2019. január 30., szerda

Felnőttek nélkül || Blogturné Klub

Milyen lenne egy olyan világ, ha nem lennének felnőttek? Vagyis vannak, de sokkal inkább hasonlítanak oszló és bűzlő zombikra, bár nem azok, akiknek egyetlen gondolat jár a fejükben, vagy inkább egyetlen ösztön vezérli őket: enni, enni és enni. Lehetőleg húst, élőt, vagyis a gyerekeket.
Egy ilyen posztapokaliptikus világba kalauzol el minket Charlie Higson 2019 számomra első blogturnéján. Lássuk, hogyan teljesített!


Fülszöveg:
Charlie ​Higson regénye egy young adult disztópia első része. Az ismeretlen vírus pusztította London romjain gyerekek próbálnak egy új világot felépíteni. 
A végzetes járványt követően ugyanis bomlásnak indult testű, vérszomjas lényekké változtak mindazok, akik életben maradtak és elmúltak tizennégy évesek. A kiskamaszok különböző épületekben barikádozták el magukat London-szerte, és csak akkor merészkednek ki az utcára, ha élelmet kell keresniük.
A bátor Arran és az érzékeny Maxie vezette gyerekcsapat a Waitrose szupermarketben él. Tartalékaik megfogyatkoztak. Ám felbukkan egy titokzatos fiú, Jester, aki azzal kecsegteti őket, hogy a Buckingham-palotában biztonságos menedékre lelhetnek, ételben, italban sem lesz hiány. Nekivágnak az útnak, miközben városszerte mindenütt (a sikátorokban, az elhagyatott házakban, a föld alatt) lesben állnak a felnőttek. 
Vajon eljutnak a gyerekek a biztonságos helyre? A palotában tényleg boldog jövő vár rájuk, vagy a látszat csal?
A váratlan csavarokban bővelkedő The Enemy – Felnőttek nélkül megpróbál választ találni arra a kérdésre, hogyan élhetjük túl a rémálmainkat is messze meghaladó borzalmakat. Miközben az olvasó szembesül egy másik, filozofikusabb problémával is: mivé lesz a társadalom, ha a közösségek a gyerekek elképzelései szerint szerveződnek újra?

Én és a könyv:
Tavaly ritkán fordult elő ez a pont az értékeléseimnél, de úgy érzem, jó lenne bevezetni és mégis mikor alkalmasabb, ha nem az újév kezdetén.
Őszintén, a zombik, illetve a túlélős könyvek nem állnak messze tőlem. Legnagyobb kedvencem, mint azt sokan tudjátok, a Battle Royale, ahol egy csapat diák gyilkolja le egymást, illetve nem maradt ki nálam a The Walking Dead első pár évada, vagy éppen Kemese Fanni Pippa Kenn-trilógiájának első része.

Mégis, meglepő módon olvasás közben egyáltalán nem ezekre a művekre asszociáltam, de erről majd később....
A fülszöveg elolvasása után egyből úgy éreztem, nekem ezt olvasnom kell és nem csalódtam. Sajnos már itt el kell árulnom: nagyon is jól működött közöttünk a kémia és alig 2-3 nap alatt a végére is értem. Most pedig nagyban gondolkozom, hogy megrendeljem-e angolul a második részt, mert bizony egy 7 kötetes sorozatról beszélünk. (Ez számomra a könyv utolsó pár mondatánál derült ki, ugyanis nem értettem hol van a végkifejlett vagy valami szép lezárás... Helyette kaptunk egy cuki kis függővéget.)
Személy szerint mostanában jobban kedvelem az egykötetes történeteket, kicsit ódzkodom a sorozatoktól, de mégis, ezt a darabot már most azt mondom: megéri elkezdeni. De miért is?

Karakterek:
Rengeteg szereplő sorakozik fel az első rész nagyjából 400 oldalán. Nincs főszereplő, a karakterek jönnek és mennek, a cselekmény egyszerre több szálon fut, de jól követhető. Egy főszálból nőnek ki az apróbb történetek, amik általában egy-egy a csapattól leszakadó gyerek napjait meséli el.
Ezek meglepően érdekesek voltak, illetve változatosak. Szerettem az apró filozofikusabb gondolatokat, az idegfeszítő jelenetek között. Hisz ahány gyerek, annyi életút, személyiség, értékrend és gondolatmenet.
A legtöbb karakterre ráragasztható egy-egy tipikusnak mondható jelző, de ez nem igazán hatott klisésen, sokkal inkább magától értetődő volt, hogy a csapatban mindenkinek megvan a posztja. Vannak harcosok, vezetők, védelmezők és önfeláldozók, mókamesterek, közösségi és maguknak való arcok.

Persze a történet előrehaladtával a jellemek árnyalódtak, egy idő után már én magam sem tudtam, kiben bíznék meg, kinek hinnék. A szálak szépen kavarodtak már az első részben, kíváncsi vagyok hogyan folytatódnak a dolgok. Kicsit olyan érzésem volt néhol, mintha a Trónok Harcát nézném/olvasnám, hisz többen is pályáznak a vezető pozíciójára és a különböző kapcsolatok és oldalválasztások folyamatosan bonyolódtak. 

Sztori:
Be kell, hogy valljam, elsőnek megijedtem. Olyan volt az első pár fejezet, mintha egy rettentően kezdő író első sorait és próbálkozásait olvasnám, ez pedig baromi kényelmetlen érzés volt. Mégis, szerencsére a történet előrehaladtával ez csak javult és a legvégére olyan filmszerűvé vált, hogy az izgalomtól a kezem is ökölbe szorult. (Bár lehet csak túlságosan beleéltem magam a helyzetbe.)
A történet szépen, lassan bontakozott ki, de a feszültség folyamatosan fokozódott és itt szeretném megjegyezni, hogy imádtam, hogy az író meg meri ölni a karaktereit. Nem egy gyerek hal meg a könyv során, és nem egyszer történt, hogy pont azt a fiút vagy lányt tették el láb alól, akivel különösen szimpatizáltam. (Hmm, ez megint picit Trónok Harca feeling, nem?)
Ezzel viszont elérte a kedves író, hogy egy perc nyugtom sem volt, mert a vérontások leírása könyörtelen és érzékletes volt, és egy percig se tudtam abban a hitben élni, hogy a főszereplő fontos lesz a későbbiekben, így tehát nem halhat meg. (Mert bizony itt bárki, bármikor meghalhat.) 
Plusz pont volt, hogy a könyv valós helyszínen, Londonban játszódik, teljesen pontos helymeghatározásokkal, szóval, ha valaki van olyan őrült, mint mondjuk én, akkor akár nyomon is tudja követni a srácok vándorlását a Waitrose szupermarkettől egészen a palotáig.

Emellett viszont, mint már említettem, én végig úgy tekintettem a történetre, ami egy kerek egész lesz, nem pedig egy sorozat bevezető kötete. Éppen ezért, sokszor volt olyan érzésem, hogy nem értem, hová is tart a történet, egyáltalán hova is tudna ez az egész kifutni. (Így sorozatként is fenntartom ezt a problémát.) Ugyanakkor ez eltörpül a hatalmas izgalmi faktor mellett, ami egyre csak fokozódott a történet során.

Összességében alig várom, hogy olvashassam a következő részt, rettentően remélem, hogy minél hamarabb magyarul is megjelenik, különben kénytelen leszek angolul olvasni. (Erre pedig egész ritkán veszem rá magam...)
Szóval csak ajánlani tudom, ha a következő hívószavakra felkapod a fejed: disztópia, zombik, túlélő gyerekek, Legyek Ura, Trónok Harca vagy éppen Walking Dead.

Mert bár más, mint a fent felsorolt művek, mégis, tökéletes választás, ha valami "olyasmit", valami hasonló légkörrel megtöltött sztorit szeretnél olvasni.

