Tudom, nagyjából egy hónapra ismét eltűntem, de mentségemre, legyen, hogy ilyen durva és nehéz év végi hajtásom még sose volt és ami a legrosszabb, hogy még mindig nincs egyszerűen vége. Viszont most itt vagyok, összeszedtem magamat is, meg pár kötetet, amiket én mindenképpen ajánlok és számomra nem csak fontosak, de szórakoztatóak és valahogy előhozták belőlem azt a gondolatot, hogy igen ezeket olvasnia kell az embernek. Persze tudom, hogy sokak nem pont ezekre a kötetekre gondolnak, amikor ezeket a szavakat hallják. Ennek két oka lehet: Azokat a darabokat még nem olvastam, vagy csak egyszerűen rám nem volt akkora hatással, más az ízlésünk.
Egyébként a lista már pár napja összeállt, amikor egy osztálytársam átküldte a számára "must to watch" filmeket, én pedig nyilván jól megbombáztam az én könyves verziómmal. Na, lássuk is őket!
Lesznek itt olyan darabok is, amiket az "alapműveltség" részének tekintünk, vagy csak egyszerűen oszlopos tagja a szépirodalomnak, de vannak itt azért egyszerűbb és visszafogottabb példányok is.
1. Szerb Antal: Utas és Holdvilág
Ez a könyv eléggé megosztó, az ember vagy nem érti és nem szereti, vagy teljes és totális mértékben tökéletesen kommunikál a kötettel és akkor lehetetlen, hogy ne szívja be az egész sztori és hívjon egy érzelmi hullámvasutas kalandra.Én, mint ahogy azt kitalálhattátok, az utóbbi csoportba tartozom. Számomra nagyon sokat jelent, annyira könnyen tudtam azonosulni a főszereplővel. Emellett pedig kezdem megfigyelni magamon, hogy ezt az alapfelállást, amit szerintem nevezhetünk már klisének, valamiért nagyon szeretem. (Szóval fura, de vannak könyvek és filmek, amikhez hasonlítani tudom, bár ez csak elenyésző hasonlóságot takar, inkább hasonló gondolatokat és érzéseket ébresztett bennem: A színtelen Tazaki Cukuru és zarándokévei - Murakami Haruki - könyv, Orange - managa/anime/film, Álmodozók - film, Egy különc srác feljegyzései - Stephen Chbosky, Majd újra lesz nyár - film/könyv.
Én nem javaslom a fülszöveg elolvasását, de ha valaki úgy érzi, akkor itt rögtön meg is találja:
Mikor döbbenjen rá egy férfi, hogy nem adhatja föl ifjúsága eszményeit, és nem hajthatja fejét „csak úgy" a házasság jármába, ha nem a nászútján? Szerb Antal regénybeli utasa holdvilágos transzban szökik meg fiatal felesége mellől, hogy kiegészítse, továbbélje azt az ifjúságot, amely visszavonhatatlanul elveszett. A szökött férj arra a kérdésre keresi a választ, hogy a lélek időgépén vissza lehet-e szállni a múltba, vajon torzónak maradt élet-epizódokkal kiteljesíthető-e a jelen, és megszabadulhat-e valamikor az ember énje börtönéből vagy hazugnak gondolt „felnőttsége" bilincseitől? Az Utas és holdvilág a magát kereső ember önelemző regénye. Mihály, a regény hőse hiába akar előbb a házassága révén konformista polgári életet élni, s hiába szökik meg ez elől az élet elöl, a regény végén ott tart, ahol az elején: mégis bele kell törnie mindabba, amibe nem akar.
2. Takami Kósun: Battle Royale
Az egyik legizgalmasabb könyv, amit valaha olvastam. Általában úgy szoktam ajánlani bárkinek, is hogy ha olvasta az Éhezők Viadalaát, akkor muszáj ezt is, mert ez volt az eredeti. Tekintve, hogy a szerző be is vallotta, hogy olvasta a Battle Royale-t nem igazán tudok úgy tekinteni rá, hogy az Éhezők Viadala nem egy lebutított kamaszregény hollywoodi ponyvában. Tudom, ez durva kijelentés, de egyszerűen én így érzem.
