7 TEJ- ÉS TOJÁSMENTES GYORSKAJA MEGOLDÁS

Ha az ember intoleranciával nő fel, akkor hamar megtanulja és kitapasztalja, hogyan is lehet megoldani az étkezést egy rohanós napon, hisz a szülőknek általában erre is gondjuk van. Ugyanakkor én és még jó páran, csak tizenéves korunk környékén kerültünk bele a "mentesvilágba", így ez egy igazán nehéz és problémás felfedezési munka, hogy összerakjunk magunknak egy listát, hogy hol és mit ehetünk, ha csak 10 percünk van egy találkozóig és bent ragadtunk a városban vagy, ami még rosszabb, egy totál ismeretlen, esetleg külföldi városban vagyunk.

Egy barátnőmmel beszélgetve, aki csak nemrég csöppent bele ebbe a világba, gondolkodtam el azon, hogy annak idején nekem mennyire iszonyatosan hasznos lett volna egy lista, hogy hol és mit ehetek-ihatok a legnagyobb lelki nyugalommal, ráadásul lehetőleg olcsón. Így el is kezdtem összeírni az én eddigi bevált lehetőségeimet, hátha számotokra is hasznos lesz. 

Előre fontos elmondanom, hogy én tojás- és tejmentesen étkezem, így ezek az ételek mind tojás- és tejmentesek (nem csak laktózmentesek!), viszont glutént, szóját és egyebeket tartalmazhatnak. (Olajos magvakat, mint mandula vagy mogyoró sem tartalmaznak, mert arra is érzékeny vagyok.) 

1. McDonald's és a sima Hamburger, Spicy sertésburger, Chicken McNuggets, Halrudak, Burgonya, Almáspite és McBuri

Ebből a listából azt hiszem mindenki talál magának megfelelő, laktató és olcsó megoldást, szóval szerencsére az ország egyik legnagyobb gyorskaja hálózata jó választás lehet a mifélénknek, ugyanakkor fontos, hogy nem 100%, hogy az elkészítés során nem kerül bele valamennyi a nem kívánt összetevőkből.

A személyzet általában nem tud semmit az allergénekről, így érdemes wifin megnézni a meki weboldalát, mert ott nagyon szépen fel vannak tüntetve a különböző hamburgerek és egyebek összetevői. 

2. Döner kebab vagy gyros, ami minden egyes utcasarkon megtalálható

Tényleg, kis- és nagyvárosokban is, a legtöbb külföldi városban is ott vannak és biztos, hogy 100%-ig tej- és tojásmentesek. Ehhez csak annyit kell tenni, hogy elfogadjuk, hogy szósz nélkül esszük a kebabunkat, de őszintén szerintem így is piszok finom, főleg, hogy a húsi általában elég szaftos ahhoz, hogy véletlenül se érezzük túl száraznak az ételünket. 

3. Burger King és a sima Hamburger, Chili Burger, Crispy Dog, Classic Dog, Burgonya, és Hagymakarika

Sajnos a Burger Kingben nem sok lehetősége van az embernek, de éhen halni remélhetőleg nem fog. Persze szerencsére lehetőségünk van szószok vagy sajt nélkül kérni egyéb rendelésünket, de rengetegszer elfelejtik (nem csak itt, hanem alapvetően kb mindenhol) így szerintem érdemesebb biztosra menni.

Ha nem vagy benne biztos, hogy mit ehetsz itt, akkor szintén wifin keresztül érdemes letölteni a teljes menüt és kikeresni, hogy az 5, illetve 6-os számok mely neveknél nem szerepelnek.Egyébként általában ez a menü megtalálható az étteremben is a falra vagy a pultra kitéve.

4. Frei Café, ha olcsó és finom kávét keresel tejmentesen

Persze megemlíthetnénk a Costa vagy Starbucks nagynevű brandeket is, de én, mint diák, próbálok azért nem ezreket kidobni egy kávéra, még akkor is, ha egyébként nagyon finom lenne.

Így a Frei Café nálam egyértelműen nyerő, főleg, hogy többféle alternatív tejük is van. 150 Ft pluszt számolnak fel érte, de így is csak 740 Ft max általában egy kávé, ami szerintem teljesen jó ár.
Az, egyetlen, amire lehetőleg figyeljetek, hogy, amikor látjátok, hogy készítik a kávétokat, sasoljátok, hogy biztosan alternatív tejet raknak bele, mert én lassan két napja szenvedek azzal, hogy rendes tejet kaptam, így pedig lassan 5 év után elsőnek látott tehén tejet a gyomrom és nagyon-nagyon nem örült neki. 

5. KFC és a Longer, Hot&Spicy Strips, Hot Wings csípős csirkeszárny, Piccolo saláta és Burgonya

Sajnos itt sem hosszú a lista, viszont a felhasznált mennyiség a különböző allergénekből viszonylag kicsi, így tapasztalataim alapján egy kosár elfogyasztásába nyugodtan be lehet szállni, illetve a Káposztasaláta is nyugodtan fogyasztható. (Ha jól emlékszem csak tojássárgája van benne és az is a lista végén.) 

6. SPAR Pékség

Gondolom már sokan felfedeztétek, hogy szerencsére itt mindig ki vannak írva az allergének, így pár szám gyors megjegyzésével igazán gyorsan körbe lehet szaladni és végignézni, hogy éppen mi van, amit mi, tej- és tojásérzékenyek is ehetünk. Általában nincs túl sok minden, de 2-3 édes péksüti mindig szokott lenni, illetve a pogácsák között is szinte biztos, hogy akad tej- és tojásmentes.

7. BUBU Bubble Tea

Igen, muszáj megemlítenem a kedvenc teázómat, ahol most a nyáron dolgozom is. Egyrészt szerencsére a teák jó része nem tartalmaz biztosan tejet, ami pedig igen, az sokszor kérhető növényi alapúval, így senki nem mered ki semmi jóból.
Ételek is vannak, mint instant tészták, sushik és dimsum/udon, szóval ázsiai stílusú a dolog, de szerencsére tényleg gyors megoldás (pl a ramenek tényleg 5 perc alatt megvannak) és szerencsére viszonylag olcsó is. 