Kiadó: Athenaeum Kiadó
Oldalszám: 398
Eredeti cím: The Enemy
Fordító: Horváth Márta Zsanett
ISBN: 9789632938677
Nyereményjáték:
Az Athenaeum Kiadó egy izgalmas zombis YA-regény megjelentetésével kezdte az új évet, amelyben egy pusztító járványt követően a 14 évesnél idősebb túlélők vérszomjas lényekké változnak! Főszereplőink kisebb-nagyobb gyermekek, akik Londonban bújkálva igyekeznek túlélni, ám egy nap felbukkan a titokzatos Jester, aki úgy tudja, hogy a Buckingham-palotában biztonságos menedékre lelhetnének mindannyian - a fiatalok persze útra kelnek! Tartsatok velünk a hat állomásos blogturnénk során, és a turné végén a helyes válaszokat beküldők között 3 Felnőttek nélkül regényt sorsolunk ki a kiadó jóvoltából!

Szerencsére elég sok ifjúsági és YA zombis regényt/képregényt adnak ki manapság, aminek a zombis regények és filmek rajongói igazán örülhetnek! Mivel mostani könyvünkben is hemzsegnek a bomlásnak indult testű, vérszomjas lények, úgy gondoltam, hogy vicces lenne, ha idézetek alapján próbálnátok kitalálni honnan származik az idézet!

Röviden: a feladatotok nem más, mint kitalálni, hogy melyik magyarul is megjelent, zombis (vagy hasonló élőhalottas) regényből idéztünk, és a helyes KÖNYVCÍMet beírni a dobozba.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Egy dolog zombis filmeket nézni, megint más az ablakunk előtt járó-kelő zombikat figyelni.

További állomások:
01/30 - Ambivalentina
02/01 - Könyvvilág
02/03 - Hagyjatok! Olvasok!
02/05 - Kelly és Lupi olvas

2019. január 27., vasárnap

Ázsiai kalandok || Blogturné Klub

Valahol egészen kínos, hogy az év első bejegyzése ennyire megkésett, mindjárt vége is van a januárnak, de, hogy nehogy nyomtalanul elteljen, hoztam egy igazán új bejegyzést, amiben egy receptkönyvet szeretnék bemutatni, na meg úgymond értékelni is.
Őszintén szólva, régóta nem vettünk itthon receptkönyvet, egyrészt az internet adta alternatív lehetőségek miatt, másrészt viszont az egész családot lefedő ételintolerancia miatt, ami erősen megnehezítette a sütést-főzést, így bőven elég nagy kihívás volt a régi kedvenceket megrefomálni és újból számunkra is fogyaszthatóvá tenni.

Mégis, Stahl Judit neve rögtön megfogott, hisz neki köszönhetem gyermekkorom legnagyobb élményét és legfinomabb kekszét, a nálunk csak "lapítós sütiként" emlegetett csokis csodát, amivel anyu kellemesen el tudott foglalni minket, hisz melyik gyerek ne imádna "gyurmázni" azaz kis gömböket gyártani, amikre utána rácsaphat.

Lényeg a lényeg, Stahl Judit receptjeiben kifejezetten bízok, így nem is volt kérdés, hogy a kedvenc ízeimmel operáló receptkönyvét igazán a kezembe venném. Ázsiai ízek? A fél életem Ázsia körül forog. Még szép, hogy jöhet!

Fülszöveg:
Imádod a tavaszi tekercset? Bejön neked a pad thai? Lenne kedved egy mogyorómártásos, indonéz csirkenyárshoz? Odavagy az ízes currykért? Mindnek megtalálod itt a jól bevált receptjét, de nem csak ennyi ez a könyv! Mert azt is megtanulhatod belőle, hogy egy-két hozzávaló megváltoztatásával, mégis ugyanazzal a módszerrel miként készíthetsz el teljesen más ázsiai ételeket. Kapd elő a wokot és a bambuszpárolót, aztán kalandra fel! 
Stahl Judit új szakácskönyvsorozatának különlegessége, hogy alapul veszi a Stahl magazin legnépszerűbb receptjeit, és mindegyikhez kínál egy-egy vadonatúj, szellemes variációt. Nem más ez, mint ötletadó gasztronómiai barangolás, gondolatébresztő főzőiskola – telis tele sokszoros tesztelt, garantáltan működő receptekkel.
Az is szeretni fogja, aki már ismeri, és az is, aki most találkozik először Stahl Judit konyhájával.

A könyvről: 
A könyv 100 receptet tartalmaz, ami egyfajta gyűjtés a Stahl magazinban megjelent eddigi receptek közül. Rögtön a köszöntőnél megakadt a szemem pár igazán tetszetős mondaton. Bár alapvetően az ázsiai konyha egyik hatalmas plusz pontja a hozzám hasonlók számára, hogy ritkán használnak tojást és tejtermékeket, mégis jó érzés volt, hogy a különböző diétákkal együtt élőkre, illetve a mindenmentes felé tendáló étkezéseket preferáló emberekre is gondoltak.
Rettentően jó érzés, hogy ez egyre jobban elterjed és a legnagyobb természetességgel tüntetik fel a receptek leírásában, de éttermek étlapjain is, vagy legalábbis a lehetőséget, hogy ilyen módon is el tudják készíteni.

A könyvet tovább lapozva feltűnik egy különös felosztás a receptek között: szó sincs itt a klasszikus magyaros előételek, levesek, főételek, stb csoportosításról, sokkal speciálisabb csoportokra lettek felbontva a receptek, ami persze érthető, hisz ahány kultúra, annyi szokás, viszont mindben közös, hogy merőben eltérnek a magyar standard-től.

Ha már itt tartunk, ismét nagy pozitívumként említeném, hogy igazán színes a felhozatal, nem csak a szokásos kínai vagy indiai ízvilágot hozza közelebb hozzánk a kötet, hanem több vietnámi, Srí Lanka-i, thaiföldi és japán recepttel is megismertet, igaz sok az tovább gondolt, nem autentikus fogás.
Mégis, a választék szuper és bőven van benne a "vén rókáknak" is új felfedezni való.

Recept próba:
A puding próbája az evés, szokták mondani az angolok, így mi is, a BTK tagjai úgy gondoltuk úgy lenne ez a turné az igazi, ha elkészítenénk egy-egy receptet a kötetből, így egy amolyan gyakorlati benyomást is szerezhetünk, ami lássuk be, elég fontos.

Pont pár hete találtam rá egy apró street food üzletre, ahol bao-kat lehet kapni és annyira sikerült rákattannom, hogy mikor megláttam a receptkönyvben a receptjét, rögtön tudtam, hogy akármilyen körülményes és nehéz lesz, de nekem muszáj megpróbálnom megcsinálni itthon. (A könyvben char siau bao-ként találjátok meg)

Az első probléma rögtön a hozzávalók beszerzése volt. Sokszor csinálunk itthon ázsiai ételeket, így azt hittem nem lesz baj, de őszintén, még sose hallottam a hoisin szószról, a kínai ötfűszerért is mennem kellet egy kört, na meg a gőzölőért. Szerencsére Budapesten élek, így itt nem különösen nagy probléma beszerezni ezeket a termékeket, ha az ember jó helyen keresi őket... Mégis, nem tudom az ország többi pontjában, akár még a nagyobb városokban, mennyire gyakoriak az ilyen speciális termékeket kínáló boltok.
Ugyanakkor talán az online webshopok orvosolni tudják ezt a problémát. (Én az Ázsiában szereztem be végül a dolgokat, ezt a boltot Zsuzsa is említette, illetve bővebben már írtam róla itt.)

A recept leírása nem volt teljesen tiszta számomra, de lehet csak túlságosan amatőr vagyok a konyhában. Például az egy-egy teáskanál cukor és fűszer pontot végig nem olvasva, sikerült dupla annyi fűszert beletennem, mert csak a mennyiség részére figyeltem... Hülyebiztosabb lenne, ha minden egyes hozzávaló külön pontban lenne.