A történet szerint egy osztályt véletlenszerűen kidobnak egy szigetre minden évben, majd elkezdődik az öldöklés, ugyanis csak egy ember maradhat az egész osztályból. Ugye, hogy hasonlít? De nem is itt a lényeg, hanem ott, hogy hogyan ábrázolják a lélektani részét a dolognak. Nyilván osztálytársakat "nehezebb" ölni, hiszen vannak közös emlékek és az ember egyszerűen közelebb érzi magát hozzájuk, viszont akkor is, az egész regényen annyira szépen megy végig a kellő érzelemhullám, hogy az ember megérti, miről is beszélünk, amikor halálról és ölésről beszélünk. És ez az, amit úgy érzem, hogy tökéletesen kihagytak az Éhezők Viadalából.
Valahol, valamikor egy diktatórikus távol-keleti országban, az állami vezetők kegyetlen kísérletet eszelnek ki: negyvenkét középiskolást egy lakatlan szigeten arra kényszerítenek, hogy életre-halálra megvívjanak egymással. Géppisztolytól kezdve a sarlón át a konyhai étkészletből származó villáig, bármilyen fegyver a rendelkezésükre áll… A Programnak csak egyetlen túlélője lehet: a győztes. Takami Kósun regénye – melyet gyakran neveznek a 21. századi Legyek urának – botrányos karriert futott be. Bár megjelenését a japán kormány is ellenezte, a regény 1999 óta több kontinensen vezeti a sikerlistákat, számos feldolgozást ért meg.
3. George Orwell: Állatfarm
Igen, ez sok helyen kötelező olvasmány, nyilván az alapműveltség részét is képzi, így igazából csak kedvcsinálóként szeretném ezt a pár sort itt hagyni, hogy legalább egy kötelező legyen az ember életében, amit szívesen kezd el olvasni.
Az első, ami rögtön nagyon vonzó lehet, az a hosszúsága, hiszen alig több 100 oldalnál, illetve ahogy az alcím is takarja, ez nagyjából egy tündérmese. Az egész történet egy hatalmas hasonlat, de ha nincs meg hozzá a kellő történelmi háttér tudás akkor is élvezhető. Én még bőven kisiskolás koromban olvastam, ekkor még nem sokat tudtam Sztálinról példának okáért, mégis élveztem, de még mennyire, hisz egy nagyon izgalmas mese az egész, ami természetesen tanulságos is.
Egy angol farm – Mr . Jones Major-ja – a színhely, ahol az állatok a disznók vezetésével megdöntik az Ember uralmát, és a maguk igazgatta Állatfarm-on élik először szabadnak, derűsnek látszó, majd egyre jobban elkomoruló életüket. Az 1984 írójának már ebben a művében is nagy szerepet játszik a történelmi dokumentumok meghamisításának motívuma. Visszamenőlegesen megváltoznak, majd feledésbe merülnek az állatok hajdani ideológusának, az Őrnagynak eszméi, a Napóleon nevű nagy kan ragadja magához a hatalmat, és – természetesen mindig a megfelelő ideológiai magyarázattal – egyre zordabb diktatúrát kényszerít állattársaira. A kezdeti jelszó pedig – Minden állat egyenlő – érdekesen módosul…
4. Edgar Allan Poe: A Morgue utcai kettős gyilkosságÁllítólag ez a novella az, ami megalapozta a majdani krimi alapjait, avagy az első kriminek is nevezhetjük. Tudom, nem konkrét kötetről vagy regényről beszélünk kivételesen, de remélem elnézitek, még lesz pár ilyen a listában. Szóval ez volt az első olyan novella, amely ahogy az ember olvasta, egyre bonyolultabb és egyre érthetetlenebb lett, mígnem a végén jött egy okos ember, aki elmesélte, hogy az egész hogyan is volt és hirtelen minden teljesen világos lett és értelmet nyert. Sajnos a történetről többet nem lehet mondani, de minden esetre számomra groteszken bájos volt és nagyon tetszett.
5. Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg
Még mindig nem néztem meg a filmet, de a könyvet még mindig nagyon imádom. Érdekes módon nekem kimaradt kiskoromban az életemből, így nagyjából 14 éves koromban olvastam el, de nagyon tetszett. Kicsit hasonló érzések kerülgettek, mint az Utas és holdvilág esetén.
Ha még nem olvastad, mindenképp tedd meg, hisz rövid de tartalmas kikapcsolódást nyújt, illetve mégis csak az alapműveltség része. Ha pedig már olvastad, akkor mindenképp érdemes újra, hiszen ez tipikusan az a kötet, ami mindig tud újat mutatni.
6. Robert Merle: Mesterségem a halál
Egy durva és gyomorforgató olvasmány, de csak azután, hogy végeztél vele, letetted és végiggondoltad, mégis mit olvastál az utóbbi időben. Mert miközben pörgeted a lapokat, biztos, hogy nem is igazán esik le vagy ha mégis, egyszerűen nem hagyod leülepedni, mert a könyv maga annyira jó, hogy érzed, hogy folytatnod kell, hogy most még nem hagyhatod abba.
Velem is ez történt, de mégis bátran ajánlom, hiszen egy érdekes és nem igazán ismert szemszögből mutatja be nácizmust, illetve magát az emberek emberségét és annak elveszítését. A tiszta tények és az érzelmek elkülönítését. Izgalmas és érdekes, csak ajánlani tudom.
A nácizmus s egyben a huszadik század egyik legrejtélyesebb figurája a becsületes, nyílt tekintetű, kék szemű, német családapa, aki pedáns tisztviselő módjára elvégzi munkáját a haláltáborban, majd hazamegy, és példás családi életet él. Hogyan lehetséges? Sokan próbáltak már felelni erre a kérdésre, de nem lehet: egyszerűen felfoghatatlan. Merle a legrégibb, legegyszerűbb írói módszert választja: egyes szám első személyben, belülről ábrázolja a táborparancsnokot kamaszkorától kezdve. És az olvasó egyszer csak azon kapja magát, hogy már maga is tervezget, számol, gondolkozik, hogyan lehetne ésszerűbben, hatékonyabban megszervezni a transzportok mozgatását, hogyan lehetne megduplázni az üzem napi termelését. Annyira azonosul a főhőssel, hogy a Feladat teljesítése közben elfeledkezik róla, hogy miről is van szó. S ha nem csapja falhoz dühében a könyvet, akkor rájön, hogyan lehetséges: hát így. Ennyi az egész. Ez ennek a könyvnek a legelképesztőbb tanulsága.
7. Totth Benedek: Holtverseny
Aki az elmúlt időben könyvajánlást kért tőlem, akkor szinte biztosan az első három megemlített kötet között tudhatta a Holtversenyt is. Magam sem tudom igazán, mi is fogott meg benne, mert míg két három oldalanként az ember röhögőgörcsöt kap olvasás közben, folyamatosan csak azt a szomorú valóságot látja, amit bár kicsit kisarkítva, de az ember folyamatosan a mai fiatalságon tapasztal.
Az érdektelenséget, motiválatlanságot, a majdhogynem teljesen kiteljesedett nihilt, a rosszul értelmezett és tudatlan carpe diem-et.
Ha az ember szeretne a magyar kortárs irodalommal kísérletezni, akkor csak ajánlani tudom.
