2015. szeptember 6., vasárnap

EGY HÉT 5 PÓLÓ || BACK TO SCHOOL 2015

Ennek a posztnak az ötlete akkor ugrott be, amikor a csütörtöki felsőben éppen a péntekit készültem felpróbálni, majd megvenni. Igazából egy héten keresztül nem bírnám elviselni, hogy ugyanaz a póló&farmer szerelés legyen rajtam, de mégis ez a fajta párosítás olyan egyszerű, hogy bármikor könnyűszerrel bedobható, ha éppen az ember lánya olyan fáradt, hogy összekeveri a fogkrémet a kézkrémmel. Ilyenkor őszintén én általában nem merek sminkelni se, mert tudom, hogy úgyis elrontom, az amúgy most már tökéletesített sulis rutinomat. Egyébként lehet erről csinálok majd egy videót, vagy valami rövidebb bejegyzést, hisz olyan rég volt valami beauty dolog a blogon, nem?
Mindegy is, a lényeg, hogy lássuk az én 5 kedvenc pólómat, ami bármikor tökéletes választás, főleg, ha valamilyen rendszert is kialakítunk benne.



Hétfő reggel természetesen a világ legszörnyűbb dolga ráeszmélni, hogy megint munka, megint suli és ki kéne kászálódni az ágyból, na meg emberi formába rázódni. Ilyenkor azt hiszem a leg hangulathoz illőbb darab, ez a Tamaishi Design - I'm not a morning person póló, amivel kellően kifejezhetjük nemtetszésünket az első órás tanárnak.


Miután túléltük a hétfőt, jöhet a heti bandás póló, mert olyan minden héten kell. Most ne nézzetek hülyének, mint már mondtam sokszor, mások meg az AHS miatt szerdánként feketét hordanak, én meg heti egyszer bandás pólót. Nem olyan durva dolog. Szóval a legutóbbi szerzeményem ez a The Doors-os fölső, jelenleg is kapható a H&M-ben.


[LINK FELVÉVE]

Szerda ugye a hét közepe, általában ilyenkor jutok el a totális holtpontra, a teljes reménytelenség napja köszönt rám, hisz még ugyanennyit ki kéne bírni a csodálatos hétvégéig. Ilyenkor jöhet valami iszonyatosan aranyos, ami megmosolyogtatja az embereket, na meg a tökéletes ambivalens érzést is magával hozza, mert hát mégiscsak egy szörnyeteg ghoulról beszélünk, szóval TeeTaku - Kawaii Panda Ghoul.


Igazából én mostanság inkább pöttyös párti lettem, de ahogy megláttam ezt a pólót a H&M-ben nem tudtam egyszerűen otthagyni, így mindenképp a csíkossal kiegészülve meg kell ejteni a héten egy csíkos/pöttyös napot. Azt hiszem a bandás nap illetve ez tudja váltani egymást, tehát kedden akár bohóckodhatunk csíkos-pöttyös pólóban, míg csütörtökön bandásban, illetve fordítva.



Végezetül, ha már csak egy pólónk maradt péntekre, dobjuk be ezt a Broadway - Last clean t-shirt darabot. Azt hiszem kellően meghozza a hangulatot a hétvégéhez és tökéletesen illik a péntekek nem mindig laza folyamához. Egyébként a Biatorbágyi Outlet-ben van ilyen bolt, illetve még egy pár helyen, nem valami ismert, de igyekeztem az egész posztban jelenleg meg/beszerezhető darabokat mutatni. Remélem tetszett a poszt. Nektek melyik póló jön be a legjobban?


