FILMAJÁNLÓ ESŐS NAPOKRA

Őszintén jelenleg nagyon nem blogolnom kéne, de miután folyamatosan csak ki-kitekintek az ablakon és egyszerűen elmegy az életkedvem is, ahogy meglátom a szakadó havas esőt, ami mellé természetesen a kékes derengős fény és a sötét fellegek is betársulnak, úgy döntöttem az lesz a legjobb, ha feldobom a kedvem azzal, hogy megpróbálok nektek pár vidámabb percet keríteni ezekkel a számomra kedves filmekkel.

Bazi nagy francia lagzik

Az elsőt rögtön a héten láttam és egyszerűen nagyon-nagyon tetszett. Őszintén nem vagyok odáig a romantikus vígjátékokért mert mindegyik ugyanarra a megszokott sémára épül és tele van általában bugyuta és unalmas viccekkel, amik egyszerűen csak.... fájnak és elgondolkozom a film közben az életemen és arra jutok, hogy épp az időmet pazarolom. De! Ez a film egyáltalán nem ilyen volt. Nem mondom, hogy megváltotta a világot számomra, de minden esetre egy teljesen vállalható és kellemes kikapcsolódást nyújtott.

Az alapsztori annyi, hogy egy házaspárnak négy leánygyermeke születik és mikor elérkezik a házasság ideje, egyiküknek sem sikerül a konzervatív francia szülőknek ideális és várt társat találni. Őszintén az egész film a rasszizmus és az előítéletek köré épül és ebből csinál úgy kellemesen és aranyosan viccet, hogy szerintem egy percig nem bántó és az egésznek egy teljesen pozitív üzenete van.

Majd újra lesz nyár

Oké. Tudom, hogy nagyon sokan iszonyatosan értékelhetetlennek ondolják ezt a filmet, engem mégis rettenetesen elvarázsolt és őszintén nem tudom miért. Egyszerű, de mégis izgalmas, kikapcsoló, romantikus és fiatalos. A történet egy fura és különc lányról szól, aki a sose látott unokatesóihoz kerül egy teljesen random és indokolatlan háború alatt. A lány lassan megnyílik unokatestvéreinek, főleg a legidősebb fiúnak, majd a háború belezavar a gyermeki idilljükbe, ezután pedig kezdődnek az izgalmak.

Őszintén nekem a képi világa a filmnek nagyon.nagy kedvencem, illetve valahogy az egész olyan egyszer nézős kellemes dolog (ettől függetlenül én már 4x láttam), ugyanakkor az ilyen esős napokon tökéletes választás.

Blöff

Ha az ember lánya (vagy esetenként fia, bár igazán kevés hímnemű olvasója van a blognak) nem éppen romantikus darabokra vágyik egy zord esős napon, akkor viszont ez a film a biztosan nagyon-nagyon jó választás. Ha láttad azért, ha még nem azért.

Én nem vagyok igazán nagy fanja az akció filmeknek, mégis ezt a darabot már többször is megnéztem és egyszerűen nagyon-nagyon szeretem.
A történet több szálon fut és a szokásos rosszfiús-illegális vonalat követi a lopásokra koncentrálva. Igazából mindenki lop mindenkitől vagy csak ki akarja rabolni és így tovább. Ami viszont számomra nagyon különlegessé teszi az egészet, az a hatalmas humorfaktor.

Agymanók

Mint általában az összes filmes listámban, most is muszáj egy animációs és gyerek mesefilmet megemlítenem. Emlékszem amikor az előzetesét néztem, egyszerűen elképzelni sem bírtam, hogy ez a film lehet jó. Azóta azon gondolkozom, hogy hogyan tévedhettem ekkorát.
Az alapsztori annyi, hogy 5 fő tulajdonság irányítja az embereket valahol bent az agyunkban. Ők felelnek az emlékeinkért, a személyiségünkért és a fejlődésünkért. Így, amikor valami probléma adódik odakint, azt ők oldják meg...de mi van, ha valami belül romlik el? 

Iszonyatosan aranyos, szórakoztató és gyerekmeséhez képest egészen elgondolkodtató darab, szóval csak ajánlani tudom.

Remélem tudtam új filmeket is mutatni és egy picit sikerül feldobnom ezt a borongós esőt napot számotokra. :) Ha mégis láttátok volna a filmeket, akkor kíváncsian várom a véleményeiteket kommentben! 

