmas pozitív csalódás volt, amikor az Ázsiai kalandok köszöntőjében rögtön az első sorokban ott állt feketén-fehéren, hogy figyeltek a különböző diétákkal megáldott drága olvasókra.

Ez után persze szomorúan konstatáltam, hogy a Csokis csábításokban ez nincs így, bár igaz, főleg az édességek terén egy sokkal speciálisabb hozzávalólistát szokott igényelni egy-egy finomság. Ugyanakkor az egyik legnehezebben helyettesíthető elem, a tojás, szinte mindegyik receptben benne volt, a 100-ból, ami egyértelműen nem túl jó arány, de nyilván nem az én "fajtám" itt a célközönség.

Az átlagos és normál magyar háztartásokban, azt hiszem, szinte minden egyes felsorolt hozzávaló megtalálható, így tényleg jól használható, nem kell rákészülni különösebben, így a "gyorsan valami finomat" elv nagyon jól működik. (Haha.)

Felépítésre hasonló az Ázsiai kalandokhoz, itt is csoportosítva van mind a 100 recept, egyébként logikus módon, édesség típus szerint, azaz kekszek, tepsis sütik és így tovább.

Ami kifejezetten tetszett, hogy nem csak hangzatos és esztétikailag szép, na meg gusztusos receptek kaptak helyet a kötetben, hanem a régi klasszikusok is kaptak egy-egy oldalt, így a csokis bejglitől kezdve, az amerikai csokis sütin keresztül egészen a csokis mézeskalácsig mindent megtalálhatunk.

A lényeg, hogy legyen benne csoki, ami szinte már garantálja is, hogy egy szuper és finom édesség lesz nemsokára születőben, a konyhában.

Így azt hiszem itt az ideje, hogy megosszam a saját tapasztalataimat az én választottammal, azaz az amerikai csokis sütivel.

Recept próba:

Elöljáróban szeretném még megjegyezni, hogy már van egy jól bevált receptem itthon, valahonnan az internet legmélyebb bugyraiból ástam elő már évekkel ezelőtt, így kifejezetten kíváncsi voltam, vajon ez a változat jobb lesz-e.

A tészta bekeverése, majd a sütés nem vett el az életemből egy órát se, szuper gyorsan készen lett és már ehettük is. Ráadásul a csokidarabok még rettentő gusztusosan olvadtak is voltak, így tényleg kész ízorgazmus volt az első pár falat. Ízre nekem a Subway-es csokiskekszre hasonlít a leginkább, így mondhatni kifejezetten autentikus, főleg, hogy az én receptemmel ellentétben, egy szépen szétfolyik és a csokidarabok úgy ágaskodnak ki belőle, mint a stilizált képeken is.

Ugyanakkor nekem picit túl édes, de ezt nem hinném, hogy bárki más tapasztalná, ugyanis mostanában picit elszoktam a cukortól.

A receptet igyekeztem a lehető legpontosabban követni, de őszintén, én az a fajta ember vagyok, aki képtelen betartani a pontos mértékeket és időtartamokat, egyrészt mert elfelejtem. (Így történt, hogy az öt perces robotgépes keverés helyett végül nyolc lett belőle.) Illetve általában úgyis muszáj vagyok változtatni a recepten, így előfordul, hogy más mennyiségű liszt/vaj arány szükségeltetik az én változatomban. (Most is elfogyott a vaj, szóval kipótoltam margarinnal, illetve három különböző étcsoki maradék tette ki a receptben meghatározott mennyiséget.) De általában így is jól sikerülnek a sütik, szóval aggodalomra semmi ok, ez a recept is egészen bomba biztos. Hiába változtattam, ott ahol csak tudtam (nem szándékosan, persze), így is szuper íze és állaga lett. c:

Nyereményjáték:

Talán nincs is olyan ember a földön, aki ne vágyna néha-néha (vagy épp gyakran) valami csokis finomságra. Stahl Judit Csokis csábítások című receptkönyvében mindenféle édesség megtalálható, mi szem-szájnak ingere, torta, kuglóf, forró csoki, fagylalt, palacsinta, és még sorolhatnánk. A könyvről és a receptekről most a Blogturné Klub négy bloggere mondja el a véleményét, és természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.

Ezúttal alap csokoládéfajtákat kell kitalálnotok a blogjainkon található leírások alapján. Csak írjátok be a Rafflecopter doboz megfelelő sorába, hogy az adott leírás mely csokifajtához tartozik.