Nekem hiányzott még egy kicsit részletesebb leírás a bao-k megformázásáról, hisz nem olyan egyszerű a klasszikus kinézetét elérni, ami a könyvbe is belekerült, illetve a kész állapotában kicsit elszomorított, hogy az enyém olyan sárgás és sápadt lett, míg a könyvben szép fehér a képen... Bár utánanéztem és elméletileg sokat számít a liszt fajtája, van egy speciálisan ezekre a gombócokra kitalált liszt... Esetleg jó lett volna ezt is megemlíteni vagy egy-két tálalási javaslatot még odabiggyeszteni a recept végére.

A recept maga viszont szuper. Az egész családnak kifejezetten ízlett és főleg a töltelék, ami lássuk be a nagyobb rizikófaktort hordta magán, mint az egyszerűbb tésztás bunda. 

Összességében egy nagyon színes, mentes-konyhát gyakorlók számára is használható receptkönyvről beszélünk. Az ázsiai ízek nem mindig autentikusak benne, és ez igazából egyfajta pozitívum, így sokkal kevesebb speciális hozzávaló szükségeltetik, illetve így biztos, hogy nem a kukában fogja végezni az ebédre szánt wok vagy lepény. 

Nyereményjáték
Stahl Judit nevét valószínűleg mindenki ismeri, és nincs olyan ember az országban, aki ne látta volna már őt főzni a tévében. Most megjelent Ázsiai kalandok című receptkönyve, amely a keleti gasztronómiába vezeti be az érdeklődőket. Ezúttal négy bloggerünk írja meg a véleményét a könyvről, és természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt belőle.
A receptkönyv ázsiai ételeket tartalmaz, így kalandozzunk egy kicsit mi is Ázsiában. A játék során egy-egy ázsiai ország zászlaját találjátok mindegyik blogger oldalán, azt kell majd beírni a Rafflecopter doboz megfelelő sorába, hogy melyik országhoz tartozik az adott zászló.

Figyelem! A kiadó csak Magyarország területén belül postáz, a nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésükre, hogy válaszoljon a kiküldött értesítőre, különben automatikusan újat sorsolunk.
                                                


a Rafflecopter giveaway
További állomások:
01. 27. Ambivalentina

2018. december 21., péntek

Mielőtt a kávé kihűl || Blogturné klub

Azt hiszem általános tény, hogy szeretjük a hangulatos kávézókat. Megvan a maguk misztikuma és őszintén, én mindig is vágytam egy bizonyos törzshelyre, bár sajnos még mindig nem találtam rá. Mégis, biztos vagyok benne, hogy a könyv helyszíneként szolgáló Funiculi funicula kávézó lenne az abszolút tökéletes választás, már, ha lenne olyan szerencsénk, hogy létezne.
Hisz ki ne szeretne egy olyan kávézóban üldögélni, ahol kávézással időutazni lehet?


Fülszöveg:
Különös városi legenda terjed egy bizonyos Funiculi Funicula nevű kávézóról. Azt beszélik, ennek a kávézónak az egyik széke sokkal több, mint ülőalkalmatosság. Ha ráülsz, időutazásban lehet részed. Kívánságod szerint repíthet a jövőbe vagy a múltba. Te döntöd el, melyik irányt választod, de van néhány szigorú szabály, amit be kell tartanod.
1. Az időutazás során csak azokkal az emberekkel találkozhatsz, akik már jártak a kávézóban. 
2. Bármit is csinálsz míg „odaát” vagy, a jelent nem változtathatod meg. 
3. A kérdéses széken ül valaki. Mindenképpen meg kell várnod, amíg ő elhagyja a széket. 
4. Nem ülhetsz át máshova, nem cserélhetsz széket. 
5. Az utazás akkor kezdődik, amikor kitöltik a kávédat, és akkor végződik, amikor kihűl.
Ez még közel sem az összes szabály. Az emberek mégis késztetést éreznek rá, hogy ellátogassanak a Funiculi Funiculába, és kikérjék a hétköznapinak cseppet sem mondható feketéjüket. Ha tudnád, hol van ez a hely, te is betérnél? Sokan megtették, közülük most négy ismeretlen szívmelengető történetét ismerheted meg. 

Karakterek:
Bár a történet négy nagyobb egységre van felosztva, amik önmagukban is megállnak egy-egy teljes egészként, mégis a szereplők változatlanok. 
Természetesen megismerkedünk a kávézót működtető házaspárral, egy közeli bárt vezető hölggyel, egy ápolónővel és férjével, illetve további szereplők is megjelennek, de egyszerűen lehetetlen erről úgy beszélni, hogy az ember nem spoilerezze el az egész történetet.

Mert őszintén, ezt a kötetet úgy kell olvasni, hogy csak és tényleg csak a fülszöveget olvastuk. (Itt muszáj megjegyeznem, hogy kivételesen egy remek fülszövegről van szó. Sejtelmes, de nem hatásvadász és tényleg a lényegre mutat rá, miközben nem lövi le az egész történetet. 

A nevek, japán mivoltuk miatt sokaknak eleinte zavarosak lehetnek, de igazából olyan kevés szereplővel dolgozik a teljes történet, hogy hamar belejön az emberfia (vagy éppen lánya), ki kicsoda és kinek a kicsodája. 

Sztori:
Négy különböző történet, négy különböző indok az időutazásra, mely során a jelen és a jövő nem változik. Mégis miért éri ez meg bárkinek is?
Elsőnek is, nagyon érdekes volt az időutazási szabályok által behatárolt lehetőség, illetve az a gondolat, hogy mikor éri meg ez így mégis az embereknek. Milyen helyzetekben, milyen érzelmek miatt, milyen okokból és milyen célokból. 
Ilyen lehet egy egyszerű szakítás, haláleset, betegség vagy bármelyik nehezebb időszak, mégse egyértelmű, miért is érné meg az időutazás, ha semmit, de semmit nem változtat meg az égvilágon.
Egyszerűen úgy érzem, ennek a könyvnek az esetében nem tudok száraz módon szereplőleírásokat készíteni és történetet kielemezni. Igen, voltak részek, amikre számítani lehetett, igen, volt, ahol picit untam magam, de mégis ez egy olyan kötet, amit az embereknek el kéne olvasnia, mert mondanivalója van, az életről szól és egy olyan szögből mutatja be az időutazást, aminek köze sincs a különböző sci-fi és fantasy művekhez, sokkal inkább az emberi lélektant veszi elő és egyfajta útmutatást is próbál nyújtani. Így pedig, nem szabad siettetni az olvasást. 
Ez pedig, mint tudjuk a blogturnés könyveknél igen nehéz.... Mégis, mint ajánló, az egyik legjobb választásnak nevezném ezt a rövidke kötetet, amit az ünnepek alatt az ember olvashat. 

Amitől eleinte féltem, az az idő kezelése, hisz igen komoly logikai bukfenceket lehet vetni ezen elem behozásával a történetbe...Viszont azt hiszem, remekül meg lett oldva és annyira nem ezen van a hangsúly, hogy ha van is benne pár furcsább és nem teljesen logikus vagy éppenséggel ellentétes állítás, ez egyáltalán nem zavaró és fel sem tűnik. 