Read More

MILYEN AZ ÉLET TEJ ÉS TOJÁS NÉLKÜL? || SZEMÉLYES

Már itt-ott sokszor elszórtam azt az információ morzsát, hogy bizony az étkezésem nem fenékig tejfel, mondhatni konkrétan nincs benne semmi tejfel, ugyanis nagyjából 5 éve nem ettem semmilyen tejterméket és igazából tojást sem. 

A blog életében ez a harmadik év, így akik még a leges legelején kezdtek el követni, talán emlékeznek azokra a food test című posztokra, ahol az éppen megkapott eredményeimről beszéltem, de úgy éreztem, hogy most jött el az ideje, hogy csináljak egy giga-mega összefoglalót az ételintoleranciámról és tippjeimről.

Az egész úgy kezdődött, hogy négy éve rengeteget fájt a hasam. Rendszeresen haza kellett vinni a suliból, mert egyszerűen nem bírtam a görcsöt. dokiról dokira jártunk, de senki nem tudott mit mondani, a röntgeneken és vizsgálatokon csak a megindokolhatatlan puffadás látszott és mindenki azt gondolta, valami pszichológiai problémám van, ami így vetült ki rám.

Végül egy talpreflexológusnál kötöttem ki, aki nagyjából megmondta mi is a problémám és egy diétát javasolt, ahol nem ehettem egy hónapig semmilyen tejterméket, tojást és cukrot. Minden reggel innom kellett egy pohár sós vizet és ennem kellett mellé egy zsíros kenyeret. Elég furán hangzik, nem? De őszintén működött és ezzel el is múlt a hasfájásom, de ahogy eltelt az  egy hónap és szép lassan próbáltam visszahozni ezeket az ételeket az életembe, megint előjöttek a problémák, így maradtam a diétánál, de az egész család látta, hogy ez nem egy jó végleges megoldás. 

Végül valahogy anyu talált rá egy intolerancia vizsgálatra a neten, ami szerencsére éppen akciós is volt, így azzal a gondolattal, hogy ezzel nem veszíthetünk el is vitt. Össz-vissz egy vérvételre volt szükség, ebből meg is tudták állapítani, hogy milyen ételekre vagyok érzékeny. Azóta nagyjából ez a bibliám és nyugodtan állíthatom, hogy megmentett a hasgörcsöktől. Persze ez sem ment annyira könnyen, hiszen én piszkosul, de tényleg nagyon-nagyon félek a tűktől, szóval ez az egy fóbiám tényleg nagyon erős és egyelőre nem tudtam leküzdeni.

Volt már, hogy kifutottam a rendelőből, le kellett fogni és előre elmondani nekem, hogy a héten vagy a hónapban kell mennem, egyszerűen a legrosszabb dolog, mert onnantól kezdve azon görcsölök. Nagyon rossz, de egyelőre nem tudtam vele mit kezdeni. 

Szóval megkaptam végül a kis papíromat, hogy mégis mikre vagyok érzékeny. Itt minden egyes vizsgált összetevő mellé kaptam egy kis számot és azt kellett figyelni, hogy hol ér el egy bizonyos összeget és hol megy feljebb. Ezek azt jelentik, hogy mire vagyok érzékeny, mi az amit jobb ha annyira nem fogyasztok és mi az, amiről egy életre mondjak le. Nekem az utóbbiba tartozik szinte az összes tejtermék és a tojásfehérje. Igen, az a vicces helyzet van, hogy a tojássárgáját most már egészen fogyaszthatom, de persze azt is csak kisebb mértékben.

Azóta ezeket a játékszabályokat betartva éldegélek. Nem mondom, hogy könnyű, de már beleszoktam és szerencsére, anyunak hála itthon már észre sem veszem, hogy valamitől meg lennék vonva. Oké, amikor öcsi mellettem tömi magába a milkát, akkor picit fáj a szívem, de tényleg, anyunak hála a legtöbb kedvenc ételemet vissza lehetett hozni egy picit más formában az étrendembe. 

Gondolom nem meglepő ezekből az infókból, de a desszertekkel állok a leginkább hadilábon. Kisebb koromban imádtam őket, igazán édesszájú voltam és én is előszeretettel sütögettem nagyjából bármilyen sütit vagy muffint. Viszont, miután a tojás, tej és a vaj kiesett a lehetséges hozzávalók közül, kicsit bajba kerültem az elkészítésükkel.