Magyarország valamelyik elhagyatott, vidéki elkerülőútján egy kamaszokkal teli sportkocsi száguld a koromsötét éjszakában. Éppen elég fenyegető kezdet ez egy regényhez, de még így is váratlan, ami a folytatásban következik. Totth Benedek nem bánik kesztyűs kézzel sem regényalakjaival, sem az olvasókkal első könyvében. A kamaszregény, a krimi, a lélektani thriller és a fejlődési regény elemei keverednek ebben a különös, nyomasztó és olykor mégis humoros, kegyetlen, de nem öncélú prózában. Ha valaki a mai Magyarországra, s a benne meglehetősen elhagyatottan, néha boldogan, többnyire boldogtalanul, olykor szomorúan, de gyakrabban inkább dühösen ténfergő tizenévesekre ismer, nem téved nagyot. Mégsem a társadalomkritikán van a hangsúly, hanem a nagyon is személyes szembenézésen azzal a kamasszal, aki mi magunk is voltunk, vagy lehettünk volna ezen a sivár, nem vénnek való vidéken, ahol még a vaddisznók sem azok, amiknek látszanak.
8. Chuck Palahniuk: Harcosok klubja
A film, amit azt hiszem senkinek sem kell bemutatnom....De ez itt épp egy könyvajánló bejegyzést, így igen, el kell, hogy áruljam, hogy a film egy adaptáció, ugyanis a Harcosok klubja eredetileg könyv volt, ráadásul számomra ezerszer jobb, mint maga a film. Szóval, ha véletlen nem láttátok volna még, akkor mindenképp a könyvet ajánlom előbb, mert ezerszer jobban átadja szerintem a történet mögötti gondolatokat, illetve van pár gyönyörű haiku is benne, amiket folyamatosan próbálok visszakeresni, mert valahogy tényleg olyan jól sikerültek a fordítások, na meg van egy pár kimaradt rész, többek között az én kedvencem is.
Szombat esténként névtelen átlagemberek, autószerelők, felszolgálók, irodai alkalmazottak gyűlnek össze egy külvárosi bárban, hogy záróra után az alagsor betonpadlóján könyörtelen ökölharcokat vívjanak egymással. A harcosok nem kötnek fogadásokat, nem hirdetnek győzteseket; a küzdelmek egyetlen célja, hogy visszanyerjék önbizalmukat, a hitet, hogy saját kezűleg irányíthatják a sorsukat. A zártkörű klub megalapítója és teljhatalmú vezére Tyler Durden, mozigépész, szappanügynök és anarchista messiás egy személyben, aki semmitől sem riad vissza, hogy fanatizálja az embereit. A klubtagok lassan tehetetlen bábokká válnak Durden ördögi játszmájában: egyre véresebb összecsapások követik egymást, míg egyikük megsejti a klub valódi célját.
De lehet, hogy már túl késő…
9. Oscar Wilde: Az önfeláldozó jó barát
Bár az író több novelláját is különösen kedvelem, sőt egyenesen imádom, mégis ez az egyszerű darab maradt meg a legjobban. Igen, megint novelláról lesz szó, ráadásul a szépirodalomból, de higgyétek el, jó lesz.
Alapvetően egy meséről beszélünk, beszélő állatokkal és egyéb aranyos képekkel kiegészítve, de Oscar Wildenak pont ez a specialitása. Egyáltalán nem ezen van a hangsúly, hanem sokkal inkább az ezekre a karakterekre kivetített emberi lélekről és emberi valóról. Ami akárhogy is nézzük, ebben a furcsa hasonlatban még nagyobbat üt, csak úgy, mint Orwell Állatfarmában.
Én ezt a rövid történetet A boldog herceg könyvében találtam, valahogy engem a címadó darab annyira nem is fogott meg, mégis ajánlom a Helikon teljes gyűjtését, egyértelműen nagy élmény.