Összességében csak ajánlani tudom. Mindenkinek. Rég olvastam ilyen könyvet, amit ennyire szívesen kölcsönadnék szinte bárkinek. Bár tény, kell egy bizonyos érettség a történet értékeléséhez. Azt hiszem 4-5 éve még bőven nem értettem volna úgy az egészet, ahogy most.... Bár ez egy egészen más és érdekes téma, hogy az idő múlásával mit tud mondani nekünk ugyanaz a mű.
Lényeg, a lényeg: Olvassátok és szeressétek, mert ez a könyv igazán, de igazán megérdemli.
Kiadó: Kossuth Kiadó
Oldalszám: 256
Fordító: Béresi Csilla
ISBN: 9789630993791

Nyereményjáték:
A Kossuth Kiadó jóvoltából a Blogturné Klub hat bloggere kávézik együtt a japán Kavagucsi Tosikadzu könyvének szereplőivel, akiknek egy apró, de annál különlegesebb kávézó körül forog az életük. Nem akármilyen kávét szolgálnak ám itt fel! Ha betartod és elfogadod a szabályokat, akkor visszatérhetsz a múlt egy vágyott pontjára, pont úgy, ahogy a történetben többen is megteszik. Ha szeretnétek ti is a részesei lenni ennek a furcsa időutazásnak, akkor tartsatok velünk és játsszatok a könyvért! 
Az időutazás gondolata igazán izgalmas, talán ezért is nyúl sok szerző műfajtól függetlenül a témához. A játékban ezúttal időutazásról szóló, vagy ahhoz kapcsolódó könyvek címére és szerzőjére vagyunk kíváncsiak. Minden állomáson találtok fülszövegekből kiragadott kulcsszavakat, ezek alapján kell kitalálnotok az adott állomás megfejtését. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
idő-eltolódási rendellenesség, szerelmi történet, biztos állás, meztelenül

a Rafflecopter giveaway
További állomások: 
12. 12. - Deszy könyvajánlója
12. 18. - Könyv és más
12. 20. - Ambivalentina

2018. december 17., hétfő

Eastern + Nyereményjáték || Blogturné Klub

Rettentően vártam ezt a könyvet. Egyszerűen minden egyes apró információ róla arról győzködött, hogy nekem ezt el kell olvasnom. Mangás-animés stílus, magyar kortárs szerző, szuper illusztrációk, és említettem már a távol-keleti vonatkozást?
Úgy látszik idén igazán futnak az ilyen történetek, dehát ennek én személy szerint csak örülni tudok. Szóval nézzük is, milyen volt az Eastern, Martin Kay első kötete.


Fülszöveg:
A Titánokkal vívott háborúban porrá lett földön Yuko hírhedt törvényen kívüli. Az elárvult lányt már csak szíve haragja élteti. Konok kitartással űzi Corbent, a gyűlölt zsoldosvezért, hogy elégtételt vegyen élete megnyomorítóján. Útja során nem várt társaságba botlik nővére egykori kedvese személyében. Vajk, az életunt kalandor egyetlen célja, hogy felderítse szerelme halálának körülményeit. Az elkövető nyomai a rettegett zsoldossereghez vezetnek.
Yuko és Vajk kényszerű szövetséget kötnek, hogy kézre kerítsék Corbent, a rájuk leselkedő veszélyek mellett azonban saját démonaikkal is meg kell küzdeniük. Hiába a kettejük között kibontakozó érzelmi kötelék, ha a zsoldosvezéren való elégtételt más módon képzelik el. Vajon sikerül felülkerekedniük önös érdekeiken egymás javára?

Martin Kay mesterien kombinálja a YA klasszikus elemeit a manga akciódús cselekményvezetésével egy fantasztikusan felépített posztapokaliptikus westernvilágban.Könnyed és humoros, letehetetlen olvasmány.

A könyv és én:
Őszintén szólva egyetlen dolgot nem szeretek a recenziós/blogturné klubbos kötetekben. Időre kell olvasni, fixen és ha éppen nem jössz ki jól a választott olvasmányoddal, akkor is minél gyorsabban végig kell pörgetned, mert jönnek a határidők. Persze ezen kívül egy remek dolog és nem is szeretnék álszentkedni, imádom, hogy benne lehetek egy ilyen csapatban és ezzel tölthetem az időmet. Kívánhat magának ennél jobb helyzetet egy könyvmoly?
Ugye, hogy nem.

Azt hiszem könnyen kikövetkeztethető ebből az indításból, hogy sajnos nehezen jöttünk ki a könyvvel. Valahogy a jelenlegi hangulatomban nagyon nehezen fogott meg és egy kis időre félre is tettem, pedig ilyet nagyon ritkán szoktam, nem tudok párhuzamosan több könyvet olvasni, most mégis ez történt és meg is lett az eredménye: Mikor ismét visszatértem az Eastern világába egyszerűen fogalmam sem volt, hogy Vajkon és Yukon kívül ki a többi szereplő.


Karakterek:
Mikor molyon beleolvastam pár véleménybe, megnyugtatott a tény, hogy nem csak számomra volt rettentően kiugró és furcsa névválasztás a Vajk. Nagyon nehezen szoktam meg, valahogy nem illett az általam felépített fantáziavilág képébe.
Mégis, magát a karaktert kifejezetten megkedveltem, nagyon szórakoztatóak voltak a Yukoval történő szópárbajaik, és tipikusan az a menő karakter volt, akiről tudod, hogy meg fogja oldani a dolgokat még a legnagyobb szarságok (bocsánat a szóért) közepette is.

Mégis, aki a leginkább belopta magát a szívembe, az Yuko a maga tsundere karakterével. Nála éreztem tényleg úgy, mintha kilépne épp egy animéből és valahogy ez rettentően tetszett. Egyszerre volt vagány, lány létére rettentően badass, és egy cuki robbanékony hisztigép. Persze ezt remekül kiegészítette Vajk (jaj, ez a név...) rém nyugodt természete és megfontoltsága (már, amikor hagyta neki a rém impulzív Yuko).

Együttesen egy élvezetes csapatot alkottak és érdekes módon az én rém romantikus lelkem nem hiányolta a szerelmi szálat, bár belegondolva a folytatásban nem lenne feltétlenül ellenemre, ha valami történne közöttük. Mert hát bizony, a történet még nem ért véget, ez a kötet még csak a bevezető egy sorozatba, ami egyelőre fogalmam sincs hány részes lesz. 

Sztori:
Itt mindig történik valami. Komolyan, néha már legszívesebben könyörögtem volna pár nyugodt percért és mélázásért, mert, ha éppen nem Yukoék csöppentek bele valamilyen vad lövöldözésbe, akkor valamilyen flashback formájában kaptunk különböző izgalmakat. 
Őszintén szólva, számomra egy kissé elvette a feszültség élét a folyamatos élet-halál harc. Hiába tűnt elsőre rettentően vészesnek a főhőseink helyzete, ott volt még 100 vagy több oldal, ahol ugyanúgy róluk volt szó és egy idő után az ember egyszerűen tudta, hogy úgyse lesz semmi bajuk, főleg, hogy a kaotikus állapotok között néha már követni se tudtam mi történik és kivel. 

Mégis ennek ellenére megszerettem Yukoékat és amikor épp egymáson civódtak, azt egyszerűen imádtam. Jó volt egy ilyen bajtársi kapcsolatról olvasni, ahol egészen más érzelmek kaptak figyelmet, mint a mostanában általam dögivel fogyasztott romantikus művekben.
Azt hiszem egész jól megismerhettük a két főszereplőt, egészen érthetőek a motivációik, de a történet előrehaladtával mindig kaptunk még egy-két meglepetés információt, amik kicsit átalakították a történet addigi megítélését.
Nem is említve a különböző random visszaemlékezéseket, amik viszont egy picit mégjobban összekavarták a szálakat, legalábbis nálam mindenképp.
Így viszont mégjobban várom a folytatást, hisz az első kötet olyan függővéggel zárult, ami engem mindenképpen meglepett és alig várom, hogy a történet egésze kibontakozzon és szépen minden egyes puzzle darab a helyére kerüljön.
Bár van egy olyan érzésem, hogy a következő kötetben eleinte csak mégjobban össze fogok kavarodni.

Külön szeretném még kiemelni a címválasztást, ami baromira tetszik, bár bevallom utána kellett néznem. Eastern, azaz a western keleti formája. Baromi jó ötletnek találom és annyira boldoggá tesz, hogy kezdünk elrugaszkodni a "csak a nyugat" és "csak az amcsi" gondolatától.

