BIPA || HAUL

Nemrég, egy síelés keretében, sikerült beszaladnom egy BIPA üzletbe, és ahogy az szokott lenni, most se jöttem ki üres kézzel. Ha valaki nem ismerné, ez egy ugyanolyan drogéria, mint a Dm, csak éppen nincs Magyarországon. Azért érdekes, mivel sokkal nagyobb a választék sminktermékekből, csomó olyan márka és termék megtalálható ott, amire valamiért itthon nagyon sokat kell várni, hogy piacra kerüljön. 

Ugyanakkor a mostani vásárlás alkalmával, egy egészen új oldalát ismertem föl az üzletnek, vagyis egy különbséget a hazai és a kinti drogériák között. Természetesen lehet, hogy ez pont egy kivétel, vagy csak én futottam bele folyamatosan ezekbe a kellemetlenségekbe itthon.... De miről is van szó? 

Rettentően meglepődtem, amikor a leárazott termékeket vettem szemügyre. Itthon már megszoktam, hogy szét vannak trancsírozva a rúzsok, a szemhéjpúderek széttörve és a krémek palackjai meg kb üresek. Talán azért, mert egy igen félreeső üzlet volt, talán azért, mert nem volt gyerekmagasságban, de a BIPÁban minden egyes termék nyitatlan és teljesen érintetlen volt. 

Ráadásul az árak is rendkívül alacsonyak voltak, mindössze 1 euróért lehetett az összes fönt látható sminkterméket megvenni... Oké kivétel a korrektort, de azt pedig itthon én még nem találtam meg sehol, így inkább kint szereztem be, hisz rendkívül pozitívan vélekednek róla a külföldi bloggerek és vloggerek. :) Mint láthatjátok, amúgy sem túl drága márkákból válogattam, de azért nézzük, miket szereztem.

Ez volt az első, amit lekaptam a polcról, ugyanis rettentően tetszett ez a trendkiadás, ugyanakkor sehol se jött velem szembe, így kénytelen voltam csak így a távolból csorgatni a nyálamat. No de, ennek vége és most a kezeim közé kaptam. Még nem próbáltam ki, de már alig várom. 

Ha kék, akkor kell. Kb ez lehetne a jelmondatom lakkok terén, mert szinte semmilyen más lakkot nem szoktam viselni, viszont ennek az egy színnek lassan az 50. árnyalatát is összegyűjtöm, és ha már itt tartunk, jöhet a következő jelmondat: Szerezd meg hát mind! 

Őt már ki is próbáltam, teljesen egyszerű essence-s lakk, egy hetet bír, de az utolsó egy-két nap már egészen vállalhatatlan állapotokat is tud produkálni. 

Már régebb óta szerettem volna egy ilyen halovány rózsaszínes szemhéjpúdert, és bár gyönyörűen néz ki, mégis számomra kissé túl élénk a szememen. Még nem tudom pontosan, hogyan is fogom használni, egyelőre kísérletezgetek. Egyébként aki szereti az ilyet, és nem csak alapnak használná, annak nagyon jó vétel lehet, mert hihetetlenül jól pigmentált és sokáig is bírja.

A mostani legnagyobb kedvencem ez a szemhéjpúder. Akárcsak az előző, ez is remekül pigmentált, erőteljes színű és nem mellesleg gyönyörű. Sokáig bírja, lassan halványodik csak el. Mondtam már, hogy imádom?

Az utolsó egy eurós termék, ez a pirosító. Valahogy nagyon sokáig nem értettem, miért is jómaga a pirosítás, így mostanáig szinte el is kerültem. Így mikor megláttam leárazva, úgy voltam vele, hogy ennyiért a hülyének is megéri, és majd meglátjuk milyen is ez. :) Még nem próbáltam ki, de egyelőre jónak tűnik. 

A legutolsó termék pedig ez a Maybelline-es korrektor, amire már igen régóta fájt a fogam. Ő az egyetlen, akit teljes áron vettem meg, de egyelőre még nem bántam meg. Bár a működése eléggé összetett nekem, azért remélem lassan tényleg rájövök... (Csak én vagyok ilyen béna és szerencsétlen?) 

Próbáltátok már valamelyiket? Nektek milyen tapasztalataitok vannak? :)

Read More

A TIGRIS ÁTKA || KÖNYVTESZT

Már nagyon vártam, hogy írhassak nektek erről a kezdeményezésről, amit Rea és Kevin tett lehetővé nekünk, olvasni szerető bloggereknek (illetve vloggereknek). Röviden; jelentkezni kellett, majd párokat sorsoltak, akik egymásnak mondtak, egy rövid puhatolózás után, egy-egy könyvet, ami a másik számára ismeretlen, sőt lehetőleg valami nagyon új volt. 

Így esett, hogy miután én szépen lepötyögtem, még vendégbloggerként a Metaforaszennyezés-en a vörös pöttyös könyvek fölötti fenntartásaimat, Masni, a párom, egyenesen egy, az ebből a sorozatból való könyvet nyomott a kezembe. Ez A Tigris Átka.  

A kezdeti fenntartásaimmal karöltve kerestem utána a regénynek, de azért alig vártam, hogy végre a kezeim közé kapjam (micsoda alliteráció), hiszen mégiscsak kíváncsi voltam, Masni mivel próbálja megváltoztatni a véleményem a YA romantikus urban-fantasy vonaláról... Nos, mint a képekről is kiderül, valamennyire csak sikerült, hiszen nem álltam meg az első résznél, hanem rögtön az összes eddig lefordított kötetet sorra vettem, és nem igazán tudtam letenni, mígnem a végére nem értem.