Szerencsére mostmár rengeteg mindenmentes recept és összetevő kikerülős tipp kering a neten, szóval egészen hamar rájöttem, hogyan lehet pótolni őket, de a tökéletes mennyiséget és módszert nagyon nehéz volt eltalálni. Szegény anyum a mai napig sokszor sopánkodik, hogy nem úgy jött össze valami, ahogy ő azt szerette volna, mint legutóbb a piskótánál... De őszintén? El se bírjátok képzelni milyen érzés volt nagyjából öt év után piskóta illatra hazamenni úgy, hogy még ehettem is belőle. Az illata, az íze, az állaga. Minden olyasmi volt, mint amire emlékeztem és az apró hibáktól eltekintve, teljes mértékben odáig voltam, hogy én most tényleg, megint piskótát ehetek.

A tejkérdést egyébként viszonylag hamar megoldottuk, azóta teljesen átszoktam a növényi tejekre. A kedvencem a rizstej, illetve sütikben imádom a kókusztej ízét. Sajnos itt is akadtak azért problémák, mert a legtöbb olajos magra is érzékeny vagyok, márpedig ezekből készítik általában a növényi tejeket. Másik nagy kedvencem lett az alpro szója kakaója, ami egyszerűen piszkosul finom, csak az életem megkönnyítése érdekében, arra is viszonylag könnyen leszek érzékeny, így abból sem szabad sokat innom.

A tojást pótolni már picit nehezebb móka volt. Először anyu a tökéletes palacsintát fejlesztette ki, ott pedig almareszeléket rakott a tojás helyére, majd a sütikben jött a kukoricaliszt vízzel, ami szintén egészen jól összetartotta a dolgokat, de a legújabb és egyelőre legjobb pótlék az a csicseriborsó leve, amit iszonyatosan szépen fel lehet verni "tojásfehérje habnak", ezzel pedig lehetővé válik a piskóta fogyasztás az olyan nyomiknak, mint én. 

A legnagyobb ellenségem viszont, a gyorskaja. Minden kész termékben, nasiban van szinte tejpor vagy tejsavópor, ami miatt már nem igazán ehetem, illetve a meki, kfc és társai ételében is szinte mindben van valami ilyesmi összetevő. (Funfact: A meki egyszerű hamburgere igazából "mindenmnetes" szóval nincs benne se tej, se tojás.)

Ezért általában bajban vagyok, ha nem otthon eszek vagy éppen étterembe megyek. Itt általában az a probléma, hogy senkinek sincs ideje arra, hogy végigkérdezze bent az embereket, hogy mégis mi van abban az ételben, amit e menüre felírtak és amikor már a harmadik körét kell mennie a pincérnek egyetlen vendég miatt, akkor már erősen érezhető, hogy rohadtul tele van a töke az egésszel. Általában a gyorskajáldákban és a legtöbb étteremben is átváltanak halálosan flegma stílusba, ami nekem nagyon rossz érzés, így ezek elkerülése érdekében általában megpróbálom a spar-ban vagy egyéb kisboltban megoldani az evést, ami ilyenkor puffasztott rizst vagy valami végtelenül egyszerű és íztelen péksütit jelent. Ennek meg az a vége, hogy végül inkább nem is eszek. 

Szóval összességében tök jó, mert nagyon sokat fogytam emiatt az érzékenységem miatt, de mellette elég rossz, mert nem azzal fogytam, hogy egészségesen eszem vagy ilyesmi, hanem azzal, hogy egyszerűen sokszor nem eszem, ami elég nagy probléma, mivel sokszor van, hogy összeszűkül a gyomrom, rosszul leszek nap közben és egyebek. 

Persze, ez az én hülyeségem, hogy nem állok ki magamért, de ebbe elég nagy szerepet játszik az is, hogy nagyon nehezen beszélek ismeretlen emberekkel és eléggé introvertált vagyok, bár sokszor úgy érzem inkább ambivertált, az jobban is illik a blog címéhez. De erről inkább egy másik bejegyzésben.

Összességében rengeteg mumusom van itt a fejemben és folyamatosan próbálom legyőzni őket, de ez messze nem olyan könnyű, mint ahogy azt az ember gondolná. 

Read More

SPRING DAY || OUTFIT

Igen, végül az én outfit képeim is felkerülnek a blogra. Őszintén elég nehéz sajnos ezeket a posztokat megoldanom, mivel a fotós kérdés még mindig eléggé aktuális, na meg nekem sem nagyon van olyan pillanatom, amikor épp időm lenne arra, hogy elszaladjak egy fotózásra.