Figyelem! A kiadó csak Magyarország területén belül postáz, a nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésükre, hogy válaszoljon a kiküldött értesítőre, különben automatikusan újat sorsolunk.

Magasabb kakaóvaj-tartalmú csokoládé, ami a kenhetőséget segíti, de a zsírtartalma ezáltal magasabb. Keserű, tej- és fehér változata is létezik.

a Rafflecopter giveaway

További állomások:

01. 27. Spirit Bliss Sárga könyves út

01. 28. Könyv és más

01. 29. Kelly és Lupi olvas

01. 31. Ambivalentina

Felnőttek nélkül || Blogturné Klub

Milyen lenne egy olyan világ, ha nem lennének felnőttek? Vagyis vannak, de sokkal inkább hasonlítanak oszló és bűzlő zombikra, bár nem azok, akiknek egyetlen gondolat jár a fejükben, vagy inkább egyetlen ösztön vezérli őket: enni, enni és enni. Lehetőleg húst, élőt, vagyis a gyerekeket.

Egy ilyen posztapokaliptikus világba kalauzol el minket Charlie Higson 2019 számomra első blogturnéján. Lássuk, hogyan teljesített!

Fülszöveg:

Charlie Higson regénye egy young adult disztópia első része. Az ismeretlen vírus pusztította London romjain gyerekek próbálnak egy új világot felépíteni.

A végzetes járványt követően ugyanis bomlásnak indult testű, vérszomjas lényekké változtak mindazok, akik életben maradtak és elmúltak tizennégy évesek. A kiskamaszok különböző épületekben barikádozták el magukat London-szerte, és csak akkor merészkednek ki az utcára, ha élelmet kell keresniük.

A bátor Arran és az érzékeny Maxie vezette gyerekcsapat a Waitrose szupermarketben él. Tartalékaik megfogyatkoztak. Ám felbukkan egy titokzatos fiú, Jester, aki azzal kecsegteti őket, hogy a Buckingham-palotában biztonságos menedékre lelhetnek, ételben, italban sem lesz hiány. Nekivágnak az útnak, miközben városszerte mindenütt (a sikátorokban, az elhagyatott házakban, a föld alatt) lesben állnak a felnőttek.

Vajon eljutnak a gyerekek a biztonságos helyre? A palotában tényleg boldog jövő vár rájuk, vagy a látszat csal?

A váratlan csavarokban bővelkedő The Enemy – Felnőttek nélkül megpróbál választ találni arra a kérdésre, hogyan élhetjük túl a rémálmainkat is messze meghaladó borzalmakat. Miközben az olvasó szembesül egy másik, filozofikusabb problémával is: mivé lesz a társadalom, ha a közösségek a gyerekek elképzelései szerint szerveződnek újra?

Én és a könyv:

Tavaly ritkán fordult elő ez a pont az értékeléseimnél, de úgy érzem, jó lenne bevezetni és mégis mikor alkalmasabb, ha nem az újév kezdetén.

Őszintén, a zombik, illetve a túlélős könyvek nem állnak messze tőlem. Legnagyobb kedvencem, mint azt sokan tudjátok, a Battle Royale, ahol egy csapat diák gyilkolja le egymást, illetve nem maradt ki nálam a The Walking Dead első pár évada, vagy éppen Kemese Fanni Pippa Kenn-trilógiájának első része.

Mégis, meglepő módon olvasás közben egyáltalán nem ezekre a művekre asszociáltam, de erről majd később....

A fülszöveg elolvasása után egyből úgy éreztem, nekem ezt olvasnom kell és nem csalódtam. Sajnos már itt el kell árulnom: nagyon is jól működött közöttünk a kémia és alig 2-3 nap alatt a végére is értem. Most pedig nagyban gondolkozom, hogy megrendeljem-e angolul a második részt, mert bizony egy 7 kötetes sorozatról beszélünk. (Ez számomra a könyv utolsó pár mondatánál derült ki, ugyanis nem értettem hol van a végkifejlett vagy valami szép lezárás... Helyette kaptunk egy cuki kis függővéget.)

Személy szerint mostanában jobban kedvelem az egykötetes történeteket, kicsit ódzkodom a sorozatoktól, de mégis, ezt a darabot már most azt mondom: megéri elkezdeni. De miért is?

Karakterek:

Rengeteg szereplő sorakozik fel az első rész nagyjából 400 oldalán. Nincs főszereplő, a karakterek jönnek és mennek, a cselekmény egyszerre több szálon fut, de jól követhető. Egy főszálból nőnek ki az apróbb történetek, amik általában egy-egy a csapattól leszakadó gyerek napjait meséli el.

