.ulzzang smink || első videó ✌

Hát srácok ez is eljött. Bár egyelőre kényelmesebbnek érzem a betűk egymásutánját való pötyögést itt a gép előtt, mégis megpróbálkoztam ezzel is, szóval fogtam a smink-cuccaimat meg a kamerát és egy tökéletesen nehezebb képlettel, de megoldottam a dolgot. c:

Eleinte kicsit (nagyon) furcsa vagyok, főleg önmagamnak, hisz azért nem szoktam magamat ennyire kívülről látni, de olyan 7 perc környékére már egészen feloldódok. Légyszi ezt nézzétek el nekem, igyekszek javulni!

Na de a videó tartalmáról: ulzzang smink.

Bár nem behatárolható, mint külön stílus az "ulzzang", mégis megvan a maga karakteres sminktrendje, mégpedig ez a fajta tusvonal, amivel én is ügyeskedtem a videóban. Remélem tetszik, illetve ad valamennyi segítséget nektek. Visszajelzéseknek örülnék, amennyiben kipróbáljátok, hogy ment, sikerült-e és ilyenek.

Használt termékek:

• iQ cosmetics eyeliner liquid
• LOOK fekete és fehér szemceruza
• Catrice szemöldök ápoló készlet
• Maybelline big eyes és the colossal volum'express
• Astor anti shine alapozó
• Catrice made to stay highlighter
• Ebelin és LOOK ecset 
• Alverde alapozó duó szájfény
• Manhattan clearface compact powder

Ha bármi ötletetek lenne, miről látnátok szívesen videót, milyen témában vagy ilyesmi, akkor ne tartsátok magatokban! ;) 

Read More

.és megint EBAY || haul #3

Nem vagyok oda a haul posztokért, de ha az ebay-ről szól, akkor rögtön más a helyzet. Nos igen, engem is erősen beszippantott az olcsón cuccok amik nem is tudom mire jók vásárlása. Na de, talán még nem vagyok olyan vészes eset, sőt nem is leszek. Diák-zsebpénzből gazdálkodva pedig módom sincs nagyon rá. 

Nemrégiben jött meg a legutóbbi rendelésem utolsó darabja is. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én mindig 4-5 cuccot rendelek egyszerre, majd jön az izgulás és a mindennapos postaláda nyitogatás és csak ha minden megvan, nézek újabb cuccok után. 

Most is így volt természetesen, de nem is húzom tovább az időt, mutatom mik jöttek. Minden tökéletesen olyan, mint a képeken, így most a lámpa sárgás fényével betöltött szobában nem ragadok kamerát, amennyiben nem haragudtok meg. 

Elsőnek is ez a két kiegészítő jött meg, melyek erősen a kpop fashion majdhogynem alapdarabjai. Nyáron sokat szoktam szívni azzal, hogy nincs a kalapomon kívül rendes sapim, de azért mégse szerettem volna egy egyszerű baseball-sapkát, így jött ez a vogue feliratos snapback. Nagyon szeretem, de még növesztenem kell a hajam hozzá, mert rettentően fiúnak tűnök benne. [LINK]
A második pedig egy maszk volt, ebből lett is vita rendesen, ugyanis G-Dragon, egy nagy kedvencem legutóbbi albumának címe és logoja van rányomva, mégpedig s Coup D'etat, ami egyszerűen franciául csak annyit tesz, puccs. Szóval szülőkkel kiegyeztünk, hogy rendelek egy sima feliratmentes változatot is, ha mindenképp maszkot szeretnék hordani. Egyébként mostanában sokat voltam beteg, így itthon nagyon sokat hordtam is. Szeretem, valahogy... jó érzés maszkban lenni. Remélem valamikor köznapibb lesz itt Mo.-n, mert egyenlőre elég csodabogárnak tűnnék azt hiszem. [LINK]

Bár már van egy ilyen medálom feketébe, most megrendeltem az "átlátszó", elméletileg hegyikristály változatát is. Azóta természetesen le se lehet rólam venni, és rendkívüli tumblr életérzést ad a szerény mindennapjaimhoz. Egyébként semmi különös, most már azt hiszem lecsengett a kristály láz, így nyugodt szívvel hordom. [LINK]