Szóval egyelőre én ezt a listát tudtam fölállítani magamban, remélem nektek is a segítségetekre lesz. Természetesen mindig várom , a TI ötleteiteket is, szóval nyugodtan osszátok meg, ti hogyan oldjátok meg az étkezést a rohanós napokon.♥ Segítsünk egymásnak! 

Read More

SZÍVEM ÉS EGYÉB FEKETE LYUKAK || KÖNYVES

Régen volt már, hogy egy könyvajánló megírását ennyire vártam volna. Sajnos sokáig halogattam ezt a könyvet, mígnem egy szép korai nyári reggelen sikerült végre valahára leülnöm és elolvasnom ezt a minicsodát. Mint tudjátok, ritkán vagyok odáig egy könyvért, és ezt a mostanit sem szeretném az egekig magasztalni, hisz volt benne jószerivel hiba, de - és ez itt egy hatalmas de- iszonyatosan régen olvastam ennyire szerethető karakterekről.

Valamiért a depresszióról és öngyilkosságról szóló könyvek mostanában nagyon betalálnak nálam (aggodalomra semmi ok) és magam sem tudom miért, de rendkívül jól működnek ezek a szerethető, elesett és kilógó karakterek. Éppen ilyen volt Aysel és Roman személyisége is számomra. Semmi csicsa, felesleges kockák vagy csábító szöveg, de még csak a lassan klisének számító túlsúly vagy kényszeres feltűnési kísérletek sem fordultak meg a történetben. Ez pedig nekem most baromi jól esett.

A fülszöveg:

A ​tizenhat éves fizikazseni, Aysel az öngyilkosságát tervezi. Minden oka megvan rá. Egy anya, aki összerezzen, ha ránéz. Osztálytársak, akik a háta mögött sugdolóznak. Egy apa, akinek erőszakos bűncselekménye megrázta a kisvárost. Aysel felkészült, hogy helyzeti energiáját megsemmisítse. 

Csak egy gond van: lesz bátorsága egyedül megtenni? Amikor rábukkan egy honlap Öngyilkossági társkereső fórumára, tudja, hogy megtalálta a megoldást. A JégRobot néven regisztrált fiú (igazi nevén Roman), akit egy családi tragédia kísért, szintén partnert keres. 

Bár elsőre úgy tűnik, Ayselben és Romanben nincs semmi közös, lassanként mégis kezdik kitölteni az űrt egymás életében. Csakhogy, amint közeledik az időpont, amiben megállapodtak, Aysel egyre kevésbé biztos benne, hogy azt szeretné. Végül választania kell: meg akar-e halni, vagy inkább meggyőzni Romant, hogy maradjanak életben, esélyt adva maguknak arra, hogy együtt fedezzék fel a helyzeti energiájukban rejlő lehetőségeket. 

Megrendítő könyv a kapcsolatok mindent átalakító erejéről.

A szereplők:

Mint már mondtam, Aysel és Roman karaktere jó volt. Kifejezetten jó. A témából kifolyólag sokan asszociálnak ilyenkor rögtön egy nyavalygós, világfájdalmas főszereplőre, de szerencsére itt szó sincs erről. Viszont bár számomra nagyon kecsegtetően hangzott elsőre, hogy a főszereplő hölgyemény szereti a fizikát... Valahogy nagyon bénácskának éreztem ezt a vonalat, főleg, amikor elmélázott a helyzeti energiáról és annak se füle, se farka nem volt, legalábbis az én tudásom szerint. (De ha valaki jobban képben van, akkor magyarázza már el, hogy mi a különbség a helyzeti energiánkkal halálunk előtt és után.)

Persze lehet, hogy fordításbeli probléma mindez, mert több helyen voltak megmosolyogtató bakik, amik egyébként nem vészesek vagy zavaróak, szimplán elvigyorodtam, mikor például a számológép helyett főhősünk a kalkulátort vette elő. Nyilván mindenki tudja miről van szó, de bárki használja ezt a szót?

Amit eleinte nehezen értettem, az a szülők karaktere, főleg Ayselnél, vagy éppen a testvéreinek az érzelmi kötődése.. De a regény végére szépen letisztult és őszintén úgy éreztem, hogy élt a könyv. Ezt persze úgy értem, hogy maguk a szereplők emberek voltak, nem karakterek számomra, és ez baromi jó érzés volt. Egyszerűen voltak árnyalataik, jó és rossz cselekedeteik és a mindennapi életbe is simán megtalálhatjuk őket, mégse voltak igazán típuskarakterek. Hova ragozzam, hogy a szívemhez nőttek?

A történet:

A történet egy öngyilkossági kísérlet előtti nagyjából egy hónapot meséli el, ez már a legelején kiderül a regénynek, így folyamatosan lehet keresni a jeleket, hogy vajon sikerülni fog-e nekik, vagy csak az egyikőjüknek, vagy tanító jelleggel megmenekülnek és happy enddel zárunk. 

Nem szeretném lelőni a végét, viszont meg kell, hogy mondjam én nem teljesen ezt vártam, de megértem miért ez lett. Azt hiszem nem túlságosan kiszámítható, így az utolsó oldalakig lekötött és kíváncsian vártam hogyan is lesz a végén. Persze könnyű dolga volt, hisz a kötet igen csak vékonyka és az oldalakon sincs betűtúláradat, szóval alig pár óra alatt a végére lehet jutni, viszont ez nem azt jelenti, hogy összedobott munka lenne vagy éppen kevés.

Viszont talán egy picit mégis túl gyorsan történtek a dolgok, túl hamar alakultak ki kötelékek a szereplők között és így picit furcsa volt belegondolni, hogy hirtelen mekkora lelki társak lettek azok, akik alig pár napja ismerik egymást. Persze láttam már ennél sokkal, de tényleg sokkal durvább példát, szóval meg sem szólalok ennek a könyvnek az esetében.