Minden esetre remélem, hogy tetszenek a mostani képek. Néha szeretek ilyesmi aranyosabb és kislányosabb ruhákat fölvenni, persze nem a daddy's girl stílusban, pedig tudom, ez most iszonyatosan nagyon menő. Inkább ulzzang irányzatba sorolnám ilyenkor magam, de mellette mostanában egyre több sportosabb cuccot is hordok, mint anno régen. Félreértés ne essék, még mindig egy lusta dög vagyok és nem csinálok semmit se, amit sportolásnak lehetne csúfolni (még az esport sem megy jelenleg) és ezen épp itt lenne az ideje változtatni...de.... hát nem tudom. Jöjjenek a képek!

Cipő: Converse || Zokni: H&M || Nadrág: Next || Pulcsi: H&M || Kalap: H&M

Read More

ISMERKEDÉS A KORTÁRS KÖLTÉSZETTEL

Mint sokan tudjátok, próbálok minél tudatosabban olvasni, azaz éves szinten legalább ugyanannyi szépirodalmat olvassak, mint szórakoztató, esetleg ifjúsági köteteket és ehhez még hozzá jön a magyar kortársak megismerésének a vágya. 

Sajnos még nem állok a témában igazán jól, bár mind epikai, mind lírai műben meg tudok már nevezni egyértelműen egy-egy kedvencet, bár sajnos ezekkel nem nagyon lepek meg senkit. Viszont most maradjunk csak a lírai műveknél. 2 kötetet gyűjtöttem össze nektek, amik nekem személy szerint nagyon tetszettek és mindenképpen szerettem volna röviden írni róluk nektek.

Oké, ha valaki szeretne elkezdeni ismerkedni a magyar kortárs költészettel, akkor ennél jobb bevezető kötetet nem is nagyon találhatna. Fiatalos, nyers, nagyon magyar (a pozitív értelmében) és leginkább a szakítás, szerelmi kapcsolat végét járja körül Závada Péter az Ahol megszakadban. Ezekkel a dolgokkal könnyű azonosulni, nem?
Valószínűleg a névvel már összefutottatok, hiszen itt a blogon is szokásom emlegetni, ahogy Simon Márton neve mellé is rendszeresen odabiggyesztik, mint a divatos kortárs nagyok. Emellett az Akkezdet Phiai underground hiphoptrió tagja, ha esetleg nem ismernétek a bandát, akkor mindenképp nézzetek rájuk, én személy szerint nagyon kedvelem a zenéiket. (Závada minialbumáról, a trAnzKaPHkáról nem is beszélve.)

Egyébként engem is ez a kötet rántott be úgy unblock a versek közé és ezután rendszeresen jártam a Libri verses részlegéhez, ami amúgy meglepően ici-pici. Itt fedeztem fel a további egy kötetet is, illetve még jó pár mást, de azok valahogy annyira nem maradtak meg vagy nem tetszettek és nem gyakoroltak rám túl nagy hatást.

Nem tart

Csapong az ősz, kabátot bontogat. 

Csapongok én is. Semmi fontosat. 

A szeptember merő banalitás. 

A lényeget talán majd valaki más.

Nem tartlak már: kötél a fregolit. 

Nem tart az ég. Ránk szakad, beborít. 

Zavartan néz, pislog, kérdőre von 

hideg szemed: szép, zárlatos neon.

Egy ilyen egyszerű libris látogatásom során találtam rá Pallag Zoltán Noir című kötetére, ami szégyen szemre, de a borítójával ragadott meg elsőre (egyszerűen imádom), majd mikor belelapoztam, természetesen a versek is eléggé kedvemre valóak voltak. Az ő nevével nem hinném, hogy bárki is nagyon találkozott. Első kötetes, tudtommal azóta nem is publikált mást, de én valahogy a szívembe zártam. A téma itt is leginkább a szakítás, a visszaemlékezés a régi szép napokra. Az egész kötet valahogy tele van útkereséssel, amit sokan negatívan értékelnek, de valahogy nekem ettől csak emberibb. Imádom csak úgy lekapni a polcról, bele-belelapozni és csak olvasni az épp elém kerülő verset. Valahogy inspirál egyik részről, másikról pedig piszok szórakoztató. Én csak ajánlani tudom és igazából a poszt végén erre szeretnék kilyukadni: kommentben írjátok meg, nektek ki vagy kik a kedvencetek és kedvenceitek, ajánljatok valaki jót, aki mondjuk nem Varró Dani kaliber, mert őt úgyis a legtöbben ismerik. Így nem csak én találhatok új arcokat, de ti olvasók is láthattok egymástól ajánlatokat.
Végül pedig itt is, mint az előző kötetnél, szeretném megmutatni az egyik nagyobb kedvencemet, ami nagyon remélem, hogy nem ijeszt el titeket hosszúsága ellenére. (Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én sokaktól hallom, hogy bár a hosszú szöveg annyira nem, de a hosszú vers nagyon-nagyon elijeszti az embert az olvasástól.)