Összességében bár voltak kisebb hibák, mégis tetszett a könyv és várom a folytatást. Kissé nosztalgikus volt, ahogy különböző, általam régebben nézett animék apró elemeit felismertem a történetben, de azt hiszem nincsenek igazi easter eggek elrejtve, szóval na is keressétek. (Ha valaki mégis talált volna, akkor sikítson és kommenteljen!)
Mégis az érzést és a hangulatot remekül átvette ez a történet, szóval mindenképp ajánlanám a manga és anime rajongóknak, illetve azoknak is, akik csak egyszerűen egy kalandos és izgalmas regényt keresnek kikapcsolódás gyanánt.  
Kiadó: Twister Media, 2018
Oldalszám: 400
ISBN: 9786155631672
Illusztrátor: Megyeri Manó

Nyereményjáték:
A Twister Media kiadónál jelent meg Martin Kay Eastern című regénye. Yuko és Vajk különleges világban játszódó történetét egy hat állomásos, interjúval bővített blogturné keretében ismerhetitek meg. Kövessétek a játékunkat is, mert egy helyes megfejtő megnyerheti a Twister Media által felajánlott nyereménykönyvet!

A történet egy kitalált westernvilágban játszódik, így a mi játékunk is ehhez kapcsolódik. Minden blogon találtok egy képet egy olyan filmből, ami a western világában játszódik. A feladat, hogy ezeknek a filmeknek a címét kitaláljátok és a Rafflecopter megfelelő mezőjébe beírjátok. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

                                                      

a Rafflecopter giveaway

További állomások: 
December 13 - Hagyjatok! Olvasok! - interjú
December 15 - Nem félünk a könyvektől
December 17 - Ambivalentina
December 19 - Kelly & Lupi olvas
December 21 - Könyv és más
December 23 - Hagyjatok! Olvasok!

2018. december 16., vasárnap

Kőgazdag barátnő || Blogturné Klub

Még a nyáron olvastam a sorozat első részét, a Kőgazadag ázsiaiakat és szerencsére nem is kellett sokat várnom, hogy kezembe vegyem a folytatást, a téli megjelenések között már ott is volt a második kötet, a Kőgazdag barátnő, az első rész babarózsaszín borítójához illő babakék csomagolásban.
Eleinte picit haboztam, nem tudtam mire is számíthatok a folyatásban, de a lehető legpozitívabban csalódtam, továbbra is egy kínai luxus szappanopera, de a lehető legjobb változatból.

Fülszöveg:
Alamak! ​A Kőgazdag ázsiaiak története folytatódik a Kőgazdag barátnő történetében. Néhány év eltelt ugyan, de az események mozgatórugói ugyanazok: pénz, hírnév, pletyka. És persze a hagyományok. Úgy tűnik, a szerelmesek, Nick és Rachel végre révbe érnek és legyőzik a családi ármánykodást, de Eleanor még korántsem fogyott ki az ötletekből, hogyan távolíthatná el az amerikai lányt imádott fia mellől. A tét óriási: ki örökli az igazi nagy vagyont, a Young család ősi birtokát, a varázslatos Tyersall Parkot, amely minden hatalom és gazdagság szimbóluma? Megengedi-e a család, hogy a nagymama Rachel miatt kizárja kedvenc unokáját a végrendeletéből? Meginog-e Nick a nyomás alatt, és ismét sikerül-e eltávolítani egymástól a két fiatalt? Vagy talán Rachel múltjából bukkan fel újra valaki, aki épp kapóra jön az ellendrukkereknek? Korábbi ismerőseink, Astrid Teo, Kitty Pong és Araminta Khoo házassága is érdekesen alakul.

És mindeközben csillognak a gyémántok, száguldanak a sportkocsik és megállíthatatlanul röpködnek a milliók…


Szereplők:
Az első ötven oldal után, egyszer csak elcsodálkoztam: úgy faltam az oldalakat, mintha az egyik legizgalmasabb kalandregényem lenne a kezemben, és ez kitartott egészen a kötet legvégéig. Hogy hogyan? Azt hiszem egész sok indokot találtam, de mindegyik leginkább a szereplőkhöz és még inkább a főszereplőkhöz köthető:
Rachel Csu bár továbbra is az egész középpontjában volt, de csak, mint naiv megfigyelő kislány vett rész a könyv legnagyobb részében, így csak nagyon ritkán idegesített fel, és a kötet további részében érdekesebb és karakteresebb szereplők sorsát követhettem végig.
Egyszerűen nem tudok kibékülni ezzel a lánnyal. Annyira semmilyen, ráadásul szép lassan bele is olvad a kőgazdagok világába és így az olvasó elég hamar elveszíti azt az érzetét, hogy ő lenne a szeplőtlen és karakteres szegény lány.
A második részt kétségkívül Astrid és Kitty Pong viszi el a hátán, legalábbis ami a régi szereplőket illeti. Illetve kiszakadunk a szingapúri elitből (így Eleanor Youngtól is könnyes búcsút veszünk, haha) és kicsit jobban belelátunk az anyaországi kínaiak "kínagazdag" életébe. Itt olyan szereplők kerülnek a képbe, akik bár rendkívül érdekesek, de sajnos nem beszélhetek róluk, mert igen nagy spoiler lenne, szóval maradjunk a két lánynál.


Astridék élete igen nagy fordulatot vesz, férje hirtelen hatalmas sikereket ér el az IT szférában, ami eleinte a házasságuk megmenekülésének biztos pontjának tűnik, de szép lassan egészen új problémákba ütköznek. Közben pedig feltűnik Astrid volt kérője is, egy egészen meglepő, nem szappanoperás módon. (Tényleg, nekem rettentően tetszett kettejük története.)
Magam sem tudom miért szimpatizálok Astriddal ennyire. Talán ő próbál a leginkább egyensúlyozni az őrült gazdag és a hétköznapi egyszerű és egyenes élet között, miközben megvan az a különlegessége, mint Nicknek is, hogy egyszerűen nincs elszállva magától. Ez pedig az egyszerű olvasónak nyilván remekül esik. 

Kitty Pong pedig a másik véglet. Az újgazdag lány, aki megpróbál beletanulni a hongkongi elit életébe. A könyvet olvasva akarva-akaratlanul szurkoltam Kitty karakterének, pedig tényleg egy nagyon egyszerű, sőt buta és befolyásolható leányzóról van szó, mégis az írónak sikerült izgalmasra és érdekesre megírni a részeit, ráadásul a könyv végéig ott volt a nagy kérdés, hogy hova is tűnt a férje, akit az első részből még a legnagyobb partiállatnak ismerhettünk meg. 

Amit viszont megfigyeltem, hogy már megint volt egy karakter, akit egész végig a jók oldalára sorolhatott az olvasó, majd az utolsó oldalakon kiderült, hogy mégse annyira jóindulatú, mint azt hittük. Azt hiszem ez az író különös stílusjegye lehet, hisz a legelső kötetben is volt egy ilyen karakter, aki a vége fele nagy meglepetést okozott. 

Sztori: 
A szálak tovább futottak, néha keresztezték egymást, néha össze is gubancolódtak, de maradtunk a jó öreg szappanopera kliséknél. Volt itt minden: mérgezés, rokonságok felfedezése, titkos esküvő és titkok titkok hátán.
Mert hát hogyan is lehetne ez másképp egy ilyen kaliberű regénynél, de ami a legszebb az egészben, hogy én ezt végig élveztem. Kikapcsolt, szórakoztatott és új ismereteket is adott, már amennyire egy ilyen kötet tud. Mégis, a rengeteg szerzői kommentárral és kiegészítéssel egy picit mégjobban beleláthat az ember az egyébként fikcionális karakterek kínagazdag életébe.
Sajnos itt muszáj megjegyeznem, hogy néha egészen meglepő volt, hogy mit magyarázott meg a szerkesztő (és nem a szerző) és mi az, ami egyértelműnek vett. De lehet csak én térek el nagyon az átlagtól...
Személy szerint rendszeresen megéheztem a könyvet olvasva, egyszerűen túl részletesen vannak elmagyarázva a különböző fogások és desszertek. Főleg a desszertek. (Említettem már, hogy borzasztóan édesszájú vagyok?)
Mégis ezek az apró dolgok nagyon sokat segítenek abban, hogy az ember tényleg picit jobban belekóstolhasson (haha) egy teljesen más kultúrába. Mert egy dolog, hogy egy nagyon vékonyka elit réteg mutatkozik be a könyv lapjain, de ráadásul a föld másik oldaláról, így két külön aspektusból is igencsak mások, mint a kedves olvasó.
Összességében ez a második rész kifejezetten tetszett. Pörgős volt, izgalmas és egészen kiszámíthatatlan. Alig várom, hogy olvashassam az utolsó kötetet is, remélem minél hamarabb jelenik meg a kiadó gondozásában. 