Összességében egy ritka szerethető, kellemes és nem túl megterhelő olvasmány a Szívem és egyéb fekete lyukak. Bármikor jó választás és tényleg csak ajánlani tudom, hogyha valaki szeretne egy olyan ya regényt olvasni, amitől nem veri a fejét a falba, inkább csak belemosolyog egyszer-egyszer a kötetébe.

Ti olvastátok már? ♥ Mit gondoltok róla? Ha a témában más könyvek is érdekelnének, akkor mindenképp ajánlom A sündisznó eleganciáját vagy a Veled minden hely ragyogó című köteteket.

Read More

NYELVVIZSGA || TIPPEK ÉS TAPASZTALATOK

Mint páran tudjátok, főleg, ha követtek instagrammon (@ambivalentina.books), nemrégiben nyelvvizsgáztam angolból, B2 szinten. Ez volt életemben az első, ami azért picit vicces, mert angolul még csak alig 3-4 éve tanulok, míg németül több, mint 8 éve és még mindig nincs semmilyen papírom róla, hogy beszélem ezt a nyelvet.

Persze a papír nem minden és erre én is rájöttem ez alatt a pár hónap alatt, amíg a nyelvvizsgára készültem. Viszont más érdekes, vagy legalábbis remélem, hogy számotokra hasznos gondolat is megfordult a fejemben ez idő tájt, bár a lényegi rész mégis csak az ominózus megmérettetés után jutott az eszembe. Szóval nézzük is, hogy én mikor, hol és miért vizsgáztam, na meg mik is azok a hihetetlen tippek és trükkök.

Az én sztorim:

Eleinte úgy vágtam neki az egésznek, hogy jövő ilyenkorra szeretnék megszerezni egy olyan C1 szintű oklevelet, amelyet a tengerentúlon is elfogadnak, ugyanis sajnos nagyon nem mindegy, hogy hol, melyik vizsgát teszed le. 

Ehhez még hozzájön, hogy mindegyik vizsga máshogy van felépítve, más a pontozási rendszere és lényegében mást kér és mér, mint a többi. Én, miután végül egyetlen vizsgára készültem, így egyetlen fajtát ismerek, de erről a későbbiekben még lesz szó.

Végül január környékén úgy döntöttem, hogy inkább még idén csinálok egy lehetőleg egyszerű B2-es vizsgát, amit elég volt számomra, ha itthon elismernek, máshol nem igazán szükséges. Így esett a választásom az Euroexam-ra. Viszonylag a könnyebb nyelvvizsgák közé tartozik, hisz nyelvtant nem kérdez, tényleg szigorúan csak a hétköznapi szókincset kérdezi, így a középiskolásoknak, fiataloknak pont megfelelő. 

Én külön angoltanárnál készültem föl a vizsgára, a euroexam által kiadott könyvekből, amikkel tényleg nagyon nagyon jól be lehetett gyakorolni a feladattípusokat, így élesben már nem sok meglepetés ért. Viszont fontos látni, hogy a nyelvtudást ténylegesen mérni, szinte lehetetlen. Éppen ezért ezek a vizsgák is nem a tényleges tudást mutatják, hisz ha az ember igazán begyakorolja ezeket a típusfeladatokat, akkor akár egy "igazából A2-es tudással" is meg tudja oldani a B2-es vizsgát. Illetve lehetnek olyan szerencsétlenebb esetek, amikor pont azt az apró témakört nem ismeri az ember lánya/fia, és ez olyankor rettentően kellemetlen. De éppen ennek az elkerülése végett írom ezt a posztot, szóval nézzük, hogy összességében milyen gondolatok fogalmazódtak meg a fejemben a vizsga után, amik remélhetőleg számotokra is hasznosak lesznek.

Tippek és hasznos infók:

- Minél többet kell olvasni. Mind angolul, mind magyarul, hogy az embernek a lehető legjobb szövegértési képességei legyenek. Enélkül nem a legkönnyebb kibogarászni a lényeget és könnyen bedőlhetünk a "gonoszabb" kérdéseknek.

- Az Euroexam jó választás, ha az a fontos, hogy legyen egy Magyarországon elfogadott nyelvvizsgánk, viszont fontos tudni, hogy pl. Amerikában ez "nem lesz érvényes".

- Hiába van bármilyen papírja az ember lányának, ha nem tud megszólalni az adott nyelven. Pl. egy állásinterjún nem azt fogják nézni, hogy hol vizsgáztál, hanem hirtelen át tudsz-e váltani az adott nyelvre zökkenőmentesen.

- 2020-tól elméletileg felvételi követelmény lesz egy B2-es nyelvvizsga az egyetemekre/főiskolákra való jelentkezéshez.

- Viszont jelenleg meg a legtöbb diplomához szükséges egy idegen nyelven B2-es szinten beszélni, szóval ez egyfajta "muszáj".

- Jelenleg 28 pluszpontot jelent ez a nyelvvizsga, míg a felsőfokú 40 pontot az egyetemekre való felvételiknél. Szóval jól jön, ha megcsinálja az ember még középsuli alatt.

- Nagyon-nagyon érdemes egy angoltanárhoz eljárni a vizsga előtt, minimum 4-5 órára, hogy felmérje a tudásod, tippeket és trükköket mondjon. Ebből kifolyólag csak olyan tanárhoz van értelme elmenni, aki már készített fel a te általad választott vizsgatípusra embereket. 

- A lehető legtöbbet gyakorold a típusfeladatokat. Pl. a levélírásnál rengeteg panelmondatot lehet megjegyezni, amik szinte bármilyen feladatban utána alkalmazhatóak, ezzel pedig elkerülhető a stressz miatti leblokkolás vagy tanácstalanság, ha egy nagyon lehetetlen feladatot kapnál. 

- Az olvasmányokban az angolok a lényeget a végére teszik, így ha kapsz egy kérdést, hogy mi volt a fő témája az olvasottaknak, akkor érdemes hátrébb keresni.