Ezek meglepően érdekesek voltak, illetve változatosak. Szerettem az apró filozofikusabb gondolatokat, az idegfeszítő jelenetek között. Hisz ahány gyerek, annyi életút, személyiség, értékrend és gondolatmenet.

A legtöbb karakterre ráragasztható egy-egy tipikusnak mondható jelző, de ez nem igazán hatott klisésen, sokkal inkább magától értetődő volt, hogy a csapatban mindenkinek megvan a posztja. Vannak harcosok, vezetők, védelmezők és önfeláldozók, mókamesterek, közösségi és maguknak való arcok.

Persze a történet előrehaladtával a jellemek árnyalódtak, egy idő után már én magam sem tudtam, kiben bíznék meg, kinek hinnék. A szálak szépen kavarodtak már az első részben, kíváncsi vagyok hogyan folytatódnak a dolgok. Kicsit olyan érzésem volt néhol, mintha a Trónok Harcát nézném/olvasnám, hisz többen is pályáznak a vezető pozíciójára és a különböző kapcsolatok és oldalválasztások folyamatosan bonyolódtak.

Sztori:

Be kell, hogy valljam, elsőnek megijedtem. Olyan volt az első pár fejezet, mintha egy rettentően kezdő író első sorait és próbálkozásait olvasnám, ez pedig baromi kényelmetlen érzés volt. Mégis, szerencsére a történet előrehaladtával ez csak javult és a legvégére olyan filmszerűvé vált, hogy az izgalomtól a kezem is ökölbe szorult. (Bár lehet csak túlságosan beleéltem magam a helyzetbe.)

A történet szépen, lassan bontakozott ki, de a feszültség folyamatosan fokozódott és itt szeretném megjegyezni, hogy imádtam, hogy az író meg meri ölni a karaktereit. Nem egy gyerek hal meg a könyv során, és nem egyszer történt, hogy pont azt a fiút vagy lányt tették el láb alól, akivel különösen szimpatizáltam. (Hmm, ez megint picit Trónok Harca feeling, nem?)

Ezzel viszont elérte a kedves író, hogy egy perc nyugtom sem volt, mert a vérontások leírása könyörtelen és érzékletes volt, és egy percig se tudtam abban a hitben élni, hogy a főszereplő fontos lesz a későbbiekben, így tehát nem halhat meg. (Mert bizony itt bárki, bármikor meghalhat.)

Plusz pont volt, hogy a könyv valós helyszínen, Londonban játszódik, teljesen pontos helymeghatározásokkal, szóval, ha valaki van olyan őrült, mint mondjuk én, akkor akár nyomon is tudja követni a srácok vándorlását a Waitrose szupermarkettől egészen a palotáig.

Emellett viszont, mint már említettem, én végig úgy tekintettem a történetre, ami egy kerek egész lesz, nem pedig egy sorozat bevezető kötete. Éppen ezért, sokszor volt olyan érzésem, hogy nem értem, hová is tart a történet, egyáltalán hova is tudna ez az egész kifutni. (Így sorozatként is fenntartom ezt a problémát.) Ugyanakkor ez eltörpül a hatalmas izgalmi faktor mellett, ami egyre csak fokozódott a történet során.

Összességében alig várom, hogy olvashassam a következő részt, rettentően remélem, hogy minél hamarabb magyarul is megjelenik, különben kénytelen leszek angolul olvasni. (Erre pedig egész ritkán veszem rá magam...)

Szóval csak ajánlani tudom, ha a következő hívószavakra felkapod a fejed: disztópia, zombik, túlélő gyerekek, Legyek Ura, Trónok Harca vagy éppen Walking Dead.

Mert bár más, mint a fent felsorolt művek, mégis, tökéletes választás, ha valami "olyasmit", valami hasonló légkörrel megtöltött sztorit szeretnél olvasni.

Megrendelem!

Kiadó: Athenaeum Kiadó

Oldalszám: 398

Eredeti cím: The Enemy

Fordító: Horváth Márta Zsanett

ISBN: 9789632938677

Nyereményjáték:

Az Athenaeum Kiadó egy izgalmas zombis YA-regény megjelentetésével kezdte az új évet, amelyben egy pusztító járványt követően a 14 évesnél idősebb túlélők vérszomjas lényekké változnak! Főszereplőink kisebb-nagyobb gyermekek, akik Londonban bújkálva igyekeznek túlélni, ám egy nap felbukkan a titokzatos Jester, aki úgy tudja, hogy a Buckingham-palotában biztonságos menedékre lelhetnének mindannyian - a fiatalok persze útra kelnek! Tartsatok velünk a hat állomásos blogturnénk során, és a turné végén a helyes válaszokat beküldők között 3 Felnőttek nélkül regényt sorsolunk ki a kiadó jóvoltából!