Na és itt a csodaszivacs, mely csodás módon második nap el is tűnt, persze itthon. Azóta se láttam, de gőzerővel keresem, mert emberek az alapozás.. hát az alapozás 5x gyorsabb és könnyebb és egyszerűbb vele. (Igen, egyébként ecsetem nincs, ujjal szoktam.) Mindenkinek ajánlom. c: [LINK]

Azt hiszem nem lesz meglepő, hogy Viki blogját igen rendszeresen olvasom, hisz előszeretettel ír a koreai kencékről. Ezt az lemosót is nála találtam és komolyan, örök hálám neki, mert 1. extra nagy adag, 2. iszonyat jó illata van, 3. a használata meg isteni... mármint komolyan, minden nap várom, hogy végre letisztíthassam az arcom vele. Mindenkinek nagyon tudom ajánlani. c: [LINK]

Néha rám jön a kreatívkodhatnék, így került a kosaramba ez az apró matrica szett. Szerintem valamilyen füzetdekor projekten lesz felhasználva. :) [LINK]

Én úgy érzem igen jó zsákmány volt ez a március-áprilisi. Sajnos, már most megfigyelőn van pár filléres cucc és újabb koreai termékre tervezek lecsapni, de ez már szerencsére, vagy éppen még, a jövő zenéje. c:

Ti mit vettetek mostanában? 

Read More

{Vigyázz! Kész! Posztolj!} - Fóbiák

Bár már meséltem egyszer-kétszer az én legnagyobb ellenségemről, mégis, úgy hozta a sors, pontosabban a random.org (rímelek, ez a totális fáradtság jele), hogy kicsit részletesebben és kidolgozottabban "kényszerülök" írni a témában. 

Azt hiszem ez lesz a második olyan poszt, amiben valahogy nem fogok tudni képet csatolni, mert alapvetően egy kissé már most émelygek attól, hogy bele kell kezdjek a történetembe, a történetünkbe, melyben én és a vadállat tűt-a-kézbe-döfő nővérke játsszuk a főszerepet. 

Röviden ennyi is volt a sztori, talán 4-5 éves lehettem, agyrázkódással kerültem a Jánosba, miután leestem az oviban a kerti padról. Pár napig voltam bent, infúzión és így történt a fönt nevezett eset is. Ezután persze jött a klasszikus rémálmos gyötrődés, de lassan el is múlt, mígnem közölte a doktornéni, hogy kellenek a kötelező oltások. Ekkor jöttünk rá, én és a család, hogy nekem bizony nem kicsit van parázhatnékom ettől az édes kis szerkezettől.

Innentől kezdve jöttek a könyörgések sora, hogy ugyan már édes kicsi Ninucska hagyd magad, hamarabb szabadulsz, nem fáj és a többi és a többi, de nem igazán hatott. Többnyire a lefogás volt a megoldás, én pedig szépen elbőgtem magam és elájultam.
Persze ahogy telik az idő, egyre jobban bírom. Mostanság az ételérzékenységem miatt sokat kellett vérvételre járnom, és büszkén mondhatom, hogy ájulás/lefogás/bőgés nélkül kibírtam az egészet, persze továbbra se szívesen teszem oda a kezem...c:

De őszintén, ez nem csak olyan, hogy az ember bebeszéli magának, ha tudnátok ezelőtt is mennyire le akartam győzni az egészet, -bár még most se sikerült- de nagyon nehéz tényleg, és épp ezért szeretném megkérni azokat, akiknek nincs semmi ilyesmijük, hogy ne hecceljék a fóbiás embereket és ne próbálják meggyőzni őket, hogy ez semmiség és így tovább, mert pl én ezektől csak még frusztráltabb lettem. Szóval, ha van egy fóbiás ismerősöd, akár tű, akár tériszonyos, akár klausztrofóbiás, próbáld segíteni, megérteni az ő helyzetét, mert persze látatlanban, könnyű mondani, hogy nem is olyan vészes a dolog.
Szóval inkább ilyenkor maradjunk csöndben és ha sikerül előrelépnie, akkor dicsérjük meg (de tényleg, ne szarkasztikusan). c: Szerintem ez a legnagyobb segítség, annak, aki megpróbálja leküzdeni a félelmeit.

Read More

.stílus vagy divat || kávémelletti

Azt hiszem egy ilyen, egyszerűen csak hipszter címmel kezdeni egy alig 16 éves lány gondolatmenteinek lejegyzését kicsit sok. Túl sokat vállal, nem? 