- A legtöbb helyen lehet használni szótárat, szóval semmiképp se hagyd otthon. Igen, az akadémiai magyar-angol és angol-magyar 10 kilós változatától le fog szakadni a vállad, de hidd el, hogy megéri. (Ugyanitt, ha német vizsgára készülsz: Hessky Regina tanulószótára a lehető legjobb választás.)

- Ha bármelyik szóban nem vagy biztos, nyugodtan keresd ki. Tényleg, a legtriviálisabbakat is. Stressz helyzetben teljesen normális, ha az ember elgondolkodik, hogy hány L-lel írjuk a really-t. A bicycle helyesírásáról nem is beszélve. (Valós eset. Négyen vizsgáltunk és egyikünk se tudta, annyira izgultunk.)

- Nem gáz az akcentus. Nekem is van, valószínűleg neked is van és a legtöbb magyar nyelvtanulónak is van. Ezt természetesen nem fogják pontozni és figyelembe se veszik, éppen ezért egyáltalán ne zavartasd magad vele...Mégis ha teheted, próbáld meg a brit hanghordozást használni, mert előfordulhat olyan vizsgáztató, aki berág egy rosszul kiejtett can't-tól. Ugyanitt jobb ha mellőzöd wanna/gonna szavakat, mert nem igazán egy nyelvvizsgára illőek. 

- Nyugodtan vigyél magaddal csokit, cukrot, gumicukrot, gyümölcslevet, vizet, bármit, amivel nem zajongsz és megnyugtat, úgy érzed szükséged lehet rá. 

- Ha van rá lehetőséged, egy barátoddal menj együtt, így pl. a szóbelire mehettek ketten, így a legizgulósabb részen lesz veled valaki, aki megnyugtat (és te is meg tudod nyugtatni őt), ráadásul előre tudtok gyakorolni és sokkal könnyebb idegen nyelven beszélni egy olyan emberrel, akit szeretsz, bízol benne és tudod, hogy milyen szinten van hozzád képest. (Illetve tudjátok előre megbeszélt jelekkel segíteni egymást, pl ha valamelyikőtök nem tudja, hogyan folytassa tovább.)

Végezetül pedig ne aggódj, sikerülni fog. Ha kellően odateszed magad, gyakorolsz és készülsz a vizsgára, biztos, hogy sikerülni fog, szóval egy nagy kalappal!♥
Tudom, ezek a tippek, trükkök és tapasztalatok nem túlságosan világmegváltóak, mégis én magamból kiindulva nagyon örültem volna, ha találok egy ilyen cikket még a vizsga előtt... Így remélem, hogy azért adott bármilyen új ismeretet számotokra.

Ha szívesen továbbolvasnál még nyelvtanulós témában, akkor mindenképp ajánlom a "Miért érdemes németül tanulni?" című cikkemet, vagy a "Hogyan olvass idegen nyelven?" témáról írt bejegyzésemet. 

Ti nyelvvizsgáztatok már? Szerintetek van lényegesebb különbség a különböző nyelvek nyelvvizsgái között? Ti mit tanácsolnátok, milyen szuper trükköt tudtok? 

Read More

IDOL || KÖNYVES

Amikor megláttam az új megjelenéseket a Könyvmolyképző oldalán, egyszerűen rögtön szerelembe estem az Idol borítójával. Modern, színes, dinamikus, csak úgy vonzza az ember tekintetét, szóval telitalálat. Igen, még engem is megvett, hisz bár erősen ellenzem a borítók figyelembevételét könyvválasztásnál, mégis megesik velem, hogy egyszerűen elcsábulok... Aztán azon kapom magam, hogy egy pedofil életrajzát olvasgatom. Kínos.

Szerencsére ebben az esetben nem történt ilyen kellemetlen felismerés, mégis, mielőtt kézhez kaptam volna, egyre csak a negatív és csalódott olvasói vélemények jöttek velem szembe, így igazán izgultam, mi lesz ebből a végén. Én is utálni fogom? Vagy nekem valahogy tetszeni fog? Tényleg annyi hibája lenne, mint állítják?
Ráadásul ezt a kötetet recenziós példányként kaptam, amiért amúgy rendkívül hálás vagyok, így kicsit el is szontyolodtam rögtön az elején, mert ha nem tetszik, muszáj leszek megírni, az pedig nem a legjobb reklám egy kiadónak, így ezt általában szeretem elkerülni... No nem azzal, hogy mégis pozitív kritikát írok...

De lássuk is, milyen volt számomra ez a könyv? Utáltam? Szerettem? Vagy meg se mozgatott?

Általában egy gyors fülszöveg-csekkolással kezdünk, de ezt most kihagynám és ugyanitt szeretnék mindenki óva inteni attól, hogy valaha is elolvassa. Nem jó, nyálas, klisés és lelő minden apróságot, ami leköti a figyelmedet úgy az első 200 oldalon. 

Most úgy érezhetitek kezdődik a könyv szétcincálása, de nem. Be kell, hogy valljam, ez az első rubin pöttyös kötet a polcomon, de azért nagyjából tudtam mire vállalkoztam....És nem bántam meg.

A kötetben és az egész sorozatban egész nagy jelentőséget kap a zene, mondhatni erre épül, összeköti a szereplőket...És az olvasót is. Be kell, hogy valljam, hogy világ életemben szerettem volna megtanulni zenélni, de halláskárosultként és tényleg totálisan botfülűként ez a projekt halálra van ítélve. Így maradt az ábrándozás, és én úgy érzem ez az a fogalom, ami a legjobban leírja ezt a könyvet.

Ki ne szeretett volna bele valamilyen hatalmas popsztárba, rockbanda tagjába vagy bármilyen zenészbe fiatal kamaszkorában? Azt hiszem a legtöbb lányban, csakúgy, mint bennem is, egyszerűen van egy ilyen rajongói véna és ilyenkor természetesen elképzeljük, hogy találkozunk a kedvencükkel, kiszúr minket a tömegben és rájön, hogy hasonlítunk, mondjuk abban, hogy mi magunk is remek zenészek vagyunk és elvarázsoljuk kiválasztottunkat csodás hangunkkal. 

