Kőgazdag ázsiaiak || Könyves

Amint megláttam a Kossuth kiadói csoport friss megjelenései között ezt a könyvet, rögtön tudtam, hogy ez egy olyan darab, amit olvasnom kéne. Egyrészt mert ázsiai téma, amire mint tudjátok, mindig, de tényleg mindig vevő vagyok. Másrészt pedig épp egy hosszabb balatoni pihenős időszak előtt álltam és azt hiszem mindenkinek ismerős a vágy, hogy valami könnyed, szórakoztató "limonádét" olvasson napozás és úgy unblock a nyaralás alatt.
Szóval nézzük is, hogy teljesített a Kőgazdag ázsiaiak, avagy a 48 karátos strandolós olvasmány.

A fülszöveg:

Amikor ​Rachel Csu, a fiatal, intelligens New York-i egyetemi tanár beleegyezik, hogy a nyarat Szingapúrban töltse barátjával, a szintén egyetemi tanár Nicholas Younggal, egy szerény, békés családi fészket képzel el, ahol azzal a férfival töltheti majd az idejét, akihez egyszer talán férjhez megy. Úgy tervezik, kipihenik a munka fáradalmait, és egyben hivatalosak Nick gyerekkori barátja, Colin Khoo és a gyönyörű Araminta Lee világraszóló esküvőjére is. 

A lány nem is sejti, hogy Nick otthona történetesen egy palota, hogy többet ül majd magánrepülőgépen, mint autóban, és hogy a legfurcsább, legőrültebb, leggazdagabb emberek fogadják, akikkel életében addig találkozott. 

Szatirikus, eredeti humorral átszőtt portré, letehetetlen olvasmány elképesztő gazdagságról és fényűzésről. A Kőgazdag ázsiaiak trilógia bepillantást enged az ázsiai sznob nagyvilági körök életébe, lenyűgöző módon ábrázolja a régi és az újgazdagok közötti ellentéteket, a családi kötelékeket és az ezzel járó – gyakran kínos – kötelezettségeket. 

A szereplők: 

Őszintén szólva nem tudtam igazán megszeretni Rachelt. Valahogy pont olyan semmilyen karakter maradt a szememben, akivel "mindenki tud azonosulni", csak nekem pont valahogy nem sikerült. Ugyanakkor nem idegesített, nem volt különösebb bajom vele és érdekelt a története, csak néha túl naiv és picit butus volt számomra.
Nicket is talán ez jellemezte a legjobban, egyszerűen mindketten olyan naivak voltak, hogy az néha kissé fájt így olvasás közben. Ugyanakkor szerethető karakter, nem úgy mint a család (klán) szinte bármelyik másik tagja. Egyszerűen mindenkiben ott volt a tüske, ami miatt minimum három lépés távolságot tartottam még én, olvasó is, nem beszélve az össze-vissza áskálódásról, ami miatt tényleg képtelen voltam úgy igazán pártolni bárkit is.

Viszont ezzel együtt volt igazán reális maga a regény, hisz senki se fehér vagy fekete, tisztán jó vagy rossz.

A történet:

Ezzel pedig elérkeztünk a kötet egy érdekes pontjához, ami nem más, mint a történet, ami valljuk be, kicsit gyenge, mondhatni lerágott csont lenne, ha nem Szingapúrban játszódna. Viszont ott játszódik és így elmondhatjuk, hogy a könyv fele igazából nem is Rachel kalandjairól szól, hanem a kőgazdag ázsiaiakról, a szingapúri társadalomról, erről a felsőbb rétegről, aminek az életét el se tudja képzelni az átlagember, vagy erősen tévesen ítéli meg (legnagyobb valószínűséggel).

Sajnos ez a része a regénynek nem a legszerencsésebb, hisz csak azokat köti le, aki fogékonyak erre, míg aki csak valami könnyed sztorit szeretne olvasni, annak ez mind felesleges és érdektelen rizsa. Bár tény, hogy a klánokat és családi viszonyokat sem egyszerű átlátni és a sok névbe egyszerűen belekavarodik az ember, még akkor is, ha történetesen szinte mindenkinek angol keresztnevet adtak.
Nem egyszer zavarodtam én is bele a sztoriba, hisz fejezetenként ugrálunk a helyszínek és szereplők között, ezzel pedig csak a történet felétől sikerült csak nagyjából lépést tartanom, akármennyire is igyekeztem. 

Ugyanakkor én rendkívül élveztem. Egy tényleg létező és érdekes problémára világít rá az első kötet (hisz egy konkrét trilógiáról beszélünk) és könnyed sztori mellett folyamatos "agytágítást" is kap a kedves olvasó a szingapúri társadalomról, történelemről, szokásokról és természetesen nem utolsó sorban az ételekről is.
Én kifejezetten várom a második részt, hisz az elsőnek pont az egyik legizgalmasabb pontnál lett vége és annyi megoldatlan történetszál lóg még a levegőben, hogy abból parókát is lehetne akár szőni.

Szóval ha érdekelnek a távol-keleti kultúrák, különösen a kínai és esetleg kíváncsi vagy miért rohamozzák meg a turisták Európában az összes luxus divatmárka üzletét ( és miért vonatkoznak az ázsiai vásárlókra külön szabályok) akkor mindenképp ez az a könyv, amivel még ki kéne élvezned a nyári meleg utolsó pillanatait. ♥
Illetve nemrég rábukkantam pár előzetesre is (itt és itt), szóval alig várom, hogy megnézhessem ezt a változatát is. (Őszintén lesokkolódtam, mennyire olyanok a szereplők, mint ahogy azt én elképzeltem. Szóval még egy indok, amiért érdemes minél gyorsabban kézbe venni a könyvet, hisz számomra az egyik legjobb élmény, amikor a könyv olvasása után nézhetem meg a filmet.)
 Ti olvastátok már? Mit gondoltok róla?