Kiadó: Kossuth
ISBN: 9789630993289 
Sorozat: Kőgazdag Ázsiaiak #2
Fordította: Németh Dorottya

Nyereményjáték:
Folytatódik a trilógia, amely bemutatja nekünk, hogyan élnek az ázsiai gazdagok. A Kossuth Kiadó jóvoltából visszatérnek és tovább dőzsölnek a Kőgazdag ázsiaiak szereplői, újabb intrikákkal és problémákkal szembesülnek. Ha a blogturné klub bloggereivel tartasz bepillanthatsz ebbe az egzotikus világba és megnyerheted a kiadó által felajánlott két könyv egyikét.
Mivel a kőgazdagok szinte folyamatosan esznek, játékunkban ázsiai ételeket keresünk. Minden bloggernél találtok egy étel leírását, a kaja nevét kell beírni a Rafflecopter megfelelő sorába. Segítségül az étkek betűit elrejtettük a bejegyzésben is.

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Vietnámi erős, aromás elsősorban marhahúsleves, amelyben rengeteg a rizstészta és a különböző erőteljes fűszer, ami az ízét adja: csillagánizs, bazsalikom, koriander és lime.
a Rafflecopter giveaway

További állomások:
12.15 Ambivalentina

2018. november 18., vasárnap

Rókatündér + Nyereményjáték | Blogturné klub

Azt hiszem nem nagyon mondok újat a régebbi olvasóimnak, ha kijelentem, hogy odáig vagyok a távol-keleti kultúrákért és Japán egy különösen nagy és fontos részt foglal el a szívemben.
Szívesen olvasok a szigetország íróitól és az egyik legnagyobb kedvencem, a Battle Royale is egy japán író alkotása, ráadásul még Japánban is játszódik.
Így mikor megláttam, hogy egy mgayar író ebben a témában ír, ráadásul a kicunékról, egyértelmű volt számomra, hogy ezt olvasnom kell.
Fülszöveg:
Ha igazán szereted, elengeded?
Midori nem hétköznapi lány – persze, minden tizennyolc éves így érzi. Ám ő az erdőben nevelkedett a kétszáz éves nagyanyóval, aki rókává tud változni. Midori is kicune, de még csak próbálgatja a képességeit.
Egy nap meglátja a vonzó és különleges Akirát. A fiú mesél magáról a rókának, de sejtelme sincs, hogy az érti minden szavát.
Csakhogy nagyanyó nem nézi jó szemmel Midori és Akira barátságát, ezért Oszakába küldi a lányt, hogy belekóstoljon a városi kamaszok életébe – és eltávolodjon Akirától.
Midori egy csapat külföldi cserediákkal együtt kipróbálja a japán középiskolások mindennapjait. Szert tesz két új barátra: a szívtipró Tristanra, és a lázadó Reire, akik ki nem állhatják egymást.
Mennyi titok szövi át a rituális szabályokat követő, fegyelmezett japánok életét?
Hogy érzi magát egy félénk rókatündér a gimnáziumban?
És mi történik, ha Akira egyszer csak felbukkan Oszakában?

Karakterek:
Kicune mesékből és különböző feldolgozásokból Dunát lehetne rekeszteni, noha nem feltétlen itt nálunk, Magyarországon, hisz a legtöbben talán a Liza, a rókatündér megjelenésekor hallottak elsőnek a rókaszellemekről. Főhősünk, Midori is egy ilyen rókaszellem, félig ember, félig pedig róka.
Őszintén szólva sokáig nem tudtam vele azonosulni, viszont ahogy egyre erősebben elöjött a cserediák/vendégidiák vonal, annál inkább nosztalgikus lett a történet számomra és ezzel Midorit is közelebb tudtam érezni magamhoz.


Ha valaki valaha volt már külföldön ilyesmi táborban vagy programon vagy konkrét vendégdiákságon, egyszerűen biztos, hogy ezeket az érzéseket, ezeket az emlékeket valamilyen módon ő is megélte. Olyan dolgok ezek, amikre mind szivesen emlékszünk vissza, és emiatt és ebben piszkosul erős ez a történet.

Ott van például a srác, akivel otthon, a saját sulidban tuti, hogy egymáshoz se szólnátok, itt mégis a legjobb barátod lesz és csakis azért, mert a legfontosabb aktuális problémátok, azaz, hogy (egyelőre) kivülállóak vagytok, egyszerűen összehoz... Ez pedig megtöri a jeget és rájöttök, hogy mennyire jó is a másik társasága, akkor is, ha egyébként teljesen más körökben mozogtok. 
A könyvben erre a szerepre Tristan, a svéd cserediák hivatott, ami pedig külön tetszett a Midorival való kapcsolatában, hogy azt a nagyon ritka barátságtípust vetette fel, ami szerintem az egyik legaranyosabb: a tesóságot. 

Igazából ez borzalmasan hangzik így, de ha meg testvériséget mondok, az meg olyan fennkölt és régies, hogy megint csak nem fedi le igazán a szó mögötti gondolatot. Röviden: Tristan végig a húgaként kezeli Midorit, ami szerintem a legjobb fiú-lány barátságforma, illetve nem lehet nem szeretni ezeket a pillanatokat a könyvben. 

Kettejük mellett még két fontosabb szereplő tűnik föl. A már a fülszövegben is megjelenő Akira, Midori szívszerelme, a családi problémákkal küszködő festő fiú, illetve Rei, Midori egyetlen igazi barátnője, aki éles nyelvével és karakteres, lázadó stílusával könnyen belopja magát az olvasó szívébe.

Nem szoktam ilyen klisékkel dobálózni (ha mégis, akkor szóljatok, mert nagyon utálok ilyen elcsépelt kifejezéseket használni), de tényleg nem lehetett számomra nem megszeretni a főszereplő négyesünket. Mindenkinek megvolt a maga szerepe és bár Midori szemszögéből követhettük végig a történéseket, mégis mindenkiről kialakulhatott az olvasóban egy egészen kerek kép, háttértörténettel és motivációkkal. 

Kicsit összességében úgy érzem, mintha a szereplők igazából elvitték volna a történetet a vállukon, bár ez nem is csoda, hisz annyi plusz karakterrel keresztezi az útját Midori, mint égen a csillag, vagy éppen oszaka utcáin az ember, amiből jó sok van, nem is csoda, hogy ennyivel meg is ismerkedett főhősünk. 

Külön szeretném kiemelni még a cserediák-társaságot, akik tökéletesen hozták azt a nosztalgikus hangulatot és élményeket, amiket már fentebb említettem, illetve egyetlen negatívumként Szango és Szakura szenszei kapcsolatát tudnám megnevezni, az a szál számomra már kicsit sok volt, nem is beszélve két másik szereplő felelőtlenségének következményéről... 
Valahogy számomra az már kicsit sok volt a monumentális történésekből, dehát kinek mi, így is az év egyik legjobb olvasmánya volt számomra, és még magáról a történetről nem is nagyon esett szó.