Szeptember, avagy nem felejtek

Volt utószezon után Tihanyban

egy szombat délután a parton

szeptember kétezervalahányban

délben ha jól emlékszem vagy pardon

a füredi busz már reggel felvitt

az apátsághoz jaj dühös voltál

pedig az idő és a táj meghitt

sétát kívánt volna kigomboltál

egy gombot én mondtam szép idő van

mászkáltunk is de az nem séta volt

kanossza mondjad mondtad időnk van

de én kanosszát járó dzsontravolt

csak hallgattam amikor a parthoz

értünk csak akkor kérdeztem meg hogy

ennél-e valamit ez magamhoz

képest locsogásnak számít meg hogy

igyunk kávét a semmitmondáshoz

igazán értek mondtad akkor is

nem kérek kávét de a mólóhoz

menjünk ki a szád jégkrémtől csokis

és mintha minden rendben lenne mi

kifeküdtünk és két cipőm között

pont elfért egy hajó hát lenne mit

megbeszélni szemedbe könny szökött

egy csikket az őszi tóba dobtam

igen szeptember volt nem felejtek

az a szombat általában ott van

ahol egy csikket tócsába ejtek

Emellett persze Simon Márton köteteivel is összefutottam már, Kemény Zsófitól is olvastam, na meg a többi slammertől akik kiadtak egy-egy könyvet, illetve aki még nagyon megmaradt, az Ambrus Gábor - Egyenes kiesés. Furcsa, mert nekem tetszett, ahhoz képest is, hogy nagyon nem kedvelem a focit... viszont bárhol utánaolvastam, mindenhol lehúzták.
Sajnos egyelőre ilyen kis szegényes a magyar kortárs költő ismeretem, így alig várom, hogy olvashassam a ti kommntjeiteket. c: 

Read More

KPOP TOP 10 || MÁRCIUS

Az elmúlt két hónapban rengeteg új dal jött ki a kpop háza táján, amik meg kell, hogy mondjam piszok jóra sikeredtek. Ugyanakkor rengeteg régebbi eddig nem ismert számot is találtam, amik valamiért eddig nem jutottak el hozzám. Most viszont szeretném megmutatni nektek mind a 10 zseniális számot, amit kimazsoláztam így a tavasz első hónapjának végére, hogy ha már az időjárásban nem mindig, de itt zenében érezhető legyen a kezdődő melegebb és fényesebb időjárás és ha már tavasz, akkor biztos vagyok benne, hogy ki is találtátok, melyik számmal vagyok muszáj nyitni ezt a bejegyzést.

A BTS-t nagyon sokáig nem igazán kedveltem, vagyis igazából két album között, az O!RU82 utántól egészen a Wings megjelenéséig. Nem tetszett a stílus, a hype, de bevallom a magyar army közösség is erősen elijesztett.
Viszont azóta egyre jobban kedvelem meg őket, és erre a Spring day című számuk is elég sokat segít, bár be kell vallanom, hogy egy cover verzióban sokkal jobban szeretem, amit Silv3rt3ar, azaz Elise énekelt fel (és írta át az egész számot angolra). Itt meg tudjátok hallgatni, ha véletlen nem ismernétek.

A következő dalt igazából régebb óta ismerem, de a március eleji Block B koncert óta rettentően rákattantam. Valahogy ez az egy dal maradt meg nekem a legjobban a koncertről és mellette annyira jó nyugis és könnyed. (Mostanában folyamatosan ilyen stílusúakat hallgatok, mert kicsit sokat stresszelek...úgy midnenen, szóval a mostani lista elég chilles lesz azt hiszem.)

A koncert maga egy hihetetlen élmény volt több szempontból is, de erről készítettem egy videót is, szóval ha érdekel titeket, itt megtaláljátok a beszámolómat.

Ambert már akkor megszerettem, amikor nem is tudtam a kpop létezéséről és ez a szeretet azóta sem múlt el. Nagyon karizmatikus, tehetséges és szerethető embernek tartom, akire úgy érzem felnézhetek és apró lábjegyzetként meg kell említenem, hogy a hajam rövidre vágásában ő is motivált.