[LINK FELVÉVE]

2015. szeptember 4., péntek

EGYSZERŰ SMINK || BEAUTY, BACK TO SCHOOL 2015

Tudjátok igazából most eszméltem rá, amikor megadtam feltételként a youtube-csatornára való feliratkozást a nyereményjátékon, hogy én az oldal ezen részét mennyire is elhanyagolom. Nagyon-nagyon régen került fel videó tartalom ide, pedig kifejezetten sokszor boncolgattam már olyan témát, amiben azt hiszem igen nagy segítség lett volna egy videó felvétele és közzététele. A mai poszt is valami ilyesmi, hisz ezúttal egy hihetetlenül egyszerű sminket mutatok nektek, ami igazából az én mindennapi sulis rutinom, de a nagyon kezdőknek is pont elég ennyi, meg hát a lényege, hogy gyors, szóval értitek...c:



Az észrevételeiteket, véleményeteket írjátok meg kommentben, illetve arra is kíváncsi lennék, hogy milyen videók érdekelnének még titeket! ^-^ Videó link: ITT.

2015. szeptember 3., csütörtök

GIFT SWAP ŐSZ 2015

Azt hiszem Rami gift swap programjával, valamikor már biztosan összetalálkozhatott mindenki. Én eddig valahogy mindig sikeresen lekéstem, így a mostaninál, amint megláttam, hogy folyik a jelentkezés, lecsaptam a lehetőségre, és egyáltalán nem bántam meg! Úgy gondolom, iszonyatosan jó, hogy egy ilyet le lehet szervezni, így szinte teljesen ismeretlenben, és működik ez az adok-kapok rendszer. Én Nikinek küldtem egy kisebb ajándékot, engem pedig Juli ajándékozott meg személyesen.


Valahol igazából egész könnyű nekem örömet okozni, hisz ha valami Hello Kittys dolgot az orrom alá dugnak, én már képes vagyok a fellegekben járni és viháncolva ugrálni (túlzás), na meg vigyorogni, de úgy nagyon.
Julitól pedig mint láthatjátok csomó ilyen cuccot kaptam, amik most már a suliban boldogítanak, bár a Hello Kittys füzetet még nem tudtam semmilyen tantárgyévá tenni, mert nem tudom eldönteni, melyiket szeretem annyira, hogy megkapja ezt a szépséget. Igazából lehet, hogy a legrosszabbat kéne választanom, hogy mégiscsak feldobja azt a szörnyű 45 percet amit a tárggyal kell töltenem. c: 

Részletesebben a dolgokról: 2 kockás füzet, egy Schreibset, amiben volt radír, vonalzó (eddig mindig szögmérőm volt, nem tudom miért, szóval ez nagyon-nagyon el lett találva), grafit és hegyező és pluszban még egy radírozható toll/szövegkiemelő, amit a reklámokban is láthattatok.:)
Egyébként a suli egyszerre borzasztó és kellemes. Szeretem ezt a monoton rutint, ami vele jár, de tudjátok, én most németül tanulok elég sok tantárgyat, és ez elég új, így erősen szenvedek még vele, de remélem hamar belejövök! Kitartást srácok! 


Juli, neked pedig mégegyszer nagyon köszönöm a meglepetést, kifejezetten imádom! c: 

2015. szeptember 1., kedd

TUMBLR || kávémelletti

Anno, amikor még készítettem egy kérdőívet a blogról, szinte toronymagasan az outfit és kávémelletti posztok voltak a kedvenceitek, független attól, hogy szinte ez fordult legkevésbé elő a blogon. (Ilyenkor mindig mosolyognom kell, hogy pedig én nagyjából ezzel a két témával indítottam útjára az .amibvalentinát.) 