Szerencsére elég sok ifjúsági és YA zombis regényt/képregényt adnak ki manapság, aminek a zombis regények és filmek rajongói igazán örülhetnek! Mivel mostani könyvünkben is hemzsegnek a bomlásnak indult testű, vérszomjas lények, úgy gondoltam, hogy vicces lenne, ha idézetek alapján próbálnátok kitalálni honnan származik az idézet!

Röviden: a feladatotok nem más, mint kitalálni, hogy melyik magyarul is megjelent, zombis (vagy hasonló élőhalottas) regényből idéztünk, és a helyes KÖNYVCÍMet beírni a dobozba.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Egy dolog zombis filmeket nézni, megint más az ablakunk előtt járó-kelő zombikat figyelni.

a Rafflecopter giveaway

További állomások:

01/26 - Könyv és más

01/28 - Nem félünk a könyvektől

01/30 - Ambivalentina

02/01 - Könyvvilág

02/03 - Hagyjatok! Olvasok!

02/05 - Kelly és Lupi olvas

Ázsiai kalandok || Blogturné Klub

Valahol egészen kínos, hogy az év első bejegyzése ennyire megkésett, mindjárt vége is van a januárnak, de, hogy nehogy nyomtalanul elteljen, hoztam egy igazán új bejegyzést, amiben egy receptkönyvet szeretnék bemutatni, na meg úgymond értékelni is.

Őszintén szólva, régóta nem vettünk itthon receptkönyvet, egyrészt az internet adta alternatív lehetőségek miatt, másrészt viszont az egész családot lefedő ételintolerancia miatt, ami erősen megnehezítette a sütést-főzést, így bőven elég nagy kihívás volt a régi kedvenceket megrefomálni és újból számunkra is fogyaszthatóvá tenni.

Mégis, Stahl Judit neve rögtön megfogott, hisz neki köszönhetem gyermekkorom legnagyobb élményét és legfinomabb kekszét, a nálunk csak "lapítós sütiként" emlegetett csokis csodát, amivel anyu kellemesen el tudott foglalni minket, hisz melyik gyerek ne imádna "gyurmázni" azaz kis gömböket gyártani, amikre utána rácsaphat.

Lényeg a lényeg, Stahl Judit receptjeiben kifejezetten bízok, így nem is volt kérdés, hogy a kedvenc ízeimmel operáló receptkönyvét igazán a kezembe venném. Ázsiai ízek? A fél életem Ázsia körül forog. Még szép, hogy jöhet!

Fülszöveg:

Imádod a tavaszi tekercset? Bejön neked a pad thai? Lenne kedved egy mogyorómártásos, indonéz csirkenyárshoz? Odavagy az ízes currykért? Mindnek megtalálod itt a jól bevált receptjét, de nem csak ennyi ez a könyv! Mert azt is megtanulhatod belőle, hogy egy-két hozzávaló megváltoztatásával, mégis ugyanazzal a módszerrel miként készíthetsz el teljesen más ázsiai ételeket. Kapd elő a wokot és a bambuszpárolót, aztán kalandra fel!

Az is szeretni fogja, aki már ismeri, és az is, aki most találkozik először Stahl Judit konyhájával.

A könyvről:

A könyv 100 receptet tartalmaz, ami egyfajta gyűjtés a Stahl magazinban megjelent eddigi receptek közül. Rögtön a köszöntőnél megakadt a szemem pár igazán tetszetős mondaton. Bár alapvetően az ázsiai konyha egyik hatalmas plusz pontja a hozzám hasonlók számára, hogy ritkán használnak tojást és tejtermékeket, mégis jó érzés volt, hogy a különböző diétákkal együtt élőkre, illetve a mindenmentes felé tendáló étkezéseket preferáló emberekre is gondoltak.

Rettentően jó érzés, hogy ez egyre jobban elterjed és a legnagyobb természetességgel tüntetik fel a receptek leírásában, de éttermek étlapjain is, vagy legalábbis a lehetőséget, hogy ilyen módon is el tudják készíteni.

A könyvet tovább lapozva feltűnik egy különös felosztás a receptek között: szó sincs itt a klasszikus magyaros előételek, levesek, főételek, stb csoportosításról, sokkal speciálisabb csoportokra lettek felbontva a receptek, ami persze érthető, hisz ahány kultúra, annyi szokás, viszont mindben közös, hogy merőben eltérnek a magyar standard-től.