Read More

4 vígjáték a lusta napokra || filmes

Néha egyszerűen csak létezni is fáradt vagyok, de valamiért nem bírom rávenni magam, hogy lefeküdjek és aludjak pár órát, mert úgy nem vagyok fáradt, csak valahogy még sincs semmihez sem kedvem és energiám. Na és ilyenkor imádok olyan vígjátékokat nézni, amik szórakoztatóak, nem fárasztó humorúak és nem igényelnek túl sok agyi tevékenységet.

Szóval most ebből a típusból gyűjtöttem nektek össze 4 darabot, amiket nemrégiben láttam és úgy érzem ajánlanám nektek is. Van köztük olyan, amit még most játszanak a mozikban, de van, ami már bőven 1-2 éves, szóval a neten könnyebben találjátok meg. Ha pedig a címekre kattintotok, akkor meg tudjátok nézni a magyar szinkronos előzeteseket. Jó szórakozást hozzájuk!♥

JUMANJI - Vár a dzsungel

Őszintén, a régi változatot imádtam kicsiként, így eredetileg meg sem akartam nézni, mert úgy éreztem, hogy ez a remake biztos csak egy lehúzás, egy bugyuta, vicceskedő próbálkozás arra, hogy újból pénzt csináljanak egy jól működő történetből. 

De mégis itt van ezen a listán, szóval egyrészt mégis megnéztem, másrészt pedig egy extra nagy pozitív csalódás volt. 

Ez tényleg egy tökéletes családi film, mi is így éztük és mindenkinek nagyon tetszett. Aranyos, vicces és egy minimális szinten még fontos problémákat is felvet a "mai fiatalok világából". 

Én tényleg csak ajánlani tudom. 

ÚJRA OTTHON

Teljesen véletlenül találtam rá az előzetesére Youtube-on, de azt hiszem be kéne vezetnem ezt a stratégiát, mert rengeteg ígéretes filmet lehet így megtalálni, amiről egyébként még csak nem is hallana az ember. 

Cuki, romantikus vígjáték, az a tipikusan lányos film, helyes fiúkkal és aranyos történettel, nem sok drámával. 

Nekem személy szerint nagyon tetszett, hisz nem váltam tőle sokat, csak munka után bedőltem a laptop elé.

A történet egy anyukáról szól, akinek két kislánya van, frissen vált és egyszer csak megjelenik nála három tehetséges fiatal srác, akik beköltöznek hozzá. Ami pedig összeköti őket, az a filmezés.

Mindenképp ajánlom. 

VÉN RÓKÁK

Az emberek alapvetően odáig vannak a bankrablós filmekért, gondoljunk csak a Szemfényvesztőkre, az Ocean's Elevenre és így tovább. 

Viszont mi van akkor, ha nem jólfésült és szemtelen fiatalok esnek neki a dolognak, hanem három nyomorult helyzetbe került öregúr. 

Nos egy rettentő vicces és szerethető film, hisz gondoljunk csak bele, a cuki idősek legalább olyan hatással vannak az emberekre, mint a kisbabák, kiskutyák és bármilyen kisállat, egyszerűen meglágyul tőle a szívünk. 

Szóval ez is egy családosan nézhető film, amit mindenképp ajánlok, ha más nem, Morgan Freeman miatt.

A KEZDŐ

Ha már idősekről esett szó, akkor egyszerűen nem lehet elmenni emellett a film mellett sem. Robert De Nirot nyilván mindenki ismeri (még én is, ami nagy szó), bár nem sokaknak ugrik be róla egy kedves és cuki nagypapa, avagy öregúr.

Itt is az abszurd szituáció hozza a legtöbb szórakoztató pillanatot, hisz egy ilyen szép korban találja ki főhősünk, hogy ő gyakornok lesz egy ruházati webshopnál. Ez pedig ugye elég furcsán hangzik, főleg, hogy a legtöbb ilyesmi korú ember azt sem tudja pontosan, mi is az a webshop. (Persze tisztelet a kivételnek.) 

Főhősünk mellé csapódik még egy karrier orientált női főnök, éppen széteső családdal, így ebből is látható, hogy minden megvan egy igazán szerethető, aranyos és vicces családi mozizáshoz. Mi nagyon nagyon szerettük és még őszintén nem hallottam senkitől negatív kritikát a filmről.

Ti láttátok már valamelyiket? Hogy tetszett? Ti mit ajánlanátok nekem?

Read More

7 TEJ- ÉS TOJÁSMENTES GYORSKAJA MEGOLDÁS

Ha az ember intoleranciával nő fel, akkor hamar megtanulja és kitapasztalja, hogyan is lehet megoldani az étkezést egy rohanós napon, hisz a szülőknek általában erre is gondjuk van. Ugyanakkor én és még jó páran, csak tizenéves korunk környékén kerültünk bele a "mentesvilágba", így ez egy igazán nehéz és problémás felfedezési munka, hogy összerakjunk magunknak egy listát, hogy hol és mit ehetünk, ha csak 10 percünk van egy találkozóig és bent ragadtunk a városban vagy, ami még rosszabb, egy totál ismeretlen, esetleg külföldi városban vagyunk.

Egy barátnőmmel beszélgetve, aki csak nemrég csöppent bele ebbe a világba, gondolkodtam el azon, hogy annak idején nekem mennyire iszonyatosan hasznos lett volna egy lista, hogy hol és mit ehetek-ihatok a legnagyobb lelki nyugalommal, ráadásul lehetőleg olcsón. Így el is kezdtem összeírni az én eddigi bevált lehetőségeimet, hátha számotokra is hasznos lesz. 

Előre fontos elmondanom, hogy én tojás- és tejmentesen étkezem, így ezek az ételek mind tojás- és tejmentesek (nem csak laktózmentesek!), viszont glutént, szóját és egyebeket tartalmazhatnak. (Olajos magvakat, mint mandula vagy mogyoró sem tartalmaznak, mert arra is érzékeny vagyok.) 

1. McDonald's és a sima Hamburger, Spicy sertésburger, Chicken McNuggets, Halrudak, Burgonya, Almáspite és McBuri

Ebből a listából azt hiszem mindenki talál magának megfelelő, laktató és olcsó megoldást, szóval szerencsére az ország egyik legnagyobb gyorskaja hálózata jó választás lehet a mifélénknek, ugyanakkor fontos, hogy nem 100%, hogy az elkészítés során nem kerül bele valamennyi a nem kívánt összetevőkből.