Már régóta motoszkált a fejemben egy gondolat, hogy mégis miről kéne írnom, mi az, ami mostanság mindenhol szembejön, és igen, rám is hatással volt. Ez nem más, mint a címben is láthattátok, hogy a tumblr. Ez a közösségi oldal kissé felforgatta a fiatalok nagy részének életét, kinek most, kinek még régebben. Én az első blogomat ott, 2012-ben indítottam, a rengeteg kpop-os tartalom miatt, illetve, mint ahogy szinte mindenki, egy barátnőm, akinek már volt tumblrje, hatására. 
Azóta igen sok víz lefolyt a Dunán, és én egyre csak azt vettem észre, hogy ez az oldal divat lett, mindenki csatlakozik, megjelent a tumblr feeling és mindenki mindenhova kiposztolja a saját mikroblogjának URL címét.
Mint tudjátok, én kifejezetten nem szeretem az ilyen "tömeg" dolgokat, így eleinte szimpla felháborodásomat szerettem volna így virtuálisan papírra vetni, de aztán végiggondolva a dolgot, inkább arra jutottam, hogy először is körbekérdezek, ki hogy látja ezt. Így született az ötlet, hogy pár csoportban közzétegyek egy kérdőívet, ezúttal nem a blogomról, hanem a tumblr-ről. Őszintén lesokkolódva álltam az ezután történtek előtt. Nagyjából pár óra leforgása alatt 500-nál is több kitöltés, válasz érkezett, így azt hiszem egy egészen valós adatokkal dolgozhatok. 
Szóval most szeretném összefoglalni a magam véleményét, illetve a tieiteket is, hogy mégis miért jó ez a tumblr, mire jó és így tovább. Tartsatok velem~ 



Először is szeretném az egészet egy egyszerű ténnyel indítani, a tumbrt a női nem uralja, legalábbis Magyarországon biztosan, hisz eddig nem érte el a húszast a férfi kitöltők száma, bár az is lehet, hogy a fiúk csak egyszerűen ennyire nem szeretnek kérdőíveket kitölteni. Ezen kívül pedig elég világosan látszik, hogy tényleg a tinik menedéke ez az oldal, hisz a 15-18 évesek használják a leginkább, majd pedig az ez alattiak. Felnőttek kifejezetten elenyésző mennyiségben -itt se jött össze a húszas-, és itt szeretném megjegyezni, hogy a én egész sok idősebb arcot is megismertem a tumblr-ös facebook-os csoportokban, de mind alig használták magát az oldalt, inkább a társaság miatt voltak tagok. c:

Én, ugye már mondtam, hogy 2012-ben kezdtem használni, ekkor alig találtam magyar lapokat, bár egy kisebb közösség már akkor is kialakult, viszont ahogy a felmérés is mutatja, a legnagyobb hullám 2014-ben történet, a kitöltők legnagyobb része elsöprően ekkor csatlakozott, és ha a életkorokat nézzük, akkor ez egészen könnyen érthető. 

Valahogy sokáig én is úgy érzetem, hogy ez az oldal nem egészen olyan, mint egy facebook, egy instagram, valahogy személyesebb. Mai napig nem szívesen mutatom meg akárkinek, pedig kifejezetten büszke vagyok az én pici zugomra az interneten. Viszont amikor összefutottam régebben egy másik felhasználóval, akkor mindenképp linket cseréltünk, olyan volt, mintha a közös titkunk lenne az egész. Akik tumblr-ről ismernek, azok teljesen mások, nekik is ott a maguk lapja és ezért valami fátyolszerű bizalom lengi körül az egészet, legalábbis régebben így tűnt, és ahogy a kitöltők válaszait olvastam a csatlakozásuk miértjére, úgy látszik mások is így gondolják, ráadásul a mai napig. Itt viszont szeretném elmondani, hogy az interneten lehetetlen szinte elbújni, bármikor bárki rád találhat, így találd meg azt a határt, ahol el tudod választani a ténylegesen totális magánéletedet, és az önmagadat képekben is szövegekben bemutató mikroblogodat, avagy a lelked egy darabját, ha művészien szeretnék fogalmazni. 

Szinte mindenki egy menedékhelyként tekint a tumblr-jére, ahol kiadhatja az érzelmeit, így igen sokan sorolták a lapjuk stílusát igazából randomba, hisz mindig az adott hangulatukhoz megfelelő képeket és szövegeket rebloggolnak.
Én személy szerint kifejezetten figyelek, hogy szép összkép legyen mindig, igazából kifejezetten hasonló képeket rakok ki, amik leginkább fekete-fehér és kékes-szürkés árnyalatokban mozognak. Nagyon sokak szerint szomorú a tumblröm, a sok esős és borongó kép miatt, de ettől függetlenül egy pozitív dolog, számomra legalábbis biztosan. Viszont általánosságban nem dominálnak a kifejezetten az egész magyar tumblr-ös közösségben a vidám, napsütéses lapok. Én valahogy úgy látom, hogy ezek a rózsaszín ködös dolgok a weheartit-ot használók között elterjedtek, mintha övék lenne a nappal, a tumblr-ösöké pedig az éjszaka.:)