Na de ne rohanjuk ennyire előre, kezdjük a rövid (és engem rettentően elriasztó) fülszöveggel: 

Szenvedély. Sors. Hűség. 

Kockáztatnád mindezt azért, hogy megváltoztasd a végzeted?

Amikor Kelsey Hayes azon gondolkodott, vajon mit fog csinálni ezen a nyáron, álmában sem jutott volna eszébe, hogy egy háromszáz éves indiai átkot próbál majd megtörni. Egy rejtélyes fehér tigrissel, akit Rennek hívnak. A világ túlsó felén. 

Pedig pontosan ez az, ami történt. 

Szembeszállva sötét erőkkel, bűvös mágiával és misztikus világokkal, ahol semmi sem az, aminek látszik, Kelsey mindent kockára tesz, hogy megfejtsen egy ősi próféciát, amely örökre megtörheti az átkot. 

A tigris átka egy epikus fantasztikus-romantikus sorozat feszült. izgalmas első kötete, egy olyan élmény, amiből még többet akarsz.

Szóval adott egy egyszerű lány, Kelsey, aki csak diákmunkára vágyik, és így kerül aztán egy cirkuszba kisegítőmunkásként. Ott aztán megismerkedik a bűbájos fehér tigrissel, akiről mind tudjuk, hogy több, mint egy egyszerű nagymacska, különben nem is lenne érdekes a történet.:) Innentől kezdve viszont, számomra egészen meglepő volt a történet. Nem igazán tudtam belőni Mr. Kadam pozitív vagy negatív hősként tűnik-e föl a színen, mikor meg akarja venni Kelsey kedvelt tigrisét, miközben a lányt is próbálja rávenni, hogy tartson vele...

A könyv rettentően lebilincselő, tényleg mindig történik valami, folyamatosan mozgásban vannak a karakterek. Csak a sorozat végén kezdtem Kelsey belső monológjait kissé idegesítőnek találni, de valahol érthető, hiszen ekkor már igazán összebonyolódtak a szerelmi szálak... Viszont ha már itt tartunk, ahogy annak lennie kell, a főszereplő lány rémes volt. Én mindig úgy érzem, hogy az írónők túlságosan magukról mintázzák őket, miközben különösen figyelnek, hogy a kellő kliséket megüssék, hogy talán mindenki tudjon azonosulni vele. Kelsey gyönyörű, de ez csak onnantól kezdve érvényesül, hogy Dhiren észreveszi, és hogy máshogy is lenne, beleszeret. Innentől kezdve főhősnőnk szép, sőt gyönyörű és simán gyűjti maga köré a férfiakat, míg a történet elején még az első csókon se volt túl ( vagy legalábbis rettentően sivár szerelmi előélettel rendelkezett). Aztán ott, van a szokásos nem átlagos gyermekkor, jelen esetben a szülők halála, de ami engem a legjobban zavart az egész történet leforgás alatt, hogy ennek a lánynak semmilyen kapcsolata nem volt a nevelőszülein kívül. Elhiszem, hogy nem lényegesek, de mégiscsak jó lett volna egy-két barátnőt legalább az elején beletenni. Képtelenség, hogy valaki ennyire nagyon-nagyon-nagyon egyedül legyen 17 évesen..
Bár a viselkedéséből kiindulva, lehet mégis így van.

Én nem mondom, hogy ezzel nagy baj van, de mégiscsak a fő jellemvonása a lánynak, hogy hisztigép. Mindig van valami, és hát melyik lány ne tudna ezzel azonosulni? A többi jelzője teljesen halvány számomra a teljes sorozat alatt, és ha már így sorolom a negatívakat, akkor ide jön még az önmagához beszélése, ami rémes, illetve, hogy elolvad egy kidolgozott izomzat láttán... Ez eléggé felszínessé tette számomra. 

További főszereplőként, a tökéletes szerelmi háromszög érdekében megjelenik még Dhiren, majd az öccse is, Kishan. Ők a tökéletes, jól nevelt és extra szexi pasik, akik közrefogják Kelseyt a kalandjai során. Dhiren a jó fiú, még öccse a kis ördög, de igazából ugyanolyan szeretetéhes és odaadó, mint a bátyja. Nagyon kedvelhető személyiségek, és pont azért, amiért ennyire két ellentétté próbálta alakítani őket az író, szerintem nagyon kerek személyiséget kaptak. Szóval, ahogy az lenni szokott, a pasi(k) elvitték a hátukon a könyvet, de talán mégsem. A kalandozások, a folyamatos mitológia utalások és történetek hihetetlenül pezsdítően emelték a könyv értékét és olvashatóságát. Itt tényleg van egy cél, egy küldetés é megannyi csapda és akadály, de így legalább folyamatosan átlátható a dolog, és egy percig se érzi az olvasó, hogy akkor most hova is halad ez a történet? Miért is olvasom én ezt?

Összességében egy nagyon kellemes történet, egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam, kissé rendbe is tette az ifjúsági irodalom romantikus fantasy-ja fölötti kegyetlen ítéletemet.:) Mindenkinek ajánlom, aki szereti a macskákat, szereti a nagymacskákat, a kalandokat, a mitológiákat, a romantikát, vagy csak egy könnyű és izgalmas történetre vágyik.