Ciki vagy sem, én ezt csináltam, aztán papírra is vetettem álmodozásaimat és így kezdtem el elsőnek szennyezni az internetet különböző fanfiction-eimmel. Ezzel pedig csak arra szerettem volna kilyukadni, hogy számomra az egész kötet olyan volt, mint egy jobban megírt fanfic. De egyértelműen fanfiction. Elrugaszkodva a valóságtól, felruházva a karaktereket csomó szuper tulajdonsággal és képességgel. Mármint komolyan. A semmi közepén él egy gyönyörű lány, akinek már most szuper melója van (könyvborítókat tervez !!) és egyszer csak beesik pont a szomszédba (a semmi közepén) az -elsőre még nem- áhított rocksztár. 

Igen, láttunk már ilyen történetet, de a legtöbb klisét okozó részt egész ügyesen kikerülte az írónő azzal, hogy a történet nem a szokásos "Jaj a pasim igazából celeb" mizériát taglalta, hanem sokkal inkább a celebélet hátrányaira és annak a feldolgozására fektette a hangsúlyt. 

Ebben pedig egészen jó volt. Kaptunk öngyilkosjelölt zenésztársat és természetesen az ivászat és féktelen bulizás, ami egyenlő a rocksztár élettel dolog sem maradhatott ki. Viszont ezeket meglepően jól sikerült kezelni és beleszőni a történetbe.
Elgondolkodtató bár nem volt, de nem is dolga annak lenni. Szórakoztató, nyaralós és napozós olvasmány, kisebb-nagyobb hibákkal, de én végül is élveztem. 

Viszont muszáj vagyok picit bővebben is beszélni a hibákról: Ott van a váltakozó szemszög, ami néha igazán összekavart, mert fogalmam sem volt, hogy éppen ki kinek mit is mond, ráadásul általában csak akkor esett le, hogy egész eddig falsch gondolatokat társítottam egy bizonyos karakterhez, amikor a másik nevét kimondta.
Aztán a rocksztár lelkületű érzelgős szövegeket író főszereplő férfiúnk, aki egyszerűen sehogy se akart igazán rocksztár lenni. Lehet az én fejemmel van a baj, de annyira, annyira egy izomagy és túlhevült átlag könyves pasinak tűnt. Semmi, de semmi rocker hatása nem volt, így pedig nehéz volt elképzelni, hogy az egész banda valami kemény zenét játszik (főleg a szende és szűzies barátnője betársulásával).

Illetve gáz vagy sem, de nekem túl sok volt a szex. Egyszerűen egy idő után átlapoztam azokat a részeket, mert úgyse történik semmi izgalmas addig... Ezt pedig felesleges ragoznom, hogy egy rubin pöttyös esetében mennyire nem szerencsés.

Mégis, olvasás közben könnyűszerrel túlemelkedtem ezeken a dolgokon és így a nagy és utolsó tanulási hajrá után iszonyatosan jól esett valami ilyesmi könnyed olvasmányt a kezembe venni és kicsit megint álmodozni, hogy milyen is lenne az a rocksztárélet a fikcionális saját rocksztárommal. Szóval könnyed olvasmányként mindenképp ajánlom, kíváncsi vagyok hogyan folytatódik a sorozat és köszönöm a lehetőséget a Könyvmolyképző Kiadónak! Itt beszerezheted a könyvet!

                                        

Ti olvastátok már az Idolt? Hogy tetszett nektek? Mit gondoltok, tényleg fanfiction érzete van, vagy ezt csak én képzeltem bele? 

Read More

MIT TANULTAM 8 ÉV BLOGGERKEDÉSBŐL?

Egy ideje betöltöttem a 18. életévemet (ez a poszt pedig a szülinapom óta itt porosodik piszkozatként, azaz több, mint fél éve), így pedig apró túlzásokkal, de kijelenthetem, hogy 8 éve foglalkozom blogokkal, weblapokkal. Igen, ha az ember picit utánaszámol, akkor meghökkenve veheti észre, hogy 10 évesen kezdtem. Ekkor hoztam létre ugyanis a legelső weblapomat. Korai? 

Ki tudja... Minden esetre rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem ennyi idő alatt, amit most mindenképp szeretnék veletek is megosztani.

1. A blogger nem csak ír

Az ember lánya nem csak koptatja a klaviatúrát és érdekes cikkeket alkot. Összerak egy teljes weboldalt jó esetben elejétől a végéig: képeket szerkeszt, kódol, beletanul picit a marketingbe és még sorolhatnám.

Ezekre mind szükség van és nem csak itt a laptop képernyője előtt tiniként, hanem a való életben is. Szerintem szuper dolog, hogy ezeket mind magamtól a magam szórakoztatása és fejlődése érdekében megtanultam, mert nemcsak magát a tanulást szerettem meg ezzel, hanem évről évre tapasztalom, hogy ezek az apró ismeretek mennyire jól jönnek egy-egy helyzetben.

2. A netes barátság létező és fontos dolog

De még mennyire! Az évek során rengeteg helyről, játékokból, fórumokról és blogokról ismertem meg embereket és boldogan mondhatom, hogy barátokra is szert tettem. Sokakkal már találkoztam is élőben, akár többször is és úgy érzem ugyanolyan fontos és értékes kapcsolatok ezek számomra, mint például az iskolatársaimmal kötöttek. Persze, rengeteg veszély is leselkedik az ilyen ismerkedéseknél az emberre, de erről egy másik posztban már írtam bővebben.

Ehhez kapcsolódva muszáj megemlítenem, a nemrég lezajlott Cosmopolitan Blogger Dayt, amiről itt a blogon nem különösebben tervezem firtatni a véleményemet, ugyanakkor pár csodás lánnyal (#Felegáns Erna, Laura, Evelin, Éda) töltöttem az egész napomat, akik közül is egy leányzót muszáj kiemelnem, aki nem más, mint Sára. Vele az évek során egész szoros barátságot kötöttünk és igyekszünk évente többször is összefutni. Azt hiszem nyugodt szívvel nevezhetem a legjobb netes barátnőmnek.