Persze lassan úgy beszélek erről a jelenségről, mintha aki tumbr-t használ más lenne, pedig erről szó sincs. Nagyon sok blogon, beszélgetésben hallottam már a tumblr feelingről, a tumblr stílusról, ami valljuk be, elég viccesen hangzik, már csak azért is, mert egy-egy tumblr lap, mint a föntiekből is kiderült, egy-egy embert takar, önmagát mutatja (állítólag) így mégis, hogy lehetne több ezer ember képekben és szövegekben való bemutatkozása stílus?
A kérdőívet kitöltők is nagyrészt nagy szemekkel állhatott ezen kérdés előtt, legalábbis a válaszokból ítélve, végül pedig teljesen máshogy értelmezték, aminek én személy szerint kifejezetten örülök, hisz nagyon reméltem, hogy valaki nem kezdi el részletezni, hogy a tattoo choker, szerdán feketét viselés és az Arctic Monkey hallgatása teszik tumblr-össé az embert.

Szóval összességében nekem nagyon pozitív volt elolvasni a válaszokat, úgy néz ki minden rendben van a magyar tumblr-ös közösséggel, legalábbis én csak túlságosan ki voltam hegyezve ezekre az apró tüskékre. A tumblr egy mikroblog, önkifejezésre alkalmas és ajánlott is használni. Azt hiszem valahogy lett benne egy plusz, amitől másabb, mint a többi közösségi oldal, ez tény. Talán pont ezért, mert az ember önmagát adhatja, elfogadóbb a dolog és könnyebben épül ki egy remek közösség.
Kívülről sokan csak a feketébe burkolózott depressziós arcokat látják, de én úgy gondolom még mindig ezerszer jobb, hogy csak a vagdosós képeket reblogolja és ott sírja ki magát, mint a valós életben, ugyanakkor tény, hogy felütötte a fejét egy afféle divatdepresszió, amit könnyen a tumblr fogalmához tud passzintani az ember, de ez igazából egy erősen más téma, amiről talán majd máskor. :) Viszont amit az egészből ki szerettem volna hozni, az az, hogy nincs olyan, hogy tumblr feeling, tumblr minta, tumblr stílus. Ez is csak egy közösség oldal, ahova bárki regisztrálhat, bármit megoszthat, többnyire szövegek és képek formájában. Igen, kicsit más, de az összes más, a tumblr sem különösebben különlegesebb, mint az instagram, twitter, facebook és társaik.

Ti hogy álltok a tumblr-rel? Használjátok, szeretitek?
Egyébként véglegesen majdnem 800-an töltötték ki a kérdőívet. c: 

2015. augusztus 30., vasárnap

BACK TO SCHOOL || NYEREMÉNYJÁTÉK

Nos srácok mégiscsak eljött az oldal első nyereményjátékának ideje, most, hogy túl vagyunk a blog első szülinapján, facebbok-on és a blogon is túlléptük a 100 állandó követőt és itt az iskola, mindenki szomorú, valamivel föl kéne dobni a közönség kedvét, nem?
Szóval nyereményjáték, de még milyen. Haha. Nem igazán láttam még olyan elvetemült állatot, aki egy füzetet ajánlott volna kisorsolásra, szóval azt hiszem én leszek ez első, bár javítsatok ki, ha tévedek. Tehát igen, egy szerintem iszonyatosan aranyos és kawaii füzet lehet a tietek, remélem ezzel is egy kicsit mosolygósabban kezdetek neki az újabb suliévnek. Tudom, kicsit késtem a dologgal, de hát ez a darab nem is igazán egy tantárgynak van... Nem tudom, ti szoktatok-e ilyet csinálni, minden esetre én igen sokszor, hogy csak egy egyszerű vonalas füzetet mindenhova magammal viszek és írogatok bele. Ötletelek, listákat vezetek és vezetem az egymondatos naplóm, amiről majd a későbbiekben egy külön posztot is szeretnék írni. Egyébként egy hasonló füzetet vettem magamnak is erre a célra. c: 