Read More

DÍJA(KA)T KAPTAM || KÉRDEZZ-FELELEK

Elsőnek is rettentően szégyellem magam, hogy ennyi kihagyás után írok ismét nektek... Konkrétan márciusban még nem is volt poszt! Próbálom összeszedni magam, de tudjátok az a bizonyos suli és tanulnivalók. De végül is ez mindegy, a lényeg, hogy most itt vagyok és koptatom a billentyűzetet, hiszen az idő során 3 díj is felgyülemlett, amiért nagyon nagyon hálás vagyok és köszönöm. Rettentő jó érzés, hogy gondoltatok rám is lányok! ♥

Szóval jöjjenek is a kérdések. A legelső díj még nagyon régen érkezett, turibibitől, a Bibisztika blog írójától.

1. Ha visszamehetnél az időbe, hova mennél?

Azt hiszem egy olyan dátumot választanék, amikor még az AC/DC-t és a Red Hot Chili Peppers-t frissen és üdén hallgatom, na meg láthatom játszani.

2. Volt parás élményed? Ha igen, mi?

Egy régebbi posztomban már elmeséltem, milyen volt hajnali négykor arra kelni, hogy ég az erdő és egyebek...

3. Miért kezdtél el blogolni?

Erre már egy előző kérdésben válaszoltam.:)

4. Mi a kedvenc személyes blogod? ( Tehát, itt nem ér történetest mondani!)

Történetesekhez közöm sincs, így elég könnyű lenne ez a kérdés, ha lenne kedvencem. Mint föntebb már írtam, talán minden egyes területről meg tudnék nevezni egyet-egyet.

5. Ki motivált az írásra?

Anyukám és Abody Rita, azt hiszem neki rengeteg fejlődést, motivációt és egyebet köszönhetek, sőt biztos.:)

6. Van tervbevéve egy könyv?

Ugyan már, kinek nincs? 

7. A blogon kívül van hobbid? Ha igen, mi az?

A hibbijaim azt hisze egy picit furik is tudnak pár embernek lenni... Mostanában megint nagyon megszerettem kötni és varrni. Emellett az olvasási szenvedélyemnek is újabban hódolok. Most tavasszal megint elő kéne vennem a deszkázási kedvemet, illetve mivel egyre több időm van, így próbálom a sütés főzést is többet, rendszeresebben csinálgatni. :)

8. Amikor az első bejegyzésedet kiraktad, nem féltél? Ha nem, akkor mit éresztél?

Nem féltem, inkább izgultam, hogy mennyire leszek kitartó, menni fog-e ez a téma és mi lesz a véleménye az olvasóknak, ha egyáltalán lesznek. 

9. Volt ezen kívül más blogod is, ami most a feketelyukban pihen?

Ezer és ezer, bár ezek főleg g-portálosok voltak.

10. Mi a kedvenc tantárgyad?

Kizárólagosan és egyértelműen az irodalom.

11. Tervben van a videózás?

Már el is kezdtem, itt. ;)

12. Melyik íróval szeretnél találkozni?

Kosztolányi Dezső, de ha a lehetségesebb dolgoknál maradunk, akkor Celia Rees.

A következő díjat Brigitte, a Pillanatképek blog írója adta nekem, neked is nagyon köszönöm. ♥ A kérdései pedig: 

1. Mióta blogolsz ?

Ezt a blogot 2014 nyarának a végén kezdtem el, de a blogvilág tagja 8 éves korom óta vagyok... amolyan 2007-2008 óta.:)

2. Mi volt az, amiért elkezdted ?

Eleinte még rajongói oldalakat vezettem (AC/DC), és igazából egyszer csak bekattant nekem, hogy vajon, hogy lehet oldalakat csinálni. Hála  a google-nek rátaláltam a mindenkilapja.hu-ra, ahol elég hamar rátaláltam az akkor még emo lázban égő fiatalok blogjaira. Ilyenkor egészen idősnek érzem magam...:'D

3. Ha 3 szóval kellene jellemezned magad, mi lenne az ?

ambivalens, önfejű, fura

4. Van kedvenc bloggered ?

Nehéz egyetlen kedvencet mondani, de Vikit, Edinát és Sárit nagyon nagyon szeretem.:)

5. Mi inspirál legjobban ?

Általában, mint a legtöbbeket a pinterest.. de egy jó zene is megteszi.

6. Vannak példaképeid ( blogger , író , énekes stb… )

Anyukám. ♥

7. Mik a terveid a bloggal ?

Minél tovább írni, minél színesebben, minél több olvasónak és minél hatékonyabban.

8. Mit szólnak a barátaid ahhoz , hogy blogot írsz ?

Nem túl sokat. Páran olvasnak, páran rá se néznek.

9. Megváltoztatott benned valami az, hogy elkezdtél blogot írni ?

Rengeteg élettapasztalatot hozott, na meg internetes és számítógépes ismeretek tömkelegét is, de hogy konkrétan bennem megváltoztatott-e valamit...Azt hiszem elfogadóbb és sokkal nyitottabb lettem. 

10. Melyik volt a kedvenc bejegyzésed a blogodon ?

Nagyon szerettem megírni a nyelvtanulásról szólót, és külön öröm, hogy úgy látszik, az olvasóknak is kifejezetten tetszett.

11. Van olyan bejegyzés, amit ma már leszívesebben letörölnél ?

Igazából nem törölném le, csak újra írnám. Majd a következő back to school időszakban őt. Itt még nagyon érződött, hogy keresem a hangom, a témám és így tovább.

12. Van olyan blogger, akit a barátodnak mondhatsz ?

Sajnos a legtöbb bloggerrel csak futólagos jó kapcsolatom van, de Uke-chan az örök kedvencem.