Nos azt hiszem, igen, de mégis itt íródik a poszt, jönnek a betűk, szavak, mondatok egymás után és remélem a végére egy kerek egésszé avanzsál. 

Szóval épp ilyen fancy életet éltem ma reggel a Vácin, miután még hajnalok hajnalán (7-kor) megfagytam egy erdőben a föld napja alkalmából. Így legalább átvedlethettem homeless szerelésbe, hogy tényleges extra hipszter megjelenéssel boldogítsam a korán kelő japánokat.
Az egyetlen gond, hogy ez oly megerőltető volt, hogy egy Burger King-es kávénál jobbra nem futotta. 

Na de, lényeg a lényeg, így volt időm (kb 5 perc) kicsit végigböngészni pár friss posztot más blogokon, és ekkor ugrott be az isteni szikra, hogy mégis hogy tudnék kellemes hangvételben elküldeni mindenkit Kubába jéghegyet mászni.

Szóval a nagy kérdésem, hogy stílus vagy divat. Ha divatos vagy akkor stílusos is? Ha stílusos vagy akkor divatos is? Hogy is van ez? Na és az egyediség?
Őszintén én abból indulok ki, hogy ez évben eszembe se jut slipon cipellőt a lábamra húzni. Alapvetően azon az állásponton vagyok, hogy mindennél jobban gyűlölöm, ha valakinek ugyanolyan cucca van, mint nekem. Persze ezt csak finomítva, senkit se kaszabolok le egy fekete bokazokni miatt, de általánosságban mindent kerülök ami divat, mint nemrégiben a márvány koptatott gatyák, a fekete csak a térdén egy csíkban lyukas gatyák, vagy éppen tattoo choker és társaik.

Nem értem, miért kell hasonlítanunk, miért kell magazinokból tájékozódnunk, hogy éppen mi az amit ha felveszünk, nem fognak kiröhögni az utcán, miért nem vesszük föl többször az előző szezonos cuccainkat. Persze, ez már kissé túlzás, de tényleg, a divat folyamatosan különböző stílusokból és irányzatokból merít, így örök kaméleon és befolyásolható arcokat hozva létre. Hisz nemrég mindenki vintage mániás, aztán amerikai focis végül rocker lett alig egy-két év leforgása alatt. (A képen látható a csak feketét hordó egyedek ez-évi kiadása, persze amióta jó idő van elővették a színes ruháikat, mégis ők állításuk szerint csak feketét hordanak. Jelen pillanatban felhajtatott szárú gatyában, Vans-ben és hosszú vékony pulcsiban találod meg őket, természetesen színesben.) 

Azt hordjuk ami ugye tetszik, de ez nem így van. A divatban azt hordják az emberek amit elfogadnak. Olyan ez kicsit, mint az érzékszerveink működése. Pl az orr. Ha bemész egy disznóólba, kétség kívül mérhetetlenül büdösnek fogod érezni a levegőt... de eltelik egy 10 perc, vagy még annyi se és már semmit se fogsz érezni, mert megszoktad, alkalmazkodtál hozzá. Ilyen a divat is, mert annyiszor látjuk az épp menő darabokat, hogy szép lassan elfogadjuk és úgy érezzük ez tetszik nekünk... és ilyenek azok a számok is, amiket úgy ajánlasz a haverodnak, hogy eleinte nem tetszett, de meghallgattam többször és utána már rongyosra hallgattam. 

Szóval igen, amikor végignézek a barátaimon, egyszerűen kicsit el kell, hogy mosolyodjak, mert egyszerűen megvan a maguk stílusa, ha bemegyünk akár egy fast fashion boltba, akkor is csak 1-2 darab lesz amire azt mondom, "igen, az totálisan xy", de lesz. Szóval én úgy vagyok vele, hogy próbálja meg mindenki megtalálni a saját stílusát. Sokkal kényelmesebb és nem mellesleg pénztárca-barátabb is. 

A végére pedig egy rövid gondolat a túl egyedi emberekről. Itt főleg most a tumblr stílusra gondolok, hisz benne vagyok nem egy csoportban és mindenhol csak azt hallom, hogy "hol lehet tumblis cuccokat venni", "omg tattoo choker", "orrkarikát akarok, de anyu nem engedi" és így tovább.
Reggelente is szembejön mindig egy lány, természetesen tavaly még messze nem érezte magát ilyen elvont embernek, de megvilágosodott, így most minden ami tumblr rajta van. De srácok, komolyan egyediség lenne ez? Egyedi dolog képeken lévő öltözékeket magunkra ölteni? Nem hasonlít egy kicsit (nagyon) magára a divatra, a befolyásoltságra és így tovább? 