10. Anna Gavalda: 35 kiló remény
Ez volt eddig az egyetlen könyv, amit az írónőtől végigolvastam, a többi valahogy nem igazán fogott meg, nade ez. Egyszerű léleksimogató darab, azt hiszem nem is igazán nekem szól, sokkal inkább az idősebb korosztálynak és ott is leszűkítve a szülőknek. Egyértelműen az a nyári strandolós olvasmány, mégis a végén akkora lelki töltetet ad, miközben picit megtépázza az ember szívét, hogy mindenképp egy számomra fontos és olvasandó könyv.
A 35 kiló remény egy francia kiskamasz története, akinek remek a kézügyessége, hatalmas a szíve, de iskolába járni nagyon nem szeret, hiszen nem igazán tud megfelelni az ottani követelményeknek. Grégoire, bármit megszerel, szívesen segít barkácsolni imádott nagypapájának, de a matekkal és a szüleivel hadilábon áll. A helyzet napról napra romlik, kicsapják az iskolából, és senkinek sincs ötlete, hogyan tovább…
Anna Gavalda ifjúsági regényében minden írói erényét megvillantja: egy hétköznapi történetet mesél el rólad vagy a szomszéd fiúról, egy családról, ahol mindig lenne mit tenni, elfogadásról és elutasításról, és arról, hogy gyerekként sem könnyű az élet.
+1. Murakami Haruki: A színtelen Tazaki Cukuru és zarándokévei
Murakaminak megvan a maga stílusa, amibe az ember vagy beleszeret vagy végig fogja szenvedni a könyvét, bár ebben az esetben inkább tipikusabb, hogy a felénél feladják az utóbbi típusba esők. Eleinte én is ide tartoztam, aztán pihentettem egy pár hónapot és újrakezdtem. Nem bántam meg.
Mint már említettem, picit hasonlít az Utas és holdvilágra, legalábbis abban biztosan, hogy az ottani főszereplőhöz hasonlóan, itt is Tazaki Cukuru egyszer csak elindul, néhol csak lélekben, hogy megfejtse fiatalkorának megmaradt sebeit és rejtelmeit, miközben valahogy vissza-vissza próbál menekülni abba az időbe, azokba a barátságokba, amiket még fiatal korában kötött. Mert ahhoz, hogy véglegesen felnőjön és felnőttként tekintsen magára, le kell zárnia fiatalkorát, ami mint tudjuk az ember életében a legkacifántosabb rész.
Tazaki Cukuru harminchat éves. Zárkózott, magányos férfi, pedig nincs egyedül. Szala, a barátnője úgy érzi, Tazaki megrekedt valahol a felnőtté válás küszöbén, és ez kapcsolatukat is visszaveti. A Tokióban élő férfi majdnem két évtizede elköltözött szülővárosából, ahol középiskolás éveit szinte egymáshoz nőve töltötte négy barátjával, két fiúval és két lánnyal. Bár az öt fiatal elválaszthatatlanul összetartozott, Tazaki közülük is kilógott: két fiú és két lány nevében szerepelt egy színt jelölő írásjegy, egyedül Cukuru volt „színtelen”. Aztán az öröknek hitt barátságnak egyszer csak vége szakadt, de a férfi azóta is egyhangúnak tartja magát, mint akinek nincs egyénisége. Szala rábeszélésére Tazaki hazautazik szülőföldjére, hogy megtudja, miért fordítottak neki hátat egykori társai. Miközben tizennyolc éve bezárult ajtókat tár fel, egyre biztosabb abban, hogy Szalával való kapcsolatának is csak akkor lesz jövője, ha megfejti a titkot…
Őszintén remélem, hogy találtatok olyan darabot, amit még nem olvastatok és meg is hoztam hozzá a kedveteket. c: Kommentben pedig kíváncsian várom a számotokra fontos, amolyan muszáj olvasni köteteket, na meg kérdezném, hogy érdekelne-e titeket egy filmes változat ebből? ♥