Végül pedig az utolsó kérdéssorozatot Sáritól kaptam, neked is nagyon köszönöm. ♥ A kérdései pedig: 

1. Milyen témájú blogot nem olvasnál szívesen?

Általánosságban az erotikus történetes fanfiction blogokkal ki lehet kergetni a világból, főleg ha 1D, JB és táraiktól érkezik. 

2. Milyen volt az első blogod?

Eléggé egyszerű AC/DC rajongói lap.:)

3. Kipróbáltál más felületet? (pl. G-Portál)

5mp.eu-nál kezdtem, aztán lapunk.hu, gportál, mindenkilapja.hu, sokoldal.hu és így tovább. :) Sőt még saját tárhelyes fanzoom oldalam is volt, aminél ugye nekem kellett összerakni a dolgokat.

4. Mi a kedvenc tantárgyad a suliban, és mi az, amit ki nem állhatsz?

Mint már mondtam, az irodalom. Amit pedig ki nem állhatok, az az informatika. Rettentően felesleges, és értelmetlen az anyag, amit vennünk kell, hiszen ezeket mindenki tudja, aki ült már gép előtt.

5. Szeretsz utazni?

Nagyon nagyon.

6. Ki a kedvenc magyar íród/költőd?

Kosztolányi Dezső, mint író és legyen Závada Péter, mint kortárs költő. 

7. Van testvéred?

Bizony, egy kibírhatatlan öcsikém, de nagyon szeretem.

8. Szeretnél tetoválást?

Igazából nem teljesen tudom, de a tűfóbiám ezt előre eldöntötte, hogy nem lesz. 

9. Mi volt az eddigi legnagyobb elismerés, amit kaptál?

Igazából nem tudom, minden egyes dicsérő komment, megkeresés és díj ilyen számomra. Akkor, abban a pillanatban azt érzem a legnagyobb elismerésnek. 

10. Magyarországon maradnál, vagy más országban képzeled el a jövődet?

Imádom a magyar nyelvet, így nehéz máshol elképzelnem magam, mégis tervezek huzamosabb ideig külföldön élni, legpontosabban német nyelvterületeken. 

11. Tudsz főzni?

Bizony, bár ha a barátom a közelembe jön, akkor még egy palacsintát is alig tudok bekeverni, sőt még egy virslit se tudok úgy megfőzni. Nem tudom miért.

Köszönöm a kérdéseket, remélem megtudtatok rólam egy pár érdekesebb dolgot. c: Most én nem szeretném senkinek se tovább adni, és kérdéseket se föltenni, remélem nem haragudtok. 

Read More

TAVASZI SZÉL || OUTFIT

Nagyon rég volt már a blogon outfit bejegyzés, és ez vicces, hiszen az oldal fő profilja mégiscsak ez volt... még az induláskor. Szépen változnak a dolgok az idő elteltével, és azt hiszem, ezt a mondatot rögtön rá is húzhatom a mai outfitre, ugyanis végre valami tavaszias, valami nem bundabugyi. c:

Szinte hihetetlen, hogy összejött ez a fotósorozat, mivel sehogy sem akart működni a dolog Dáviddal, így végül szegény barátom kattintott párat így idő szűkében még szombaton. Na de miért is kellett így sietni? Ez a poszt, a blog első szponzorált bejegyzése, azaz egy olyan karóra is helyet kapott a ruhaszettben, amit arra kaptam, hogy bemutassam nektek, és meg kell, hogy mondjam, én rettentően megszerettem. Kíváncsi vagyok ti mit mondtok rá. 

Nemrég találtam rá megint erre a szürke csizmára. Nem olyan vastag, így leginkább az átmeneti időszakokban szoktam hordani, már ha megtalálom. Igaz, elég nagy, mégis folyamatosan eltűnik. A virágmintás nadrág egy igazán régi szerzemény, még felsős korom elején vettük anyuval és most megint előkerült, mert ha már tavasz, akkor virágok.
Erről jut eszembe, imádom a hóvirágokat, és olyan gyönyörűek most a kertek, na meg ma voltunk kirándulni barátommal, és ott is különösen sokat láttam. Ennél már csak az lesz a jobb, amikor a cseresznyefák elkezdenek virágozni... meglátszik a japán behatás? Nem, nos én is így érzem.

Rettentő jó érzés volt nem egy óriási bundát magamra teríteni, hanem egy ilyen egyszerű, talán kicsit elegánsabb fekete kabátot. Azt hiszem ez most egészen divatos, hiszen egész sokszor jön szembe velem valami hasonló. Mint ahogy a kalapom is. Ez mondjuk számomra egészen érdekes, hogy az a fejfedő, amit én két éve vettem Londonban, idén került be a hazai h&m-ek kínálatába. Furi nem? :)

És íme itt az óra, ami a legtöbb inspirációt adta ehhez az erősen minimalista szetthez. Mostanában nagyon divatosak lettek az ilyen hagyományos, egyszerű és letisztult darabok, így ezt a Casio órát választottam rögtön. Úgy érzem nagyon illik is hozzám, na meg rettentő könnyű szinte bármilyen stílusú öltözékegyüttesbe belevenni.:)

Remélem tetszett nektek ez az outfit poszt! Írjátok meg kommentben, hogy hiányzott-e már valami ilyen kaliberű bejegyzés a blogról szerintetek.:) Ti is várjátok már a tavaszt és a jó időt?