Nem is tudjátok mennyire megörültem, amikor megláttam, hisz ez igazán tökéletesen képviseli számomra mindazt, amiről ez a blog szól, de nem is szeretném nagyon tovább húzni a szót, szóval ha sikerült felcsigázzalak, és esetleg jelentkeznél, lássuk mit kell tenned:
- legyél a blog feliratkozott olvasója
Igazából ennyi, de plusz esélyként még..
Minden elérhetőség itt jobb oldalt megtalálható, illetve linkelve is vannak.:) Minden másféle követés nem számít! Jelentkezni szeptember 13-ig, kommentben lehet, értelemszerűen egy email címmel, ahol értesíteni tudlak, ha nyertél, illetve a nevekkel, amelyekkel követsz a fönt megadott oldalakon. (Csak magyar címre postázok.):) Jó játékot!


További képek a füzetről:


2015. augusztus 29., szombat

OLYAN RETRO || OUTFIT

Tudjátok, én már épp készültem beletörődni, hogy félévente egyszer sikerül nekem csak outfit posztot hoznom a blogra, de hirtelen most azt hiszem két héten belül sikerült kétszer is elmennünk fotózni, szóval most hihetetlenül boldog vagyok, főleg, hogy a fotók is nagyszerűek lettek szerintem. 
Egyébként a posta előtt lőttük a képeket. Szerencsére van olyan régi az épület, hogy elég karakteres legyen háttér szempontjából fotózáshoz, és szerintem valahogy tökéletesen illett a mostani szerelésemre. Nem is tudom, olyan retro érzésem van tőle, no meg az új felsőmtől. Ez is egy leárazások alkalmával szerzett darab, anyu állított vele haza, de nekem szerelem volt első látásra. c: Imádom a pöttyös dolgokat. 



Igazából az a helyzet, hogy nem vagyok mostanság valami változatos öltözködés terén. A kedvenc cipőm, a kedvenc gatyám, a kedvenc övem és így tovább... szinte mindig ezek vannak rajtam. Valahogy beleszoktam ebbe az egyszerű rutinba, csoda, hogy a felsőm váltogatom (jó azért az erős igénytelenség lenne, főleg ebben az időben.) Egyébként nagyon várom már az őszt, végre meleg pulcsik és bakancsok.
Viszont amíg nincs hideg és sárguló falevelek, addig be kell érnem ezzel a csodálatos pöttyös felsővel, bár beszéltem már róla. Kérlek nézzétek el, hogy ilyen szétszórt vagyok kissé, nem nagyon van rá mentségem, de ez a póló tényleg nagy szerelem.


Egyébként a postán igen meglepő módon, levél feladás céljából voltunk, sikerült pont elcsípnem Rami legutóbbi gift swap szervezkedését, így már alig várom, hogy hogy fog tetszeni Nikinek a meglepetésem. Én ma vettem át a sajátomat, nagyon oda vagyok érte, ha sikerül normális képeket lőnöm, mindenképp írok egy posztot róla.
A képekről szólva pedig... Végre most igazán úgy érzem, hogy jól sikerültek. Imádom ennek a falnak a színeit, alig várom, hogy valami borúsabb időben visszamenjünk és valami igazán őszi outfitet is megörökítsünk itt.