A személyzet általában nem tud semmit az allergénekről, így érdemes wifin megnézni a meki weboldalát, mert ott nagyon szépen fel vannak tüntetve a különböző hamburgerek és egyebek összetevői. 

2. Döner kebab vagy gyros, ami minden egyes utcasarkon megtalálható

Tényleg, kis- és nagyvárosokban is, a legtöbb külföldi városban is ott vannak és biztos, hogy 100%-ig tej- és tojásmentesek. Ehhez csak annyit kell tenni, hogy elfogadjuk, hogy szósz nélkül esszük a kebabunkat, de őszintén szerintem így is piszok finom, főleg, hogy a húsi általában elég szaftos ahhoz, hogy véletlenül se érezzük túl száraznak az ételünket. 

3. Burger King és a sima Hamburger, Chili Burger, Crispy Dog, Classic Dog, Burgonya, és Hagymakarika

Sajnos a Burger Kingben nem sok lehetősége van az embernek, de éhen halni remélhetőleg nem fog. Persze szerencsére lehetőségünk van szószok vagy sajt nélkül kérni egyéb rendelésünket, de rengetegszer elfelejtik (nem csak itt, hanem alapvetően kb mindenhol) így szerintem érdemesebb biztosra menni.

Ha nem vagy benne biztos, hogy mit ehetsz itt, akkor szintén wifin keresztül érdemes letölteni a teljes menüt és kikeresni, hogy az 5, illetve 6-os számok mely neveknél nem szerepelnek.Egyébként általában ez a menü megtalálható az étteremben is a falra vagy a pultra kitéve.

4. Frei Café, ha olcsó és finom kávét keresel tejmentesen

Persze megemlíthetnénk a Costa vagy Starbucks nagynevű brandeket is, de én, mint diák, próbálok azért nem ezreket kidobni egy kávéra, még akkor is, ha egyébként nagyon finom lenne.

Így a Frei Café nálam egyértelműen nyerő, főleg, hogy többféle alternatív tejük is van. 150 Ft pluszt számolnak fel érte, de így is csak 740 Ft max általában egy kávé, ami szerintem teljesen jó ár.
Az, egyetlen, amire lehetőleg figyeljetek, hogy, amikor látjátok, hogy készítik a kávétokat, sasoljátok, hogy biztosan alternatív tejet raknak bele, mert én lassan két napja szenvedek azzal, hogy rendes tejet kaptam, így pedig lassan 5 év után elsőnek látott tehén tejet a gyomrom és nagyon-nagyon nem örült neki. 

5. KFC és a Longer, Hot&Spicy Strips, Hot Wings csípős csirkeszárny, Piccolo saláta és Burgonya

Sajnos itt sem hosszú a lista, viszont a felhasznált mennyiség a különböző allergénekből viszonylag kicsi, így tapasztalataim alapján egy kosár elfogyasztásába nyugodtan be lehet szállni, illetve a Káposztasaláta is nyugodtan fogyasztható. (Ha jól emlékszem csak tojássárgája van benne és az is a lista végén.) 

6. SPAR Pékség

Gondolom már sokan felfedeztétek, hogy szerencsére itt mindig ki vannak írva az allergének, így pár szám gyors megjegyzésével igazán gyorsan körbe lehet szaladni és végignézni, hogy éppen mi van, amit mi, tej- és tojásérzékenyek is ehetünk. Általában nincs túl sok minden, de 2-3 édes péksüti mindig szokott lenni, illetve a pogácsák között is szinte biztos, hogy akad tej- és tojásmentes.

7. BUBU Bubble Tea

Igen, muszáj megemlítenem a kedvenc teázómat, ahol most a nyáron dolgozom is. Egyrészt szerencsére a teák jó része nem tartalmaz biztosan tejet, ami pedig igen, az sokszor kérhető növényi alapúval, így senki nem mered ki semmi jóból.
Ételek is vannak, mint instant tészták, sushik és dimsum/udon, szóval ázsiai stílusú a dolog, de szerencsére tényleg gyors megoldás (pl a ramenek tényleg 5 perc alatt megvannak) és szerencsére viszonylag olcsó is. 

Szóval egyelőre én ezt a listát tudtam fölállítani magamban, remélem nektek is a segítségetekre lesz. Természetesen mindig várom , a TI ötleteiteket is, szóval nyugodtan osszátok meg, ti hogyan oldjátok meg az étkezést a rohanós napokon.♥ Segítsünk egymásnak! 

Read More

SZÍVEM ÉS EGYÉB FEKETE LYUKAK || KÖNYVES

Régen volt már, hogy egy könyvajánló megírását ennyire vártam volna. Sajnos sokáig halogattam ezt a könyvet, mígnem egy szép korai nyári reggelen sikerült végre valahára leülnöm és elolvasnom ezt a minicsodát. Mint tudjátok, ritkán vagyok odáig egy könyvért, és ezt a mostanit sem szeretném az egekig magasztalni, hisz volt benne jószerivel hiba, de - és ez itt egy hatalmas de- iszonyatosan régen olvastam ennyire szerethető karakterekről.

Valamiért a depresszióról és öngyilkosságról szóló könyvek mostanában nagyon betalálnak nálam (aggodalomra semmi ok) és magam sem tudom miért, de rendkívül jól működnek ezek a szerethető, elesett és kilógó karakterek. Éppen ilyen volt Aysel és Roman személyisége is számomra. Semmi csicsa, felesleges kockák vagy csábító szöveg, de még csak a lassan klisének számító túlsúly vagy kényszeres feltűnési kísérletek sem fordultak meg a történetben. Ez pedig nekem most baromi jól esett.