Csizma: Cinque ; Nadrág: Pimkie ; Pulcsi: Mango ; Kabát: Mango ; Kalap: H&M ; Óra: prokarorak.hu

Read More

KÉRDEZZ-FELELEK || NAP BLOGGERE

Sziasztok! Az elmúlt szombaton én voltam a Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közösségének csoportjában a nap bloggere. Ez abból állt, hogy a többiek kérdéseket tettek föl nekem, amikre ebben a posztban fogok válaszolni. Már párszor hallhattatok nálam, illetve innen-onnan erről a facebookos csoportról, és ha eddig nem tettétek meg, akkor most buzdítanék mindenkit, hogy ha teheti csatlakozzon, hiszen egy rettentő jó közösség, sőt, megkockáztatom, hogy a legjobb, legszínvonalasabb és legszínesebb magyar blogger közösség. Na de, nézzük a kérdéseket és válaszokat! :) 

Annie kérdései:

Tanulsz japánul?

Tavaly már elkezdtem az írásjeleket megtanulni, viszont sajnos jelen pillanatban nem. Ez még a jövő zenéje, de mindenképpen szeretnék legalább egy picit tanulni, mert szerintem nagyon szép nyelv.

Ha igen, szerinted melyik a tanulás legnehezebb része?

Bár nem tanulok, de a régebbi tapasztalataim alapján a kifejezések, hogy a vízre is van nagyjából nyolc, attól függően, hogy mire gondolunk.:) Illetve a kanjik sem könnyűek. 

Mit gondolsz a cosplayről?

Eleinte furcsa volt, de mostmár én is mindenképp szeretném egyszer kipróbálni. Hihetetlen milyen egyedien és milyen részletességgel tudják néhányan elkészíteni a jelmezüket. Egyébként ez ugye sokaknak furcsa, hogy beöltöznek emberek, akik idősebbek az óvodás szintnél, de én továbbra is ott tartok, hogy bőven jobb és hasznosabb hobbi ez, mintsem egyéb más. 

Jársz MondoConra?

Valahogy mindig akkor betegszem le, legutóbb a nyárin voltam. A tavaszira most mindenképp szeretnék menni, vlogolni is róla. Egyébként valahogy én még nem éreztem meg azt az igazi ízét, ami miatt beleszerelmesednék a dologba, de mindig jó látni, hogy mennyi otaku van kis hazánkban.  

(Tudod, hogy a felső menüsor a VKP kivételével nem működik?)

(Igen, nemrég én is észrevettem és már dolgozom az ügyön, köszi, hogy szóltál. ^-^)

Emese kérdései: 

Ha csak egy k-pop bandát választhatnál, melyik lenne az?

Na ez egy igazán nehéz kérdés. Tiszteletből mindenképp a BIGBANG-et, viszont ott az EXO is, akik valamiért rettentően közel állnak hozzám. A B.A.P volt viszont az a csapat, akik miatt beleszerelmesedtem ebbe az egészbe, így ők is mindenképp itt vannak, de talán mégiscsak az EXO lenne azaz egy banda, akiket választanék. Az összes tag közel áll hozzám, és a zenéjüket is kifejezetten kedvelem. Régebben, még a debüt korszakában a BTS-t mondtam volna, de valahogy az óriási popularitásuk elvette a kedvem tőlük. Ez hülyén hangzik, de így van.

Szerinted a koreai vagy a japán a nehezebb, vagy valahol egy szinten áll?

Számomra a koreai könnyebbnek tűnik. Az írásjeleik biztosan sokkal könnyebbek és amennyit tanultam mindkét nyelvből, az alapján egyértelműen a japán sokkal nehezebb. 

Hogy viszonyulnak hozzád, mint otakuhoz és ázsiamániáshoz a körülötted lévők?

Megszokták már. Eleinte sok kritikát kaptam miatta, de mostmár inkább érdeklődnek a dolog iránt. Illetve szerencsére engem leginkább szintén ázsiamániások vesznek körül, bár ez elég durva kifejezés ránk. Szóval miután ilyen környezetben is mozgok így nem sok negatívumot élek meg a dolog miatt.:) 

András kérdése: 

Hogyan kezdett érdekelni a Távol-Kelet?

Kiskorom óta néhol-néhol előbukkantak apró dolgok, mint a Pokémon, Kaleido Star és Tsubasa kapitány hihetetlen kedvelése, a sushi imádat és így tovább. De a végső lökést a kpop miatt kaptam, amikor is egy hetet betegeskedtem itthon és egy blogon találtam rá a BIGBANG egy számára. 

Eszter kérdései: 

Ismersz személyesen más bloggereket?

Sajnos egyelőre csak egyetlen egy lánnyal sikerült találkoznom, mégpedig Uke-channal, azaz Vikivel. Illetve barátom is most fog elkezdeni blogolni, nem tudom, őt ide számolhatom-e.

Szerinted mi a legjobb a blogolásban?

Rengeteg újat ismerhet meg vele az ember. Egyszerűen még jobban kitárul a világ. Rengeteg új ismeret, tapasztalat jön egy bloggal. Nyitottabbá tett, rendszeretőbbé és kötelességtudóvá. 

Kicsit olyasmi ez, mint egy kisállat vagy növény... esetleg gyerek. Lényeg a lényeg, hogy gondozni kell, figyelni és terelgetni, hogy minden jól működjön. Ez az egész csomag szerintem a legjobb a blogolásban.

Mi életed legjobb döntése és mi az a hülyeség,amit soha nem tennél meg újra?

Azt hiszem most már nyugodtan mondhatom, hogy az, hogy ezt a blogot elkezdtem írni, életem egyik lehető legjobb döntése volt. 