Mint láthatjátok, végre sikerült valamit kezdenem a hajammal, bár igen megosztó véleményeket kaptam rá. Van aki szerint egész jó, legalább lányosabb, de van akiknek ez még fiúsabb, mint eddig. Minden esetre, én kifejezetten szeretem ezt a furi kis copfot, így már egészen hosszú haj kinézetét kelti, azt hiszem. Az előző outfit posztomhoz rengeteg hajnövesztéses tippes komment jött, nagyon köszönöm lányok, most már egész sok mindent kipróbáltam közülük. c:


nyaklánc: Ebay ; felső: Mango ; nadrág: Mango ; táska: Mango ; cipő: Converse

2015. augusztus 26., szerda

{Vigyázz! Kész! Posztolj!} - Blogolás

Igazából ennél tágabb téma talán csak az élet lehetne, de ha úgy nézzük, egy bloggernek a blogolás maga az élete, vagy legalábbis egy igen jelentős és szerves része. Ezer és egyszer elmondtam már, hogy mennyire is szeretem csinálni, és mennyire szívesen tenném meg hivatásommá, de a miértjéről azt hiszem idáig különösebben szó sem esett. Blogolni jó. Pont. 
Mégis, most, hogy megkaptuk ezt VKP témának, azt hiszem eljött az ideje fejtegetni egy csöppet a dolgot. 
Én személy szerint úgy harmadikos koromban kezdtem bele a weblapokkal való ismerkedésbe, majd rengeteg más téma után, kb négy éve nyitottam meg az első blogomat a gportal-on. Ott egy kifejezetten jó (sims-es) társaság gyűlt össze, többek között így ismertem meg Nikkiit, de ez igen hamar széthullott. Ezután többnyire csak magamnak írogattam a virtuális felületen, szinte mindenről, de leginkább a saját nem túl érdekes életemről. 
Amióta viszont itt vagyok a bloggeren az ambivalentinával, megint úgy érzem, hogy tartozom valahová, van egy társaság körülöttem, aminek én is egy parányi, de része vagyok, és ez hihetetlenül jó érzés. 
Kiskorom óta szeretek meséket kitalálni, majd mikor megtanultam írni, ezek meg is lettek örökítve. Így következett be az a súlyos felismerés a szüleimnél, hogy könyvmoly a lányuk, de ami még rosszabb, önjelölt író. Persze ez, hogy kapcsolódik a blogoláshoz?
Ahogy én látom, olyan nem kezd bele ebbe a dologba, akinek ne lenne egy fikarcnyi szereleme se az írás művészete iránt. Folyamatos gondolkodás, ötletelés, pötyögés és információ közlés, kommunikáció az olvasókkal és más bloggerekkel, ezek mind olyan tevékenységek, amik mindennaposak a hozzám hasonlóan elvetemült blogtulajdonosoknak. 


Valahogy egy weblap, egy blog is olyan, mint egy háziállat, vagy ha nagyon drámai szeretnék lenni egy gyerek, de még ide sorolnék valami szobanövényt is, valami igazán törődést igénylő szobanövényt, és hopp, meg is van a kulcsszó. Törődést igényel.
Az embernek rá kell jönnie, hogy ha egy működőképes dolgot szeretne létrehozni, muszáj egyfajta rendszert felépítenie az életében, na meg elfogadni, hogy bár szívesen csinált, de kötelességei vannak, és ez szerintem iszonyatosan jó. Hisz ahhoz, hogy legyen időm posztot írni, valahogy össze kell raknom az életem, meg kell szerveznem a dolgokat, a lehető legjobban. Aztán fontos, hogy legyen miről írnom, így az agyam folyamatosan pörög és látva a többi blogger bejegyzéseit, ötleteit, engem is kreativitásra ösztönöz. Önbizalmat ad minden egyes pozitív komment, lájk és megtekintés, és nyitottá tesz, hisz bár virtuálisan is, de rengeteg idegen emberrel futsz össze, akár csak egy-egy hozzászólás megválászolásával, vagy egy másik blogra írt saját véleménynyilvánítással. Így pedig egy dolgot rengeteg másik oldalról is megszemlélhetsz, ami szintén igen hasznos és érdekes.

Összességében számomra rengeteg új és pozitív dolgot nyújtott és nyújt a mai napig a blogolás. Nehezen tudom elképzelni, hogy valaha is véglegesen abbahagyom, mert már több éve a mindennapjaim szerves része. Ti hogy vagytok vele? c: 
Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)