Persze, nyugodtan le lehet üvölteni a fejemet, sőt kérlek titeket, hogy osszátok meg velem a ti véleményeteket.

Read More

.COVER DANCE || KPOP #6

Olyan rég volt már kpop poszt, meg amúgy is... történtek dolgok, szóval itt az új, friss és ropogós bejegyzés a eme zenei ágazat egy igazán érdekes következményéről, melybe lassacskán és igen esetlenül, de én is belefolyok, no és ami a legérdekesebb, hogy nem mint néző.

Már régebben azt hiszem szenvedtem pár posztban, hogy mivel abbahagytam a röplabdát, most nincs mit csinálnom és nem találok magamnak sportot. Ebből kifolyólag tettem a hét keddi napján látogatást másodmagammal a KKK-ban, tehát a Koreai Kulturális Központban, és ott is, a kpop tánc órán....aztán csütörtökön is...és már most be vagyok sózva, hogy kedden ismét mehetek, szóval gondolhatjátok mennyire magával ragadott az egész. 

Ha valaki esetleg nem tudná, miért is ilyen érdekes a tánc a kpopban, akkor röviden most itt összefoglalom. 

Alapvető egyedisége nagyjából a műfajnak, hogy minden egyes klippel rendelkező szám kap egy hozzátartozó koreográfiát is (néha van kivétel), hisz a heti műsorokban milyen unalmas is lenne csak odaállni kornyikálni, így sokkal látványosabb az egész.c: 

A magam részéről valahogy úgy gondolok erre, hogy ez egy hihetetlen jó kapocs a rajongókhoz, akik nem koreaiak, illetve nem beszélik a koreai nyelvet, hisz míg más műfajokban elterjedtebb az ének/dalszöveg feldolgozása, addig itt a tánc köti össze az újraalkotókat az eredetivel. 

Na de milyenek is ezek a táncok? Hát elsőre látványosak, mégis könnyűnek tűnnek, nagyon könnyűnek. Gondolom triviális, hogy most az jön, hogy egyáltalán nem azok, mert tényleg így van. Az idolok gyermeki könnyedséggel ringatják a csípőiket a színpadon... na de egyszer próbáljuk meg utánozni őket...
Elsőre... sőt másodjára vagy harmadjára se ment nekem, de jó sok gyakorlás után egyre jobban kezdett eltűnni a tükörképemről az a kép, hogy épp egy oroszlánfóka párzási rituális táncát imitálja.

Egyébként az első táncom a Wonder Girls - Like This volt, és az a lábremegő lépés... na az pedig a halálom. 

A legnagyobb gondom egyébként a nyújtással van, hisz én soha életemben nem csináltam úgy igazán. Egyszerűen bármit sportoltam, sose volt komolyabban ezen hangsúly, így ha összecsapom a bokáimat és nyújtott lábbal lehajolok... hát mostmár örülök, hogy elérem a bokámat, de eddig... Hát srácok kicsivel a térdem alá ment össz-vissz. Szóval most minden nap nyújtok, hogy egyre jobb legyek, remélem szép lassan meglesz az eredménye. c:

Elméletileg jövőhéten elkezdünk egy fiútáncot, már alig várom, hogy kiktől és mit. ((Egy EXO - Call me baby igazán jó lenne, hehe.))

(azt hiszem ennyit a hihetetlen nehéz és utánozhatatlan lépésekről.)

Szóval röviden és tömören mindenkinek javaslom, hogy egyszer az életben próbálja ki a dolgot, ha más nem, a négy fal között. Egyébként jó program barátokkal is, ha nagyon unatkoztok, én speciel drága haverommal (igen, szóval fiú) szórakoztam elég jól így, hogy betettük a táncváltozatot gépen, majd próbáltuk utánozni (és természetesen fölvettük telefonra, hogy utána is legyen min röhögni). Viszont, ha komolyabban gondoljátok, akár egyedül otthon is meg lehet tanulni a számokat, mivel 1000 és 1 tutorial vidi fönt van a lépésekről, persze egyszerűbb és könnyebb hetente párszor eljárni rendesen órára, hiszen én is arra jutottam, hogy hiába akarok itthon edzeni, a nyújtáson kívül sose tudom magam rávenni semmire. 