Nagyon sokáig gondoltam úgy, hogy életem legnagyobb hülyesége volt, hogy németül kezdtem el tanulni angol helyett, és egy picit még mindig így gondolom. Sokkal előrébb lehetnék az angollal.

Hány könyved van?

Úristen, hát meg se merem számolni. Alapvetően mindenen és mindenben próbálok spórolni, de egyszerűen könyveken nem tudok. Viszont itthon családilag tartjuk számon a könyveket. Így pedig örököltekkel, dobozoltakkal együtt több, mint 1000 darab van.:) Egyszer megszámoltuk, de hát azóta több lett és már nem is emlékszem. Végülis mindenki másra költ.

Megvan már a "beszerzendős" listád az idei első Joy napokra?

Mostanában a koreai kozmetikumok felé kacsintgatok, így egészen csökkent a drogériás mulatságaim száma. Annyit tudok, hogy valami szép rúzsra és pirosítóra elég nagy szükségeim van, illetve továbbra is kéne még-még nude lakk. :)

Ha nyernél egy utazást, ahol mindent fizetnek, de csak egy országot választhatnál, melyik ország lenne? Miket néznél meg feltétlenül? 

Egyértelműen Japán, ez nem kérdés. Bárki meglepődött? :) Nagyon szeretném látni a cseresznyefa virágzást, a Fujit és a sok furcsasággal találkozni. Komolyan ott még egy mekizés is tud érdekes és különleges lenni! Persze a tokiói forgatag is rettentően érdekel (hah ott milyen olcsón tudnék itthonhoz képest beszerezni mennyi mindent...)...:)

Köszönöm szépen a kérdéseiteket, ha valakinek lenne még valami, akkor azt kommentben fölteheti! ^-^ * képek tumblr-ről, illetve innen*

Read More

A NYELVTANULÓS 1X1

Az előző hatékony tanulási módszerekről szóló posztom sikerén felbuzdulva, - egyébként pedig amúgy is terveztem - most szeretnék egy keveset a tanulás egy speciálisabb részéről írni, mégpedig arról az ominózus nyelvtanulásról. Röviden most is szeretném itt az elején ledarálni az én eddigi tapasztalataimat, vagyis, hogy milyen háttérrel beszélek a témáról, mert hát mégse mindegy, hogy felsőfokú nyelvvizsgám van, vagy tegnap kezdtem. c: 

Szóval és tavaly csináltam végig egy nulladik nyelvi osztályt, németet. Azóta pedig németül tanulom a tantárgyaimat, így igen szerves része az életemnek ez a nyelvtanulósdi. Őszintén más nyelvről annyira nem tudok nyilatkozni, az angolt idén kezdtem, de hát 8 éves korom óta az internet színes-blogos világában lógok, így legalább szavakból már egész sok minden rám ragadt. Na de, most, hogy ezeket tisztáztuk, jöjjenek a tippek és tanácsok!  

Szinte, mint mindenben, itt is a legfontosabb az elhatározás és a tudat, hogy nem tanárnak, a szüleidnek, a macskádnak, a szomszédnak és így tovább tanulsz, hanem csakis saját magadnak és a te jövődnek. Ezért amikor feladnak 100 meg 100 új szót és anyagot, egyáltalán nem éri meg bemagolni (rövidtávúra) vagy lemásolni, puskázni a visszakérdezésen. Nem tudhatod mikor lesz rá szükséged, de még mindig jobb, ha tudod, mintha nem.

A szavakat tehát muszáj leülnünk és megtanulnunk. Nagyon keveseket áldott meg az ég hihetetlen nyelvérzékkel, így ha te is az átlagba tartozol, akkor nekem is muszáj lesz szorgalommal és kitartással leülnöd a fenekedre és megtanulnod azokat a szavakat. 

Nekem a legjobban bevált módszer az, hogyha magyarul nézem és egy sima papírra pedig a másik nyelven leírom, majd ellenőrzöm. Így az írása és a kiejtése is egyaránt rögzül a fejemben.:) 

Másik megoldás, ha már az okostelefonok világában élünk, hogy letölthetünk olyan appokat, amik kikérdezik a bevitt szavakat, amolyan virtuális szókártyák. 

A nyelvtan általában logikus, a szavakat bemagoljuk, de amikor eljön az ideje, hogy nekiálljunk csevegni, egyszerűen bennünk ragad a szó. Hiába, a nyelvtanulás egyik legfontosabb része, hogy megtanuljunk azon az adott nyelven gondolkozni. Mert a más kultúra, gyökerek és háttér, egy más nyelvet alkot, így pedig próbálkozhatunk tükörfordítással, mutogatással, de ez nem az, amit mi nyelvtudásnak nevezünk és amire szükségünk van, vagyis hát el akarjuk érni. 

Szóval érdemes minél jobban belehelyezkedni/ megismerni az adott nyelvet beszélő népet és minél több onnan származó arccal összebarátkozni. Természetesen ez valahol egészen furán hat, de tényleg, amikor van az embernek lehetősége akkor beszélni kell, és a lehető legjobb, ha neten, utazás során, valahogy összeismerkedünk egy külföldivel, hiszen tőle tényleg tudunk segítséget kérni. 

Nekem jelen pillanatban van egy német osztálytársam. Szegényt folyamatosan zaklatjuk, hogy mit hogyan mond, mert egyszerűen vannak olyan szókapcsolatok, amiket sehogy se lehet nélküle lefordítani. (Ami magyarul úgy van, az biztos, hogy angolul vagy németül nincs.) Egyébként pont amikor a vizsga után elhittük, hogy tudunk németül, jött ez a lány és bumm. Vele együtt jött a felismerés, hogy oké, hogy tudok 10 percig a környezetről beszélni az adott nyelven, de egy mindennapi beszélgetést arról, hogy hogy van, mit csinál még ma és én mit csinálok egyszerűen képtelenség volt összehozni. 