A fülszöveg:

A ​tizenhat éves fizikazseni, Aysel az öngyilkosságát tervezi. Minden oka megvan rá. Egy anya, aki összerezzen, ha ránéz. Osztálytársak, akik a háta mögött sugdolóznak. Egy apa, akinek erőszakos bűncselekménye megrázta a kisvárost. Aysel felkészült, hogy helyzeti energiáját megsemmisítse. 

Csak egy gond van: lesz bátorsága egyedül megtenni? Amikor rábukkan egy honlap Öngyilkossági társkereső fórumára, tudja, hogy megtalálta a megoldást. A JégRobot néven regisztrált fiú (igazi nevén Roman), akit egy családi tragédia kísért, szintén partnert keres. 

Bár elsőre úgy tűnik, Ayselben és Romanben nincs semmi közös, lassanként mégis kezdik kitölteni az űrt egymás életében. Csakhogy, amint közeledik az időpont, amiben megállapodtak, Aysel egyre kevésbé biztos benne, hogy azt szeretné. Végül választania kell: meg akar-e halni, vagy inkább meggyőzni Romant, hogy maradjanak életben, esélyt adva maguknak arra, hogy együtt fedezzék fel a helyzeti energiájukban rejlő lehetőségeket. 

Megrendítő könyv a kapcsolatok mindent átalakító erejéről.

A szereplők:

Mint már mondtam, Aysel és Roman karaktere jó volt. Kifejezetten jó. A témából kifolyólag sokan asszociálnak ilyenkor rögtön egy nyavalygós, világfájdalmas főszereplőre, de szerencsére itt szó sincs erről. Viszont bár számomra nagyon kecsegtetően hangzott elsőre, hogy a főszereplő hölgyemény szereti a fizikát... Valahogy nagyon bénácskának éreztem ezt a vonalat, főleg, amikor elmélázott a helyzeti energiáról és annak se füle, se farka nem volt, legalábbis az én tudásom szerint. (De ha valaki jobban képben van, akkor magyarázza már el, hogy mi a különbség a helyzeti energiánkkal halálunk előtt és után.)

Persze lehet, hogy fordításbeli probléma mindez, mert több helyen voltak megmosolyogtató bakik, amik egyébként nem vészesek vagy zavaróak, szimplán elvigyorodtam, mikor például a számológép helyett főhősünk a kalkulátort vette elő. Nyilván mindenki tudja miről van szó, de bárki használja ezt a szót?

Amit eleinte nehezen értettem, az a szülők karaktere, főleg Ayselnél, vagy éppen a testvéreinek az érzelmi kötődése.. De a regény végére szépen letisztult és őszintén úgy éreztem, hogy élt a könyv. Ezt persze úgy értem, hogy maguk a szereplők emberek voltak, nem karakterek számomra, és ez baromi jó érzés volt. Egyszerűen voltak árnyalataik, jó és rossz cselekedeteik és a mindennapi életbe is simán megtalálhatjuk őket, mégse voltak igazán típuskarakterek. Hova ragozzam, hogy a szívemhez nőttek?

A történet:

A történet egy öngyilkossági kísérlet előtti nagyjából egy hónapot meséli el, ez már a legelején kiderül a regénynek, így folyamatosan lehet keresni a jeleket, hogy vajon sikerülni fog-e nekik, vagy csak az egyikőjüknek, vagy tanító jelleggel megmenekülnek és happy enddel zárunk. 

Nem szeretném lelőni a végét, viszont meg kell, hogy mondjam én nem teljesen ezt vártam, de megértem miért ez lett. Azt hiszem nem túlságosan kiszámítható, így az utolsó oldalakig lekötött és kíváncsian vártam hogyan is lesz a végén. Persze könnyű dolga volt, hisz a kötet igen csak vékonyka és az oldalakon sincs betűtúláradat, szóval alig pár óra alatt a végére lehet jutni, viszont ez nem azt jelenti, hogy összedobott munka lenne vagy éppen kevés.

Viszont talán egy picit mégis túl gyorsan történtek a dolgok, túl hamar alakultak ki kötelékek a szereplők között és így picit furcsa volt belegondolni, hogy hirtelen mekkora lelki társak lettek azok, akik alig pár napja ismerik egymást. Persze láttam már ennél sokkal, de tényleg sokkal durvább példát, szóval meg sem szólalok ennek a könyvnek az esetében.

Összességében egy ritka szerethető, kellemes és nem túl megterhelő olvasmány a Szívem és egyéb fekete lyukak. Bármikor jó választás és tényleg csak ajánlani tudom, hogyha valaki szeretne egy olyan ya regényt olvasni, amitől nem veri a fejét a falba, inkább csak belemosolyog egyszer-egyszer a kötetébe.

Ti olvastátok már? ♥ Mit gondoltok róla? Ha a témában más könyvek is érdekelnének, akkor mindenképp ajánlom A sündisznó eleganciáját vagy a Veled minden hely ragyogó című köteteket.

Read More

NYELVVIZSGA || TIPPEK ÉS TAPASZTALATOK

Mint páran tudjátok, főleg, ha követtek instagrammon (@ambivalentina.books), nemrégiben nyelvvizsgáztam angolból, B2 szinten. Ez volt életemben az első, ami azért picit vicces, mert angolul még csak alig 3-4 éve tanulok, míg németül több, mint 8 éve és még mindig nincs semmilyen papírom róla, hogy beszélem ezt a nyelvet.

Persze a papír nem minden és erre én is rájöttem ez alatt a pár hónap alatt, amíg a nyelvvizsgára készültem. Viszont más érdekes, vagy legalábbis remélem, hogy számotokra hasznos gondolat is megfordult a fejemben ez idő tájt, bár a lényegi rész mégis csak az ominózus megmérettetés után jutott az eszembe. Szóval nézzük is, hogy én mikor, hol és miért vizsgáztam, na meg mik is azok a hihetetlen tippek és trükkök.

Az én sztorim:

Eleinte úgy vágtam neki az egésznek, hogy jövő ilyenkorra szeretnék megszerezni egy olyan C1 szintű oklevelet, amelyet a tengerentúlon is elfogadnak, ugyanis sajnos nagyon nem mindegy, hogy hol, melyik vizsgát teszed le. 