Read More

.the wolf children ame and yuki || MUSZÁJ MEGNÉZNED

Őszintén nem hittem volna, hogy a blog egyszer ennyire elkanyarodik az eredeti téma-elképzeléseimtől, de tudjátok mit srácok? Ez vagyok igazán én és bár ez igen klisésen hangzik (ó, de még mennyire), sajnos ez a nagy igazság (mintha valami szar drámából idézgetnék, üssetek le légyszíves.)

Szóval már egy jó ideje tartogatom ajánlásra ezt a filmet, mert hát igen, eljutottunk idáig, hogy én, akinek majdhogynem kín-szenvedés hosszabb ideig egy filmet bámulni, ajánlani fog nektek valamit, amit muszáj, hogy megnézzetek, mert hát jó és én is kibírtam... ez már jelent valamit nem gondoljátok?
Megnyugtatás, vagy éppen elriasztás képpen viszont muszáj leszögeznem, hogy egy animéről van szó. Na most akkor hogy is van ez?
Pár bejegyzésemben részleteztem már, hogy az igen megtévesztő Naruto és társain kívül vannak még a műfajban érdekességek és az ilyesmi filmek is, mint a The Wolf Children Ame and Yuki.
Őszintén ez a mű számomra a legjobb fegyver a komolyabb emberek meggyőzésére. Itt gondolok a szülőkre, azokra az idősebbekre, akik teljesen elszakadtak már szinte a kreativitásuktól, a képzeletüktől... de talán a legjobb, ha gyermekesek.
Hisz ez a film is, Yukiról és Améról, az édesanyjukról és az ő furcsa életükről szól, a családról, a gyermeknevelésről és mindenről aminek a filmbeli tartalma egyenesen arányos az elhasznált papírzsepikkel. (Én nem sírtam, csak anyu!!)

Én elsőnek egy amv-ben találkoztam ezzel a művel, ami a képi világa által egyből levett a lábamról, szóval gyorsan le is töltöttem... majd elkezdtem nézni. A videót a későbbiekben belinkelem, viszont csak az első egy perc amit ajánlok megnézni, a továbbiak tömören a cselekményről szólnak, annak meg ugye semmi értelme, hogy a végkimenetel tudatában próbáljuk végigizgulni a filmet. Persze, én többször is láttam és számomra mindig ugyanolyan izgalmas és hatásos volt, de ez más. c:

Na de, amire ki szerettem volna lyukadni, hogy igen, a wolf, mint farkas, pontosabban mint vérfarkas jelenik meg. Nekem volt egy enyha "tvájlájtos" beütésem az elején, DE -és itt tényleg egy hatalmas és eget rengető de áll- csak az elején, utána viszont erősen ível egy értelmes, érzelmekkel teli kissé családi filmé a dolog, szóval senkinek eszébe ne jusson e miatt abbahagyni.

Most, hogy kellően elmondtam mindent, csak a tartalmat nem, talán mesélhetnék magáról Yukiról és Améról... vagyis először csak Hanaról.
Hanat egyetemista évei végefele ismerhetjük meg, ekkor találkozik ugyanis egy rejtélyes sráccal, aki néha csak úgy random beül az előadásokra. Egyre jobban megismerik egymást... majd igen, kiderül a srácról, hogy vérfarkas, de Hanat ez nem érdekli és így születik meg Yuki, majd Ame.
Egy apró csavarral, de mégis végigkövethetjük az életüket évről évre és bár én se vagyok sokkal idősebb a végén náluk, de a saját életemben is rengeteg ismerős dolgot fedeztem föl, így a film hatására visszatekintve.

Lényeg a lényeg én mindenképpen CSAK ajánlani tudom, szerintem szülők meggyőzésére az animékkel kapcsolatban tökéletes, illetve csak úgy egyéni szórakozásra is. Nekem kétség kívül a kedvencem bármilyen téren is. c:

Na de linkek: 

OST - avagy gyönyörű számok a filmből

AnimeAddicts - majdnem hivatalos leírás / letöltés feliratosan
AMV - csak az elejét!

