Miután kifejezetten közkedvelt poszt lett az előző rész, melyben az első kalandjaimat illetve az azt megelőző gondjaimat fejtettem ki, úgy gondoltam, miután úgyis mostanság e körül forog az életem, megosztom veletek a második látogatást a dokinál úgymond.
Szóval igen, az eredmények megérkeztek, így jöhetett a következő lépés, mégpedig a gasztroenterológus meglátogatása. Pont tegnap voltunk, nem volt semmi különös, elbeszélgettünk... Kiderült, hogy nagy valószínűséggel a tejes rész nem fog meggyógyulni, úgymond a tejtől örökre búcsút vehetek. Emellett pedig jövőhéten kell még egy vérvétel (jaj anyám az összes vérem kiszívják lassan!), hogy megnézzék, nem vagyok e glutén érzékeny. Őszintén, iszonyatosan remélem, hogy ez szóba se fog jönni végül, mert már így is nagyon sok, a tojás és a tej kettőse. Persze, mindig hozzá kell tennem, hogy ez nem a világ vége, illetve lehetne sokkal rosszabb is, de akárhogy is nézem, ki fogom bírni. Egyrészt, mert muszáj lesz, másrészt pedig a világ számomra legcsodálatosabb anyukáját tudhatom magam mellett. Például ma is csak jöttem haza, letörten, hisz hogyan máshogy cammog haza az ember lánya az iskolából? És mi várt? Az asztalon ott volt egy adag muffin, tej és tojás mentes, ráadásul Hello Kittys sütőpapírban! c:
Tudjátok igazából az ilyen pici figyelmességek tudnak nagyon jól esni. Mert egyszerűen olyan jó amikor nem kell, furának és különcnek érezned magad már csak az étkezési szokásaid miatt is. Mert hát, akárhogy is nézzük, az általános megoldás az szokott lenni, hogy inkább kihagyják az ilyen étkezési gondokkal küzdő embereket és ezek nem tűnnek nagy dolognak, hogy amikor megkínálnak csokival, akkor mosolyogva mondom, hogy nem ehetek ilyet, de igazából ez egy picit mindig belém karcol belül. Tudom tudom, apró dolog és dolgok, de ahogy gyűlnek, egyre nagyobb sebet tudnak ejteni. Persze, részben az én hibám is, sőt, az enyém konkrétan, hisz csak bele kell törődnöm, hogy én ilyet nem ehetek és nem lehetek mérges arra akai megkínált, hogy elfelejtette.
Viszont épp ezért olyan nagy dolog, amikor valaki odafigyel erre, konkrétan a figyelmesség egy óriási dolog ebben a világban.
Egyébként érdekesség képen még megemlíteném, hogy megvolt az év első fagyizása, mégpedig a Diamante fagyizdában, ahol egy brazil csokit ettem. Alapvetően nem vagyok az a "mutimiteszel" instagrammer, ezt az is mutatja, hogy nem örökítettem meg ezt a jeges pillanatot, de gondoltam megosztom veletek, hogy egyrészt zseniális és nagy adag fagyikat adnak ott, illetve több tejmentes csoda is helyet szokott kapni. (Erdeigyümis és brazilcsokis mindig van!)
Ebből kiindulva pedig szeretnék minél több cukrászdát és ilyesmi helyet fölkeresni itt Pesten, hogy tudjak írni egy nagy összefoglaló posztot ebben a témában, mivel én sehol nem találtam egy rendes nagy mindenmentes helyek panoráma cikket. c:
Ti tudtok valami jó helyet? Titeket nem szokott bántani, amikor elfelejtik, hogy te ilyet-olyat nem ehetsz és mégis megkínálnak?