Ehhez még hozzájön, hogy mindegyik vizsga máshogy van felépítve, más a pontozási rendszere és lényegében mást kér és mér, mint a többi. Én, miután végül egyetlen vizsgára készültem, így egyetlen fajtát ismerek, de erről a későbbiekben még lesz szó.

Végül január környékén úgy döntöttem, hogy inkább még idén csinálok egy lehetőleg egyszerű B2-es vizsgát, amit elég volt számomra, ha itthon elismernek, máshol nem igazán szükséges. Így esett a választásom az Euroexam-ra. Viszonylag a könnyebb nyelvvizsgák közé tartozik, hisz nyelvtant nem kérdez, tényleg szigorúan csak a hétköznapi szókincset kérdezi, így a középiskolásoknak, fiataloknak pont megfelelő. 

Én külön angoltanárnál készültem föl a vizsgára, a euroexam által kiadott könyvekből, amikkel tényleg nagyon nagyon jól be lehetett gyakorolni a feladattípusokat, így élesben már nem sok meglepetés ért. Viszont fontos látni, hogy a nyelvtudást ténylegesen mérni, szinte lehetetlen. Éppen ezért ezek a vizsgák is nem a tényleges tudást mutatják, hisz ha az ember igazán begyakorolja ezeket a típusfeladatokat, akkor akár egy "igazából A2-es tudással" is meg tudja oldani a B2-es vizsgát. Illetve lehetnek olyan szerencsétlenebb esetek, amikor pont azt az apró témakört nem ismeri az ember lánya/fia, és ez olyankor rettentően kellemetlen. De éppen ennek az elkerülése végett írom ezt a posztot, szóval nézzük, hogy összességében milyen gondolatok fogalmazódtak meg a fejemben a vizsga után, amik remélhetőleg számotokra is hasznosak lesznek.

Tippek és hasznos infók:

- Minél többet kell olvasni. Mind angolul, mind magyarul, hogy az embernek a lehető legjobb szövegértési képességei legyenek. Enélkül nem a legkönnyebb kibogarászni a lényeget és könnyen bedőlhetünk a "gonoszabb" kérdéseknek.

- Az Euroexam jó választás, ha az a fontos, hogy legyen egy Magyarországon elfogadott nyelvvizsgánk, viszont fontos tudni, hogy pl. Amerikában ez "nem lesz érvényes".

- Hiába van bármilyen papírja az ember lányának, ha nem tud megszólalni az adott nyelven. Pl. egy állásinterjún nem azt fogják nézni, hogy hol vizsgáztál, hanem hirtelen át tudsz-e váltani az adott nyelvre zökkenőmentesen.

- 2020-tól elméletileg felvételi követelmény lesz egy B2-es nyelvvizsga az egyetemekre/főiskolákra való jelentkezéshez.

- Viszont jelenleg meg a legtöbb diplomához szükséges egy idegen nyelven B2-es szinten beszélni, szóval ez egyfajta "muszáj".

- Jelenleg 28 pluszpontot jelent ez a nyelvvizsga, míg a felsőfokú 40 pontot az egyetemekre való felvételiknél. Szóval jól jön, ha megcsinálja az ember még középsuli alatt.

- Nagyon-nagyon érdemes egy angoltanárhoz eljárni a vizsga előtt, minimum 4-5 órára, hogy felmérje a tudásod, tippeket és trükköket mondjon. Ebből kifolyólag csak olyan tanárhoz van értelme elmenni, aki már készített fel a te általad választott vizsgatípusra embereket. 

- A lehető legtöbbet gyakorold a típusfeladatokat. Pl. a levélírásnál rengeteg panelmondatot lehet megjegyezni, amik szinte bármilyen feladatban utána alkalmazhatóak, ezzel pedig elkerülhető a stressz miatti leblokkolás vagy tanácstalanság, ha egy nagyon lehetetlen feladatot kapnál. 

- Az olvasmányokban az angolok a lényeget a végére teszik, így ha kapsz egy kérdést, hogy mi volt a fő témája az olvasottaknak, akkor érdemes hátrébb keresni.

- A legtöbb helyen lehet használni szótárat, szóval semmiképp se hagyd otthon. Igen, az akadémiai magyar-angol és angol-magyar 10 kilós változatától le fog szakadni a vállad, de hidd el, hogy megéri. (Ugyanitt, ha német vizsgára készülsz: Hessky Regina tanulószótára a lehető legjobb választás.)

- Ha bármelyik szóban nem vagy biztos, nyugodtan keresd ki. Tényleg, a legtriviálisabbakat is. Stressz helyzetben teljesen normális, ha az ember elgondolkodik, hogy hány L-lel írjuk a really-t. A bicycle helyesírásáról nem is beszélve. (Valós eset. Négyen vizsgáltunk és egyikünk se tudta, annyira izgultunk.)

- Nem gáz az akcentus. Nekem is van, valószínűleg neked is van és a legtöbb magyar nyelvtanulónak is van. Ezt természetesen nem fogják pontozni és figyelembe se veszik, éppen ezért egyáltalán ne zavartasd magad vele...Mégis ha teheted, próbáld meg a brit hanghordozást használni, mert előfordulhat olyan vizsgáztató, aki berág egy rosszul kiejtett can't-tól. Ugyanitt jobb ha mellőzöd wanna/gonna szavakat, mert nem igazán egy nyelvvizsgára illőek. 

- Nyugodtan vigyél magaddal csokit, cukrot, gumicukrot, gyümölcslevet, vizet, bármit, amivel nem zajongsz és megnyugtat, úgy érzed szükséged lehet rá. 

- Ha van rá lehetőséged, egy barátoddal menj együtt, így pl. a szóbelire mehettek ketten, így a legizgulósabb részen lesz veled valaki, aki megnyugtat (és te is meg tudod nyugtatni őt), ráadásul előre tudtok gyakorolni és sokkal könnyebb idegen nyelven beszélni egy olyan emberrel, akit szeretsz, bízol benne és tudod, hogy milyen szinten van hozzád képest. (Illetve tudjátok előre megbeszélt jelekkel segíteni egymást, pl ha valamelyikőtök nem tudja, hogyan folytassa tovább.)