Ezt a számot az újdonsült kpopper barátnőim nagyon megszerették az elmúlt hónapban, így én is rengeteget

Azt hiszem az egyik örök érvényű nagy kedvencemet még sosem mutattam nektek, így íme itt az alkalom. Code Kunst ritkán találja el sajnos az én ízlésemet, de ez a dal.... Hihetetlenül gyönyörű, kellemes és az egész olyan számomra, mint amikor a legpuhább pokrócomba bekuckózok doramázni és még kakaót is szerzek. Oké, a szöveg nem ezt tükrözi, de mégis magától a hangoktól nekem rögtön ez az érzetem támad. Imádnám, ha ebből a stílusból minél több szuper szám jönne ki, de sajnos nem ebbe az irányba mentek tovább a srácok, de tény, hogy ez egy verhetetlen kollaboráció volt.

Nem is tudom már hogyan, de rendkívül megszerettem Heize-t, na meg Deant, így muszáj megmutatnom az egyik közös számukat, ami piszok jól sikerült. Őszintén már csak az MV képi világa is megérne számomra pár fanfictiont, a párosról nem is beszélve, de beszéljünk inkább a zenéről.

Hány ilyen stílusú szám van kpopon belül? Alapvetően annyira nem kedvelem az R&B-t, de ahogy ezt beleemelték ebbe a kpopos körítésbe...A hangok, a színek, a ruhák, a dallamok. Minden annyira passzol, annyira harmónikus számomra, de azt hiszem jobb, ha leállok. Hallgassátok!

Nemrégiben elkezdtem teljes albumokat letöltögetni a telefonomra, lehetőleg nagylemezeket és nem igazán ismerteket, vagy olyanokat, amikről tudom, hogy már rég végig kellett volna hallgatnom. Így találkoztam össze a B.A.P Pray című számával is, ami szerelem volt első hallásra.

Bang Yongguk hangja utánozhatatlan számomra, az egyik legkarakteresebb idol hang, amit bármikor szívesen hallgatok ( illetve Zelonak milyen férfias lett a hangja ennyi idő alatt), így külön öröm, hogy az egész szám elejétől a végéig csak rapből áll és hozza azt a régi hiphopos "keménylegény" vonalat, amit én annyira kedveltem. Illetve ennél a számnál is a szöveg egyszerűen picit sem elhanyagolható.

 Ha már rap és nyugis, akkor most, hogy mindjárt vége van a márciusnak, kanyarodjunk picit vissza januárba, mert nem mehetek el Beenzino mellett említés nélkül. Egyrészt hihetetlen, de valahogy kinőtte magát az UB-mnek, amit a mai napig nem tudom igazán hogyan történt.

Emellett viszont nagyon kedvelem a hangját és a zenei stílusát, a January-t pedig iszonyatosan jól eltalálta (ennél talán csak a Break lett jobb, de ez most egy chilles lista, nem illik ide).

Ez a szám egyszerre maga a tavasz nekem és egyszerre az a szám, amit valamiért minden reggel meghallgatok suliba menet. Fogalmam sincs miért, de olyan kis kellemes, Taeyeon hangja valami csodás és az egész szám egyszerűen csak életenergiát és pozitivitást sugároz. Szóval már csak ezért érdemes meghallgatni, főleg reggelente, amikor az embernek már elege van a világból, meg a zajos villamostól és a késő buszokból.

Ha már a feel good számoknál tartunk, valahogy elkeveredtem khiphop vizekre is a hónapban, így találtam ezt a gyöngyszemet, ami nem igazán azt a fajta nyugis vonalat viszi tovább, amit eddig láthattatok, de amúgy határozottan "chilles" darab és fogalmam sincs miért, de rémesen rákattantam.

Wutan-t egyáltalán nem ismertem eddig, eredetileg csak Don Mills miatt kattintottam, hiszen őt valamiért nagyon kedvelem. Jó a hangszíne és a stílusa, egyszerűen jó hallgatni, bár őszintén fogalmam sincs miről szokott rappelni, de valamiért úgy érzem addig jó, amíg nem tudom.

Végezetül pedig nem mehetek el említés nélkül a BgA mellett, akik igazából nem idolok, csak egyszerű önjelölt ázsiai származású youtube személyiségek, akik egy éve kidobtak egy kpop paródia MV-t, de akkor sikere lett, hogy idén (pár napja) feltöltötték a második számukat, amiben bár szerintem érezhető, hogy nyugati próbálkozás, de viccen kívül elmegy egy közepesen erős kpop dalnak és ez az állandó paródia jelleg és viccfaktor akkorát dob rajta, hogy észre se veszed, de már megnézted a klippet legalább 8x.