3. Mindenkinek van véleménye, mindig

És ez a vélemény sokszor negatív, ráadásul annyira alpárian és érthetetlenül van megfogalmazva, hogy az ember a belső gyomorgörcs és bizonytalanság édes egyvelege mellett azért csak-csak nevet kínjában.

Ebben a pontban szeretném megjegyezni azt is, hogy számomra kisebbként érdekes volt belenézi a felnőttek blogjaiba, ahol anyukák, egyetemisták írtak és kételyeiket osztották meg bizonyos dolgokról vagy éppen értelmetlen hülyeségekről papoltak. Ez sokat formált a világlátásomon, tekintve, hogy szép lassan lepergett előlem a mázas burok, hogy a felnőttek tudják mit csinálnak (nem, ők se tudják igazából) és sokkal okosabbak nálam (nem, rengetegen nem azok)... Persze ugyanakkor a tisztelet kijár nekik... hát ezt is át kellett gondolnom még párszor. (Főleg, hogy mostmár én is felnőttnek számítok..... ezt igazán szeretném még egy darabig elfelejteni...)

Ide tartoznak még a jól ismert trollok is, akik néha mi magunk vagyunk. Azt hiszem mindenki megtapasztalta már, milyen könnyű akár névtelenül vagy csak az árnyból beszélni, kioktatni másokat. Észre sem vesszük, mennyire megbánthatjuk a másik felet, persze van, akit ez nem is érdekel.

A mai napig nem tudom az ilyen eseteket kezelni, ugyanakkor azt hiszem nagyobb tapasztalatom lett benne, mint a legtöbb korombelinek. Mind a blog, mind a csatorna egy olyan nagy támadási felület és lehetőség, amin már én is többször elgondolkoztam, hogy vajon jó-e, hogy ilyen nyitottan vállalom a gondolataimat.

Ugyanakkor ezek a vélemények lehetnek hasznosak is. Elképzelni sem tudom, hogy úgy vegyek például kozmetikumot, hogy ne néztem volna utána, hogy a többi blogger mit mond róla, de ezt egyre erősebben érzem a könyvek esetében is. Mert hát a blogger nem csak blogot ír hanem olvas is. Tisztában kell lenni a konkurenciával, na meg az ember magából kiindulva is tudja, hogy mennyi érdekes és értékes információt rejthet egy-egy webmagazin. :)

4. Tudom milyen a siker íze

Bár ha úgy lenne, akkor is írnék, ha senki sem olvasná, mégis ez egy fontos dolog számomra, hogy a blog által és a belé fektetett kitartó munkával úgy érzem már most rengeteg mindent értem el. Új barátokat, új kapcsolatokat, új tapasztalatokat és rengeteg pozitív visszajelzést szereztem.

Olyan jó érzés, amikor egy kommentben azt olvasom, mind itt, mind a csatornán, hogy feldobtam egy nézőm/olvasóm napját, hogy az én ajánlóm miatt néz meg egy filmet vagy olvas el egy könyvet, esetleg megfogadta a tanulási tippjeimet és beváltak neki.

Az ember piszkosul imádja hasznosnak érezni magát, így az ilyen visszajelzésekkor rettentően feldobódom és nem utolsó sorban rengeteg magabiztosságot is ad nekem. Túlzás lenne azt állítani, hogy emiatt csinálom, hiszen a blogolás nálam eléggé öncélú... Valahol muszáj a rengeteg gondolatomat kiszabadítanom a fejemből.

Ahhoz viszont, hogy ilyen visszajelzéseket kapjak, egy eléggé hosszú út vezetett, aminek persze még messze nincs vége. De amit mindenképp megtanultam a blogolásról, hogy csak akkor megy, ha tényleg a saját témámban írok, a legőszintébben és rengeteg szeretettel, na meg mérhetetlen kitartással. Mert egy jó poszt nem perceken belül készül el, ahogy az olvasók is szépen lassan jönnek csak.

5. Őszintének és etikusnak lenni nehéz
Persze ez a való életben sincs másként, mégis itt a blogon rengetegszer jön elő ez a téma. Mostanában óriási örömömre egyre több cég talál rám és ír, hogy esetleg dolgozhatnánk-e együtt... Ugyanakkor ezek a lehetőségek sokszor sehogy sem passzinthatóak a blog témájába és felépítésébe.
Nem leszek álszent, bizony én is el tudok csábulni egy pár ingyen terméknek és valahol fáj, amikor végül nemet mondok, mert egyszerűen azon kívül, hogy én örülnék neki, a bloghoz nem nagyon tesz hozzá semmit sem.
Ha meg mégis elfogadnám és esetleg nem válik be, nem tetszik, akkor pedig jön a következő kínos döntéshelyzet, hogy most mi is legyen. Tartozom-e annyival a cégnek, hogy nem húzom le? Mert ha rossz kritikát írnék, akkor ők nem akarnának velem többet dolgozni, ha viszont az olvasóimnak hazudok, akkor pedig az egész posztnak semmi, de semmi értelme nem lenne.

Mostanában rengeteg könyvértékelős posztot is láthattatok a blogon, ezeknek a nagy része pedig támogatott volt, szóval nem titok, hogy ezeket a könyveket a kiadótól kaptam. Előfordult már, hogy nem igazán tetszett a kapott/választott kötet és ilyenkor a mai napig dilemmában vagyok, hogy hogyan is írjam meg. Általában a szívemre hallgatok és igyekszem nem lehúzni, de nem az egekig magasztalni a regényeket, hisz egyébként a negatív reklám is reklám....De azért erre az irányra nem igazán hajlok. Számomra az őszinteség és a diplomatikus megfogalmazás a nyerő.