Végezetül pedig ne aggódj, sikerülni fog. Ha kellően odateszed magad, gyakorolsz és készülsz a vizsgára, biztos, hogy sikerülni fog, szóval egy nagy kalappal!♥
Tudom, ezek a tippek, trükkök és tapasztalatok nem túlságosan világmegváltóak, mégis én magamból kiindulva nagyon örültem volna, ha találok egy ilyen cikket még a vizsga előtt... Így remélem, hogy azért adott bármilyen új ismeretet számotokra.

Ha szívesen továbbolvasnál még nyelvtanulós témában, akkor mindenképp ajánlom a "Miért érdemes németül tanulni?" című cikkemet, vagy a "Hogyan olvass idegen nyelven?" témáról írt bejegyzésemet. 

Ti nyelvvizsgáztatok már? Szerintetek van lényegesebb különbség a különböző nyelvek nyelvvizsgái között? Ti mit tanácsolnátok, milyen szuper trükköt tudtok? 

Read More

IDOL || KÖNYVES

Amikor megláttam az új megjelenéseket a Könyvmolyképző oldalán, egyszerűen rögtön szerelembe estem az Idol borítójával. Modern, színes, dinamikus, csak úgy vonzza az ember tekintetét, szóval telitalálat. Igen, még engem is megvett, hisz bár erősen ellenzem a borítók figyelembevételét könyvválasztásnál, mégis megesik velem, hogy egyszerűen elcsábulok... Aztán azon kapom magam, hogy egy pedofil életrajzát olvasgatom. Kínos.

Szerencsére ebben az esetben nem történt ilyen kellemetlen felismerés, mégis, mielőtt kézhez kaptam volna, egyre csak a negatív és csalódott olvasói vélemények jöttek velem szembe, így igazán izgultam, mi lesz ebből a végén. Én is utálni fogom? Vagy nekem valahogy tetszeni fog? Tényleg annyi hibája lenne, mint állítják?
Ráadásul ezt a kötetet recenziós példányként kaptam, amiért amúgy rendkívül hálás vagyok, így kicsit el is szontyolodtam rögtön az elején, mert ha nem tetszik, muszáj leszek megírni, az pedig nem a legjobb reklám egy kiadónak, így ezt általában szeretem elkerülni... No nem azzal, hogy mégis pozitív kritikát írok...

De lássuk is, milyen volt számomra ez a könyv? Utáltam? Szerettem? Vagy meg se mozgatott?

Általában egy gyors fülszöveg-csekkolással kezdünk, de ezt most kihagynám és ugyanitt szeretnék mindenki óva inteni attól, hogy valaha is elolvassa. Nem jó, nyálas, klisés és lelő minden apróságot, ami leköti a figyelmedet úgy az első 200 oldalon. 

Most úgy érezhetitek kezdődik a könyv szétcincálása, de nem. Be kell, hogy valljam, ez az első rubin pöttyös kötet a polcomon, de azért nagyjából tudtam mire vállalkoztam....És nem bántam meg.

A kötetben és az egész sorozatban egész nagy jelentőséget kap a zene, mondhatni erre épül, összeköti a szereplőket...És az olvasót is. Be kell, hogy valljam, hogy világ életemben szerettem volna megtanulni zenélni, de halláskárosultként és tényleg totálisan botfülűként ez a projekt halálra van ítélve. Így maradt az ábrándozás, és én úgy érzem ez az a fogalom, ami a legjobban leírja ezt a könyvet.

Ki ne szeretett volna bele valamilyen hatalmas popsztárba, rockbanda tagjába vagy bármilyen zenészbe fiatal kamaszkorában? Azt hiszem a legtöbb lányban, csakúgy, mint bennem is, egyszerűen van egy ilyen rajongói véna és ilyenkor természetesen elképzeljük, hogy találkozunk a kedvencükkel, kiszúr minket a tömegben és rájön, hogy hasonlítunk, mondjuk abban, hogy mi magunk is remek zenészek vagyunk és elvarázsoljuk kiválasztottunkat csodás hangunkkal. 

Ciki vagy sem, én ezt csináltam, aztán papírra is vetettem álmodozásaimat és így kezdtem el elsőnek szennyezni az internetet különböző fanfiction-eimmel. Ezzel pedig csak arra szerettem volna kilyukadni, hogy számomra az egész kötet olyan volt, mint egy jobban megírt fanfic. De egyértelműen fanfiction. Elrugaszkodva a valóságtól, felruházva a karaktereket csomó szuper tulajdonsággal és képességgel. Mármint komolyan. A semmi közepén él egy gyönyörű lány, akinek már most szuper melója van (könyvborítókat tervez !!) és egyszer csak beesik pont a szomszédba (a semmi közepén) az -elsőre még nem- áhított rocksztár. 

Igen, láttunk már ilyen történetet, de a legtöbb klisét okozó részt egész ügyesen kikerülte az írónő azzal, hogy a történet nem a szokásos "Jaj a pasim igazából celeb" mizériát taglalta, hanem sokkal inkább a celebélet hátrányaira és annak a feldolgozására fektette a hangsúlyt. 

Ebben pedig egészen jó volt. Kaptunk öngyilkosjelölt zenésztársat és természetesen az ivászat és féktelen bulizás, ami egyenlő a rocksztár élettel dolog sem maradhatott ki. Viszont ezeket meglepően jól sikerült kezelni és beleszőni a történetbe.
Elgondolkodtató bár nem volt, de nem is dolga annak lenni. Szórakoztató, nyaralós és napozós olvasmány, kisebb-nagyobb hibákkal, de én végül is élveztem. 