Read More

LITTLE PUPPY || OUTFIT

Már nem is emlékszem mikor írtam utoljára outfit bejegyzést a blogra, pedig anno (lassan 3 éve) ezzel és csakis ezzel a témával indult útjára a blog. Őszintén nem bánom, hogy útközben az egész koncepció átalakult, így picit úgy érzem tartalmasabb és mélyebb lett az egész lap és engem is jobban tükröz. 

A mostani nagy outfit visszatérésem még picit várat magára, ugyanis így elsőre egy barátnőm képeit hoztam el nektek, mivel egyrészt szerintem szuperek lettek, másrészt régebb óta tervezem, hogy a többieket is picit beveszem a blog életébe, hiszen vagyok olyan szerencsés hogy a szuper barátaimnak szuper és merőben különböző stílusuk is van. Szóval elsőnek is itt az egyik legjobb barátnőm, Reni és a rózsaszín (műszőr!) bundája.

Múlt szombaton végre kiélvezhettük a jó időt, na meg egy volt osztálytársunk is hazajött Németországból, így egy rövid összeröffenést tartottunk egy közeli parkban. Mostanában szerves részemet képezi a kamerám, szóval nem volt kérdés, hogy viszem magammal és bár vlog nem lett belőle, de egy csomó vidám közös és egyéni kép készült, amiknek nagyon örülök, mert imádom visszanézni a régi hülyeségeinket és picit nosztalgiázni.

A parkban megláttunk három gyönyörű és rendkívül okos kutyust, akikkel muszáj volt egy képet lőni (a bundások tartsanak össze jelszó alatt), így meg is kértük az őket sétáltató nénit, hogy had csináljunk pár képet. 

Szürke garbó: Tezenis / Harisnya: Calzedonia / Cipő: Puma / Szoknya: Zara / Kabát: Zara / Táska: Zara / Nyuszi a taskan: Mohito

A kutyusukról pedig itt láthattok több képet!

Read More

BLOG VAGY VLOG? || kávémelletti

Valószínűleg minden régebbi olvasómnak feltűnt (akik meg újak itt, azoknak most mondom), hogy ez évben erősen elhanyagoltam a blogot, alig vannak posztok, bármilyen frissítés vagy éppen életjel és ez nem véletlen. Karácsony óta aktívan vezetem a blog youtube csatornáját, ami rengeteg elfoglaltságot jelent, munkát, ötletelést és időt, amit eddig jószerivel a blogba öltem bele. Szóval mostanában értem el arra a pontra, hogy jó lenne egy picit beszélni erről, megosztani a tapasztalataimat, életjelet adni és egyszerűen csak megvitatni a blog vs vlog témát, hiszen a legtöbb blogger életében felmerül ez a kérdés és nem véletlenül. 

Amióta a számítógépet használni tudom, nagyjából azóta szerkesztek weblapokat is. Nyilván ennyi év lefolyása alatt kipróbáltam már rengeteg témát, így folyamatosan megújult számomra a bloglás, a weblapozás fogalma, de talán most értem el odáig, hogy valahogy már nem a kreativitást és lehetőségeket látom az írás ezen formájában, hanem a muszájt, a kötelezettséget. Állandó a fejemben az az apró gondolat, hogy: "Eddig sokat dolgoztál vele, nem adhatod fel most."

De erről szó sincs, ez nem egy búcsúbejegyzés. 

Vlogolni eleinte egyáltalán nem akartam, a többiek mondták folyamatosan, hogy meg kéne próbálnom, több embert érhetnék el vele és végül találtam pár olyan poszt-témát, amit könnyebb lett volna videóban kivitelezni és így született meg az ambivalentina csatornája. Ahogy telt az idő, egyre jobban megtetszett a műfaj, egyre jobban feloldódtam a kamera előtt és ma már alig várom, hogy leülhessek egy kicsit és önmagammal beszélgessek egy tök üres szobában, nagyjából akkora lelkesedéssel mint anno, amikor elkezdtem az ambivalentina blogját.

Tény és való, videókon keresztül messze több embert lehet elérni. Egyszerűen senki sem szeret igazán olvasni, viszont mindenki mindennapos rutinjában ott van a reggeli/vacsora mellé nézett youtube videó vagy fiatalabbaknál a suli utáni pihenős feliratkozások átpörgetése.
Ugyanakkor tényleges állandó és kommentelő követőket szerezni sokkal nehezebb, mint egy blog esetében. Ahogy a videó előállítása is (amennyiben adunk a minőségre) sokkalta nehezebb, mint egy blognál. 