6. A nyelvtan órák hasznosak 
Lássuk be, helyesírási hibáktól hemzsegő bejegyzést a nagyvilág elé tenni iszonyatosan ciki. Persze, egy pár elgépelés egy blogon belefér, de jobb ha nincs. (Igen, nálam mindig vannak elgépelések, amikre általában utólag hívja fel valamelyik kedves barátom a figyelmemet. Igyekszem javítani.)
Amióta blogolok, úgy tényleg a publikumnak, rengeteget fejlődött a szókincsem és a helyesírási készségem. A jövőben szeretnék a legtöbb tipikus hibáról egy rövid posztot írni, de addig is ajánlom az e-nyelv.hu-t, illetve mindenki örök barátját, a google-t.

Másrészt pedig a gimnáziumi tanagyagban benne van a hivatalos levélírás is, amit bár nem tökéletes formaisággal, de majdnem napi szinten használok a blog miatt, és úgy gondolom ez egy hatalmas plusz, hogy már most "gyakorlatot" szerezhettem ilyen témákban is. 

Szóval valahogy így állunk jelenleg. Persze, még rengeteg kisebb és nagyobb dolog áll előttem (és a blog előtt), így szinte biztos vagyok benne, hogy akár hónapok múlva már egészen más pontokat és tanulságokat sorolhatnék itt föl nektek, hisz nem is véletlenül vártam ennyi időt a publikálásig.
A blogolással az ember folyamatosan tanul, minden egyes cikk mögött több napos töprengés, és kutatómunka áll, ami rengeteg új információt és új ismeretet jelent. Szóval összességében, nem bántam meg, hogy lassan 8 éve ez a hobbi teszi ki a napjaim egy részét és el sem bírom képzelni, mikor is fogom én ezt abbahagyni. Annyira erősen része már az életemnek, hogy azt hiszem nem is lennék igazán egész már nélküle.

Remélem tetszett ez a bejegyzés és egy kicsit inspirálóan hatott, na meg talán találtatok olyan tippeket, amiket hasznosítani is tudtok a saját blogotokon. Ha bármilyen kérdésetek felmerült a cikk olvasása közben, azt mindenképp jelezzétek kommentben. ♥♥♥ Ti mit tanultatok a bloggerkedésetek során eddig? 

Read More

VEGÁN TÚRÓTORTA || GASZTRO

Szóval az egész úgy indult, hogy találtam egy amolyan sajttortaszerű képet az egyik vegán csoportban facebookon. Ez furcsának tűnhet, hisz nem vagyok vegán, mégis iszonyatosan boldoggá tesz, hogy egyre elterjedtebbek az ilyen étrendhez igazított éttermek, termékek és így tovább. Ennek köszönhetően például már tudok inni egy jó lattet, anélkül, hogy totál hülyének néznének (pár éve még ez volt) vagy ahogyan most is, olyan sütiket süthetek, amiket 100%-ban fogyaszthatok és finom is. Mert bizony az ilyen sütikhez való összetevők néha egészen meghökkentőek és sajnos nincsenek minden egyes kisboltban. 

Bár ez a süti nem a legszebben néz ki, arról mindenkit biztosíthatok, hogy rendkívül finom és piszkosul jó illatot varázsol az egész konyhába vagy akár lakásba, már főzés közben is. Ízre és állagra pedig kifejezetten hasonlít a túróra és az egész sütinek van egy kicsi almás beütése (pedig nincs is benne) így számomra egy kicsit olyan "őszies, de tavaszias süti".

Hozzávalók:

♣ margarin - 220g

♣ darált háztartási keksz - 300g

♣ rum/rum aroma

♣ köles - 1 csésze/bögre

♣ víz - 4 csésze/bögre

♣ fahéj - 1tk

♣ vanília cukor - 1 csomag

♣ porcukor - 6ek

♣ citrom/lime - 2 db

♣ tofu - 120g

♣ szója joghurt - 4ek

♣ + hulala

A süti:

Ez az egyszerűbb része a dolognak. Viszonylag sok receptből lehet ismert a metódus, de ha mégse így lenne, akkor sem kell megijedni, hisz a süti, azaz az alap elkészítése nagyjából elronthatatlan. A margarint érdemes egy kicsit megolvasztani, hogy könnyebb legyen vele a munka (pl a sütőben, amit légkeverésen 185°C-on érdemes előmelegíteni). A margarint egyszerűen összekeverjük a háztartási keksz darával és hozzáadunk nagyjából 6cl rumot, de igazából tetszés szerint "ízesítjük".

Ha ezzel megvagyunk, akkor egy kör formájú, sütőpapírral kibélelt tepsibe szétnyomkodjuk, kézzel, úgy, hogy az oldalára is jusson, így pedig medencét alkosson a majd belekerülő krémnek. Ezután 16 percig süssük az előmelegített sütőben.

A túró/krém:

Egy közepes edénybe öntsünk három csészényi/pohárnyi/bögrényi vizet és a kölest. Tegyük hozzá még a fahéjat, vaníliás cukrot és az egyik citrom levét és lereszelt héját. Adjunk hozzá még két evőkanálnyi porcukrot és így főzzük a kölest puhára. Ha ez készen van, akkor egy másik tálban keverjük össze a 4ek porcukrot a másik citrom levével és lereszelt héjával, majd késszel jó alaposan morzsoljuk bele a 120g tofut. Ezután keverjük össze a kölessel és mehet is rá a már megsült sütire. Az egészet együtt még nagyjából fél órát sütjük légkeverésen és 185°C-on. 

Ha kész, hagyjuk kihűlni egy rácson és fogyaszthatjuk is. Magában is rettentő finom, de egy kis tejszínhab bármikor feldobja, amit a legkönnyebben a hulala felverésével lehet előállítani. 

Remélem elkészítitek ezt a sütit, hisz rendkívül finom és igazán egyszerű recept! ♥ Ha bármi kérdés merülne fel bennetek az elkészítése során, nyugodtan írjatok ide kommentben és igyekszem majd segíteni. Ha pedig esetleg ismertek ehhez hasonló finom és könnyű recepteket, akkor azt se tartsátok magatokban, jöhet az önreklám!♥

Read More

NAP NAP UTÁN || KÖNYVES

Sokaknak csenghet ismerősen a cím, hisz a könyvből készült film nemrég került a mozikba, de sajnos egyelőre még nem láttam, így a mostani bejegyzésben a film alapjául szolgáló kötetről lesz szó, melyet volt szerencsém elolvasni, hála a Maxim Kiadónak.