Sztori:
Amennyire a történetből számomra átjött, a rókatündéreknek egy idő után dönteniük kell, hogy melyik életüket választják. Az emberit, vagy a rókáét. Ezt a döntést kell meghoznia Midorinak is, így kerül Oszakába, távol a szülőfalujától egy nagyvárosba, hogy végre megtapasztalhassa, hogyan is élnek a mindennapi emberek.
Persze, mivel ez 18-19 évesen már furcsa és feltünő lenne, csak úgy beülni egy összeszokott osztályba, ezért egy szuper cserediákos kerettörténetbe burkolózik a főhősnőnk, ezzel pedig kezdetét is veszi a nosztalgiázás, legalábbis számomra. 
Mint az kiderült, az írónő maga is így látogatott ki anno japánba, így tényleg a saját élményeiből és tapasztalataiból merítve írta meg Midoriék kalandjait, ami érződött is, a lehető legpozitívabb értelemben. 
Persze, a számomra nosztalgikus, de egyébként pezsgő és izgalmas cserediák/vendégdiák kalandok szála mellett ott volt végig Midori örlődése is, illetve szerelmi bonyodalma, hisz azt hiszem nem nagy spoiler, ha elárulom, hogy bizony, Akira felbukkant, nem is akárhogy. 
Nekem rendkívül tetszett, ahogy folyamatosan párhuzamot vont Midori az emberi és róka élete/képe között és ez ugye leginkább Akiránál ütközött ki. 

A szerelmi szálak, hisz nem is egy és nem is kettő volt a történetben, szintén tetszettek, mindegyik másfajta kapcsolatot jelenített meg a maga pozitív és negatív vonulataival együtt, bár a végefele nekem már kezdett erősen felszaladni a szemöldököm, hogy minek és hova fokozzuk itt még az izgalmakat... Itt sajnos számomra kissé realitását vesztette a történet, már amennyire egy rókává átváltozni tudó lányról szóló történet reális tud lenni. 

Illetve, ha már a negatívumoknál tartunk, akkor még említeném a saját hülyeségemet: Mikor beleolvastam elsőre a történetbe, mivel egy kis faluban, sőt szinte erdő közepén kezdődik egy kis házikóban, amiben egy nagyanyó lakik a lánnyal, aki kiugrik az ablakon róka képében és eltűnik... Nos kicsit sok volt számomra így elsőre ez az ezer és egy meseelem, és nagyon megijedtem, hogy valami csudaországban játszódó fantasy mesét sikerült beválasztanom, amihez egyszerűen már nincs gyomrom... Természetesen ez nincs így, és teljesen pozitívan csalódtam Midori történetében, ami azt hiszem számomra az év egyik legjobb fantasy olvasmánya volt, na meg az egyik legjobb mayar fantasy olvasmányom bármikor is. 

Szóval ajánlom, ha te is odáig vagy a távol-keleti kultúrákért (és így nem riasztanak el a nyugatiak számára "furcsa", de egyébként gyönyörű és hát menő nevek), ha a Liza, a rókatündér megnézése után te is beleszerettél a kicunékba, ha szeretnél nosztalgiázni picit a vendégdiák/cserediák/külföldi táborozós élményeid után és ha csak egyszerűen szeretnél egy jó fantasyt még besuvasztani az év végére, vagy akár, (most, hogy túl vagyunk a Halloween időszakán), egy jó könyvet kérni a fa alá.

Nyereményjáték:
Hamarosan megjelenik a Rókatündér, az év legizgalmasabb, legtündéribb Japánban játszódó YA története.
A különleges könyvről a Blogturné Klub bloggerei mesélnek, és extrákkal is találkozhatsz az állomásokon. Tarts velünk!

A könyv hősnője, Midori egy kicune, azaz rókává tud változni. Így a mostani játék is a rókákról szól.
Minden állomáson találtok egy róka képet és leírást, a ti dolgotok, hogy kitaláljátok, melyik róka fajról van szó.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
Észak-Amerika füves síkságain, félsivatagaiban élő rókafaj. Közeli rokona a kitrókának, mellyel képes kereszteződni is. bundája a hátán, a farkán és a fejtetőn ezüstös szürke színű, oldalán és lábain sárgásvörös. Torka, mellkasa és hasa fakósárga-fehér; farka vége fekete. Fülei meglehetően nagyok. Marmagassága 30 cm, testhossza 34–53 cm, farokhossza 22–35 cm, súlya körülbelül 2–3 kg, vagyis nagyjából akkora mint egy házi macska. A hímek és a nőstények hasonló külsejűek, bár a hímek valamivel nagyobbak.
                                            

a Rafflecopter giveaway
További állomások: 
11.12. - Kelly olvas
11.16. - Ambivalentina
11.18. - Ambivalentina
11.20. - Sorok Között

2018. november 16., péntek

Interjú Eszes Ritával, a Rókatündér írójával + Nyereményjáték || Blogturné Klub

Mikor megláttam a magyar várható megjelenések között a Kicune címet, ami útközben Rókatündér lett, egyből felcsillant a szemem. Ismertek, még mindig odáig vagyok a távol-keleti dolgokért, különösen, ha párosul valami számomra fontos dologgal, mint a magyar kortárs irodalom. Így Eszes Rita frissen megjelent történetére gyorsan rá is vetettem magam és alig pár nap alatt (sajnos) a végére is értem. Azt hiszem nem meglepő, ha azt mondom: imádtam. 
Nem szeretek ilyen erős és sajnos klisés szavakkal dobálózni, de őszintén kijelenthetem, hogy az év egyik legjobb magyar szerzős kötete volt ez nálam, illetve YA kategóriában is bőven a TOP 3-ba jutott. 
Ez az első, hogy jelentkeztem egy blogturnén belül extrázásra is, de egyszerűen úgy éreztem, hogy muszáj pár kérdést feltennem az írónőnek, aki a bénázásom ellenére, hipersebességgel és részletesen válaszolt is rájuk. Ezt itt is szeretném nagyon megköszönni! ♥
Bár az interjút én a könyv elolvasása után ajánlanám, igyekeztem úgy fogalmazni, illetve Rita is, hogy ne legyen spoileres sem a kérdés, sem a válasz, így nyugodtan olvashatják azok is, akik esetleg erre érzékenyek.
Természetesen a könyv értékelése sem marad el. Rögtön a következő állomáson, azaz holnap az is felkerül a blogra, és már alig várom, hogy megoszthassam veletek. 


Fülszöveg
Ha igazán szereted, elengeded?
Midori nem hétköznapi lány – persze, minden tizennyolc éves így érzi. Ám ő az erdőben nevelkedett a kétszáz éves nagyanyóval, aki rókává tud változni. Midori is kicune, de még csak próbálgatja a képességeit.
Egy nap meglátja a vonzó és különleges Akirát. A fiú mesél magáról a rókának, de sejtelme sincs, hogy az érti minden szavát.
Csakhogy nagyanyó nem nézi jó szemmel Midori és Akira barátságát, ezért Oszakába küldi a lányt, hogy belekóstoljon a városi kamaszok életébe – és eltávolodjon Akirától.
Midori egy csapat külföldi cserediákkal együtt kipróbálja a japán középiskolások mindennapjait. Szert tesz két új barátra: a szívtipró Tristanra, és a lázadó Reire, akik ki nem állhatják egymást.
Mennyi titok szövi át a rituális szabályokat követő, fegyelmezett japánok életét?
Hogy érzi magát egy félénk rókatündér a gimnáziumban?
És mi történik, ha Akira egyszer csak felbukkan Oszakában?
Az év legizgalmasabb, Japánban játszódó YA története.
Ez a könyv különleges csemege. Japán kulturális körkép egy olyan magyar írótól, aki maga is oda járt iskolába. Mellette viszont egy csodálatos, finoman megrajzolt, visszafogott szerelmi történet, ahol minden szónak súlya van.
Tarts Midorival egy olyan világba, ahol minden döntésnek ára van!

Interjú:
Ha az ember Japánról hall, rögtön eszébe jutnak a japán popkultúra, ezzel együtt a mangák és animék világa is. Esetleg van kedvenced valamelyik műfajból?
Hűha, lehet, hogy rögtön az első kérdésnél csalódást okozok, úgyhogy most kapaszkodjon meg mindenki, de valójában nem vagyok a mangák és animék megszállottja. Olvastam Doraemont és AstroBoyt még régen, nyelvgyakorlásként, és bírom a Bleach és Death Note sorozatokat, de amúgy csak nézek kukán, ha valaki anime szereplőkről beszél. 
J-pop énekesnőből viszont két kedvencem is van, Ayumi Hamasaki és Utada Hikaru, és amióta van Netflixem, sok japán filmet, sorozatot és még valóság show-t is nézek. Ugye, az utolsó mondattal javítottam valamit a helyzetemen?