Read More

.TOP 3 || kedvenc japán bandáim

Bár elismerem, hihetetlen nagy hibám, hogy nem tudom különösebben megszeretni a The Gazette zenéjét, azt hiszem ezzel nem csak én vagyok így, viszont épp ezért íródik ez a cikk, hogy a japán rockzene amolyan másik oldalára is rávilágítson, mégpedig az én 3 nagy kedvencemre. 

Mert alapvetően, ha megkérdezel bárkit egy Conon, hogy ugyan már mondjon pár j-rock együttest, biztos, hogy a Gazetto lesz az egyik az első háromból. Persze, most megkövezhettek, hogy miért pont őket mondom példaként, főleg, hogy visual kei bandáról van szó, de mégis számomra a vk sokkal inkább a j-rock alfaja, mint különálló zenei irányzat, műfaj. 

Alapvetően számomra (aki az angolok valahogy erőteljesebb, rágósabb kiejtésére hangolódott) nehéz elfogadni, megszeretni egy-egy ilyen igaz egész mély férfihangot, ami cseng és üdítő a számokban. Ettől függetlenül kétség kívül jó zene.

Na de az én kedvenceim, szépen időrendi sorrendben (majdnem):

One Ok Rock

Először is muszáj leszögeznem, hogy Yamashita Toru, a gitáros feleségül fog venni. Szóval igen, kifejezetten kedvelem az egész zenekart, mert őrültek és őrült zenét csinálnak. Egyszerű, kellemes dallamos rock, gyönyörű hangú énekessel. Őszintén nem mondanám, hogy bármiben is hihetetlenül különlegesek. Nincsenek a számaikban fület gyönyörködtető gitárszólók, semmi igazán bonyolult, a szövegeik se túlságosan elgondolkodtatók (ettől függetlenül vannak kivételek!), viszont az ő történetük is pont ilyen, csak csinálják. Csak zenélnek, mert szeretik ezt csinálni és csak így, ebből szép lassan idáig eljutottak, hogy a szomszédban (Ausztria) már koncerteztek is....:)

A legutolsó lemezüket őszintén megmondom nem igazán tudtam megszeretni. Valahogy minden rockbanda kísérletezget most a techno/dubstep effektekkel, pedig nagyon-nagyon nem kéne. Szomorú... Minden esetre ajánlom figyelmetekbe ezt a négy idióta srácot.

SiM

Bár őszintén őket előbb megismertem, mint az OOR-t, eleinte nem igazán szerettem a zenéjüket, valahogy túl kemény volt, túlságosan dühös és hörgős.

A jó hír, hogy ma már nem telik el nap, hogy a Blah blah blah, vagy a Who's next című számukat meg ne hallgattam volna. Kifejezetten tudom ajánlani a japán zene férfiasságában kételkedő nyugati rocker arcoknak, bár fricska vagy csak saját magam égése, hogy az énekes srác rendszeresen kifesti a körmét (persze szigorúan CSAK feketére).

A zenéjükben sokszor használnak torzításokat és jellemző rájuk a folytonos hangulatváltozás, számomra ezért is zseniálisak. No meg egy zűrös nap után hazafele hihetetlen feszültséglevezető egy kis édes hörgés-üvöltés kombót hallgatni, természetesen aranyos zenei aláfestéssel.

coldrain

Őket találtam meg legutoljára, illetve pontosabban legkésőbb, teljesen pontosan a múlt héten. Őszintén, azóta rájuk vagyok kattanva. (Részben annak is köszönhető, hogy most a basszerost szemeltem ki magamnak.)
Ők pontosan számomra a fönti két banda tökéletes keveréke. Dallamos, kellemes rock zene, de benne van az a durvaság, az z erő ami a SiM-et olyan kiemelkedővé teszi azt hiszem a japán rockzenében.
Mert az egy dolog ugye, hogy az ember tud hörögni, sikítani, ordítani, de hogy ezt kellemes legyen hallgatni... Na ez nagy tudomány azt hiszem. 

Szóval ha a fönti kettő pont két véglet volt nektek, akkor mindenképp őket ajánlanám.

Persze rajtuk kívül többeket is hallgatok, például Miyavi, The Oral Cigarettes, My First Story, Alexandros, Adams....c: Nektek kik a kedvenceitek? Ismertétek eddig is ezeket a bandákat? Hogy tetszenek? 

Read More