Viszont muszáj vagyok picit bővebben is beszélni a hibákról: Ott van a váltakozó szemszög, ami néha igazán összekavart, mert fogalmam sem volt, hogy éppen ki kinek mit is mond, ráadásul általában csak akkor esett le, hogy egész eddig falsch gondolatokat társítottam egy bizonyos karakterhez, amikor a másik nevét kimondta.
Aztán a rocksztár lelkületű érzelgős szövegeket író főszereplő férfiúnk, aki egyszerűen sehogy se akart igazán rocksztár lenni. Lehet az én fejemmel van a baj, de annyira, annyira egy izomagy és túlhevült átlag könyves pasinak tűnt. Semmi, de semmi rocker hatása nem volt, így pedig nehéz volt elképzelni, hogy az egész banda valami kemény zenét játszik (főleg a szende és szűzies barátnője betársulásával).

Illetve gáz vagy sem, de nekem túl sok volt a szex. Egyszerűen egy idő után átlapoztam azokat a részeket, mert úgyse történik semmi izgalmas addig... Ezt pedig felesleges ragoznom, hogy egy rubin pöttyös esetében mennyire nem szerencsés.

Mégis, olvasás közben könnyűszerrel túlemelkedtem ezeken a dolgokon és így a nagy és utolsó tanulási hajrá után iszonyatosan jól esett valami ilyesmi könnyed olvasmányt a kezembe venni és kicsit megint álmodozni, hogy milyen is lenne az a rocksztárélet a fikcionális saját rocksztárommal. Szóval könnyed olvasmányként mindenképp ajánlom, kíváncsi vagyok hogyan folytatódik a sorozat és köszönöm a lehetőséget a Könyvmolyképző Kiadónak! Itt beszerezheted a könyvet!

                                        

Ti olvastátok már az Idolt? Hogy tetszett nektek? Mit gondoltok, tényleg fanfiction érzete van, vagy ezt csak én képzeltem bele? 

Read More

MIT TANULTAM 8 ÉV BLOGGERKEDÉSBŐL?

Egy ideje betöltöttem a 18. életévemet (ez a poszt pedig a szülinapom óta itt porosodik piszkozatként, azaz több, mint fél éve), így pedig apró túlzásokkal, de kijelenthetem, hogy 8 éve foglalkozom blogokkal, weblapokkal. Igen, ha az ember picit utánaszámol, akkor meghökkenve veheti észre, hogy 10 évesen kezdtem. Ekkor hoztam létre ugyanis a legelső weblapomat. Korai? 

Ki tudja... Minden esetre rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem ennyi idő alatt, amit most mindenképp szeretnék veletek is megosztani.

1. A blogger nem csak ír

Az ember lánya nem csak koptatja a klaviatúrát és érdekes cikkeket alkot. Összerak egy teljes weboldalt jó esetben elejétől a végéig: képeket szerkeszt, kódol, beletanul picit a marketingbe és még sorolhatnám.

Ezekre mind szükség van és nem csak itt a laptop képernyője előtt tiniként, hanem a való életben is. Szerintem szuper dolog, hogy ezeket mind magamtól a magam szórakoztatása és fejlődése érdekében megtanultam, mert nemcsak magát a tanulást szerettem meg ezzel, hanem évről évre tapasztalom, hogy ezek az apró ismeretek mennyire jól jönnek egy-egy helyzetben.

2. A netes barátság létező és fontos dolog

De még mennyire! Az évek során rengeteg helyről, játékokból, fórumokról és blogokról ismertem meg embereket és boldogan mondhatom, hogy barátokra is szert tettem. Sokakkal már találkoztam is élőben, akár többször is és úgy érzem ugyanolyan fontos és értékes kapcsolatok ezek számomra, mint például az iskolatársaimmal kötöttek. Persze, rengeteg veszély is leselkedik az ilyen ismerkedéseknél az emberre, de erről egy másik posztban már írtam bővebben.

Ehhez kapcsolódva muszáj megemlítenem, a nemrég lezajlott Cosmopolitan Blogger Dayt, amiről itt a blogon nem különösebben tervezem firtatni a véleményemet, ugyanakkor pár csodás lánnyal (#Felegáns Erna, Laura, Evelin, Éda) töltöttem az egész napomat, akik közül is egy leányzót muszáj kiemelnem, aki nem más, mint Sára. Vele az évek során egész szoros barátságot kötöttünk és igyekszünk évente többször is összefutni. Azt hiszem nyugodt szívvel nevezhetem a legjobb netes barátnőmnek.

3. Mindenkinek van véleménye, mindig

És ez a vélemény sokszor negatív, ráadásul annyira alpárian és érthetetlenül van megfogalmazva, hogy az ember a belső gyomorgörcs és bizonytalanság édes egyvelege mellett azért csak-csak nevet kínjában.

Ebben a pontban szeretném megjegyezni azt is, hogy számomra kisebbként érdekes volt belenézi a felnőttek blogjaiba, ahol anyukák, egyetemisták írtak és kételyeiket osztották meg bizonyos dolgokról vagy éppen értelmetlen hülyeségekről papoltak. Ez sokat formált a világlátásomon, tekintve, hogy szép lassan lepergett előlem a mázas burok, hogy a felnőttek tudják mit csinálnak (nem, ők se tudják igazából) és sokkal okosabbak nálam (nem, rengetegen nem azok)... Persze ugyanakkor a tisztelet kijár nekik... hát ezt is át kellett gondolnom még párszor. (Főleg, hogy mostmár én is felnőttnek számítok..... ezt igazán szeretném még egy darabig elfelejteni...)

Ide tartoznak még a jól ismert trollok is, akik néha mi magunk vagyunk. Azt hiszem mindenki megtapasztalta már, milyen könnyű akár névtelenül vagy csak az árnyból beszélni, kioktatni másokat. Észre sem vesszük, mennyire megbánthatjuk a másik felet, persze van, akit ez nem is érdekel.

A mai napig nem tudom az ilyen eseteket kezelni, ugyanakkor azt hiszem nagyobb tapasztalatom lett benne, mint a legtöbb korombelinek. Mind a blog, mind a csatorna egy olyan nagy támadási felület és lehetőség, amin már én is többször elgondolkoztam, hogy vajon jó-e, hogy ilyen nyitottan vállalom a gondolataimat.