Blogolni bármikor lehet. A bejegyzés elejét elkezdheted a buszon ülve is bepötyögni, de betegen, pizsamában és kivörösödött orral is még mindig megválthatod a világot a klaviatúra mögül és ahogy az idő telik, bele-bele nyúlhatsz, javítgathatod, kicserélheted a képeket. 

A videózásra rá kell készülni. Eleinte (azaz amikor még futócipőt veszel softbox helyett) figyelni kell, hogy legyen fény, azaz megadott x órád van a napból arra, hogy videózz, közben fontos, hogy a szomszéd baba épp ne ordítson és a mosás se épp melletted bontsa a házat, arról nem is beszélve, hogy jobb ha te magad is összeszeded magad és legalább deréktól felfele úgy nézel ki, mint aki most megy suliba/munkába, különben rengeteg édes troll küldi majd a kéretlen véleményét a nemtörődömségedről és higiéniai hiányosságaidról. De igazából te magad sem szeretnéd, hogy az emberek zsíros hajjal és kinyúlt pólóban nézzenek a képernyőiken, főleg, ha a munkatársak/osztálytársak és barátok is tudják, hogy videózol. 

Itt elkanyarodhatnánk arra a részre, hogy mennyire igaziak azok a képek, amiket a youtubeosok magukról mutatnak, a kinézetükről, a napi rutinjaikról és viselkedésükről. Őszintén biztosan mondhatom, hogy mindenkiről torz tükör ez, főleg a női youtuberekről, de talán erről majd egy következő bejegyzésben. 

Eleinte a világon a legkínosabb érzésnek éreztem és érzi mindenki azt, hogy egyedül ül szemben egy kamerával és beszélnie kell. Nem tudod hova nézz, mit csinálj a kezeiddel, hirtelen minden olyan értelmetlen, esetlen és indokolatlan lesz, mígnem eszedbe nem jutnak a sablonos (túlzó) beauty-guruk által használt olaszos kézlegyintések és érzéki gügyögés a semmibe, majd rájössz, hogy valamit nagyon elszúrtál. 

Ezután jön a következő process, azaz a videóvágás, ami nem gyerekjáték elsőre. Persze, azt könnyű megtanulni, hogy hogyan lehet magát a vágást végrehajtani, de rögtön jön a kérdés, hogy oké, de mit vágjak ki? Minden olyan fontosnak tűnik, minden annyira lényeges.... pedig nem, egyáltalán nem. 

Nem is beszélve a félperces öööö-zésekről, amiktől egy átlag néző egyszerűen megőrül, de sokszor ha megpróbálod kivágni, a végeredményben olyan robotmozgásos epilepsziás rohamot láthatsz a képernyőn viszont, hogy igazán használhatatlanná válik a kész anyag. Az elrontott fókuszról meg a fel nem vett hangról nem is beszélve.

És mit kap az ember ezért a sok munkáért? A legtöbb esetben megjelenik pár helyesírási hibáktól hemzsegő 4 szavas komment, ami épp csak a bal füled fülcimpájának pirosságának miértjét firtatja, vagy csak közli: ez szar. Igen, igen a trollokról beszélek, amik persze blogger körökben is megfordulnak, de mégis jóval kisebb számban, mint a youtubeon.

Mert valljuk be, nagyon-nagyon erős szűrő az, hogy ki hajlandó 3 mondatnál többet elolvasni és ki szórakoztatja ezzel magát szabadidejében. Ezért sose fognak Magyarországon annyian egy blogot olvasni, mint amennyien egy-egy videó csatornát követnek. 

Összességében én személy szerint mindkettőt imádom, csak most a videózás újabb, több lehetőséget és kreativitást, na meg kihívást látok benne, de igyekszem megtalálni a tökéletes egyensúlyt a kettő között.
Ha pedig véletlen te, kedves olvasó, azon gondolkoznál melyikbe kezdj bele, azt javasolnám, hogy ha ez egyáltalán kérdésként merül fel benned, akkor mindenképp először blogolj. Könnyű kipróbálni, elkezdeni, aztán meglátod tetszik-e vagy sem, míg a videózás sokkal összetettebb sajnos. Bár először tény és való, hogy a legjobb, ha megtalálod A Témádat (igen, így nagy betűkkel) és abból következően rögtön tudhatod, hogy melyik platform felel meg jobban neked.

Ezek a sorok csak úgy kikívánkoztak már belőlem a felgyülemlett idő alatt, amikor a ezen a megfelelő egyensúlyon gondolkodtam. Szóval nem kell félnetek, az ambivalentina blog nem zárja be még a kapuit és egy hosszú ideig nem is fogja. 

Read More