Szeretem előre leszögezni, hogy melyik posztom "támogatott" és melyik nem, bár ez a történetről alkotott véleményemen vajmi keveset számít, mégis szerintem ezt jó már az elején tisztázni.

Őszintén sokáig kerestem a könyvesboltokban a Nap nap utánt, de a három felkeresett boltból egyikben sem volt kapható, egyszerűen mindenhol elfogyott, így gondolhatjátok mennyire iszonyatosan kíváncsi voltam, hogy mégis mit tud ez a könyv, hogy ennyire kapkodják, viszont a választ...nos nem is tudom, hogy megtaláltam-e.

Fülszöveg:

„A" sohasem tudja előre, hogy másnap hol fog ébredni, és kinek a személyiségét fogja felvenni. Már rég beletörődött ebbe, sőt kialakította saját életstratégiáját is: Ne kötődj senkihez! Maradj észrevétlen! Ne avatkozz bele semmibe! Minden megy is a maga útján rendesen, mígnem egy reggel „A" Justin testében ébred, és találkozik a fiú barátnőjével, Rhiannonnal. Attól a pillanattól fogva „A" jól bevált szabályai értelmüket vesztik, mert főhősünk nap nap után a lánnyal akar lenni. David Levithan az írói képzelet új távlatait nyitja meg. A szerző feltárja az olvasó előtt egy magával ragadó történetben „A" életének és szerelmének bonyolultságát, melyből kiderül, vajon Rhiannon képes lesz-e igazán szeretni a mindennap valaki más testében formát öltő „A"-t.

A sztori:

Mint már említettem, nagyon érdekelt a kötet, na meg "A", hogy mégis milyen egy ember test nélkül, hogyan birkózik meg az író ezzel a zseniális, -mert mondjuk ki, tényleg zseniális- és nagy ötlettel. Amit fontos tudni rögtön az elején, én viszont egészen a légvégéig nem realizáltam: ez nem egy egykötetes csuda. Már magyarul is megjelent a második része, míg eredeti nyelven, azaz angolul már a harmadik, illetve egy "nulladik" részt is megjelentette David Levithan, író.

Ez pedig igen jól megmagyarázza, hogy mégis miért éreztem a végén (SPOILER, de úgyis tudjátok mi jön:) ennek itt még nincs vége, sőt alig indult még csak be. Mert tényleg így volt. Az egész kötet csak egy felvezető, egy hosszabb előjáték az igazi lényeghez, ami remélhetőleg a következő részben tényleg kibontakozik.

A szereplők:

Viszont mint minden jó felvezetőben (SPOILER VÉGE), itt is egész jól megismerhettük főszereplőinket, akikből annak tudtában, hogy "A" folyamatosan testet vált, mondhatnánk, hogy egész sok volt. 

Kezdjük a legelején (az ábécének, haha). Szóval "A" karaktere elsőre elég zűrös volt számomra. Nem tudtam igazán eldönteni, hogy fiú-e vagy lány, mennyire önmaga maga a szereplő, vagy egyszerűen csak egy "massza", akit az író újból és újból egy klisékarakterbe bújtat. A könyv végére viszont egy jobban körülrajzolódott bennem a karaktere és nem utolsó sorban a motivációja is. Ugyanakkor a motivációjának miértje továbbra is kissé rejtély, bár megértem, hogy a szerelmen nincs nagyon mit magyarázni. 

Itt pedig muszáj elmondanom, hogy én annyira szerettem volna szeretni "A" karakterét és szurkolni azért, hogy boldog legyen Rhiannonnal, de valahogy a kötet vége felé túl akaratos és megrögzött lett számomra. Néha már úgy éreztem ez nem is szerelem, hanem függőség és megrémisztet "A" karaktere. Ugyanakkor sajnos Rhiannon sem lopta be magát a szívembe. Egyszerűen nem tudtam megérteni a lányt, még úgy sem, hogy én is voltam már zátonyra futó és egészségtelen kapcsolatban... Persze valahol meg iszonyatosan örültem, hogy egy ilyen karaktert is beletett Levithan.

Miért? Mert bár kicsit sokat akart a szarka, de minden egyes nap "A" mutatott valamit a világból, ahogy Rhiannon is. Az író próbált tanítani, rávilágítani a fiatalokat érintő problémákra és azoknak a kezelési módjára. Nyilvánvalóan ezt egy 314 oldalas romantikus-fantasy YA kötetbe nehéz igazán átfogóan és célravezetően belepréselni, de mégis, valamennyire sikerült, és ennek nagyon örültem. 

Szinte minden második karakter élete gondolatokat ébresztett bennem, ráismertem pár már megtanult leckére, no nem feltétlen a saját életemből és ami a legjobban működött: az író testközelbe hozta ezeket a problémákat, egy egészen új perspektívába helyezte őket és azt hiszem, ez igazán számít. 

Ugyanakkor, mint ahogy már említettem, az író számomra túl sokat akart belezsúfolni ebbe a kötetbe. Olvasás közben végig az a gondolat járt a fejemben, hogy oké, ez most mind szép és jó, de mégis hova tart ez a sztori? Melyik szál a tényleges lényeg? 

Persze a kötet végére nagyjából letisztázódott, így pedig nagyon kíváncsian állok a második kötet előtt, mert az első rész végére sikerült egy bár enyhén sejthető, de jónak tűnő csavart beletenni és mit ne mondjak, igazán érdekel, még a negatívumok ellenére is, hogy hogyan folytatódik "A" és Rhiannon kalandja.

Összességében tehát ajánlom azoknak, akik nem félnek belevágni egy újabb sorozatba és érdeklődnek a történet, na meg a film iránt. Bár, mint egyetlen könyv nem igazán állja meg a helyét számomra, de mint egy sorozat darabja annál inkább. Romantikus, könnyed és fiatalos.

Read More