Őszintén, nekem Nagyanyó és az erdő miatt, rengetegszer a Chihiro szellemországban című film jelenetei ugrottak be. Van valami kapcsolat közöttük, vagy ez csak az én véletlenszerű asszociációm?
Nahát, nem, erre nem is gondoltam, de most, hogy mondod, mostantól lehet, hogy majd hivatkozok rá! Igaz, hogy az önállóságról és a felnőtté válásról szól mindkét történet, és az is, hogy mindkét főszereplőnek egy számukra addig ismeretlen helyzetben kell helytállni. És még azt is ide sorolhatom, hogy a szereplők nem feketék-fehérek. De azt hiszem, ezek az állítások általában igazak a YA történetekre, sőt az egész életre is, nem? 

Itthon a legnagyobb Japánnal foglalkozó esemény a MondoCon. Esetleg szoktál kijárni, vagy most a Rókatündér megjelenése miatt van esély rá, hogy ott is összefuthatunk veled?
Csupa jó ötletet adsz! Ahogy mondtam, nem igazán vagyok benne a gamer és anime világban, viszont a Cosplay jelmezeket nagyon szeretem, bármeddig elnézegetem a beöltözött embereket. Úgyhogy miért is ne? Eddig nem jártam ki, de elképzelhető, hogy a következőt megnézem! Természetesen róka jelmezben.

Imádtam, hogy egy magyar író Japánról írt, ráadásul nem is látatlanban, hisz ha jól tudom egy évet kint is töltöttél. Esetleg tervezel még más Japánban játszódó történetet? Szeretnél még ebben a témában írni, vagy úgy érzed ennyit szerettél volna kiírni az ottani élményeidből?
Azt hiszem, az az év annyira meghatározó volt számomra, hogy bizonyára akaratlanul is beleszövöm az írásaimba, akkor is, ha épp nem Japánról írok. Egyszerűen, mert nagyban befolyásolja a világlátásomat, nem csak a japán felfogás, de az is, hogy milyen hatással van az emberre, ha teljesen kiszakad a megszokott környezetéből, kerüljön bármelyik pontjára a világnak. Mindenkinek van magáról egy elképzelése, de egész meglepő önismereti felfedezéseket tehetünk, ha eltűnnek a megszokott elvárások és helyette újak vesznek körül. Ha mások a szokások, mások a korlátok és bizonyos tekintetben sokkal nagyobb a szabadság és a felelősség is, mint addig. Sokat tudnék erről mesélni, de hogy konkrétan válaszoljak a kérdésre, szívesen írnék még japán történetet a jövőben is, ha a mostaninak jó fogadtatása lesz. A kiadóm főszerkesztője is bátorított ezzel kapcsolatban, úgyhogy a válasz egy egyre hangosabb és határozottabb igen.

A történet végé fele még történik egy igen sorsfordító esemény, ami Tristant és Reit érinti, és őszintén engem rendkívül megdöbbentett. Mit gondolsz, az olvasók egyet fognak érteni Rei döntésével? Nem féltél egy ilyen "érzékenyebb" témába belekapni?
Írás közben sosem félek. De mint a többi dolog, amiben a szereplőknek döntést kell hozniuk, ez is olyan: nem gondolom, hogy van egyetlen LEHETSÉGES válasz. Különböző utak vannak, mindegyik járhat lemondásokkal és nehézségekkel, de boldog pillanatokkal és megnyugvással is. Még Midori és Rei sem értenek egyet a kérdésben, és szerintem az ilyen sorsfordító pillanatok általában olyanok az ember életében, amit a pálya széléről nézve nagyon nehéz és talán nem is szabad megítélni. Rei személyisége a könyvben szereplő választ diktálta, ugyanakkor Midori talán máshogy döntött volna. Vagy Chanel. És én egyiküket sem ítélném el. Ahogy egyszer olvastam, az ember mindig csupán egyetlen döntésnyi távolságra van egy teljesen másféle élettől. És ez igaz.

A legtöbben itthon a Liza, a rókatündér című film miatt hallottak elsőnek a rókatündérekről. Számodra jelentett ez a mű inspirációt, vagy már ezelőtt, vagy ettől függetlenül is tudtad, hogy pont a kicunékról szeretnél írni? Mi fogott meg bennük?
A Liza, a rókatündér az után került a mozikba évekkel ezelőtt, hogy a könyv ötlete megfogalmazódott bennem. Teljesen kétségbe estem, hogy az én egyedi ötletem nem is olyan egyedi és valaki beelőzött! De én akkor még a Kicune címben gondolkodtam, és mivel a két történet között nincs párhuzam, azt gondoltam, nem zavarjuk egymás köreit. Aztán újra elkezdtem aggodalmaskodni, amikor megtörtént a címváltozás a regényemnél, hogy most majd mindenki azt gondolja, hogy ez a Liza utánérzése. De az eddigi visszajelzések azt mutatják, hogy szerencsére nem mosták össze a kettőt. Most már az emberek többsége tisztában van vele, hogy a rókatündér egy mitológiai lény, sokan és sokfélék léteznek. Engem a kettősségük érintett meg elsősorban. Ez a kettősség nekem benne van a japán társadalom egészében és jellemző volt az én életemre is, amikor külföldiként éltem ott.  És azt hiszem, általában jellemző az emberekre és az elmondott történetekre is. Mert tényleg minden éremnek két oldala van.

Végezetül, mint tapasztalt aranymosás versenyző, mit tanácsolnál az éppen pályázni készülőknek?
Először is, hogy ne féljenek beletenni a szívüket a történeteikbe. Az olvasók érezni és értékelni fogják ezt, a személyesebb hangvételű írások mindig sokkal jobban megérintik a közönséget, mint az, amit ésszel terveztek az éppen aktuális divathullámnak megfelelően. És ha így tettek, akkor viszont lépjenek hátra kettőt. Mert nem tetszhet minden mindenkinek és biztosan érkezik majd negatív kritika is. És írásban sokszor nehezebb megtalálni a közös hangot, ami az egyiknek vicces, az a másiknak gúnyos, amit valaki építő jellegűnek szán, az a másiknak rosszindulatúnak hathat, különösen egy ilyen felfokozott helyzetben. Az Aranymosás egy valóban egyedülálló pályázat és a legjobb esély, hogy valakiből író legyen. Mégis, bár ez eleinte nagyon nehéz lehet, meg kell tanulni a történetet külön kezelni magunktól. És akkor, ha ezt megtettük, megláthatjuk a gyengeségeit, javíthatjuk a hibáit és tökéletesíthetjük az erősségeit. Végül is az a cél, hogy a pillanatnyi képességeinkhez mérten a lehető legjobbat és legtöbbet adjuk magunkból.

Nyereményjáték:
Hamarosan megjelenik a Rókatündér, az év legizgalmasabb, legtündéribb Japánban játszódó YA története.
A különleges könyvről a Blogturné Klub bloggerei mesélnek, és extrákkal is találkozhatsz az állomásokon. Tarts velünk!

A könyv hősnője, Midori egy kicune, azaz rókává tud változni. Így a mostani játék is a rókákról szól. 
Minden állomáson találtok egy róka képet és leírást, a ti dolgotok, hogy kitaláljátok, melyik róka fajról van szó.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
A rókák és egyben a kutyafélék családjának legkisebb termetű faja. Észak-Afrika, a Sínai-félsziget és az Arab-félsziget sivatagaiban él.
                                     

További állomások: 
11.12. - Kelly olvas
11.16. - Ambivalentina
11.18. - Ambivalentina
11.20. - Sorok Között

Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)