Ugyanakkor ezek a vélemények lehetnek hasznosak is. Elképzelni sem tudom, hogy úgy vegyek például kozmetikumot, hogy ne néztem volna utána, hogy a többi blogger mit mond róla, de ezt egyre erősebben érzem a könyvek esetében is. Mert hát a blogger nem csak blogot ír hanem olvas is. Tisztában kell lenni a konkurenciával, na meg az ember magából kiindulva is tudja, hogy mennyi érdekes és értékes információt rejthet egy-egy webmagazin. :)

4. Tudom milyen a siker íze

Bár ha úgy lenne, akkor is írnék, ha senki sem olvasná, mégis ez egy fontos dolog számomra, hogy a blog által és a belé fektetett kitartó munkával úgy érzem már most rengeteg mindent értem el. Új barátokat, új kapcsolatokat, új tapasztalatokat és rengeteg pozitív visszajelzést szereztem.

Olyan jó érzés, amikor egy kommentben azt olvasom, mind itt, mind a csatornán, hogy feldobtam egy nézőm/olvasóm napját, hogy az én ajánlóm miatt néz meg egy filmet vagy olvas el egy könyvet, esetleg megfogadta a tanulási tippjeimet és beváltak neki.

Az ember piszkosul imádja hasznosnak érezni magát, így az ilyen visszajelzésekkor rettentően feldobódom és nem utolsó sorban rengeteg magabiztosságot is ad nekem. Túlzás lenne azt állítani, hogy emiatt csinálom, hiszen a blogolás nálam eléggé öncélú... Valahol muszáj a rengeteg gondolatomat kiszabadítanom a fejemből.

Ahhoz viszont, hogy ilyen visszajelzéseket kapjak, egy eléggé hosszú út vezetett, aminek persze még messze nincs vége. De amit mindenképp megtanultam a blogolásról, hogy csak akkor megy, ha tényleg a saját témámban írok, a legőszintébben és rengeteg szeretettel, na meg mérhetetlen kitartással. Mert egy jó poszt nem perceken belül készül el, ahogy az olvasók is szépen lassan jönnek csak.

5. Őszintének és etikusnak lenni nehéz
Persze ez a való életben sincs másként, mégis itt a blogon rengetegszer jön elő ez a téma. Mostanában óriási örömömre egyre több cég talál rám és ír, hogy esetleg dolgozhatnánk-e együtt... Ugyanakkor ezek a lehetőségek sokszor sehogy sem passzinthatóak a blog témájába és felépítésébe.
Nem leszek álszent, bizony én is el tudok csábulni egy pár ingyen terméknek és valahol fáj, amikor végül nemet mondok, mert egyszerűen azon kívül, hogy én örülnék neki, a bloghoz nem nagyon tesz hozzá semmit sem.
Ha meg mégis elfogadnám és esetleg nem válik be, nem tetszik, akkor pedig jön a következő kínos döntéshelyzet, hogy most mi is legyen. Tartozom-e annyival a cégnek, hogy nem húzom le? Mert ha rossz kritikát írnék, akkor ők nem akarnának velem többet dolgozni, ha viszont az olvasóimnak hazudok, akkor pedig az egész posztnak semmi, de semmi értelme nem lenne.

Mostanában rengeteg könyvértékelős posztot is láthattatok a blogon, ezeknek a nagy része pedig támogatott volt, szóval nem titok, hogy ezeket a könyveket a kiadótól kaptam. Előfordult már, hogy nem igazán tetszett a kapott/választott kötet és ilyenkor a mai napig dilemmában vagyok, hogy hogyan is írjam meg. Általában a szívemre hallgatok és igyekszem nem lehúzni, de nem az egekig magasztalni a regényeket, hisz egyébként a negatív reklám is reklám....De azért erre az irányra nem igazán hajlok. Számomra az őszinteség és a diplomatikus megfogalmazás a nyerő.

6. A nyelvtan órák hasznosak 
Lássuk be, helyesírási hibáktól hemzsegő bejegyzést a nagyvilág elé tenni iszonyatosan ciki. Persze, egy pár elgépelés egy blogon belefér, de jobb ha nincs. (Igen, nálam mindig vannak elgépelések, amikre általában utólag hívja fel valamelyik kedves barátom a figyelmemet. Igyekszem javítani.)
Amióta blogolok, úgy tényleg a publikumnak, rengeteget fejlődött a szókincsem és a helyesírási készségem. A jövőben szeretnék a legtöbb tipikus hibáról egy rövid posztot írni, de addig is ajánlom az e-nyelv.hu-t, illetve mindenki örök barátját, a google-t.

Másrészt pedig a gimnáziumi tanagyagban benne van a hivatalos levélírás is, amit bár nem tökéletes formaisággal, de majdnem napi szinten használok a blog miatt, és úgy gondolom ez egy hatalmas plusz, hogy már most "gyakorlatot" szerezhettem ilyen témákban is. 

Szóval valahogy így állunk jelenleg. Persze, még rengeteg kisebb és nagyobb dolog áll előttem (és a blog előtt), így szinte biztos vagyok benne, hogy akár hónapok múlva már egészen más pontokat és tanulságokat sorolhatnék itt föl nektek, hisz nem is véletlenül vártam ennyi időt a publikálásig.
A blogolással az ember folyamatosan tanul, minden egyes cikk mögött több napos töprengés, és kutatómunka áll, ami rengeteg új információt és új ismeretet jelent. Szóval összességében, nem bántam meg, hogy lassan 8 éve ez a hobbi teszi ki a napjaim egy részét és el sem bírom képzelni, mikor is fogom én ezt abbahagyni. Annyira erősen része már az életemnek, hogy azt hiszem nem is lennék igazán egész már nélküle.

Remélem tetszett ez a bejegyzés és egy kicsit inspirálóan hatott, na meg talán találtatok olyan tippeket, amiket hasznosítani is tudtok a saját blogotokon. Ha bármilyen kérdésetek felmerült a cikk olvasása közben, azt mindenképp jelezzétek kommentben. ♥♥♥ Ti mit tanultatok a bloggerkedésetek során eddig? 

Read More