Egyébként ha már szóba jöttek a szókapcsolatok és szófordulatok... Néhány tanár imád párbeszédeket betanítani, és bár ezzel tudnak a leginkább a diákok agyára menni, az egyik legjobb megoldás. Csak gondoljatok bele, ezek mind olyan mondatpanelek, amik előre el vannak készítve, a ragozás, a vonzatok, minden ott van, nekünk csak egyben meg kell tanulnunk, és amikor majd visszaemlékszünk rá, a teljes kerek egész fog eszünkbe jutni. 

Viszont mégis, itt csücsülünk Magyarország valamely apró zugában, mégis hogyan teremtsük meg magunknak azt az atmoszférát, ami a legjobban elmerít minket az adott nyelv kulturális és mindennapi bugyraiban? Nem mindenki teheti meg, hogy elutazzon (bár Nati most egészen megbökdöshet ezen a részen, minden esetre ezt muszáj elolvasnia mindenkinek, aki így gondolja).

Így marad az internet. Szerintem rettentő sokat fejleszt az emberen, ha a mindennapi dolgait emeli át a nyelvbe, mint a youtube-ozást (ó, azok a remek brit vloggerek), a facebookozást (nyelvátállítás) és hírolvasást...:) Személy szerint én már a mobilomat is németül bújom, de ezt csak a nagyon elvetemülteknek ajánlom.
Ezen kívül rengeteg lehetőségünk van, például kereshetünk levelezőtársat InterPals-on, vagy kereshetünk sorozatokat/filmeket ezen a nyelven, felirattal.

A lényeg, hogy minél több kifejezést, szót ismerjünk. Amikor élőbeszédre van szükségünk, akkor muszáj feloldanunk a gátlásainkat és beszélni, függetlenül attól, hogy helyes-e a ragozás vagy a nyelvtan. (Persze azért igyekezzünk.)
Csak írásban és nyelvvizsgán van igazi jelentősége ezeknek a dolgoknak, így mindenki maga dönti el, hogy mire van szüksége. Az én tapasztalatom ersze az, hogy mindkettő rém fontos, hisz hiába van egy középfokú nyelvtudásom, alig-alig tudok megszólalni egy beszélgetésben úgy, hogy a tényleges saját gondolataimat el tudjam mondani. 

Végezetül pedig egy apró tanács. Sokkal jobb, ha egy alap tudás után már nem fordítgatjuk le a szavakat. Próbáljuk inkább jelentésben körülírni, szinonimákat találni rá. Például a németben erre a legjobb a duden.de.

Remélem tudtam segíteni és hasznotokra válik ez a bejegyzés. MIndenkinek nagyon sok sikert kívánok a további nyelvtanulásban! Kommentben kíváncsi vagyok a ti tapasztalataitokra, lehet-e iskolában nyelvet tanulni igazán, ti milyen nyelve(ke)t tanultok? :)

*a képeken a gyönyörű történelem jegyzeteim láthatóak

Read More

OBSZIDIÁN || KÖNYVKRITIKA

Nos igen, eljött az idő, hogy fölcsapjak könyves bloggernek és megírjam életem első ya regény kritikáját. Persze, nem most olvastam elsőnek ilyet, de valami véleményfélét most alkotok elsőnek úgy, hogy papírra is vetem.
Most sokakban felmerülhet a kérdés, hogy ugyan miért? Nincs elég könyves blog? Már megint bővítem a blog témakörét? Nos igen, srácok, pont ez a helyzet. Ha már a nyáron elkezdtem könyvekről írni, akkor folytatom, hisz valamivel muszáj magamat ösztönözönöm az olvasásra. Ez pedig egészen hatásos és működőképes dolognak látszik így ennyiből. 

Szóval akkor nézzük az Obszidiánt, avagy a könyvsorozatot, amiről még az is hallott, aki csak az Alkonyatot ismeri, és vajon, mitől ilyen sikeres? 

Első ránézésre a könyv tipikus "az a fekete könyv", amivel tele van a Libri. Az egyetlen feltűnő dolog, a zöld szemek, amit valami fényesebb papírral oldottak meg, így ahogy forgatja az ember a kötetet, Daemon (főszereplőfiúnk) szeme egyre csak szikrázik és fénylik. (Ezt a felfedezést kémiatanárom tette, így aki ügyes, már ki is találhatja, hogy mennyire kötött le a könyv.) Igen, eléggé. 

De még mielőtt beleugornánk a közepébe, még kötelességemnek érzem beilleszteni a fülszöveget, ami talán egy kevésnyi spoilert tartalmaz... De jelzem honnantól. :)

Amikor – éppen az utolsó középiskolai évem előtt – Nyugat-Virginiába költöztünk, beletörődtem, hogy vastag tájszólású emberek, melléképületek, szakadozó internet és rengeteg unalom tölti majd ki a napjaimat. Amíg észre nem vettem magas, szexi, különös zöld szemű szomszédomat. Az ég kiderült.

Aztán a srác megszólalt.

Daemon dühítő. Beképzelt. Pofoznivaló. Nem bírjuk egymást. Egyáltalán. De aztán, amikor egy idegen rám támadt, és Daemon egyetlen intéssel szó szerint megfagyasztotta az időt – akkor valami történt. Valami váratlan.

*SPOILER*

A szédítő idegen a szomszédból megjelölt engem.