Ha már itt tartunk, ismét nagy pozitívumként említeném, hogy igazán színes a felhozatal, nem csak a szokásos kínai vagy indiai ízvilágot hozza közelebb hozzánk a kötet, hanem több vietnámi, Srí Lanka-i, thaiföldi és japán recepttel is megismertet, igaz sok az tovább gondolt, nem autentikus fogás.

Mégis, a választék szuper és bőven van benne a "vén rókáknak" is új felfedezni való.

Recept próba:

A puding próbája az evés, szokták mondani az angolok, így mi is, a BTK tagjai úgy gondoltuk úgy lenne ez a turné az igazi, ha elkészítenénk egy-egy receptet a kötetből, így egy amolyan gyakorlati benyomást is szerezhetünk, ami lássuk be, elég fontos.

Pont pár hete találtam rá egy apró street food üzletre, ahol bao-kat lehet kapni és annyira sikerült rákattannom, hogy mikor megláttam a receptkönyvben a receptjét, rögtön tudtam, hogy akármilyen körülményes és nehéz lesz, de nekem muszáj megpróbálnom megcsinálni itthon. (A könyvben char siau bao-ként találjátok meg)

Az első probléma rögtön a hozzávalók beszerzése volt. Sokszor csinálunk itthon ázsiai ételeket, így azt hittem nem lesz baj, de őszintén, még sose hallottam a hoisin szószról, a kínai ötfűszerért is mennem kellet egy kört, na meg a gőzölőért. Szerencsére Budapesten élek, így itt nem különösen nagy probléma beszerezni ezeket a termékeket, ha az ember jó helyen keresi őket... Mégis, nem tudom az ország többi pontjában, akár még a nagyobb városokban, mennyire gyakoriak az ilyen speciális termékeket kínáló boltok.

Ugyanakkor talán az online webshopok orvosolni tudják ezt a problémát. (Én az Ázsiában szereztem be végül a dolgokat, ezt a boltot Zsuzsa is említette, illetve bővebben már írtam róla itt.)

A recept leírása nem volt teljesen tiszta számomra, de lehet csak túlságosan amatőr vagyok a konyhában. Például az egy-egy teáskanál cukor és fűszer pontot végig nem olvasva, sikerült dupla annyi fűszert beletennem, mert csak a mennyiség részére figyeltem... Hülyebiztosabb lenne, ha minden egyes hozzávaló külön pontban lenne.

Nekem hiányzott még egy kicsit részletesebb leírás a bao-k megformázásáról, hisz nem olyan egyszerű a klasszikus kinézetét elérni, ami a könyvbe is belekerült, illetve a kész állapotában kicsit elszomorított, hogy az enyém olyan sárgás és sápadt lett, míg a könyvben szép fehér a képen... Bár utánanéztem és elméletileg sokat számít a liszt fajtája, van egy speciálisan ezekre a gombócokra kitalált liszt... Esetleg jó lett volna ezt is megemlíteni vagy egy-két tálalási javaslatot még odabiggyeszteni a recept végére.

A recept maga viszont szuper. Az egész családnak kifejezetten ízlett és főleg a töltelék, ami lássuk be a nagyobb rizikófaktort hordta magán, mint az egyszerűbb tésztás bunda.

Összességében egy nagyon színes, mentes-konyhát gyakorlók számára is használható receptkönyvről beszélünk. Az ázsiai ízek nem mindig autentikusak benne, és ez igazából egyfajta pozitívum, így sokkal kevesebb speciális hozzávaló szükségeltetik, illetve így biztos, hogy nem a kukában fogja végezni az ebédre szánt wok vagy lepény.

Nyereményjáték

Stahl Judit nevét valószínűleg mindenki ismeri, és nincs olyan ember az országban, aki ne látta volna már őt főzni a tévében. Most megjelent Ázsiai kalandok című receptkönyve, amely a keleti gasztronómiába vezeti be az érdeklődőket. Ezúttal négy bloggerünk írja meg a véleményét a könyvről, és természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt belőle.

A receptkönyv ázsiai ételeket tartalmaz, így kalandozzunk egy kicsit mi is Ázsiában. A játék során egy-egy ázsiai ország zászlaját találjátok mindegyik blogger oldalán, azt kell majd beírni a Rafflecopter doboz megfelelő sorába, hogy melyik országhoz tartozik az adott zászló.