Jól hallottad. Idegen. Mint kiderült, Daemon és a húga egy egész galaxisra való ellenféllel néznek szembe, akik mind az ő képességeikre pályáznak, a nyom pedig, amit Daemon rajtam hagyott, olyan fényesen jelzi számukra az utat, mint Las Vegas főútja. Csak úgy úszhatom meg élve, ha Daemon közelében maradok, amíg elhalványul a nyom rajtam.

Mármint ha nem ölöm meg addig én magam…

*SPOILER*

Nos, miután mindenki eldöntötte, hogy mennyit árul el kíváncsi természetének, azt hiszem ténylegesen bele is kezdhetünk.
Főszereplőnk Katy ugye új helyre költözik, az Isten háta mögé, ahol semmi sincs, de amint átcsörtet bemutatkozni megkérdezni, merre a van a bolt a szomszédtól, ott egy igazán nagyon helyes srác nyit neki ajtót. Először is ilyen természetesen nincs, de nem is ezen akadtam föl, hanem, hogy most komolyan nem lehetett volna valahogy, valahogy máshogy? Mondjuk, hogy ne legyen ennyire direkt, ennyire a képembe ordító, hogy "Ő lesz az a srác, tudod!". (De a borító, amúgy is gondoskodott a dologról. Csak szerintem nem oké arcokat rárakni?)

Következő sarkalatos pont számomra a túlságosan feltűnő furcsaságok voltak. Persze, tökéletesen tudja mindenki, aki ilyen könyvet vesz a kezébe, hogy bizony valamikor előjön a fantasy vonal, de a könyv a képembe üvöltötte ezt is. Az ilyenek engem rettentően ki tudtak zökkenteni. Pedig a könyv varázsa talán pont ebben rejlett a leginkább számomra. Pörgött, történt valami mindig. Ez nem azt jelenti, hogy letehetetlen volt, hanem valahogy másképpen tartott fogva, de igazából csak egy nagyon vékony cérnával. 

Ha még problémákat szeretnék felsorolni, akkor rögtön ott van a túlzott hasonlósága az Alkonyattal, hiszen a sablon nagyon durván egyezik, de talán ezt felesleges is fejtegetni, mivel egy ponton túl már nem igazán jön elő, talán csak egy része az, ami szinte hihetetlen számomra: Mind Bella, mind Katy egy vállrándítással elintézi, hogy oké, akkor természetfeletti veszi körül. Hát srácok, normál ember nem így viselkedik. Nagyon, nagyon, nagyon nem. 

Ami pedig a leginkább fölhúzott, pedig igen pitiáner dolog: ezek meg mégis mikor tanulnak? Ha egy pici szabadideje adódott is, rohant olvasni. Talán a harmadik kötet közepén történt elsőnek, hogy leült tanulni főhősnőnk, hogy addig pedig, hogy nem bukott meg, nos azt őszintén nem tudom. 

Ezeken túllépve viszont a könyv jó, sőt, mint mondtam kissé letehetetlen is. Katy és Daemon karakterei elviszik a hátukon a sorozatot, de azt hiszem leginkább Daemon. Szánom, bánom, de nekem nem lett nagy szerelmem a srác, bár lehet ez amiatt is van, mert nem igazán tudtam elvonatkoztatni a saját életemtől, amiben is boldog párkapcsolatban élek. :) Viszont kétség kívül a regényben működik a kémia, és az író nagyon-nagyon jól vezeti a szerelmi szálat. Komolyan egy ya könyvről beszélünk és emelem a kalapom az író előtt. A srácok megismerik egymást, töltenek el időt a másikkal (nem is keveset) és csak utána rohannak az ágyba egymás karjaiba. Szóval szépen van adagolva, viszont ez már nem annyira elmondható a fantasy szálról. 

Számomra valahogy nincs igazán kidolgozva ez a fényember mizéria. Egyszerűen túlságosan tökéletesek, amivel persze nincs baj, de nekem hiányzanak azok az apró gyengeségek, amik csak a harmadik kötet körül kezdenek kirajzolódni. Egyébként én ekkor jutottam el a furcsa pontra, egyszerűen érdektelenné vált a történet. Addig faltam az oldalakat, de most a harmadik könyv közepénél egyszerűen elakadtam, és nem tudok tovább menni. Nem érdekel már a történet.
Ami igazán hiányzik nekem, az a felépítés, a történetvezetés máskéntje. Minden részben kapunk valami apró izgalmat, de a harmadik könyvre már olyan szinten kusza és feleslegesnek érződik. Én úgy érzem, hogy ezt a történetet az író túl sokáig húzza, sokkal jobb lenne egy egyszerű trilógiának, egy nagy bonyodalommal, ami pedig a lehetne a nagyon misztikus másik testvér és mi ez az ember és földönkívüli közötti kapcsolati botrány. 

Számomra ez túl sok szálra lett szétszabdalva, de ez természetesen csak az én szubjektív nézetem.

Összességében, ritka jó párbeszédeket olvashatunk, ráadásul egy olyan fiú legyeskedik hősnőnk körül, aki mindig pontosan azt mondja, amit hallani szeretnénk..titkon. A ya könyvek szerelmeseinek természetesen kihagyhatatlan darab, de másoknak, csak ha nagyon könnyed és kellemes olvasmányt keresnek, tudom ajánlani.

Nos srácok, hogy tetszik? Ti olvastátok már? Nektek milyen volt?
Köszönöm, hogy elolvastátok! ♥
Melyik könyvről szeretnétek legközelebb véleményt? 

Read More